Szerintem az elejének a fordítása is sántít. Az "ars" nem tudást, hanem művészetet, mesterséget jelent, a mondat értelme pedig ilyesmi: "Jelentéktelen a művészet annak, aki magáénak tudja, de gyümölcsöző annak, aki nélkülözi."
Ars est portanti levis uber ea sed egenti. Ez egy régi dán közmondásgyűjteményből származik, ahoh csak ennyit fordítottak le belőle: A tudást könnyű hordozni. Mi a mondás másik fele ?
Az első mondathoz írottakkal egyetértek: Horatius után ezt csak körülírni lehetne, nála tömörebben megfogalmazni aligha. Annál inkább érdemes a "Carpe diem!"-et idézni, mivel általában félrefordítják ("Élj a mának!"), ami teljes félreértése az eredetinek. Jó olvasni, hogy más is tisztában van ezzel!:-)
Ami a másik két mondatot illeti, én tömörebb megoldásra törekedtem a javasolt, amúgy igen jó fordításoknál. Egyrészt azért, mert igyekeztem visszaadni a szentenciaszerű tömörséget, másrészt mivel úgy érzem, az E/2. igealak általános alanyt takar, azr pedig szívesebben fejezte ki a latin szenvedő szerkezettel.
Ezek alapján az én ajánlatom a 2. és 3. mondatra (az elsőre két változatban is):
Nihili est vis, nisi potita/coercita. = "Semmit sem ér az erő, hacsak nem uralva/féken tartva."
Quo non perdis, eodem muniris. = "Amitől nem pusztulsz el, attól megerősödsz."
Jó ízlelgetést, vagy ahogy Horatius írta nem szó szerinti értelemben: "Sapere aude!":-)
1. „Éld az életed, és szeresd/élvezd minden percét/pillanatát!”
Ezt nem fordítom le, mert annál jobbat alkotni, mint amit még e tárgyban Horatius írt, nem lehet:
→ Carpe diem. — ’Szakítsd le a napot’,
vö. „… Dum loquimur, fugerit invida / aetas: carpe diem, quam minimum credula postero.” (Ódák I. 11. Leukonoéhoz) — ’Amíg szánkon a szó, már tovatűnt a nap / Tépd le, virága tiéd; holnapokat, Leukonoé, ne várj.’ (Trencsényi-Waldapfel Imre) — ’ Amig itt intlek, a perc rohan. / Élvezd vígan a mát, mert a jövőt várni nem érdemes.’ (Rónai Pál)
2. „Mit ér az erő, ha nem uralod?”
→ Quorsum est vis, si non es dominus / domina eius? — ’Mire van az erő, ha nem vagy az ura / úrnője?’
3. „Ami nem öl meg, az megerősít”
→ Quod te non occidit, te durat — ’Ami nem öl meg téged, megkeményít téged’
→ Quod te non occidit, te fortiorem faciet — ’Ami nem öl meg téged, erősebbé fog tenni téged’
→ Quod te non occidit, tibi fortitudinem dat — ’Ami nem öl meg téged, erőt/bátorságot ad neked’
Szeretnék egy-két szöveget lefordítani latinra de nem nagyon bízom magamban és a fordítókkal elakadtam. Kérlek nézzétek meg hátha ti tudjátok pontosan!
"Éld az életed, és szeresd/élvezd minden percét/pillanatát!"
Sziasztok! Valaki tudna nekem segiteni abban,hogy egy angol szoveget leszeretnek latinra forditani,de ezekben a forditokban nem bizok,igy azert kerek itt segitseget!:) A szoveg pedig ez lenne: I'm not perfect. Nevet have been. Never will be. Elore is koszonom a segitseget!!:) Tovabbi szep estet mindenkinek!!:)
Kedves LvT! Nagyon köszönöm a gyors választ. Én ezzel a kifejezéssel azt szeretném kifejezni, hogy Egyedül Isten ítéhet meg engem, és senki más. Már jó ideje próbálkozom a pontos lefordítással, de nem kapkodom el, mert magamra szeretném varratni, és ezért nagyon fontos a PONTOS fordítás! :)
Amikor a fordító csak egy szövegkörnyezet nélküli mondatot kap, most éppen azt, hogy „Csak Isten rendelkezhet velem", akkor azzal felhatalmazást is kap arra, hogy meghatározza a jelentését. Nos, én más jelentést tulajdonítottam neki, mint a másik három fordítás szülője.
Én teológiailag gondoltam végig a dolgot. Az a tény, hogy Isten rendelkezhet velem, a másik oldalról annyit tesz, hogy én odaadtam magam neki a hatalmába. Ezért használtam én a potiri (a szótárban: potior) igét, amelynek a jelentése Finálynál: '1) valaminek birtokába helyezi v. teszi magát, valamihez jut, valamit elnyer, megnyer, hatalmába ejt, magáévá tesz, elfoglal; 2) valaminek birtokában van, valamit v. valamivel bir' – Vö. http://latin.oszk.hu/cgi-bin3/index.cgi?query=title:potior&function=hitlist
A többi javaslat az indicare (a szótárban: indico) igét használja. Ennek jelentései: „A) 1) megmond, említ; 2) feljelent, elárul; 3) mutat, felfedez, elárul; B) hirdet, hirül ad, meghatároz, megállít és kihirdet; rendel; rászab; C) nem mond [sic!)" – Vö. http://latin.oszk.hu/cgi-bin3/index.cgi?query=title:indico&function=hitlist
Az utóbbi a magyar rendelkezik ige '(szóban) meghatároz' jelentéséből próbál kiindulni, bár szerintem így rossz. Az A és B jelentésben ugyanis ez tárgyas ige, a C jelentés tárgyatlan. A javasolt fordításokban viszont nincs tárgy, csak a „de me" 'rólam' határozó, így óhatatlanul az az értelem merül fel, hogy 'csak Isten nem beszél rólam'.
De ha ettől el is tekintünk, az nagyon lényeges, hogy az én fordításom azt sugalmazza, hogy ez beleegyezéssel történik, és ez ellen nem lesz ellenkezés. A többi fordítás ezt nyitva hagyja, ezt olyan kontextusba is lehetne helyezni, hogy „Ne parancsolgass nekem, [jogilag is] csak Isten határozhat rólam, de még neki sem engedelmeskedem."
Ezenkívül még az a különbség, hogy a solus 'egyedül, csak' szócskát én a gyakoribb klasszikus szórendnek megfelelően én a minősített szó urán tettem; a többiek az újkorban gyakoribb (újlatinos) szórendet alkalmazzák.
Visszafordítom a felmerülteken magyarra, válassz ennek alapján:
1. Deus solus mei potiri potest. – Csak Isten bír(tokolhat)hat engem. / Csak Isten tarthat hatalmában engem. / Csak Isten uralkodhat felettem.
2. Solus Deus de me indicabit. – Csak Isten fog „határozni" rólam. / Csak Isten nem fog szólni rólam. [Ez egyébként formálisan sem jó fordítás, mert kijelentő mód jövő időben áll.]
3. Soli Deo de me indicare licet. – Csak Istennek szabad „határoznia" rólam. / Csak Istennek szabad nem szólnia rólam. [Ez úgy hat, mintha Isten valakinek engedélyétől, konvencióitól függene, vö. Quod licet Iovi, non licet bovi 'Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek'.]
4. Solus Deus de me indicare potest. – Csak Isten „határozhat" rólam. / Csak Isten nem szólhat rólam.
Kedves LvT! ez tuti? Mert én ugyanerre a kérdésre a következő lehetőségeket kaptam (eléggé megbízható forrásból): "Solus Deus de me indicabit"...."Soli Deo de me indicare licet"..."Solus Deus de me indicare potest" Legyen kedves tájékoztatni, hogy Ön honnan fordította le, nagyon fontos lenne, előre is köszönöm!
Gondolom a Györkösy Alajos-féle magyar-latin szótárt nézted, ott pontosan ez van: „alvilág 1. inferi; inferna (orum, n.); Tartarus; […]”
Az inferi és az inferna a fentieknek megfelelően nem egymás alakjai, hanem független szinonimák, miként a harmadik szinonima a Tartarus tulajdonnév. Aki ért valamicskét latinul, az látja, hogy a inferi hímnemű többes számú névszó, ugyanis szótári címszóként -i végű névszó csak ilyen lehet. Az inferna-ról mechanikusan nem lehet eldöntetni, hogy nőnemű egyes számú, vagy semleges nemű többes számú, ezért ezt követi nyelvtani infó zárójelben: a birtokos eset ([infern]orum), és a nyelvtani nem (n[eutrum] = semleges).
A magyar-latin részben tehát Györkösy csak akkor ad a névszavakhoz nyelvtani infót, ha a ragozás nem egyértelmű (egyébként ez még így is több, mint amennyit ebben az irányban szokás). Teljesebbek a nyelvtani adatok a latin-magyar részben. Ott a főneveknél a címszó után először a birtokos eset ragja áll (egyes számú főneveknél az egyes számú, többes számúaknál a többes számúak), majd a nyelvtani nem rövidítése. Ez utóbbi Györkösynél latin, Finálynál magyar rövidítés: m[asculinum (genus)] = h[ím]n[em], f[emininum (genus)] = n[ő]n[em], n[eutrum (genus)] = s[emleges]n[em].
Ui. Az inferi az infer(us) melléknév hímnemű főnevesedése többes számban, tulajdonképpeni jelentése: ’az alsók, az alul lévő lények’. Az inferna pedig az infernus melléknév semleges nemű infernum főnevesedése szintén többes számban, voltaképpeni értelme: ’az alant fekvő [vidéke]k, a föld alatti [táj]ak’.
Vagyis az „exit omnes” vélhetően valakinek a félrehallása. Körülnézve azonban a neten, a konklávé előtt nem az „exeunt omnes”-t mondták (bár mondhatták volna), hanem azt, hogy „extra omnes”. Ez egy hiányos mondat:’kívülre mindenki’. Vö. 0:03-nál: http://www.youtube.com/watch?v=VOa9lhcT5WE
Ami meg Shakespeare-t illeti, nála a szín elhagyására, illetve a belépésre vonatkozó jelzések láthatólag nem grammatikus szerkesztésűek. Az „exit omnes” mellett ugyanis olyan is van, hogy „Enter Macbeth's Wife alone”, vagyis nemcsak latinul nem egyeztet, hanem angolul sem. Itt az „exit” és az „enter” egyszerű formaszavak, amelyek után az érintett szereplők felsorolása áll, illetve a tradíció okán az angol „all” ’mindenki’ helyett az „omnes”-t használatos. http://drc.usask.ca/projects/faulkner/main/related_texts/macbeth.html
A pápaválasztás kapcsán idézték, hogy amikor a püspököket bezárják, akkor ezt mondják: Exit omnes (mndenki kifele). Ezt használta Shakespeare is a drámáiban, amikor egy-egy jelenetében mindenki elhagyta a színt. Bírálták is sokan emiatt, mert szerintük az "exit" többesszáma kellene oda: exeunt, vagyis a mondatnak ennek kellene lennie: Exeunt omnes. Most viszont a Wikipédián azt olvasom a pápaválasztásnál, hogy Extra omnes-t mondanak.
Most már melyik a helyes: exit, exeunt vagy extra ?
Köszönöm szépen. A fordító magam voltam, noha csak kicsit tudok franciául, de az interneten ezt találtam: "Je suis la voie qui cherche les voyageurs", és ezt készpénznek vettem.
> Via viatores quaerit (kb) Én vagyok az út, mely utazókat keres ?
Aki ezt így fordította le, az összekevert két (bár egymással összefüggő) maximát:
– Ego sum via, veritas et vita. ’Én vagyok az út, az igazság és az élet.’ (Ján. 14,6)
– Via viatores quaerit. ’Az út utas(oka)t kíván.’
Az utasok a keresztyének, akik ráléphetnek az üdvözüléshez vezető útra, amelyet Jézus számukra megnyitott. És mi a harang, ha nem az a jel, amellyel az egyház a hívőket erre az útra hívja?
„Bély Pauli de Curia Nagy-Azariensi portionibus item in Mihályi et Csapóháza Possessionibus, nec non Vineis in Bári, Kis-falud et Mihályháza Promonthoriis habitis Testamentaria dispositio. Fasc. 9º Nº 857, Fasc. 12º Nº 1094 … 1692”
„Bély Pálnak a végrendeleti örökhagyása a nagyazari udvarházról, továbbá a Mihályi és Csapóháza [-beli] birtokokban lévő részekről, valamint a Bár, Kisfalud és Mihályháza [-beli] szőlőhegyekben bírt szőlőkről. [Lásd] a 9. kötegben a 857. szám alatt, a 12. kötegben az 1094. szám alatt … 1692. [év]”
Ui. A szöveg nagyon tömörített, esetleg más olvasat is lehetséges.
Nagyon szépen köszönöm! Én is ezt gondoltam valószínűbbnek, de csupán a szövegkörnyezetből kiindulva, az értelemre következtetve. A nyelvtan azért erősebb :)
Én két okból is a második verziót tartanám helyesnek.
Egyrészt az "-ért" latinul "pro", ami itt hiányzik, és noha a "bonis" lehetne ablativusban, ami a "pro" mellé kell, de önmagában már nem jelentheti ugyanazt. Ehelyett dativus lesz a "consulamus"-nak a magyartól ugyan eltérő, de a latinban szabályos vonzataként.
A másik ok Cicero szóhasználatában rejlik, nála ugyanis a "bonus" szinte mindig "derék, jóravaló, tisztességes polgár" jelentésben használatos, ami bele is illik a "szeressük hazánkat, engedelmeskedjünk a szenátusnak..." gondolatmenetbe.
A consulamus bonis esetében kétféle fordítással talákoztam, az egyik szerint a jóért (a jó eléréséért), a másik szerint a jókkal (jó emberekkel, jó polgárokkal): mi az igazság a nyelvtan ismeretében?
