A Családfakutatás topikon és másutt felmerült, hogy mit takarhatnak a (halotti) anyakönyvek olyan haláloki meghatárotásai mint 'ínláz', 'eskór', 'Szent Antal tüze' stb. Ezt a topikot azért nyitom, hogy itt gyűjtsük össze közös erővel, később felhasználható referenciaként is a "megoldásokat".
Vízi betegség: görög eredetű latin hydrops betegségnév tükörfordítása, szinonimája a vízkór(ság), l. a Pallas Nagylexikonának vizkór szócikkét: http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/106/pc010694.html#7 , azaz ödéma, folyadékgyülem.
Olyan kérdésem lenne, hogy az 1880-as évek izraelita anyakönyvében mit jelölhet az a halálok, hogy tistrik? 6 hónapos fiú csecsemőnél látom. Lehet ez a körülmetélést takarná?
A latin decompositio alimentaris (tkp. 'táplálkozással kapcsolatos felbomlás') a legsúlyosabb fokú alultápláltság, amely már a szervek tünetekben is megnyilvánuló működési zavarával, szinte a szervek „felbomlásával” jár együtt.
A vérhányás gyakoribb oka gyomor- vagy nyelőcsővérzés (illetve a leggyakoribb a gyomorszáj környéki kitágult nyelőcső-visszerek elszakadása, elsősorban alkoholistákban).
Mondjuk van ismerősünk, akit 3-4 hónap alatt elvitt a vastagbélrák, de én valami gorsabbra gondoltam volna (persze én az ilyen betegségekhez nem értek). Vagy a 19. sz. második felében ebbe hamarabb belehaltak?
Szerintem itt kellett, hogy boncolás legyen, különben nem említenek rákot, amely mindig is daganatot jelentett. Mert egyébként a tüneti „haláloki diagnózis” sorvadás lett volna. Tehát úgy vélem, ténylegesen látniuk kellett a rákos daganatot, akkor pedig valószínűbb az, hogy pontosan lokalizálták a helyét.
Szerintem ez az, amit ma "természetes halál"-nak nevezünk: nincs látható, megnevezhető oka. Egy 70 évesnél az ma sem ritka, hogy egyszer csak nem ébred fel. Régente a gyermekhalálozás is gyakoribb volt. Az életkori skála két végére ez mindenképp illik. A kérdés, hog yközépkorúak voltak-e köztük? Bár alvás közben a nyálától, vagy reflux miatt alvás közben egy középkorú is meghallhat.
A cukorbetegség régi neve a διαβήτης, amelyet a Kr. e. II. sz.-ban az apamaiai Demetriosz alkotott meg orvosi terminusként, és latin közvetítéssel ismerjük máig diabetes (diabétesz)-ként. A szó a görögöknek még ’körző’-t és ’mérőón’-t is jelent, mert a διαβαίνω (diabainó) ’(lábát) szétterpeszt(i); átlép, átmegy’ ige származéka. A ’körző’ jelentés a ’szétterpeszt’-ből jön, a ’cukorbetegség’ pedig az ’átmegy’-ből, mert a fokozott vizeletürítést úgy tekintették, hogy a folyadékok mintegy átmennek a szervezeten.
A XIX. sz.- nyelvújítás próbált magyar megfelelőt alkotni a diabetes-nek, ílyen a húgyár, cukurvizelés, nyershugyozás, de ez nem régi, hanem éppenséggel lúj; vö. http://www.macse.org/society/betegsegek.php?id=lat
Igazából véve, ez az elit betegsége volt. Ha a szegények közt fordult elő, akkor nem hiszem, hogy ilyen formán megállapították ezt a kórképet. Inkább a tüneteket látták: az illető sokat vizelt és lassan „elsorvadt”. Ha sokáig bírta (de szerintem nem sok lehetett ilyen), akkor megvakulhatott és kelések, üszkösödések támadhattak rajta. A leggyakrabban pesze eszméletvesztés közben jött a halál.
Az illetőnek két tünete volt: 1. hemiplexia, azaz féloldali bénulás, vélhetően gutaütés miatt, és 2. febris, azaz láz. A kettő közül az egyik lenta, azaz ’szívós, makacs’ volt, de hogy melyik, az nem deríthető ki.
Azaz vagy egy régóta fennálló féloldali gutaütést követett egy akut lázas esemény, vagy egy féloldali gutaütésesnek volt hosszan tartó, makacs láza, amely végül elvitte.