"A romák közti magas mentális betegségek oka, hogy a roma kultúrában megengedett a testvérek, unokatestvérek közti házasság, vagy a szimpla szexuális kapcsolat." "a romák egy olyan etnikai csoport, mely sötét bőréről és hajszínéről ismerhető föl."
A cikkből egy további idézet - a Tamás bátya kunyhója kapcsán:
Az első oldalaknál valószínűleg a kétségbeesésbe kergettem a nagymamámat, annyi mindent kellett megkérdeznem, mert kilenc évesen nem volt még elég szókincsem ahhoz, hogy megértsem az olvasottakat. Aztán valahogy "belejöttem" a szövegértésbe, amit az is segített, hogy az idegen szavak mellett egy kis csillag volt, s a lap alján pedig, ott volt, hogy mit jelent a csillaggal megjelölt szó. Egyre kevesebbszer mentem a nagymamámhoz kérdezősködni, és egyre jobban élveztem a történetet. Mire kiolvastam életem első regényét, örökös rabja lettem az irodalomnak, és valószínűleg a szókincsem, és a szövegértésem is sokat gyarapodott.
Ez az olvasás lényege! A baromarc "oktatástudósok" meg lebutítják a régi szövegeket, kiiktatják az évtizedeken át bevált olvasmányokat (Kincskereső kisködbön, Fekete István regényei, stb. stb.) azzal az álságos indokkal, hogy ezt a mai gyerekek már nem értik. :-(
Wzzzzzz, hát hogyan fog fejlődni a szókincsük, ha meg sem adjuk nekik a lehetőséget arra, hogy - okosan, ügyesen, gyakorlatilag szórakozás közben - saját maguk rájöjjenek a szavak jelentésére....?????
Ez az átírásos őrület egyébként - nem fogod kitalálni - a pc-dresszúrás Spirótól, Parti Nagy Lajostól, Nádastól - Nobel-díj várományos! :o))) - és a többi balliberális trógertől származik.
"Nos, mára a regényekből nem csak a rajzok tűntek el, hanem a magyar irodalom kincseiből az eredeti szavak is. Pedig az irodalmi alkotás a szerzője által választott szavakból áll, azok összessége adja a mű varázsát. Nem csak az a lényeg, hogy mit mond el nekünk, hanem az is, hogy hogyan mondja el. Ha egy alkotást valamilyen homályos "érthetőségi" szempontból átír valaki, az már nem az az alkotás. Arra már szégyen ráírni, hogy Gárdonyi Géza írta! Azt kellene ráírni, hogy "Gipsz Jakab" átirata Gárdonyi Géza Egri Csillagok című művének. Aztán aki "Gipsz Jakabot" óhajt olvasni, nem Gárdonyit, az olvassa csak. Ez azonban, hogy a könyvön SEHOL nincs feltüntetve, ez nem az eredeti mű, ez számomra vérlázítóan bosszantó dolog."
"Némi búsongás, és sopánkodás után vettem belőle egy új példányt. Amikor elkezdtük olvasni a gyerekekkel, valami nagyon nem stimmelt ezzel a könyvvel. Valahogy olyan silány, vacak volt a szövege, az igeidők is elég furák voltak a szövegben, és maga a szöveg is... Forgattam, nézegettem a könyvet, beleolvastam itt is, ott is. Végül megvilágosodtam, hogy mi a bajom vele: Gárdonyi Géza szövegét valami ismeretlen bértollnok ÁTÍRTA! Nem csak annyit, amennyit itt idéztem belőle, hanem az egész regényt!"
Ha így megy tovább a PC-dresszúra, majd jól átírják... Nehogy már a nyiladozó értelmű általános iskolásokat ilyen rasszer métellyel fertőzzön Gárdonyi.... :-S
Egyelőre még az én nácirasszer fikcióm, de volt már ilyesmi korábban is.... :-s
Vérfertőző írek ... a liberális bástya indexen ... hoppácska
"Az ország fele retardáltakkal foglalkozik, mert tudjátok ez egy kibaszott nagy sziget, ahol évtizedekig egymást kúrták és ez meg is látszik a populáción. Down kóros hegyek, sérült gyerekek mindenhol és különben sem nagyon túlképzettek, így kell is, aki cseréli a pelenkát. "http://erettnok.blog.hu/2012/09/18/a_masodik_birkafoldi
No és akkor egy kis Moldova.... Talán őt nem lehet lenácizni, lejobbosozni...
Köszönet Arslab1 olvtársnak, aki bemásolta ezt a részletet a szomszédos topikon.
Moldova György: Európa hátsó udvara részlet:
Az út mentén fekszik a Kauzsay tanyának nevezett település, mely valójában Magy község lakott külterületi része. ... Először csak két cigány telepedett le itt, aztán az etnikum fokozatosan terjeszkedett. A magyarok sorra elköltöztek, csak a sorsukon már változtatni nem tudó öregek maradtak. A haláluk után egyetlen örökös sem kívánt beköltözni a házakba, ezeket is cigányok vették meg, mára a lakosság szinte homogénné vált. A tanyasiak pontos létszámát senki sem tudja, némelyek 90, mások 110 főre becsülik. A népesség egy része folyamatosan cserélődik, jönnek a közeli Besenyődről, Kállósemjénből és más falvakból. Megvásárolják az olcsó házakat, aztán továbbadják mindenféle szerződés nélkül, a magyi önkormányzat illetékeseinek sokszor fogalmuk sincs, hogy egy-egy épület kinek a tulajdonába tartozik. I. kötet 66 Mára gyakoriak a foghíjak, a 900-1000 négyszögöles elhagyott portákat felverte a gaz, csak az egykori kertek helyén üti fel még a fejét egy-egy szál makacs virág. A cigányok házai általában elhanyagoltak, a kerítések omladoznak, az egyik helyen egy szétrohadt farostlemezzel pótolták a hiányzó kaput. Az önkormányzat kihozta ide a vezetékes vizet, de a házakba máig se kötötték be, az emberek a közkifolyókra járnak. A vízvétel állandó veszekedések közepette zajlik, az a család, melynek ablaka alatt áll a vaskút, azzal vádolja a többieket, hogy szándékosan ott végzik el a nagydolgukat, és azzal fenyegetődzik, hogy „megb…ák azt a nőt, aki oda mer menni vízért”. ... Mint ahogy másutt, a cigány házakat itt is az jellemzi, hogy egy bokor vagy egy szál virág sem nő az udvarukon. Egy-két kivételtől eltekintve aprójószágot sem tartanak, és a környező földeket sem művelik. A Kauzsay tanyán is hallani a már megszokott hiábavaló kísérletekről, a magyi polgármester adott volna vetőkrumplit, de ezt sem rakták le, azzal mentegetődztek, hogy a többiek úgyis ellopnák majd a termést. Benézünk egy-két házba, arcomat megcsapja a bűz, először azt hiszem, hogy valamilyen állatot tartanak benn, attól ered, de kiderül, hogy a romlott ételekből és a mosdatlan testek kipárolgásából származik. ... – Miből élnek ezek az emberek? – kérdezem a kísérőmet. – Ők még a cigányok között is a legelmaradottabbak, úgy élnek, mint a középkorban, az apa elhálja a gyereket, a testvér a testvért. Fizikailag gyengék, betegesek, ki venné fel őket?! Bent a faluban is 290 munkanélkülit tartanak nyilván, ha megürül egy állás, közülük válogatnak. Akinek van valamilyen kocsija, az elmegy fémet gyűjteni, a vas kilójáért 8-10 forintot kapnak, az alumíniumért 200-at, de az már nemigen akad, legfeljebb úgy, hogy a környéken eltűnik egy-egy országúti jelzőtábla. Az egyik lakó csak rázza a fejét erre a magyarázatra: – Az az igazság, hogy hordják ki az asszonyokat meg a lányokat rodázni az országútra. Még a vén Magdit is futtatják. – Ki az, aki futtat? – kérdi a kísérőm. – Csak egy nevet mondjon. – Dehogy mondok, kiderül, aztán megeszik a fejemet. Elköszönünk az utolsó házban, átvágunk a csupasz udvaron, az egykori parasztporta lepusztult csupasz díszei között. Próbálom feldolgozni magamban a látottakat: – Nincs valamilyen mód, hogy ki lehessen emelni őket ebből a helyzetből? – Az önkormányzat nem tud többet segíteni, a szociális segélyek nagy részét így is ők viszik el. – De ezen kívül is kellene tenni valamit, szellemileg-értelmileg felhozni őket. Kísérőm legyint: – A cigányszervezeteknek az volna a dolguk, de inkább maguk között hadakoznak a támogatásért és a befolyásért. Előfordul, hogy két testvér más-más alakulathoz tartozik, és szóba sem állnak egymással. A vezetőik sem szoktak kijárni a Kauzsay tanyára.
Megnyugtatta Osztolykán képviselőasszonyt (sic!), hogy nem igaz az az állítás miszerint a rokonházasságok félkegyelmű utódokat eredményeznek, hiszen, mondta, a cigányok mellett a zsidók is hasonló arányban beltenyészet.
Majd az interjú végén kifejtette, hogy egy cigány és egy zsidó között semmi különbség nincs.
