Az biztos (már amennyire az én memóriám megbízható, tehát kb. semennyire), hogy a Magyar utcai sarkon, vagy mellette közvetlenül, volt cipőbolt, mert egy lánnyal gyakran mentünk oda iskola után bámészkodni. Mármint a cipőket ő nézte.
Anya, mivel az egészségügyben dolgozott mindig kijárt rájuk és ő kötözte a háborús filmek meg a krimik szereplőit. Pl. a gyilkosok köztünk vannak (szerintem akkor sem ismerte senki). Forgatás közben a technikusok heccből rádodták anyát egy szekérnyi műhullára, úgy ordított hogy leállították a forgatást és hívták a mentőket.
Az egészségügyben dolgozóknak most is adnak dögkártyát, számomra ez olyan abszurd.
Mozis élményeimmel kapcsolatban évszámokra nem emlékszem, de egyes részletekre pontosan:
1. Csillagok háborúja; tél, Skoda, Alfa mozi, igen jó fűtés, gyermekeim a szünetben ébresztettek fel.
2. Motil (Pillangó); nyár, Pozsony, szlovák-magyar focimeccs, barackpálinka, a barátom a kétrészes film szünetében felrázott, hogy indulnunk kell a vasútállomásra.
Csirkefejet 4-szer láttam, az első kettőt még Gobbi Hildával. Ezt a sztorit nem ismertem, valóban nagyon eredeti volt a díszlet, akkor ez alapján érthető, hogy mitől:)
A hetvenes évek közepén-végén a Külkereskedelmi Minisztérium (B. V. Honvéd utca) büféjébe jártam banánt-narancsot vásárolni, ott rendszerint volt, különösen Mikulás, Karácsony előtt.
Ma is van Teszt magazin, bár nem tudom milyen nem olvasom.
Az tény, hogy akkoriban sokkal kisebb volt az összehasonlítási alap. Egyszerűen mennyiségileg nem volt annyiféle cucc, volt a szoci ilyen-olyan, meg ami be tudott jönni, yugo, meg nyugati. de abból se túl sokféle, sokkal könnyebb volt eldönteni melyik jobb. Ma lényegesen több változat és verzió elérhető bármiból szinte, érdekes kérdés, hogy ez segíti e a döntést? első ránézésre azt mondanánk persze, de mindig ott van a kisördög, jól jártunk-e vajon, nem lehetett volna egy jobb mellett dönteni, ahhoz képest, mint a mit megvettünk?
Na a 80-as években ez (is) sokkal egyszerűbb volt.
Mifelénk az a pletyka terjedt, hogy a Nike a Tisza cipő teknikai újításait alkalmazta...
Ezt Emma néni, a Katona régi közönségszervezője mesélte nekünk:
Khell Csörsz a Csirkefej díszlettervezője azt mondta nekem, hogy olyan ajtókra, ablakokra lenne szüksége, mint miket a régi proli házaknakon látunk, mert egy ilyen udvart szeretne. Én mindig az Árpád hídnál szálltam fel az autóbuszra, onnan mentem haza, Dunakeszire. Az Árpád híd mellett kis ablakos, emeletes házak sorakoznak, ezt a pár háztömböt hívják Hétháznak. Munkás embereknek, prolinak kialakított szobakonyhás kislakások voltak, a folyosó végén a WC. Ezek a nyolcvanas évekre már elavultak, kiköltöztették a lakókat és felújították őket. Mondtam Csörsznek, hogy azt a Hétházat most bontják, hogyha igazán proli belsőt akarsz, akkor arra keresgélj. Sikerült megtalálnom a miniszteri biztosát az építkezésnek, elmondtam neki mit szeretnénk, és a kedvünkért nem csákánnyal verték, hanem a munkások kézzel fejtették ki az ajtókat és ablakokat. Így az a munkás is bekerült ebbe az előadásba, aki aztán ha eljött a színházba, akkor örült, hogy igen ezt a kis darabot én tettem hozzá. A Csirkefej díszleteit a Hétházból szereztük ingyen és bérmentve, és minden eredeti rajta, annyira eredeti, hogy annak idején valóban egy munkásember nyomta le azt a kilincset.
Karinthy Cini (akinek a naplóját érdemes elolvasni, mert hallatlanul izgalmas, és van benne bőven személyes élmény a nyolcvanas évekből) írta valahol, hogy szegény svájciak panaszkodtak neki, mennyire megviselte őket a világháború, például egy ízben előfordult, hogy Zürichben több napon keresztül nem lehetett friss citromot kapni.
Ha jól emlékszem, a "jugó" dolgok is menők voltak, pl. a férfiingek, igen jó minőségű volt, és a legfrissebb divatot követte, a karcsúsított fazont. De elsősorban a minőség számított nekem.
Akkoriban még volt a Nagyító c. folyóirat, és tényleg használható, a fogyasztók érdekeit szolgáló teszteket csináltak.
Citrom volt mindig, erre én is így emlékszem; ami hiány volt, az a narancs, meg a banán. Ezek azonban inkább csak nem jutottak el mindenkihez (ld. még: "protekció", és "pult alól") kulcsszavak. Az viszont biztos, hogy költözésekkor a göngyölege, a "banános doboz" legendás volt, és szinte korlátlan számban lehetett a boltoktól elkérni; ebből következően a banán az jött be az országba, a boltokba, csak nem ment ki belőle a szokásos úton... ;-)
Más igényekhez és más szabványokhoz kell alkalmazkodni, természetes, hogy még az azonos nevű termék sem pontosan egyezik a más országokban kapható testvéreivel.
Pedig igény a minőségibb cuccokra akkor is lett volna, nem véletlen, hogy pár szemfüles butikos, irgalmatlanul meg tudott gazdagodni, egy Rákóczi úti udvari pinceüzletből is. A budai villanegyedekből jártak le vásárolni, a hölgyek, az ilyen kis zugokba. A poén az volt, hogy a butikos is ott lakott fönt a hegyen. De az üzletnek érdemes volt inkább a Keleti közelében lennie, mert a KGST utazók innen vitték tovább szerteszét az árut.
Csak gondolj bele, hogy mi mindent adnak el nálunk a nagy cégek. Állítólag az itthon forgalmazott cikkek egy része más minőségű, mint nyugatabbra. Mosópor, és más dolgok. Vagy ez urban legend?
