"Jelenleg 20% adóval lehet pénzt kivenni, te ezt 50%-ra emelnéd."
Mindig az összképet kell nézni. Kiemelsz egy tételt, és arról megállapítod, hogy az nagyobb. Jé, tényleg. Csakhogy amikor betette a pénzét előtte, akkor kapott hozzá 100% támogatást, és menet közben nincsenek adói.
"Másrészt: az EU-ban alapelv az áruk és szolgáltatások szabad áramlása. Egy szlovák cég ugyanúgy szolgáltathat itt, mint egy magyar."
Tekintettel, hogy a szlovák cég éppúgy 3 kattintással létrehozhat egy magyar leányvállalatot, ez nem tudom, mennyiben jelent akadályozást. Másképp viszont nem nagyon megy, mert az eltérő ellenőrzéseket megkerülnék úgy, hogy minden magyar cégnek lenne szlovák leányvállalata, amelyik nálunk szolgáltat.
Nem, nincs további adó, de szerintem ezt te is jól tudod. A magyar céges pénzkörből való kiáramlás vagy munkabér, vagy tuladonosi kivét, vagy külföldre helyezés formájában valósulhat meg. Ezek közül szerintem valahol el lehet csípni azt az értéket, amit az ország megtermelt. Vagyis a kompenzációs adó megkerülhetetlen.
Javíts ki, ha tévedek, de a számla ellenében való vásárlás esetén csereérték mozog vissza. Az pont nem tőkebeáramlás. (Ami mellesleg lehet termék formájában is.) Tehát az export-import nem esik adókötelezettség alá.
"Én abból indultam ki, hogy a megtermelt érték valamilyen formában kiáramlik a gazdaságból. ... Ha pedig a megtermelt érték kiáramlik, akkor azt el lehet csípni az adózás szempontjából valahol."
Vagyis el akarsz vonni a gazdaságból, további adóztatással.
Azt nem vagy képes felfogni, hogy ennek a fantazmagóriának eleve SEMMI HELYE itt a gazdaságpolitika alfórumban.
A filosz-ban, vagy más lilaködös elvi fejtegetések között esetleg.....
És teljesen érdektelen, hogy én mit v. hogyan tanultam. Egy többezer fogaskerekes rendszerből ki akarsz venni egyet, és totál átalakítani. Innentől fogva ködszurkálás.
Ahhoz, hogy ilyeneket definiáljak, a mostani rendszer valamiféle VÁLTOZTATÁSA kellene. Én ehelyett a padlóról elkezdtem felhúzni egy újat, olyat, ami még a BTk-t, PTk-t is feloldja. Fogalmam sincs, egy ilyennek a társadalmi mozgásait hogyan lehet számszerűsíteni.
Ez azert komoly hianyossag. :-(
Szaraz elmeletekkel tele van a padlas. Az utupista szocialistak vagy 250 eve elkezdtek ilyen teoriakat gyartani.
Egy hasznalhatatlan (gyakorlatba atvihetetlen) elmelet nem segit senkin. Jo agytorna, de nem több.
Akkor talan szamszerüsitsünk.
Jelenleg van ~3 millio nyugdijas (es +4 millio nyugdijköveteles), 0,6 millio munkanelküli, 0,4 millio szocialis segelyes, ~0,6 millio csellengö (akik nincsenek munkanelkülikent regisztralva, de azert vannak). Legyen egy kis egyeb, ugyhogy az összeg ~5 millio, az orszag fele.
A 3 millio nyugdijas eseten az atlagon felüli nyugdijasok porul jarjanak, az atlagon aluliak (idös nyugdijasak, özvegyek, ...) pedig jol. Ez mar egy komoly tarsadalmi feszültseget okozna es az egesz nyugdijrendszer müködesevel szembemegy.
A maradek 2 millio "atlagbevetele" pedig legyen fejenkent 50 000 Ft (annal is kevesebb). Tehat 2 millio polgar követelne 50 000 Ft-ot. Az összesen 100 milliard Ft/ho, 1200 milliard/év. Ez pl. honnan jönne (mert ugyanis eddig ez nem lett fizetve, az atallas utan pedig kellene)?
Mit lehetne az allam müködeseböl elhagyni? Szerintem szinte semmit. Az allami adminisztraciot lehetne csökkenteni (de akkor az emberek az utcara kerülnek, ugyhogy a megtakaritas nem tul nagy). Esetleg az önkormanyzatokat atalakitani (mondjuk 3200-rol 500-ra csökkenteni a szamat) ...
Aztan vege is a dalnak.
A magyar gazdasag jelenleg (szerintem) nincs azon a szinten, hogy egy ilyen, vagy hasonlo atallast el tudna viselni, le tudna bonyolitani, a polgarai azt müködtetni tudnak/akarnak.
A minimalis (alap) ellatas erteke nem ~100 000 Ft/ho körül kellene, hogy mozogjon, hanem esetleg 50 000 Ft/ho körül kellene belöni, ami nem okozna tul nagy terhelest. De ennyi mar szinte mindenkinek jut. Ugyhogy nem a rendszert kellene alapvetöen atalakitani (plane nem a nullarol ujra felhuzni), hanem a meglevöt megfelelöen megvaltoztatni, a most vergödöket felemelni (de, mint irtam, ahhoz az anyagi alapot is meg kell elöbb teremteni).
Ennek pedig az egyetlen eszköze a meglevö parlamenti demokratikus felepitmeny csiszolgatasa (nem pedig dramai reformalasa, hiszen az uralkodo osztaly a sajat kárára ilyesmit biztosan nem tenne).
Aztan, Mo. ne kiserletezzen ezen a területen (mivel gyenge, tartalek nelküli gazdasag), hanem varja ki szepen, hogy ezt valaki megcsinalja es esetleg le lehet koppintani a tapasztalatokat. De nem szabad uttörönek lenni, mert nagy az orcara eses valoszinüsege ...
Érdekes, hogy ezt az egy pontját ragadjátok ki a tervezetemnek. Pedig a termékdíjrendszer, az automatikus kártérítés, a büntetések megszüntetése legalább olyan felháborítóak szerintem :)
"De ha valaki külföldről hoz be pénzt, azt nem adózta itt le, milyen alapon tegyen hozzá bárki még egyszer ugyanannyit?"
Először mondom az elvet, aztán az eredményt.
Tehát, definiáltam egy "magyar céges pénzkör" nevű dolgot. Magyarországon csak itt alapított cég végezhet gazdasági tevékenységet, bárki három kattintással létre tud hozni egyet. Amikor a cégekből kijön a pénz, leadózzák, mégpedig automatikusan végzi ezt egy rendszer, mérlegelés és jogorvoslat lehetősége nélkül. Egyszerű, mint a faék, agyon van biztosítva a működése, és van kapacitása rá, hogy röptében minden pénzt szétosszon. Eddig tiszta, ugye?
Most jön az, hogy ha bármiféle módon megkülönböztetem a pénzkivét módjait, akkor kiskapukat nyitottam. Tehát le kell adóznia minden fajta kivétnek, ami magáncélra juthat. Ilyen a tulajdonosi kivét, valamint az, ami kikerül a rendszer ellenőrzése alól, vagyis külföldre megy. Tehát a külföldre kivitt céges pénzeknek is le kell adózniuk, pontosan annyit, amennyi a munkabér kompenzációs adóterhe. Eddig oké?
És akkor itt jön az, hogy lukat vágtam a rendszerbe, amit le kell zárni. Sem a külföldi, sem a magyar nem lesz olyan hülye, hogy betegyen 100 egységet egy cégbe, az egy darabig ott ketyegjen, aztán amikor felszámolja, akkor csak 50-et vehet ki. Vagyis lehet, hogy lennének ilyan hülyék, a rendszer viszont nem tudja hova tenni a keletkezett pénzt. Az alapelv az, hogy minden forinttal elszámolunk, és az ilyen betét-kivét során keletkezett többlettel nem tudnánk elszámolni. Márpedig ilyen lukat nem akarok ütni rajta, és ezt kiküszöbölni csak úgy lehet, ha a betét-kivét folyamat végén helyreáll az eredeti összeg.
A betét és kivét nincsen felcímkézve, hogy az egy korábbi betét kivétje, vagy egy későbbi kivét betétje, vagy ilyesmi. Eleve lehetetlen is ilyet definiálni, a pénzmozgásokat nem lehet ilyen alapon megkülönböztetni. Egy mód van csak: ahogyan minden kivét leadózik, úgy minden betét is megkapja a támogatását. A külföldi is. Amikor először hozza ide a pénzét, akkor arra megkapja a +100%-ot. Elsőre ez meredeken hangzik, elmondom, miért nem áll fejre ettől minden szerintem.
Nézzünk eseteket.
- Tegyük fel, hogy behozza ide a pénzt a külföld, és nyereséggel termel. A nyereséget hordja szépen kifelé az országból. Ebben az esetben az eszközállománya itt van, nekünk termel, csak akkor viheti ki, ha majd leadózza. Látszólag viszi ki zsákszámra a pénzt, de feledjük, hogy mindent az 50%-os adó alatt teszi, tehát pont ugyanannyi befolyik a kompenzációs kasszába, gazdagítva azt. A folyamat bármely pillanatában (nyereséges termelőről beszélünk) rendelkezésre áll az eredetinek nagyságrendileg megfeleltethető eszközállomány, tehát annak az eredetileg hozzáadott támogatásnak a fedezete itt van. Ha kiszipolyozó termelőről van szó, aki leamortizálja az eszközeit, majd itthagyja az értéktelen semmit, akkor azt is elmondhatjuk, hogy neki ez azért éri meg, mert többet vitt ki, mint amennyit behozott. Ha tehát behozott 100 egységet, és úgy visz ki 120 nyereséget, hogy nem marad itt utána eszköz, akkor sincs gond, mert a 100-ra eredetileg kapott +100-at, lett belőle 200, és ahhoz hogy kivigyen 120-at, 240-nek kell rendelkezésre állnia, hogy a kompenzációs 120 leadózása után is legyen nyeresége.
- Tegyük fel, hogy behozza a pénzt, vállalkozik belőle, és veszteséges. Behozta a 100-at, nem megy a bolt, egy darabig dolgozik itt a pénze, aztán csődbe megy. Nem tudja kivinni, amit behozott. Akkor ugye elviekben bukott ő is, meg a kompenzációs kassza is, hiszen az a 100, amit a behozatalkor rátettünk, nem fog visszajönni. Látszólag ez rossz forgatókönyv, de vegyük észre, hogy csak neki, a külföldinek. Ugyanis az a pénz itt van az országban! Csak az jelent kivételt, ami amortizációs veszteség. Mindenesetre ez nem érdeke a befektetőnek.
Ha folyamatában üzemel ez a szisztéma, nincsen gond, mert a korábban idehozott pénzek kivitt nyeresége folyamatában fedezi a behozott esetleg óriási pénzekre adandó támogatásokat. A gond a felfutásával van, vagyis abban esetben, ha ez a rendszer szimpatikus a külföldnek, és nőnek az idehozott pénzek. Na azt még nem tudom, hogyan lehet fékezni. De egészen biztosan fékezni kell egy darabig, hogy ne roppanjon meg a kompenzációs kassza.
"Egy kádári kisember sose tud egy tőkés fejével gondolkodni, azt gondolja, hogy a pénzt csak ki kell nyomtatni/el kell venni a gazdagtól (nála gazdagabbtól) és már ott is van."
Ugyanúgy érték alapúnak gondolom a pénzt a tervezetemben, mint ahogyan az ma van. Ebben mi hibádzik?
"Nem is az a nagyobb baj, hanem az hogy amenniyben munka nélkül ki akarnál mai értéken 100 ezer Forintot osztani, akkor bizonyos helyeken 100-150% os fizetésemelést kéne végrehajtani, ami jópár exportra termelő céget azonnal kizavarna az országból és olyan hiperinflációt indítana el, ami évtizedekre kioltaná mindenkiből a bizalmat a magyar gazdaság, A Forint és az Állam irányába."
Én abból indultam ki, hogy a megtermelt érték valamilyen formában kiáramlik a gazdaságból. Vagyis én nem tudok róla, hogy a vállalkozások eszközállománya szignifikánsan gyarapodna, kvázi azonos termelési szint mellett. Ha pedig a megtermelt érték kiáramlik, akkor azt el lehet csípni az adózás szempontjából valahol. Az elvonás átrendezése tehát nem csak a munkabéreket érinti. A fő számok felől közelítve tisztán látszik az apanázs forrása. Ebben így hiba van?
