Sokunk életét megkeserítik a hasfájások, puffadások, epegörcsök, amik az epekövek meglétével járnak. Mit tegyünk hogy megelőzzzük, illetve ha már megelőzni nem tudjuk? Epeköves diéta? Az epekövek feloldása? Műtét? Laparoszkópos vagy hasi feltárásos? Milyen az élet a műtét, vagyis az epehólyag eltávolítása után?
nekem mikor a csövet kivette a sebész (Dr Bodnár András) akkor ő mondta, hogy amit lehetett bent látni az rendben volt, gondolom ezt hivatalból azért meg zsokták nézni
még egy kérdés megfogalmazódott bennem... epeműtétnél mennyire néznek odabent körül? csak benyúlnak, vágnak, varrnak, végeztek, vagy azért megtekintik az epeutak környékét, a krnyező bélszakaszt is?
csak azért fogalmazódott meg bennem a kérdés, mert bár az epémmel soha semmi gond nem volt, a duodenum rendszerint (vagyis az összesen tükrözött 2 alkalommal :D igaz, a 2 között eltelt 2 év) gyulladásban volt... szóval ha ott bibi van, az feltűnik?
igen, az volna a faxiparin. én műtét után kórházban 5 napig, majd itthon még 10 napig kaptam, pedig ott is másnap lábra állítottak, délután meg már a gyerkőc is velem volt.
Ó, azt el is felejtettem (azt hittem, mindenki tudja), hogy az epekőzúzás TB támogatott, tehát egy fillérbe sem kerül. Ez a másik, amiért hiszek benne. Csak utánanéztek, mielőtt bevett gyógymódnak nyilvánították!
Bodnár főorvossal találkoztam már, és kaptam időpontot további előzetes vizsgálatokra. Odáig már eljutottam, hogy a kő UH-on látszik, röntgenen nem, tehát nem tartalmaz meszet, így elvileg zúzható.
Én is úgy gondolom, hogy a Bodnár főorvos nem hülyíti a betegeit. Valószínűleg egy kísérletező típusú orvos. Ez pozitív hozzáállás az ő részéről és szerintem akinél nincs meggyőződve hogy eredményt érhet el annál nem vállalja a dolgot. Majd ha mész hozzá, próbálj beszélgetni a többi beteggel. Én ilyenkor szándékosan korábban szoktam menni, hogy lássak és halljak. Amikor én a műtéten vívódtam azt is felvetettem, hogy nem -e a sebész lobbi intézte el, hogy ezek a módszerek ne legyenek benne a TB alap protokollban. Több nem sebész orvos megerősítette, hogy nem erről van szó. Azt mondták, hogy a jelenlegi ismeretek alapján a laparoszkópos műtétnek a legkisebb a kockázata és a szövődmények is ennél a legkisebbek. Ettől függetlenül még lehetnek egyedi dokik, mint pl. a Bodnár főorvos, akik próbálkoznak más módszerekkel és egyszer majd beüt egy új módszer és akkor az lesz az alap eljárás. Majd ha személyesen találkozol vele biztos rá fogsz érezni hogy mennyire bízhatsz benne.
Az "ami azt illeti" sorozat harmadik része :) Ami azt illeti, engem sem tájékoztattak, hogy mikor kellene elmúlnia a sárgaságnak és a vizeletnek visszakapnia az eredeti színét. Néha az volt a benyomásom, direkt megsértődtek, amikor kérdezgettem. Biztos megenyhültek volna, ha felvilágosítom őket, hogy kötelességük a tájékoztatás... :) Én egyedül az ERCP-t végző orvos tájékoztatásával voltam elégedett: objektív volt, mégis megnyugtató. Egyébként az asszisztensek és nővérek még készségesebben tájékoztattak, mint az orvosok, pedig állítólag az egyik legjobb kórházban voltam. Tény, hogy mások nemigen kérdeztek semmit, csak csöndben vagy betartották vagy nem, amit az orvos meghagyott. Nyilván nem szoktak hozzá az olyan kíváncsiskodókhoz, mint amilyen én vagyok. Az ERCP előtt majdnem fél óra volt az előkészületre, amíg az orvos megérkezett, azalatt az asszisztenstől sokmindent tudtam kérdezni, és ő mindenre válaszolt. Elmondta, pl. hogy kb. 70% az esély, hogy sikerül kipiszkálni a követ, ha nem sikerül, egy hét múlva lehet próbálni újra. A beavatkozás általában 15 percig tart, de ha 20 perc alatt sem jön össze, akkor mindenképpen abbahagyják, mert annál hosszabb piszkálódás árthat a hasnyálmirigynek. Ezek után úgy döntöttem, hogy számolni fogom a másodperceket, szép lassan ezerig, addigra vége kell legyen. Ez nagyon jó ötletnek bizonyult, mert a nyugtatónak semmi hatását nem éreztem, mégis kellően leköttem a gondolataimat, és nem azon járt az eszem, milyen szar a torkomban az az izé. Végülis kb. 1100-ig jutottam, de 1000 körül már mondták, hogy mindjárt vége. Van ötletem kellemesebb időtöltésre, de ki lehet bírni.
A Rowacholról az angol oldalon azt írják, hogy (egyéb pozitív hatásai mellett) csökkenti a koleszterintermelést, mégpedig úgy, hogy gátol egy enzimet, aminek kulcsszerepe van a koleszterintermelésben. A koleszterinből álló epekövek úgy keletkeznek, hogy a koleszterinnel telített epéből elkezdenek kikristályosodni. Ha viszont az epében kevés a koleszterin (a Rowachol szedésével ezt lehet elérni), akkor ez a kövekből kezd visszaoldódni. Jó volna persze tudni, hogy ez milyen hatékonyságú, mennyi idő alatt van érezhető eredménye. Ha lesz időm, megpróbálom kideríteni.
És ha lesz tapasztalatom a kőzúzásról, természetesen beszámolok róla. Nagyon reménykedem, hogy benne vagyok abban a 20%-ban, akiknek zúzható a köve. Az már kiderült, hogy mész nincs benne. Azt pedig nehezen tudom elképzelni, hogy Bodnár főorvos csak hülyíti a betegeit, miközben még soha senkinek nem sikerült megúsznia a műtétet.
Voltak itt próbálkozók az epekő oldással, kb. 2 éve. Egyiknek sem sikerült, majdnem egy évükbe telt a dolog és a végén műtét lett. Engem több mint egy éve műtöttek és akkor olvasgattam 1-2 évre vissza a tapasztalatokat. Ráadsául az egész epekő oldás dolog nagyon veszélyes is lehet. Csak akkor szabad belemenni, ha szigorú orvosi felügyelettel megy és az orvos elérhető közelségben van. A széteső kövek még nagyobb veszélyt jelenthetnek mint maga az eredeti epekő, mert a pci darabkák könnyebben megakadnak az epevezetékben. Ezért kell az elérhető orvos, hogy egy roham esetén azonnal intézkedni tudjon. Ráadásul csak bizonyos fajta kövek oldhatóak és azoknak is csak egy réssze sikerül. Tehát pontos vizsgálattal ki kell deríteni a kő összetételét. A ROWACHOLT javasolják az orvosok, főleg a műtét utáni emésztési problémákra. De nekem a műtétet végző orvos azt mondta, hogy jobb ha a műtét után a maga természetes módján áll be nálam a "rendszer". Ha mégsem bírok magammal és vajasabb vagy zsírosabb dolgot szeretnék még idő előtt enni, akkor vegyem be. Epekövesség esetén ennek a szedése is problémás lehet, mert fokozza az epeműködést és ezzel megindulhat egy eredetileg nyugvásban lévő kő. Ezért inkább azoknak javasolják az emésztési problémák megoldására, akiknek nincsen kövük, de van epeműködési zavaruk.Ha úgy döntesz, hogy ennél a dokinál kipróbálod a kőoldásos dolgot, én mindenképp örülnék neki ha tájékoztatnál bennünket a módszerről és az eredményről is. Én nem mertem bevállani, de érdekelnek az ezzel kapcsolatos tapasztalatok.
tennessee87, kvantumkukac - köszönöm! Most megnyugodtam, mert már kezdtem ezen is parázni. Nem mondtak nekem semmit az ERCP után erről. Sokat segítettetek, kösz még egyszer! :)
Ez a véralvadásgátló lenne, ugye? Szerintem életkor és állapot függő. Én kaptam egyet műtét utáni napon, majd közölték, hogy otthon már nincs rá szükség. A lényeg, hogy nem szabad egész nap feküdni, mozogni kell, ahogyan vavamama is tanácsolta nekem, ugyanezt mondta a sebészem is. Mindig egy kicsit többet kell sétálgatni, és egyre jobb lesz.
Nekem ERCP után azt mondták, hogy ha 1-1.5 hét múlva sem múlik el a narancssárgás vizelet és a szememből a sárgás rész, akkor kezdjek el aggódni. Vérvételt nekem is csak 3 nappal utána csináltak, mint ahogy ezt alattam írták is, de még akkor sem voltak tökéletes eredményeim, így az epehólyag eltávolítás előtt ismét kellett egy vérvétel, mert az altatóorvos nem is egyezett volna bele az altatásba.
Én is aggódtam a sárgaság miatt, azt hittem az ERCP után néhány órával elmúlik. De két nappal később még javában sárga voltam, és csak négy nappal utána vettek vért újra, hogy ellenőrizzék az májenzimek szintjét. Még akkor sem volt teljesen normális, de sokat javult.
Ami azt illeti, én követtem már el azt a hibát, hogy belementem egy (egyébként teljesen más) műtétbe, amit az orvosok többsége javasolt. Elenyésző kisebbség volt, aki azt mondta, hogy szükségtelen a műtét, mégis nekik lett igazuk. Így meg évekig járhattam kezelésre a tízperces kis rutinműtét szövődményei miatt, amiből végül újabb műtét lett, és sosem jött helyre teljesen. Aki hallott már az antikoleszterin védőoltásról, az tudja, hogy arra is az orvosok túlnyomó többsége azt mondja, hogy hülyeség, és hogy az érszűkület csak műtéttel (néha mindjárt amputálással) gyógyítható. Egy éve első hallásra még az én ismerőseim is legyintettek rá, aztán két hónapja az egyik gyógyszerkutató barátom, utána pedig egy orvos szánta rá magát, hogy utánanézzen, és már mindketten azt mondják, hogy van benne valami. (Minden tiszteletem az ilyen embereké, akik képesek változtatni a véleményükön.) Altatás nélkül egyébként nem lehet kérni semmilyen epeműtétet. Ez nem bátorság kérdése. Ijesztgetni pedig senkit sem akarok, sem lebeszélni elkerülhetetlen műtétről. Arra akarok rábeszélni mindenkit, hogy tájékozódjon! Szerintem valamivel tisztességesebb hozzáállás azt írni, hogy "én ezt olvastam, nézz utána te is" (nem csak nálam működik a google), mint túl egy műtéten igyekezni rábeszélni mindenkit, hogy ő is vágassa magát. Nem beszélve az olyan biztatásról, mint hogy "Akik hisznek ilyesmiben sajnos az esetek többségében mind a műtőasztalon végzik és van, hogy az eredetileg tervezett laparoszkópos beavatkozásnál sokkal komolyabb, nyitott hasfali műtéttel!" (Köszönöm a biztatást. És erről hol lehet olvasni?) A kőzúzással foglalkozó Bodnár András sebész főorvos, nem a Budapest TV fantom sebésze, és a műtéthez is ért, ahogyan innen a fórumból is kiderül. Nekem is van ismerősöm, aki azt mondja, hogy ő nem hajlandó változtatni az étkezési szokásain, jöjjön inkább a műtét. Az ő dolga. Én hajlandó vagyok. Sajnálom, hogy itt még senki sem írt kőzúzással kapcsolatos tapasztalatokról. Se jóról, se rosszról. Nem lehet, hogy azért, mert meg se próbálta? Mellesleg azt sem értem, hogy sok orvossal beszéltem ugyan, de egy sem hozta szóba a minden gyógyszertárban kb. ezer forintért kapható Rowachol kapszulát, és egy angol nyelvű weboldalról kellett megtudnom, hogy ez a gyógyszer elősegíti az epekövek feloldódását, sőt azt is, hogy ezt hogyan teszi ( http://www.netdoctor.co.uk/digestive-health/medicines/rowachol.html ) A biztatásról pedig annyit, hogy szerintem ilyen fórumokba írogatni, és ilyeneket olvasgatni akkor van értelme, ha az ember tájékozódni akar, mégpedig objektíven. A "minden rendben lesz, nem lesz semmi baj"-hoz elég rokonokkal meg barátokkal beszélgetni. De ha itt az a szabály, hogy csak szépet és jót szabad írni, akkor úgy látszik, rossz helyen járok.
úúúú, egy ilyen anesztes beszélgetés nekem is kijárna már! volt már altatásom, de akkor csak fekve a kezembe nyomták a tollat, papírt, ráböktek, hogy "itt", és már toltak is a műtőbe :D
szóval lehet, nekem 2 óra is járna...
hülye kérdés, mert gondolom igen... de epeműtét után is kel lőni a faxiparint magunknak?
Jelentem, megvolt az ERCP, köszi mindenkinek, aki bíztatott és megnyugtatott, nagyon paráztam tőle. De úgy néz ki, sikerrel lezajlott, és nem volt olyan durva, mint amennyire féltem tőle, sőt mindenkit megnyugtatok, hogy teljesen túl lehet élni. :) Kis Dormicum után azt sem tudtam, mi van, csak arra ébredtem, hogy valamit utoljára még húznak-vonnak, de fájdalom semmi. És valaminek nagyon örültek. :)
Úgyhogy ezután jön a sebész és maga az epehólyag kivét.
Viszont egy kérdés, sorstársak! Segítsetek: akinek sárgasága volt, az ERCP után mennyi idővel múltak el a tünetek? Mert nekem 2 nappal később még azért kicsit viszket a bőröm és a vizeletben is van még az a sárga szín. Attól félek, ez nem egy újabb, azóta történt elzáródás jele-e? Vagy csak még kell egy idő, hogy minden helyreálljon...
tennessee87 - örülök, hogy ilyen jól lement a műtéted! Gyors talpraállást! :)
Ha az általad irt epekőzuzás hatékony lenne akkor több kórházi intézmény is alkalmazná a módszert.Tudomásom szerint Bp-en és Miskolcon végeznek ilyen beavatkozást. Én tavaly évvégen szabadultam meg az 1 db 1 cm kövemtől -közel 1 évet hezitáltam a mütéten mert nagyon féltem az altatástól és a mütéttől.Kereste minden lehetöséget amivel meguszhattam volna az operációt.Viszont egyetlen egy orvos nem javallta az epekőzuzást.Sőt egy másik fórumon olvastam,hogy volt aki járt epekőzuzásra, eredménytelenül,és még fájdalmas is volt.Végül a mütőasztalon kötött ki .Való igaz próbálkozni lehet-viszont nagy valószinüséggel a köved a zuzástól nem tünik el. Egy epekő állandó gyulladást tart fenn a szervezetben az UH nálam nem mutatott ki gyulladást,viszont mütét után a patológiai eredmény leirta hogy kissé gyulladásba volt. Ha itt olvasgatol a hozzászólások között ,láthatod hogy akik tulestek a mütéten nagyon gyorsan felépültek,és két hét után teljesen elfelejtették az egészet.Én csak azt tudom Neked irni,hogyha az embernek epeköve van -és problémát is okoz jobb mihamarabb tullenni a mütéten.Hisz mindig jobb ha magadtól mész ,Te választasz orvost ,időpontot stb mert ellenkező esetben már nem teheted. A mütét tényleg nem nagy dolog ki lehet birni,és nagyon gyors a gyógyulás.Tehát kár parázni tőle. Üdv:Csilla
Nekem például egy héttel a műtét előtt volt egy részletes beszélgetésem az anesztes orvossal, minden nyilatkozat és egyéb aláírni valót alaposan átolvashattam, értelmezhettem, sőt aláírnom is csak az orvos jelenlétében volt szabad, mondván ha vannak kérdéseim akkor azt még feltehessem! Mint azt korábban írtam a sebészemmel és a háziorvosommal, sőt az ultrahang (ez ugyan magán úton)vizsgálatot végző főorvos asszonnyal is részletesen és összességében több mint egy órán át beszélhettem és válaszoltak a kérdéseimre!
Szerintem ebben a topikban nagyon nincs helye ilyen valótlanságok (mert amíg megbízható forrással nem támasztod alá addig ez valótlanság!!!) emlegetésének mint, hogy 100 epe műtött betegből egy a proszektúrán köt ki!
Ide az emberek bátorításért jönnek!
Az, hogy felhívod a figyelmet egy alternatív kezelésre (amit nekem az összes orvos, olyanok akik a fent emlegetett módon korrektül bántak velem, csak hosszadalmas és kockázatos alternatíva ként emlegettek, nem is beszélve arról, hogy nem hosszútávú megoldás, mert ha nem változtat az ember elég sok dolgon az életmódjában akkor a a kövek újra képződhetnek egy már párszor begyulladt és ezáltal a kőtermelődésre egyébként is hajlamosabb epehólyagban... Igen! az epegörcs az egyenlő az epehólyag gyulladásával, ami neked nem volt az hasnyálmirigy gyulladás, illetve nem volt biztosan tudható hogy van-e és ezért adtak 50% odds-ot egy nyitott hasfali műtétre...) na, szóval! Az addig rendben van, hogy ide idézel egy alternatív módszert, de nagyon nem jó ötlet ijesztgetni!
(összesen azzal a két db hozzászólásoddal amit sikerült itt elkövetned...)
Ami azt illeti, nem érzem magam túl meglepettnek amiatt, hogy eddig még senki sem számolt be a legrosszabb tapasztalatokról, pl. nem írt a topikba olyasmit, hogy "belehaltam a műtétbe". Az 1% nem az én tapasztalatom, hanem ezt írják mindenhol, ahol egyáltalán írnak róla, hogy ebbe a műtétbe bele is lehet halni. Ezért írtam, hogy érdemes rákeresni - nyilván nem szabad laikusok fórumbejegyzéseit készpénznek venni, így az enyémet sem.
Én a sürgősségi osztályon kötöttem ki az epehólyag-görcsömmel, és ott mondta a sebész, hogy esetemben kb. 50% (azaz ötven százalék!!!) az esélye, hogy a laparoszkópiából menet közben nagyműtét lesz, pedig azt hiszem, nem különleges az esetem: több kövem van, de nem extrém nagyok, és nincs epehólyag gyulladásom. Ezért is gondoltam, hogy akkor talán még megpróbálkozom előtte mással is.
Hogy mennyire odafigyelnek a tájékoztatásra, azt szerintem nagyon jól jellemzi, hogy a beleegyező nyilatkozatot gyakorlatilag mindig úgy dugják az ember orra alá, hogy elolvasni sincs ideje, pláne nem megfontolni. Holott nem tudom, mi akadálya volna, hogy odaadják mondjuk a műtétet megelőző nap, amikor bemész a kórházba, vagy akár hetekkel korábban, amikor jelentkezel a műtétre. Aztán elolvasod, megfontolod, és ha úgy gondolod, aláírod. Mégiscsak az életedről van (legalábbis lehet) szó.
Akik hisznek ilyesmiben sajnos az esetek többségében mind a műtőasztalon végzik és van, hogy az eredetileg tervezett laparoszkópos beavatkozásnál sokkal komolyabb, nyitott hasfali műtéttel! A cikket olvastam, én is ellene voltam a műtétnek, mert úgy véltem, hogy amit az őseim belém raktak annak illene ott is maradni... a cikk után volt egy elég hosszadalmas beszélgetésem a háziorvosommal, illetve a sebészemmel (mindkettőjükkel óriási szerencsém van, remek orvosok és hajlandóak elmagyarázni a tények mögötti dolgokat is és hagynak, hogy én hozzam meg a döntést) a végén én a műtét mellett döntöttem.
Az 1%-os altatási kockázat egy kicsit durva, inkább úgy igaz az állítás, hogy kevesebb mint 1%-os az altatási komplikációk esélye, és ezen komplikációk szintén kevesebb mint 1%-ban olyan súlyosak, hogy hosszadalmas utókezeléssel, vagy legrosszabb esetben tragédiával végződnek.
Az az állítás sem állja meg a helyét, hogy "az esetek egyáltalán nem elhanyagolható százalékában menet közben úgy döntenek" mert ilyen műtéti kockázatot csak nagyon ritkán vállalnak! Az itt jelenlevők (legalább is az utóbbi 6-10 hónapban jelenlevők) között pl egyszer sem volt ilyesmi, és csak egy olyan topiklakóról tudni akinek komplikáció volt az altatás miatt, de ha jók az emlékeim akkor az sem volt túl súlyos.
Akárhova mész, akármelyik másik orvost kérdezed, azt fogja mondani, hogy ez hülyeség, lehetetlen, értelmetlen. Ezért aki meg akarja úszni a műtétet, legjobb, ha egyből Bodnár Andrást keresi a Bajcsy Kórházban.
Nekem nagyon rokonszenves Bodnár főorvos hozzáállása, aki sebész létére, mielőtt vágni kezdene, még megpróbálkozik szelídebb megoldással, ami ugyan nem túl gyakran, de az esetek kb. negyedében sikeres. Vágni még lehet utána is.
A laparoszkópiás műtéttel nekem az a bajom, hogy altatásban végzik, és az esetek egyáltalán nem elhanyagolható százalékában menet közben úgy döntenek, hogy mégis áttérnek a nagyműtétre. Aztán ha felébredsz, megtudod, hogy megúsztad három kis lyukkal, vagy van egy félméteres vágásod. Vagy fel se ébredsz - ugyanis statisztika szerint százból egy beteg belehal a műtétbe - ami azért nem kevés (érdemes rákeresni, mindenhol ezt írják). Az epevezetékben elakadt követ az ERCP-nek nevezett eljárással piszkálják ki, ami élménynek azonos a gyomortükrözéssel, csak tovább tart (kb. 15-20 perc), de pl. az Uzsoki kórházban - tudomásom szerint - ugyanaz a főorvos végzi nagyon profi módon, tehát attól sem kell félni, hogy az ember egy kevésbé jó orvos kezébe kerül. A nagy köveket, és ami az epehólyagban van, azt ilyen módon nem lehet kiszedni. Sajnos.
Minél többször felülsz és sétálgatsz, annál hamarabb elmúlik. A műtét másnapján már nem voltam "fekvő beteg", még a pizsamát sem hagytam magamon, felöltöztem hogy segítsem ezt az érzést. Fokozatosan, lassan és egyre többet kell sétálgatni. Ez csökkenti a trombózis és az esetleges összenövések esélyeit és segíti a gyógyulást is. Séta, pihenés ismételgetéssel sokkal hamarabb el fog múlni minden kellemetlen érzés. Amikor a csövet kiveszik, akkor pedig már érezhetően jobb lesz. A varratszedés után megint jön egy minőségi változás. De ha fokozatosan mozogsz, akkor napról napra jobb lesz.
Tegnap túlestem a műtéten, 14 óra körül toltak vissza a szobámba. Amikor magamhoz tértem rázott a hideg és fájt az oldalam, de mire lement 1 infúzió, elmúlt. Éjszakára kaptam egy algopyrint, és próbálkoztam az alvással. Jelenleg még nehézkes felülni, az ágyban feküdni a legjobb. Nemsokára vizit és kiderül a sorsom. Műtét előtt úgy egyeztem meg a sebészemmel, hogy ma hazaenged. Remélem ezen nem akar változtatni.
Akik már túl vannak a műtéten: nektek mikor múlt el a fájdalom felülésnél, és meddig éreztétek úgy, hogy fekve a legkönnyebb átvészelni a napot? :)
köszi :) igazából kórházban dolgozom... szóval talán még gáz sem lehetne, mert ha igen, helyben vagyok :D akkor mondjuk reális,ha hét elején műtenek és következő héten már melóznék... vagy inkább hét végén műtseken és 1 hét pihi...
egyedül vagyok teljesen a munkakörre, szóval muszáj terveznem és szerveznem, hogy mennyit és honnan esek ki.
Engem kedden műtöttek és a hét végén már dolgoztam (sőt, igazából a műtét estéjén már vertem a laptopot a kórházban...) szintén irodai meló... másfél hétre rá már vezettem egy 6-700km-es túrát... Nagyon gyors a felépülés!
megbeszéltem az orvosaimmal, hogy elmegyek a sebészetre... abszolút némák a kövek, soha nem okoztak panaszt, így gondolom, nyugodtan tervezhetek.
amire kíváncsi volnék, hogy a műtét miatt mennyi esik ki munkából? mennyit kell táppénzen lenni vele? irodai meló, max sétálgatás-lépcsőzés, de semmi komoly fizikai dolog.
már csak a tervezés miatt kérdem... mert lesz nyáron több nagyobb volumenű munkám, és ha sokáig kell otthon maradni vele, akkor úgy időzítem a dolgokat...
(lehet, hogy naív vagyok... de ha császár után 2 héttel már szinte már semmi bajom nem volt, mindent tudtam csinálni... akkor gondolom ehhez is bőven elég műtétestül ennyi, ugye?)
Mielőtt bevisznek a műtőbe, szólj a nővérnek a gyógyszerérzékenységedről!Úgyis Ő lesz ott amikor kihoznak, a kartonodra is fel lesz írva, biztosan figyelni fog rád. Amikor az aneszteziológus beszél veled, ő is rákérdez majd, hogy van-e allergiád valamire. Ne aggódj, nem lesz baj! Legyél túl a műtéten mielőbb (remélem nem kell elhalasztanod), és gyógyulj meg hamar!
Ne stresszeld magad (tudom, hogy mondani könnyű), inkább arra gondolj, hogy minden a legnagyobb rendben lesz!!!
