Csatlakoznék a lerohadós csapathoz.Én hármat mentem csörlésből.Az elsőnél még volt sikerélmény mert megcsíptem egy érdekesen erőszakos nullát, amit picit sikerült is tekernem, aztán mellette a - 2.3-ban találtam magam pillanatok alatt.Pedig a felhőkép nagyon nem ezt mutatta. Ha nem anticiklon hatás lett volna az ország felett, szerintem most éppen Szeged környékéről vonatoznék vissza.Aztán mentem még kettőt, de 14:30 körül vajsíma lerohadás volt mindkettő.Így inkább abba hagytuk a kísérlezetést.Egyedül Rasta tekerte meg a nap és a délután egyetlen használható termikét 840m-ig.A felhőalap valahol 1400-on volt, és nagyon szépen fejlődtek a habcsókpamacsok.
5 hét szünet után kissé váratlanul ért az, hogy a 12:00 körül keletkező buborékok úgy megcincálták a Vistát, hogy olykor magam előtt el tudtam olvasni, mi van a kupola alsó felére írva de a hintából nem lett több mert megfogtam fékkel.Érdekes ez a szárny, mert bár mozgékony és nagyon érzékeny minden rezdülésre a levegőből, meglepően stabil marad akkor is, mikor azt várnám, hogy becsukódik.
Szeretem, jó vele repülni, mert kellően gyors, kellően laposan fordul, és kellően biztonságos is.melján szerint a B elemeket is elég lightosan csinálja.Ezt hamarosan kipróbálom Kalocsán kellő magassággal felvértezve.
Egyébként a kalocsai rádiózás PMR 5-ön, áthallattszott hozzánk is.Néztük is, hogy ezmegmiez! :D
Még a zivatar előtt sikerült jót repülni Őbudán.37 perc, mert áldozatul estem többekkel egy általános lerohadásnak.
Itt egy közlemény, ehhz képest jó páran elkolbászoltak ma Óbudáról a duna közelébe:
"
Az árvízi munkálatokkal összefüggő biztonságos repülések érdekében a Nemzeti Közlekedési Hatóság Légügyi Hivatala előreláthatólag 2013.06.10 21 óráig légtérhasználati korlátozást rendelt el. Kérünk minden pilótát és főleg a PPG-s pilótákat, hogy pontosan tájékozódjanak, mert aki mégis felszáll, az súlyos büntetésre számíthat!
Az érvényes korlátozással érintett légtér oldalhatárai:
(a koordináták WGS-84 rendszerű földrajzi koordináták szerint)
Ø
Az alábbi koordinátákkal kijelölt terület:
47 45 18N 18 36 56E Tát - temető
47 44 14N 18 37 20E Tát Nyugat
47 46 35N 18 42 30E Esztergom Szentkirály dűlő
47 44 56N 18 43 07E Esztergom Retek u. – Határ út
47 45 18N 18 36 56E Tát - temető
Ø
A Duna Szlovákiával nem határos szakaszán:
A Duna teljes magyarországi szakaszán a meder középvonalától jobbra és balra eső 3 – 3 km-es sáv.
Ø
A Duna Szlovákiával határos szakaszán:
A Duna medrének középvonalától Magyarország irányába eső 3 km-es sáv,azzal a feltétellel, hogy a légijármű nem lépheti át a Duna medrének középvonalát Szlovákia irányába.
Ø
LHR1 légtér.
A korlátozással érintett légtér magassági határa:
földfelszín – 600m*
*(AMSL – Above Mean Sea Level – tengerszint feletti magasság)
A korlátozás alól mentesülő tevékenységek:
Légi kutató-mentő repülés, mentőrepülés, honvédelmi, rendészeti célból végzett repülés, valamint a Nemzeti Veszélyhelyzetkezelő Központ által a veszélyhelyzet elhárításában közreműködésre kijelölt repülés.
A korlátozás alól mentesülő légijárművek nem léphetnek be az LHP1 légtérbe.
A légtér korlátozás alá tartozó repülőterek érkező és induló forgalma engedélyezett a FIC-el történő előzetes koordinációt követően annak figyelembevételével, hogy a korlátozott légtérben fel- és leszállás kivételével egyéb repülés nem hajtható végre.
A korlátozás nem érinti Budapest Liszt Ferenc Repülőtér érkező és induló forgalmát.
Na, ez egyszép nap volt.1/4 10-re pakoltunk össze a reptéren, és indulás vissza a hegyre, a parkolóhoz. Újlaki, fél óra.
Nehezen indult ez a mai reppenés, senki sem akart jönni.Sanyi, Gáborék, szóba se jöhetett náluk, esik az eső, szél van, meg különben is. E.T. hasonló. Végül Lajti elsőre igent mondott. Aztán 7 körül újra hívtam a Megyeri híd magasságában E.T-t, hogy utolsó figyelmeztetés, jönni kell repülni... Erre az invitációra aztán gyorsan összekapta magát, és végül 3-an lettünk a hegyen. Ott meg erős szél, 30km-es befúvások. Kezdett csendesedni, E.T. startolt, majd én, és végül Lajti. Kellemes repülést adott, 30 perc.Lajti visszaszállt, mi ketten elindultunk E.T. vel fel, az én általam taposott rövidített ösvényen, megkerülve a hegyet. De ez az ösvény csak fényes nappal működik jól, töksötétben érdekes túra, amit E.T. mögöttem haladása során folyamatos káromkodással még fűszerezett. Ugyan néha legurult a töksötétben hátán a cuccal a hegyoldalról, néha szájonvágta egy karvastagságú ág, a bokáját is majdnem kificamította, de jóval normaidőn belül felértünk a parkolóba megismerve az általam csak a beavatottaknak felvezetett túraútvonalat.
Én meg két hónapja nem láttam az Egedet 1000m-ről. Sőt, idén még nem is voltam 1500m fölött, pedig tavaly ilyenkorra már jóval 2000 fölé is kolbászoltam magam... Na, onnan az Eged olyan, mint egy vakondtúrás! Persze amikor elindulok gyalog az Egedre a szerkóval a hátamon, nem ezt gondolom!!
Untatásképpen, a tegnapelőtti repülésem beszámolóját teszem közkinccsé (ehh, miket beszélek!):
2013-05-27
Hétfő, és még túlóráztunk is. Elég fáradtan mentünk haza a családdal, a sok talpalástól elég rendesen fájt a lábam. De a lelkem jobban sajgott, mert már megint ki kellett hagynom a hétvégi repülést. Ez az év valahogy nem kedvez a hétvégi pilótáknak, mert mindig hétvégére romlik el az időjárás. Itt van például; ma hétfő van. Ugyan ciklon van felettünk, de a hétvégén már kieste magát az eső, délelőtt szépen felszáradt a talaj annyira, hogy fel lehessen menni az Egedre. Kissé turbulens, de összeségében fincsi ÉNY-i szél van, termik ugyan egy szál se, de attól még elvileg lehet lejtőzni, míg be nem esteledik. Az előrejelzés is kedvező, 5-7 m/s-os szél. Erős ugyan, de a gyors Blade-nek ez pont ideális.. én meg otthon kuksolok. De miért is?
Miért is ne mennék?
Gyors cuccolás után máris úton voltam az Egedre. A leszállóban az a kissé turbulens, de kellemes NY-i szél fogadott, még gyengécske is a beígérthez képest. De ha már fel tudom húzni a kupolát, az már jó! Mert arra elég erős, mégha lejtőzni kevés is lesz. A lesiklás is repülés, legalább kicsit kiszellőztetem a munkától fájós fejemet.
Kár volt aggódnom; mire felértem, elég erős szél fogadott, bár még így is elmaradt a beígérttől, de már elég jó esélyt láttam a lejtőzésre. Noha ezres magasságba esélytelen lesz kiemelkedni a termikek miatt, a szél is elég turbulensen fúj, de egy kellemes almulásba jó lesz beletenyerelni, aztán élvezkedni amíg lehet, vagy be nem sötétedik. Start az ÉNY-iból. Ezúttal odafigyeltem, hogy be legyen kapcsolva a varióm, felhúztam az ernyőt, kicsit álltam egy helyben, fejem felett az ernyővel, mert valahogy álmosítóan kényelmesen éreztem magam. Élveztem a szituációt. Azt a kellemes, repülés előtti borzongást éreztem. A várakozás izgalmát, ami minden nagy repülés lehetőségével kecsegtető időben elfog.
Végül nekilódultam. Nem akartam túl sokáig ilyen helyzetben várni ebben a turbulens időben. A szélirány is folyton korrekcióra kényszerített, ezért nekifutottam a mélységnek és pár lépés után már repültem is. A szél egyből megemelt, ezért tapadtam a hegyre, start után rögtön jobbra fordultam, emelést keresve. A starthelytől É-ra, kb. onnan 30m-re találtam a legnagyobb emelést, ezért folyton itt fordultam vissza, mert így tovább maradtam az emelésben, és fordulás közben se merültem. Egészen a DNY-i starthelyig merészkedtem, leggyakrabban ott találtam rá az emelésre. Szépen kiemelkedtem a starthely fölé, de a szél sajnos nem volt olyan erős, hogy nívó fölötti 30m-nél magasabbra vigyen, termikre meg nem számíthattam. Talán nem is baj, mert május vége ellenére nagyon hideg volt. Rajtam pulóver és széldzseki is volt, ami elégnek bizonyult, de a nyáron használt ujjatlan bicikliskesztyűmet már nagyon kevésnek éreztem. Bezzeg a jó meleg repülőskesztyűm otthon várja a hideg időjárást. Micsoda buksi vagyok! Azért akkoris kibírom, ha már ekkora marha voltam! Rendületlenül róttam köreimet, összeségében nagyon élveztem ezt a váratlan lehetőséget, bár a turbós levegő miatt nagyon figyelni kellett. Egyszercsak a teljes bal szárnyfél hirtelen nagy leáramlásba került. Nagyon gyorsan reagáltam, ezért nem lett csukás belőle, örültem neki, mert ha megnyerem azt a csukást, rögtön kifordulok a lejtőről. Így azonban csak folytattam a körök gyártását. Lassan kezdtek a fincsi emeléseim gyengülni, meg ritkulni. Lassan azon vettem észre magam, hogy már a nívó alatt 20 m-el forgolódok és minden körrel egyre csak merülök. Ez nem buli! Felnéztem a starthely szalagjaira. Bizony már alig lengedeznek. Néha felkapja egy-egy befújás, néha én is emelkedek pár m-t, de végül mégis egyre lejjebb kerülök, mint a felhők által eltakart nap a horizonton. Szinte csak egy-egy vöröses napsugár tör át a felhőrétegen, ami így is elég megállapítanom, hogy leállóban van az idő, ideje leszállni. Eég alacsonyról indultam neki a leszállónak, ezért kétségesnek tűnt, hogy jó irányból behelyezkedjek, pedig simán elértem volna! Aztán mégis másképp döntöttem, mert figyeltem a leszállóban a szalgokat, amik már teljesen lógtak. Affene! Ez szélcsendes leszállásnak ígérkezik, hát behelyezkedtem, majd szépen kilebegtettem. Eközben csak éreztem, hogy fel-feltámad a szél, ami nekem teljesen oldalszeles leszállást generál, enyhe hátszeles löketekkel Ezt becumiztam! Ekkora baromságot csinálni egy szép repülés után! Végül annyira felcukkoltam magam, hogy márcsak méregből is lefutottam azt az enyhe hátszeles leszállást. A Blade-nek jókora kilebegtetés után is elég sok mozgási energiája maradt, én meg hatalmas balett-lépésekkel futhattam le azt. Végül csak megálltam, az ernyőt oldalra omlasztottam, gyorsan kihámoztam magam a szerelésből aztán futottam a bokrok közé elvégezni folyékony ügyemet, miközben kockára fagyott ujjaimmal keresgéltem a cipzárat, ami elég elkeserítő művelet volt egy olyan ujj számára, amibe éppcsak elindult a vér áramlása
Tanulság; hogy lehet valaki olyan hülye, hogy ujjatlan bicikliskesztyűben megy repülni? De azért kellemes 53percet lejtőztem az Eged felett, ami egész a másnapi melókezdésig feltöltött élményekkel..
Ma Kalocsa. Egyedül lettem, mert állítólag többek lemondták a mai napot, mivel reggelre fátyolfelhős lett, nem volt várható besugárzás, így termikre való esély sem. Ehhez képest du.2 re kitisztult. Így egyedüliségemre is szóba álltak velem, első felhúzás lecsúszás, másodikra 1200m-ig kitekerés, és szinte nem tudtam lejönni, mert 1000m felett mindenütt emelt. Addigra szépen be-gomolyfelhősödött, és kellemes repülést adott. Aztán még egy pilóta megjelent, közben levegőbe került, és mire összecsomagoltam, elmentem, még mindíg fent volt.
Ez jó kör volt, jó hogy nem hagytam magam eltántorítani-lebeszélni
Azért bevallom, irigykedem.Én lassan 3 hete nemvoltam repülni sehol.Amikor jó lettvolna az idő, akkor az ernyőm éppen műszakin vajúdott.Gyanítom, ez a hónap már csak ilyen lesz. :-(
Á, tök egyedül voltam, mint az utolsó mohikán. Sapkának ott volt a sisak, a széldszekim magasnyakú és aláöltöztem. A kesztyűvel volt gondom, mert van fűtőszálas kesztyűm, meg tavaszi-őszi vékonykesztyűm. Otthon... Ezért a kezem a változatosság kedvéért újfent lefagyni készült..
Idén elég ritkán tudok ide érdemlegesen "beszólni". Főleg nem a kedvenc témámban.. De azért egy fincsi lejtőzés még idefér, főleg hogy az 53p. ugyan még nem egy óra, de azért már közelíti. Az viszont egyészen biztos, hogy többet nem csinálok olyan sügérséget, hogy ujjatlan bicóskesztyűben repkedek ilyen hidegben! Leszállás után alig vártam, hogy csöveljek egyet, de elfagyott ujjakkal extrém sportba illő elfoglaltság a szerszámot tartani :-D!
Máskor tolongás van a starthelyeken ilyen időben, ma meg 3-an, Sanyival, Gáborral mentünk fel a 2-ágú kisstarthelyre. Valahogy senkit sem érdekelt este 6 után a repülés, pedig nagyon adta.Simán át lehetett menni a nagy-Kétágúra, és teljesen végig utazgatni. Nekem 1ó 03p., ahogy meg van írva...
Örömmel tettem.Azon az úton esélytelen lett volna stoppot kapnod, Akasztó környékén is vagy-vagy kategória.tudom, hiszen a környéken (Kiskőrösön) nőttem fel.
Egyébként pedig nem volt vészes a helyzet, mert ha már nem repülhettem a lentebb felsorolt okoból adódóan, legalább beszélhettem olyannal aki repült, és még ha picit is, de részese lehettem benne.Sajnos ez most csak a fuvarozásban merült ki! :D
Én úgy gondolom, hogy a siklóernyős ill. repülős társadalom elég szűk kör, és össze tart a lehetőségekhez mérten.Bízom benne, hogy ha egyszer én kerülök hasonló helyzetbe, és meglát egy sportárs, szintén segít! :D vagy legalább ad vizet, és megmutatja merre kell tovább sétálnom! :D
A szélerősség és főleg irány miatt a repülés sajnos nekem elmaradt ezen a hétvégén.De Csengőd határában láttam egy piros-fehér ernyőt, aki szépen tekert ill. utazott K-i irányba.Majd később egy Isten háta mögötti úton éppen Kecskemét felé vettem az irányt, és ott jött velem szembe egy másik egy gyalogló ember hátára csomagolva. :D
Sigyu volt az, mint később kiderült.Így csináltam egy varga betűt, és eldobtam Soltig, ahol a körforgónál kiszállt, én pedig vissza indultam Kecskemétre.
Első körből 36.5km-t repült a Tritonnal.Remélem időben vissza ért egy másik starthoz.
A tegnapi nappal kapcsolatban (május 19.) nagy bajban vagyok, ugyanis a róla készült beszámolóm lehetne akár hátimotoros beszámoló is. Azonban mivel az Egeden kezdtem, és estére nem csillapodott a szél, emiatt csak nem tudtunk motorral repülni, ezért inkább ide tettem be beszámolómat:
2013-05-19
Tömeg a DK-i starthelyen. Legalábbis így lehetett jellemezni az Eged DK-i starthelyét délben, mikor a legnagyobb forróság kellős közepén kiértünk a starthelyre. Ami igaz az igaz, valójában még nem volt olyan forróság, mint amilyen általában nyár közepén szokott lenni, hiszen még csak május van. Miután letelepedtünk az árnyékba, egészen kellemesen el lehetett beszélgetni, meg persze folyt a szagértés. Elég K-ies, durva szélre értünk ki, nagyon balos volt, ami a szagértés közben D,DK-iesre váltott. Lassan belefogtunk a csomagolásba, majd megvártam az előttem startolókat, aztán indulhatott a cirkusz!
Start után egyből balra ráfeküdtem a lejtőre, egészen a K-i csücsökig mentem. Mire odaértem eléggé megmerültem, ezért erősen nézegettem a vészleszállót, de kár volt pánikolni, a csücsök által beígért emelésem ott volt, ahol számítottam rá. Szépen bele is kapaszkodtam, aztán már csak arra eszméltem, hogy ez az istennyila termik átlag 5-el emel, aztán emelget ugyan, de minduntalan szétesik. Mindenki így járt még akkor, folyton új termiket kellett megfogni, hogy tekerhessünk, aztán 800-900m-en folyton szétesett a termik, mi meg visszarohadtunk a lejtőre, míg újra nem találtunk valamit. Volt aki a leszálló fölött próbálkozott, volt aki végiglejtőzte/termikelte az Eged vonulatát, egészen Noszvajig, de folyton fennállt ez a jelenség. Én a szőlő felett találtam szűk, erős termikeket, amiket meglovagoltam, de folyton fennállt a csukás veszélye még ezzel a nagyon biztonságos Kantega 2-essel is. Egyszer úgy estem ki a termikből, hogy csukogatott a jobb stablap, középen veszettül emelt, majd hirtelen eltűnt a bal szárny.
Mire kirendeztem a bal oldalt, még csukott a jobb oldal is egy kicsit. Azt is kirendezve egyből menekülnöm kellett a szőlő fölül a K-i csücsök fölé, mert ha közvetlen a szőlő fölé merülök, akkor a K-ies szél betol a fák közé! Sikerült a csücsök föl érnem, ráhelyezkedtem lejtőre, majd a starthelytől balra találtam rá következő liftemre. Ezt is tekertem, de nem adott olyan sokat. Végül csak kitapogattam a magot, tekertem volna benne, de a kollega is földet ért, őt én szállítottam haza, meg aztán ránéztem az órámra és rájöttem, hogy ideje lesz leszállni, mert hátimotoros találkozóra vagyok hivatalos és ez az első, nem illik hát sokat késni! Meg aztán a család is megy és fő repülésirányítómnak megígértem, hogy kettőre otthon leszek! Nem lettem, mert végül félórát késtem J
Szóval ott tartottam, hogy kelletlenül, de otthagytam a termiket, lefüleztem az ernyőm, és emelkedtem! A csudába! Ilyen tuti időt otthagyni!
Wingovereznem kellett amitől kissé reszkettem ilyen aktív időben, de valahogy csak lekerültem, pedig a leszálló is emelgetett.
Az átlagolóm plusz 4,5-es emeléseket regisztrált, négyes süllyedés mellett, negyven perces repülésem közben, ami ebben az aktív időben simán több is lehetett volna. Kissé elégedetlenül szálltam le, de reméltem, bejön a metnet-es jóslat és a pipishegyi reptéren alkonyat előtt kellemes motoros repülőidő lesz, amivel bepótolhatom a hiányérzetemet!
Mikor hazaértem, mint az őrült rámoltam be a pereputtyot és a bringát a kocsiba, majd irány a pipishegyi reptér! Időközben beszéltem Gáborral is, hátha együtt tudunk menni, de ő épp motort épített, és korábban indult mint mi.
Azért csak odataláltunk, engem vitt a kocsi és a gyomrom, mert bográcsos készült, aminek az illatát hamar megérzi a.. gyomrom!
A helyszínem épp mustrálgatták a Gábor által épített szép, új hátimocit. Hát, gyönyörű és bikaerős lett! Én is összeraktam a sajátom, aztán nézegettem Fábián Sanyi trike-ját, meg befutott házigazdánk Csomós Sanyi is az új, általa épült trikejával.
Hát erre a trike-ra érdemes lesz pár gondolat erejéig kitérni. Magát a trike vázát Gábortól kapta, ezért a szokott minőséget képviselte, annyi különbséggel, hogy a motor keretét acélcsőből hegesztette Sanyi, ugyanis egy korábban már motoros sárkányozáshoz használt 600cm3-s Trabant motor szolgáltatja a vaskos légcsavarnak a hajtást. A trike 70 kilós lett, a motor pöccre indul, egyébként érdekes látványt nyújt a vaskos berántófogantyú, ami megelőlegezi, hogy kell a muszkli a moci berántásához.
Sajnos a szél erős maradt, esélyünk se volt röppenni, ezért belemerültünk a gulyásozásba, az anekdotázásba, meg a sörözésbe. Aztán csak nézegettük azt a Trabi-trike-ot, aminek a beülőjét még ott a helyszínen szereltük fel.
Addig addig nézegettük, hogy Sanyi berántotta a Trabi motort, ami valóban pöccre indult. Bepattant a trike beülőjébe, aztán rögtönzött a reptér hosszában egy gyorsulási versenyt, megelőzve borulásos balesetet, amivel meg is nyerte a futamot!
És még féltem, hogy az a trike gyenge lesz a Nova Taxy tandemernyőhöz..
Sajnos a nap lebukott a horizont alá anélkül, hogy csillapodott volna a szél és repülhettünk volna. Így hát elrámoltam a mocit, majd még visszamentem a többiekhez kicsit tereferélni, aztán a gyerkőc elálmosodott, ezért elköszöntünk és hazamentünk.
De az biztos, amint a fiam nagyobb lesz, ilyen sátrazós-motorozós-bográcsozós buliban már úgy szeretnék részt venni, hogy ott is alszunk!
Mi meg Pilist választottuk, már nem is emlékszem miért. Persze a szél erős volt, de én tudtam hogy el fogok startolni. Tandemmal mentem, és a tandemstart halál egyszerű erős szélben, ha van segítséged. Eleve az utast felrántja a levegőbe, vele már nincs több gondod. Nem fog megbotlani, nem felejt el futni, nincs ideje megijedni.... ma én is követtem a levegőbe,az előre lövő ernyőt megfékeztem - az általam preferált előre megfogós technika segítségével, máshogy nem sikerülne - majd a levegőben egy ügyes mögékerülés után rendeztük sorainkat. Mára eljutottam arra a perverz szintre hogy el merek startolni olyan erős szélben, amiben nem merek repülni :)
Az előnye hogy sosem fordul elő az a szitu, amikor irígykedve nézi valaki a levegőben gondtalanul repülőket, de startolni nem mer, bezzeg ha már fönn lenne....
Később mikor emberivé szelídült az időjárás, a többiek is elstartoltak, talán egy óra maradt nekik sötétedésig.
Kétágú. Felfelé menet libasorba rendeződött pilótákkal mentem szembe. Erős a szél. Mire felértem, 3-an lettünk, Sanyi és Bálinttal. 1/2 8 után stratoltunk, közben megérkeztek tandemesek is. Senki sem maradt fent sokáig, átsiklás nem jött össze senkinek. Nekem 10 perc.Lehetett volna akát fél órai is,ha egyhelyben lejtőzgetek,és nem vágok neki a lehetetlennek, a délkeletiesre fordult szélben átsiklani a nagyhegyre.
Ma talán csak a Lajti nem érkezett jó címre, mert hazament repülés helyettt. Hiába fixáltuk le hogy megyek érte, mikor odaértem, meggondolta magát....No de büntetésből lemaradt egy egész nap repülhető Csolnokról, egekig ki lehetett tekerni, még fél hatkor is.Hazaérve, a lakás feldúlva, gyerekek bőgnek - siettem haza, névnapot ünnepelni - elveszett az ajándék hörcsög.Hörcsögöt találni egy lakásban, nehezebb mint termiket melegfront után! Azért nekem ma ez is sikerült, nem sokkal a végkimerülés előtt, megtaláltam egy lefolyócső darabban :)Most térdig ér a kupi a felforgatott lakásban, de legalább sikerélményekkel fekszem le :)
Ma biztos hogy jó címre érkeztem. A dolgom úgy hozta, hogy Kalocsa útbaesett. Mire odaértem, nagyüzem fogadott, voltak vagy 20-an, de szerencsére 2 csörlő. Hamar sorra kerültem. A felhőkép ideális, nem túl magasra húztak, és elsőre semmit sem találtam, lesiklás, és a pálya másik végében landoltam. Vissza is húztak, mivel bizonytalan irányú volt a szél, és mindkét végéről csörlőztek. A 2. is lecsúszás lett. Harmadszorra viszont elkaptam egy jó termiket, ki is tekertem vele egyből 1150m-re, majd további keresgéléssel 1350m. Egy kis liftezgetés 950 és 1300 között, ebben a magasságban már szinte mindenütt emelt. A társaság egyrésze ezen a szinten volt, a másik meg lecsúszkált. Az utolsó repülésem 1 órás lett, menet közben kellett felvennem a kesztyűt, mert hideg is volt.Kellemes nap, nem túl durva emelésekkel max 2,5-öt írt ki a varió, de 1350m fölé nem nagyon mentek mások sem, ott lett a vége.
Ez az év valahogy nehezen indul számomra. Gőzerővel itt a tavasz, de a meló miatt a legjobb napokat folyton kihagyom. Tegnap hívott Gyula, hogy Eged, még ET-is jön, én meg késő estig leltározódok a munkahelyen...
Ma már mindenképp repülni akartam, de mindenkit oly mértékben megijeszetett a meteó-előrejelzés, hogy végül egyedül mentem ki a NY-i leszállóba, megnézni a dühöngő elemeket.
Tipródtam egy darabig, hogy felsétáljak, mert a hegytől nem messze elég ronda, nagy felhízott Congestus vonult. Azért maradtam vagy félórát, mert volt egy olyan érzésem, hogy nem lesz baj ha felmegyek.
De inkább vártam, teljesen egyedül, ami szintén riasztóan hatott rám. "Hát csak én vagyok ilyen elvetemült, hogy ma repülni akarok?"
Aztán szépen végignéztem, ahogy a csúnyaság elvonul kelet felé, ezért már kaptam is a hátamra a zsákot, hogy ucu neki.
Épp lecsuktam a kocsiajtót, megfordultam, hogy megyek, mikor egy böhönye szürkeség közelített az Eged felé a Kékes felől.. Reméltem feloszlik, de csak jött.
"Bakker, ennek a fele se répa!" jelmondatra visszatettem a zsákot a kocsiba, és vártam.
A szürke rondaság szépen úszott felém, ezért úgy döntöttem, inkább behúzott fülekkel, farokkal hazasunnyogok...
..Aztán háztáji meló után csak kinéztem megint, hátha.. Á, dehogy "hátha"!
Inkább "basszus"! Merthogy a szürkeség ugyan elkerülte az Egedet, de a szomszédos Várhegyre teljesen ráfeküdt.. Jó hangosan kordult a felhő éhes gyomra, ezért odavágtam neki; "belőlem nem eszel!"
És elporoztam hazafelé!
Hát így sikerált a mai "antirepülésem"!
Repült idő: 0
Magasság: talajmenti
Varió: zsákban
Hogy mi lesz ebből? (azért vannak meglepő sejtéseim)
Helyrebillentettem a dolgokat a ami Eged repüléssel, kompenzálva a tegnapért. Családi ügyek lettek ma arrafelé, így Egeden kötöttem ki, felszállítás is volt,14:55 kor kerültem a levegőbe. Rengetegen voltak, lassan indult a start, valószínűleg sok kezdő lehetett. A szél meglehetősen élénk volt mikor megérkeztem a leszállóba, de mire feljutottam, pont jó lett.
Azt kellett meállapítanom magamról, hogy meglehetősen károsan hat rám a sok Újlaki meg Csolnok, a maga 0,2-0,5ös emeléseiben billegni, és mikor 1 órán keresztül 4,5-ös emelést, meg 3,5-ös süllyedést ír ki a varió (ilyenkor a pillanatnyi érték jóval nagyobb kell legyen), valahogy nem volt őszinte a mosolyom.Pedig értékelnem kellett volna, hogy 1 év után most jártam először 1500m felett, és nem úgy, hogy felmentem startolni egy 1400m-es hegyre.
Szóval,1 órán át fel 1500-ra, le 1100-ra és megint fel, nagyon ütős idő volt, aztán már fontolgattam, hogy leszállok, elegem lett, sőt, itt jegyzem meg, kissé féltem is, de ez biztos a Csolnokhoz szokott érzékeim miatt van. Majd mikor lekerültem ismét nívó+200ra, úgy gondoltam, pihentetendő az idegrendszeremet, egy félórát még ellejtőzgetek a nívó felett. Aztán rá kellett jönnöm, azért kerültem le a vívóra, mert mindenki odakerült, eddig adta a nap.
Tanulság: újra edzenem kell magamat Egeden, Kalocsán, ez mégsem járja, hogy már a létra tetején is tériszonyom van...
Még a nagy ászok is azt mondják hogy az egyetlen taktika a nagy repülésekhez hogy mindíg kint kell lenni, és akkor ott leszel, amikor jó az idő.
Ma Egerbe kalandoztunk el, de túl későn. Persze egészen addíg repültek, amíg teljesen fel nem értünk :)
Én szkeptikus voltam a rekord késői indulás miatt, de idén még nem is repültem az Egeden, és ha szerencsénk lett volna, gyogyi is lett volna, és az én mesém is tovább tartott volna.
Akkor most már tudom, hogy mégiscsak érdemes lett volna meló után elindulni, de addig szakértettük a - szerintünk - semmit, amíg lelohadt az elszántság, ejj :)
Munkabeosztás van, most én mesélek, Gyula dolgozik :)
Lassan indult a nap, de háromtól folyamatosan lehetett repülni Csolnokon, de eleinte termikelni is kellett hozzá, aztán elszabadult az akvárium, mikor már az egész lejtő is tartott.
Olyan tömeg volt, amit ritkán lát az ember! Rengeteg kezdő, és csak néhány paraszt.
Kész szerencse hogy eléggé tartott ahhoz hogy az idegrendszerem túlterhelése nélkül, kellő távolságot tartva a kritikus tömegtől is lehetett repülni, bár volt még egy zóna, ahol az alkalmi akrópilótákon kellett tartani a szemed... végülis jó nap volt :)
És megint Csolnok, megint 1 óra. Ma viszont már sokan voltunk, sok (első) magasstartossal, akik a jobbkézszabályig még nem jutottak el a tematikában. Na de megúsztuk...
