Postagalamb-ászat van,volt lesz!
Postagalamb-ászat történelem A-tól Z-ig.
Örülnék ha mások is gazdagítanák az oldalt,
akár egy régi történettel,képpel,újság cikekkel......
Frici ! Már kitalálhatnál egy új kifogást , mert ez a megint elveszett egy hosszabb írásom, történet kezd unalmas lenni . Írásod első sorában megint olyat írsz ami nem igaz/ és senkit nem érdekel ez az önfényezés / , vagyis nálatok nem igen régen , hanem soha nem is volt és soha nem is lesz katasztrófa út . Még akkor sem ha ne adj isten egy galambotok sem menne haza . Még valljuk be erre a képtelen ötletre is lenne valami magyarázatod pl. Biztos valami nukleáris vihar összezavarta a szagtérképet , vagy a galambok toporgását valami megzavatrta stb . Később meg azt írod „ Engem nem zavar, hogy ki hogyan csinál butaságot,” / de hogy nem /” csak próbálom megvilágítani, hogy tanuljanak belőle azok, akik majd egyszer talán éppen starterek lesznek.” Itt megint egy olyan témában próbálsz állást foglalni ami egy lehetetlen vállalkozás , mert rajtad kívül nem sokan tudják mi alapján tájékozódik a postagalamb / csak feltevések vannak / ezért azt sem lehet biztosan tudni mi zavarhatja azt . Megint egy idézet „ .A mi begyűjtő körünk óriási,ennél fogva egyforma távolságú versenynél a mi galambjaink jóval többet utaznak, ami ugyebár megint nem előny.” A kedvemért leírhatnád pontosan mondjuk a hosszú távú versenyeknél hány óráig tart a gyűjtés / nálunk 7-8 órát / azt se felejtsd ki korábban írtad hogy ráhordással több autóval végzitek . Az hogy mekkora hátrány az autóban eltöltött pár többlet óra normális felkészítésnél és szállításnál már többször tényekkel cáfoltam de akinek a lelkének jobb az gondolja azt hogy ez nagy hátrány és eredménytelenségének ez az oka .
Frici ! „ Amit most itt bőséggel elemzel,azt is félre értetted (már megszoktam).” Ugyanis direkt azt írtam , hogy „ Most kiragadok egy mondatot írásodból amit most kicsit más esetben használsz , de értelme ugyan az” . Ezért ezt nem kellett volna ecsetelned csak nem tudtál mást írni . Lehet , hogy tévedek mikor téged is úgy próbállak értelmezni mint egy átlagos embert , vagyis énrám is és szerintem a többi emberre is az a jellemző , ha van egy bizonyos tulajdonsága akkor az általában írásaiból is kiderül . Nevezetesen az sem zavar,ha valaki másképp csinálja tulajdonságra gondoltam . Válaszod szerint ez rád csak bizonyos esetekben / mikor érdeked úgy kívánja , vagy ne keveredj ellentmondásba / vonatkozik. Ezért a tévedésemért elnézésedet kérem . Ezt a témát lezárva és , hogy ne legyen hasonló , / ha már a teremtő ekkora segítő szándékkal és ön fényező képességgel áldott meg / inkább úgy fogalmazz ilyen esetekben , hogy te így vagy úgy csinálod , de vannak akik pont fordítva és úgy is lehet eredmény elérni . Mert már többször leírták itt a fórumon is biztos Te is emlékszel rá , ebben a sportban nincsenek kizárólagos igazságok, itt majdnem mindennek az ellenkezője is igaz és senki még te sem tudhatja melyik az igazabb verzió . Ez lehet számodra kicsit nagy kérés és az is lehet , hogy teljesíthetetlen , de egy próbát azért megér .
Megint elveszett egy hosszabb írásom, de a lényeg tök röviden, hogy nálunk igen régen volt katasztrófa,vagyis talán "megalapozott" döntések születnek, születtek start témában.
Amikor azt írtam, hogy a Maratonra edzettünk, az azért volt, hogy egy kis örömet szerezzek Neked!
Szívtak a galambok a nagy déli szélben,voltak veszteségek, de messze nem katasztrófa volt.Nem a szopós Maratonra gondoltam akkor sem, hanem egy normális Maratonra!
Az pedig egy normális jelenség.
Engem nem zavar, hogy ki hogyan csinál butaságot, csak próbálom megvilágítani, hogy tanuljanak belőle azok, akik majd egyszer talán éppen starterek lesznek.
Engem csak az zavar, ha mi nem a legjobbkor engedünk.
Az sem zavar, hogy Te előbb engedsz.A mi begyűjtőkörünk óriási,ennél fogva egyforma távolságú versenynél a mi galambjaink jóval többet utaznak, ami ugyebár megint nem előny.Bizonyára az sem mellékes, hogy nálunk óriási távolságok vannak az egyesületek között széltében is, de hosszában is.Nyilván itt nem lehet arról álmodni, hogy mindenhová bezúduljanak a galambok. Mi ezt már megszoktuk,de szerencsére nálunk ezzel együtt tudunk élni.
Amit most itt bőséggel elemzel,azt is félre értetted (már megszoktam).
Arra írtam, hogy nem zavar, ha másképp csinálja, amiről éppen írtam,vagyis,ki hogyan küldi az 1 éveseit,ki hogyan versenyez,mikor mit és hogyan pakol (pl. 1 évest berak hosszűra,vagy sem stb.
Én erről beszéltem,erre ide citálsz egy olyan témát,amiről szó sem volt.
Az adott mondataimat mindig az adott témához írom, nem is értem hogyan lehet azt más témához érteni.
Visszatérve az 1 évesekhez: Valóban Anker prof. a 60-as években írta azokat a sorokat,amit Te ide citálta,csak időközben megváltozott a véleménye,mert sokszor sült el rosszul neki a dolog.Átértékelte a nézőpontját,és a 70-es évek második felében (pl: ez+az,alulról felfelé stb.) az írásaiban már azt valotta,amit én is olvastam,konkrétan ,hogy nem kell elszórni a jövő reménységeit,vagyis az 1 éveseket.
Krétás tanár Úr is tanúsíthatja.
Én úgy gondolom,ha az általad kiragadott írásait a 60-as években írta,ugyanakkor a halála előtt más másképp látta a dolgot, akkor az az jelenti, hogy Ő is belátta, hogy az a célravezetőbb.Ha egy olyan nagyság is átértékeli a véleményét egy kérdésben,és éppen ellenkezőleg látja a dolgot,mint korábban, akkor valószínűsíthető, hogy rájött,hogy mégsem az az üdvözítő,ami sok áldozattal járt Neki. Ha egy olyan nagy galambász is felülbírálta a korábbi véleményét , akkor Neki elhihetjük, hogy bizony a tapasztalatai alapján változott meg a véleménye.Már pedig itt ez történt.
Akkor nem csoda , ha azt tanácsolta a halála előtt sok-sok év tapasztalata alapján mindenkinek, hogy óvatosan bánjon az 1 évesekkel.
Így talán Neki elhihetjük,hogy főleg a galambász pályafutásuk elején járók, és a kezdők ezt szívlejék meg és ne azt,amit 10 évvel korábban írt.Ha neki bejött volna az a verzió, akkor utána bizonyára nem változott volna a véleménye.
Ezek után döntse el mindenki, hogy ebben a kérdésben mihez tartja magát!
A nagy versenyzők,élversenyzők bizonyára nyomatják ezerrel az 1 éveseket,tegyék nyugodta!De akik még állományt akarnak építeni, és még nincs elég tapasztalatuk a galambászatban,azok jobban teszik, ha óvatosabban versenyeznek a jövő reménységeivel!Ezt tudom én is tanácsolni,hiszen én is ezt vallom.
Persze ,mint már írtam is, engem nem igazán zavar,ha Te vagy bárki más másképp áll a dolgokhoz!
Frici ! Írásaid a bizonyítékok arra , hogy Te legtöbbször a saját igazadat próbálod bizonygatni . Ugyanis egyetlen egy fórumozó sem írja annyiszor , sőt sokan egyszer sem , Én ezt előre megmondtam , Én ezt már előre tudtam és ehhez hasonló kifejezések . Ez a mostani eset is bizonyítja Te Anker nevével szakmai elismertségével próbálod bizonyítani állításod helyességét . A Te pszihológiai vénáddal egy ilyen egyszerű esettel azért megbirkózhattál volna . Az elsős pszihológiai tankönyv 126. oldal 6. bekezdés . Egyébként valószínű Én sem olvastam minden írását Ankernak sajnos , de akik egy kicsit is ismerik munkásságát a postagalambászatról vallott nézeteit Ők tudják a Te általad említett témában pont ellenkező véleményen volt .Ő azt vallotta minél előbb próbáljuk megtudni a postagalambok valódi értékét terhelhetőségét regenerálódó képességét szervezeti szilárdságát és még sorolhatnám , mert csak ezek meglétével alakíthatunk ki olyan törzset állományt amellyel bátran felvehetjük a versenyt ellenfeleinkkel . Személyes találkozásunkkor azt tanácsolta nekem „ Ne galambjaid legyenek hanem állományod „ Most kiragadok egy mondatot írásodból amit most kicsit más esetben használsz , de értelme ugyan az , és ennek ellenkezőjét már nagyon sokszor bizonyítottad „ Sőt az sem zavar,ha valaki másképp csinálja.” Azt nem nagyon értem , hogyan ismerheted ennyire félre magad , mert pont Te vagy az akit bizony nagyon is zavar és ezért sokszor bíráltad más tagszövetségek munkáját eresztését döntéseit . A nehezebbre sikeredett versenyek után már leszoktál más tagszövetségek bírálatáról mert már nektek is sikerült olyan utat lebonyolítani ahol azt mondtad a maratonra készítettétek a galambokat . A korai startok miatt azonban még mindig többször bírálsz más tagszövetségeket . Ilyenkor hol van az a szemlélet , hogy nem zavar ha valaki másként csinálja . Egy kis segítség , hogy erről a rossz szokásodról is leszokj . Kigyűjtöttem az idei év versenyeinek azon adatait amelyek valamilyen módon azok nehézségét szemlélteti . 12 versenyt hétvégét vettem alapul . A 12 versenyből 11 –szer mi engedtünk előbb . A tizenkét versenyből 8-szor nálunk volt magasabb a ker első métersebessége ezek a tények . Azt nem vizsgáltam a ker 20 % mekkora sebességgel zárult mert tudom ti hátrányos helyzetű nagyterületen fekvő tagszöv vagytok és hátha ez torzítaná a képet . Ezzel a kimutatással semmilyen más célom nincs csak az , hogy a kijelentésedet vedd komolyabban és ehhez tartsd magad és ne csak velünk hanem az ország összes tagszövével szemben is . Tehát ne zavarjon ha valaki vagy valakik máskép csinálják .
Bizonyára Te még mindig abban a hitben élsz, hogy én itt az igazamat akarom bizonyítani.Eszem ágában sincs!Csak a tényeket írom, hogy én hogy csinálom.Természetesen én csak hobby galambász vagyok, de nem egészen a sokak által értelmezett értelemben.
Minden Anker írást én sem olvastam,de amit olvastam, abban az 1 évesekről azt írta,amit én is alkalmazok.Bizonyára ezért nem jutok olyan magasságokba az eredményeimmel,mint sok hozzám képest sokkal több energiát,anyagiakat stb áldozó eredményekért sok-sok mindent bevállaló profi,félprofi stb.
Ez engem nem nagyon zavar.
Sőt az sem zavar,ha valaki másképp csinálja.
De azt is tudom, hogy hány kezdő galambász nem jut előre az eredményesség terén, mert a "nagyok" örökké hintik Nekik, hogy nem kell a galambot kímélni.Aztán egyszer csak bedobja a törülközőt.
Hát tőlem nem ezt hallják az biztos!
Csupán ezért írom azt,amit Te másnak gondolsz.Amúgy meg miért írnák mást, mint amit vallok, vagy csinálok?
Többet nem emlegetem Anker professzort,ha Neked ez probléma!
De írhattam volna azt is , hogy Szappanos Pista is azt ajánlja,főleg a kezdőbb galambászoknak!Mivel a hülyeségeimet általában Nekik írom én is,így talán nem annyira gusztustalan dolog,mint ahogy Te látod!
Amúgy a gyengébben teljesítő 1 éveseket főleg a végén én is berakom a hosszúra.Azokat szoktam kímélni,amikre még jó pár évig számítani szeretnék.
Egy kis saját tapasztalat a témához a 2010-M-123453 galambom egyévesen két helyezést tudott a magáénak mondani de végig ragyogó álapotban volt hát kiküldtem Kiel-be ahonnan 3 napos késéssel de megjött és gyorsan regenerálódott. Kétévesen szintén két helyezés végig szuper állapot de mindig lista után 1-2 órával. Jött újra Kiel ahonnan zóna első és orsz 13 egy igazán nehéz versenyen egyik legtávolabbi indulóként. Vérileg apai oldalon Van Bruane anyai ágon Staff Dusardyen (Delbár) Kiváncsian várom vele a jövő évet legalább két útra rakni akarom.
Grondelaers és követői szerint az egyévest mindig a határon kell röptetni, amennyit csak kibír. Ugyanis az egyéves sosem törik meg. Az öreg galambokra kell jobban vigyázni, egy rosszul sikerült út után ők jobban meghálálják a pihenőt. Igaz, ő középtávon röptetett.
(Elég bátran szoktam küldeni az éveseket, de azt látom, hogy teljesítményben nem tudom belőlük kihozni azt, amit az öregek nyújtanak.)
Aztán vannak maratonosok, akik azt tartják, hogy egy galamb annyi maratonon vehet részt egy szezonban, ahány éves. Tehát az egy éves is egyszer!
Frici ! Az egyáltalán nem érdekel Te milyen távon röpteted és hányszor éves galambjaidat . Még az sem zavar , hogy módszered másoknak is ajánlod . Az viszont irritál és nagyon gusztustalannak tartom , hogy Ankert hozod fel igazad bizonyítására , mikor Ő számtalan cikket írt ennek ellenkezőjéről . Csak egy a sok közül . MEDDIG REPÜLHET AZ EGYÉVES . Ha a tízes csapatba szükség van rájuk akkor véleményem szerint legalkalmasabb 600 km-ig röptetni őket . Ezt a későn érő törzsek galambjai is simán kibírják tapasztalatom szerint , mert 1948 és 1956 között mindig idáig röptettük ezeket Kottek barátommal . TERMÉSZETESEN RENGETEG PÉLDA VAN ARRA , HOGY EGYÉVESEKET AKÁR 900 KM-IG IS EL LEHET KÜLDENI ,EZ EGYÁLTALÁN NEM ÁRT KÉSŐBBI PÁLYAFUTÁSUKNAK . Két példa pusztán azért , hogy a sporttársaknak fogalma legyen arról , hogy a postagalamb fejlődő szervezetének normális teherbíró képességét egyesek milyen nevetségesen a valóság alá értékelik . Eddig a nem szó szerinti idézet . Íme a két példa amit említ , két testvér akik évesen 850 - 1000 – 1130 km repültek , és ezt két három éves korukban is megismételték . Ez az írás a Postagalambsport 1966 júniusi számában olvasható .
Milyen érdekes, hogy 1 évesen ennek a kiváló galambnak is csak 2 helyezése volt.
Szerencsére a tenyésztője ennek ellenére bizalmat szavazott neki.
Meghálálta.
Sok jó galamb kezdte "gyengén" a pályafutását, de érdekes módon ezek nem égtek ki olyan hamar.Anker is azt tanácsolta annak idején, hogy az 1 éveseket nem kell "megnyúzni"!Én is ezt vallom,mint ahogy már erről többször is irogattam.
Ahhoj, Gyűrűk Ura ! ( ifj. Fehér Lovas Királyfi ! )
...sajnálom, hogy valahol elpattant egy húr ! Bár így is történelmet írtál és, ahogy nagy siker volt a " Volt egysze egy vadnyugat" hasonlóan nagy siker a Postagalamb-ászat History !
Krétás tanár urra vár elsősorban a feladat, hogy továbbra is emlékezzen a rég-múltra... azokra a régi jó postagalambokra és Postagalambászokra.
Azonban, bizom benne, ahogy a Gyűrűk Urában : A király- ifj.F.K.L- visszatér...
Tenyésztője Laki Imre (Orosháza). Az 1975-ös budapesti Olimpia legjobb helyezést elért magyar sportgalambja! Az 1976-os országos kiállítás sport általános kategória 2. helyezettje! 1971. és 1975. között 37 helyezést és 16.610 dkm-t teljesített.
1971. év 2 helyezés
1972. év 5 helyezés
1973. év 10 helyezés
1974. év 12 helyezés
1975. év 8 helyezés
3 x 1. helyezett, 9 x az első 5 között.
Laki Imre galambjait természetes módszerrel versenyeztette. Véleménye szerint, ha egy jól gondozott versenygalamb egy fióka nevelésével nem tud listára jönni, akkor özvegységi módszerrel sem szerepelne sikeresen. Állományát orosházi tenyésztők, Anker A. és Király Lászlótól beszerzett galambokból alakította ki.
A 138-as származása: 1033 kkh. x 802 skt. párosításából született. Mindkettőt Ankertól vásárolta. A 1033-as döntően M. Desmet vérű, a 802-es a Faxni x Finci pártól kelt Kaposváron. Kimagasló tenyészgalambok lettek. A 802-es - a 1033 mellett - jelentős utódokat adott még a 808 (Daru x Hintő) és a 960 (Fertály x Aranyos) Anker hímekkel. Sajnos a 5020-67-802-es tojót egy macska megfogta, de a 1033-as hím más tojókkal is kifogástalan versenyzőket adott később is. Nagy kár a 802-esért, mert Laki Imre 1971. évi 40 kerületi helyezéséből 28-at ennek a tojónak a fiai és unokái hoztak!
Tudna valaki segiteni? Keresek idei Német postagalamb gyürüket.Legalább 4 db-t.Postai után vétellel vagy cserébe tudok adni más nemzetiségüt esetleg régebbi Magyar gyürüket.
2368-64-142 kékovácsolt hím. Tenyésztője Lőrinczi Ferenc (Debrecen). Közepesnél kissé nagyobb testű, jó felépítésű galamb volt. Helyezései nagy részét félözvegységi módszerrel röptetve szerezte. Debrecen akkori leggyorsabb galambjainak egyike. 11 éves koráig 21.697 dkm-t repült! 1976-os országos kiállítás életteljesítmény kategória győztese.
Származása: apja S1-111-60-43 kkh. hat év alatt 32 helyezést és több mint 15.000 dkm-t repült. Élhelyezéseit szinte mindig esős rossz időben repülte. "Későn érő" típus volt, egy évesen 30-90 km-es utak megtételéhez 2-3 nap kellett neki. Pusztán tetszetős külleme mentette meg a likvidálástól. Végül egyre jobb teljesítménye megbékítette gazdáját. A 43-as apja Góg Sándor sarkadi tenyésztő Horváth János eredetű kk hímje, 43-as anyja Nagy Béla debreceni sporttárstól egyik oldalon szintén Horváth-vér, másikon Pósa Attila útján Kottek-Anker.
A 142-es anyja Borsos Pál 1625-64-917 kék tojója (B3-4-58-449 kkh. x B3-4-59-509 kkcst).
Ebben a részben számomra "hazai vizekre" a Délnyugat Kerületbe (ma 20-as Tagszövetség) látogatunk. Pfilf János Bonyhádon már a 60-as évektől kezdve a kerület erős versenyzői közé tartozott. A bonyhádi M-2 egyesület alapító tagja 1949-ben. Már első galambjait is igyekezett az akkori legnemesebb törzsekből beszerezni (Horváth, Cselkó stb.). 1963 és 1965 között a budapesti Debreceni Józseftől és Kottek Károlytól hozott galambokat.
1005-63-331 kk hímje 1969-ben a kerület II. sampionja volt. 1970-ig 23 helyezést repült, 17 x 10%-ban. Közte kerületi 1., 4., 6., 8., 11., 14., 15., 17., stb.
Származása: apja a "Műtött" nevű 0647-62-839 kkcsh. - sok jó galamb apja - Kottek Károlytól. Egy Wiemels x Symons galamb. Anyja egy 90-es gyűrűszámú kk tojó, mely egy 1953-ban berepült NSZK gyűrűs hím (Fulgoni vér) fiának (44-es), és a Tombor Bélától származó B8-89-55-615 kk tojónak párosításából kelt. A 615-ös tojó, féltestvér párosításból származott, Horváth János híres 389 kk hímjére.
Pfilf János emlékezetes sorozata amikor 1979-ben kerületi V., 1980-ban kerületi III., 1981-ben kerületi II., és 1982-ben a csúcsra érve kerületi I. helyezett volt. Ekkor a Délnyugat kerület az alföldi egyesületekhez csatlakozva alkotta a Dél-Duna kerületet. A korábbihoz mérten kb. kétszer akkora területű, igen erős versenyzőket magába foglaló egységben egy ilyen sorozat nem akármilyen teljesítmény volt.
A 60-as évek közepén robbant be az élmezőnybe a szegedi Rucz János. Rövid idő alatt olyan állományt alakított ki, mely az ország legerősebb versenyzőit is képes volt megszorítani.
Rucz sporttárs így emlékezett induló állományának eredetére:
„Fráter György – általam legkiválóbbnak tartott szegedi galambász - halála után tenyészetéből vásároltam egy Bíró József féle beltenyésztett törzshímet, és ezt a már meglévő Fráter-Bíró galambokkal tovább rokontenyésztettem. A másik erősen rokontenyésztett törzsem a Fábry törzs. 1962-ben vásároltam Dr. Teremi Gábortól 3 db beltenyésztett Fabryt. Ezek közül egy bevált. Ezt beltenyésztettem és szaporítottam tovább. Természetesen több törzzsel foglalkoztam, de a fentiekben ismertetett kettő adta a legjobb versenygalambokat. Ezek mellett minden évben hoztam be néhány különlegességet kipróbálás végett.”
A pécsi dr. Teremi Gábortól vásárolt Fabry vérű galambok közül a 3321-63-326 kkt. „aranytojásokat” tojt.
Származása:
Apja a 3321-62-261 kkh. mely a Teremi által behozott Argenté-59 (eredeti Fabry) kk hímtől született, amikor az a lányával volt párban, amit a (szintén eredeti Fabry) Criquet-59 kt.-val költött.
Anyja L1-13-61-138 kkt. (Argenté-59 x Criquet-59).
Tehát igen erős rokontenyésztés.
A 326-os Teremi-Fabry, az állomány meghatározó galambja lett. A 60-as évek második fele, 70-es évek első felének legjobb versenyzői tőle származtak - különböző hímekkel történt párosítása során -, de a legjobbakat a „Szűcs” és a „Fráter” hímmel költötte.
Szűcs István féle hím, egy sötétkovácsolt, köteges, rendkívül lágy izomzatú, gazdag, igen szemcsés üvegszemű, elölről nézve különösen éles és okos arcú, homlokos fejű, nagy, de nem nehéz testű, kissé mély mellcsontú galamb volt, U14-1-61-50 gyűrűszámmal. A Szűcs féle hím származására vonatkozóan nincs adatom.
A Fráter galambok többnyire sötétkovácsolt színű, jó testalkatú, kemény arckifejezésű galambok voltak. Ezek egy 182-es kkt.-ra (B12-19-59-182) rokontenyésztettek, melyet Fráter György a budapesti Bíró Józseftől szerzett. Ez a madár Fráter halála után az USA-ba került, és ott egy kiváló állomány alapja lett. A 182-es több hímmel is remek utódokat adott. Különösen az U9-8-54-103 kk-al.
A 103 x 182 párból született 361 kkh. vissza lett párosítva anyjához (182-es) és ez adta a 2838-64-526 kk. „Fráter” hímet.
A Fráter-Szűcs-Teremi galambok aranyhármas lett, melyek országos hírnevet szereztek gazdájuknak, Rucz Jánosnak.
Nézzünk néhányat ezekből:
A híres 128-as! 3824-64-128 kék hím. (Szűcs hím x 326 Teremi-Fabry)
Közepesnél nagyobb, erős csontú madár volt, energikus arccal. 1966-ban 9 úton 9 helyezést ért el, ebből 7 x 10%-on belül, kétszer a kerület első 5 helyezettje között. Kerületi I. sampion, Magyarország 1966. évi hosszútávú egyéni összetett bajnokságában I. helyezett!
Ebben az évben:
550 km 1008 galambból 2.
638 km 1620 galambból 15.
638 km 1270 galambból 9.
638 km 1160 galambból 5.
3824-65-151 kkh. (75% Fráter, 25% Teremi-Fabry )
15.000 dkm felett teljesített. 1969-ben kerületi I. sampion. 1970. Sport általános kategória országos II. helyezett.
414 km 1675 galambból 29.
550 km 1482 galambból 1.
702 km 875 galambból 91.
638 km 610 galambból 1.
550 km 961 galambból 1.
3824-65-188 kkh. (Fráter hím x 326 Teremi-Fabry)
12.000 dkm felett. 1970-ben kerületi II. sampion. Sport általános kategória országos III. helyezett.
3824-67-201 skt. (Fráter hím x 326 Teremi-Fabry)
1969-ben 14 út 11 helyezés. Kerületi I. sampion.
3824-67-265 kkh. (Az előző 188 kkh. x 201 skt. párosításából kelt.)
Ha már a Stichelbaut galamboknál tartunk, folytassuk a sort Marcel Desmettel. Marcel Desmet a belgiumi Waregem-ben élt, viszonylag fiatalon 64 éves korában autóbalesetben hunyt el. Már édesapja, Jules Desmet is neves tenyésztő volt, aki hosszú élete során (90 évig élt), tanácsaival és az általa tenyésztett galambokkal három tenyésztőt tett Belgium bajnokává: Alfons Bloondels-t, Julien Matthys-t és a fiát Marcel-t.
Marcel Desmet állományának alapja a Stichelbaut vér volt. Nagyon kevés más vért keresztezett galambjaiba. A leglényegesebb tenyészgalamb - ahogy Alois Stichelbaut állománya esetében - itt is egy tojó az Oude Kweekduivinneke, mely eredeti Stichelbaut, az előző részbe ismertetett Opgeblasene tesvére. Egy kis finom, sötét tojó volt, hallatlanul intelligens arckifejezéssel, szeme körül fehér tollakkal. Ez a galamb történelmet írt!
"Marcel Desmet galambjainál csúnyább kinézetű madarakat nagyítóval kellene keresni. Tenyésztőjük neve mégis örökre beíródott a halhatatlanok közé. Mindent megnyert a belga bajnokságtól lefelé, amiről egy tenyésztő csak álmodozhat, mégpedig a más nagy tenyésztők által indított galamblétszám egynegyedével. Ezek a galambok mindent tudnak, de... elég sok érési időt igényelnek. Igaz, hogy tíz évesen is feleannyinak számítanak. " - írta róla Anker.
Ismert, hogy galambjairól csak szórványos feljegyzései voltak, sok elfoglaltsága miatt gondozásukat is meglehetősen felületesen végezte. A tőle kikerült galambok sokakat tettek naggyá.
Marcel Desmet egyik legismertebb és legjobb versenygalambja volt a
ROOSCHELE Belg. 48-3447865
"Aki e galambot a kezében tartotta, semmiféle jó véleményt nem mondhatott róla, ami azonban nem akadályozta abban e galambot, hogy csúcseredményeket érjen el." (E. Knesche)
A szó legszorosabb értelmében csúcseredményekről van szó. Nézzünk néhányat:
Libourne 718 km 1900 galamb nat. 2.
Cahors 730km 2293 galamb nat. 3.
Brives 653 km 1922 galamb nat. 4.
Chateauroux 470 km 6925 galamb nat. 5.
Brives 653 km 3463 galamb nat. 17.
Limoges 583 km 1323 galamb nat. 34.
Angouleme 630 km 4524 galamb nat. 51.
Limoges 583 km 2165 galamb nat. 63.
Brives 653 km 1423 galamb nat. 89.
Származása: anyja az eredeti Stichelbaut féle Oude Kweekduivinneke nevű tojó. Apjáról nincs információm.
Rooschele egyik testvére a Baard, Carassone-ból nemzeti 1. helyezett.
Alois Stichelbaut egyik leghíresebb galambja. 1938-39-ben 10 Angouleme-i (kb. 660 km.) úton 10 élhelyezést repült. Ebből hétszer az első 10 között volt. Nevét (Opgeblasene = Felfújt) onnan kapta, hogy egyik útról levegővel teljesen felfújt nyakkal érkezett haza.
10 éves korában 1946-ban, Alois Stichelbaut halála után 50.000 –ért kelt el, amely az akkori időkben hihetetlenül magas ár volt.
Származása: Oude Bordeaux Belg. 31-3313677 skt. párban a saját fiával, Belg. 34-3236983 kkh. Goude Bleken-el költötte.
Oude Bordeaux 1932 és 1936 között rendkívüli díjsorozatot repült hosszútávon. Goude Bleken szintén remek versenygalamb volt. Tehát anya-fia párosításból újabb szupergalamb kelt!
Anker szerint az Oude Bordeaux tojóra alapozódott Stichelbaut állománya. Oude Bordeaux-nak két fiával (Goude Bleken és Goude Zwarte) történő párosítása adta azokat az utódokat, amik Stichelbaut nevének fényes csillogását meghozták.
A híres Opgeblasene bemutatása után tenyésztőjéről Alois Stichelbaut-ról is megemlékeznék néhány gondolattal, hiszen nevét máig emlegetjük, és 1946-os halála óta a „Stichelbaut” vérű galambok sikerei töretlenek. Jóval halála után is sokan híresek lettek az általa tenyésztett galambok leszármazottaival.
1922-ben kezdte: két tojót vett át az elhunyt Alf Desrumeaux-tól (Lauwe), akinek barátja volt. Desrumeaux, a felejthetetlen Fache vért tenyésztette. Ezenkívül, Camiel Chrisitaens (Stacegem) jó Bordeaux-ának egy fiát szerezte meg.
1927-ben egy hímet a koronázatlan királytól Vincent Marien-től, 1930-ban a Lagee-Blondeel vért Vandecardelaere-től, aki ezekkel középtávú bajnok volt.
Végül még bekeresztezte a híres kis Bordeaux hímet Armand Declere-től (Lauwe).
Ekkor leállt a behozatallal, és áttért a rokontenyésztésre. Mindig kevés galambot tartott, alig 20-30-at. A 600 km feletti utakon gyenge eredményt produkáló utódokat következetesen selejtezte.
Galambjai típusa: kisebb, finom felépítésűek, rasszok, gazdag szemek, nem túl gazdag toll, soknak közülük szegényes tollazata volt, de a tollak erősek, hajlékonyak, zsírosak, szívósak. Egyszerű kosztüm, de elnyűhetetlen kamgarnból. A Stichelbaut galambok küzdenitudása legendássá vált az egész világon, és rengeteg híres állomány profitált belőlük. Sokan lettek nagyok ezekkel a rokontenyésztett galambokkal! Pl.: Marcel Desmet, Pol Bostijn, Daniel Labeeuw, Bruno Waelkens, Michael Descamps van Hasten.
„Stichelbaut nagyon egyszerű kis emberke volt. Tíz éven keresztül hatalmas sikereket ért el. Nem csak ő maga versenyzett rendkívül jól, hanem mindenki, akinek tőle volt galambja. Legalább 10 tenyésztőt meg tudok nevezni, akik Stichelbaut galambokkal rendkívül jól versenyeztek. Egészen addig, amíg ezek a tenyésztők a Stichelbautokat tisztán tartották, vagy saját jó galambjaikkal keresztezték, óriási volt a siker.
Ha Te most engem kérdezel, hogy melyik galambot szerettem a legjobban, azt kell, hogy mondjam, Jan Aarden. Az az én saját törzsem, én építettem föl Steenbergenben, 10 ember segítségével.
Azért most is azt mondom, a Stichelbaut volt a legjobb mind között. Azok voltak a jó galambok.” (P. d Weerd.)
A2-15-58-21. számú vörös hím. Tenyésztője a ceglédi Molnár Károly. A 21-es 8 év alatt 65 versenyen indult és ezeken 43 helyezést ért el, 25 x 10%-ban. 1967-ben gazdája lakásváltoztatása miatt nem versenyzett, majd 10 évesen, az új dúcból ismét csatasorba állt. Elnyűhetetlen, rendkívül intelligens, akaratos galamb volt. Annak is kellett lennie a fantasztikus 20.260 díjkm-es teljesítmény eléréséhez. 200-930 km-ig mindenhol helytállt.
"1964-ben elsőként jelentkeztem a 21-es madarammal a 10.000 díjkilométeresek klubjába. Akkor célul tűztem ki, hogy a 20.000 kilométert mindenáron megszereztetem vele. Kétségtelen, hogy kíméletlen utaztatás következett, de sikerült a tervem. Nagyon örülök az eredménynek, mert évek óta a 21-es a kedvenc galambom." - nyilatkozta róla Molnár Károly.
Származása: látszólag sokféle véráramlatot egyesít magában, de egy régi forrásból táplálkozik, a 30-as évek Hopfner-jeiből. Ez a vér volt a származásában szereplő Munkácsi (Szolnok), Tari (Szolnok), Bengyel (Kispest) akkori galambjaiban, melyek pedigréjében találhatók.
"Fiai nagyon gyorsak, de érdekes módon elsősorban csak rövidtávon állnak helyt. Unokái viszont, minden jel szerint, hasonló értékűek lesznek mint a nagyapa." - írták róla a szaklapban annak idején.
A lélektani hatásokat már érintettem több írásomban anélkül, hogy belefogtam volna magyarázatukba. Versenyeredményeket kizárólag testileg lelkileg rendben lévő madaraktól várhatunk el. Ez olyan szabály, mely megváltoztathatatlan, melyet azonban csak igen kevesen méltatnak figyelmükre. Rengeteg ígéretes galamb veszik el, vagy nem nyújtja azt, amit képessége lehetővé tenne, mert lelkileg nincsen rendben. Legfőképpen az egyévesek érzékenyek, ezek közül is - megfigyeléseim szerint - a hímek még erősebben, mint a tojók. Amennyiben a galamb belső kiegyensúlyozottsága nincs meg, az egyéves leggyakrabban elveszik, az idősebb tapasztalt versenyző pedig bumlizni, lemaradozni kezd.
Mi válthatja ki a belső kiegyensúlyozottság hiányát?
Nem szereti a dúcot, mert nincs meg benne a komfortérzete. Magasan fekvő fészket szeretne, de onnan leverték az erősebbek, így az alsó régiókba kényszerült. A galambok a magasabban fekvő fészkeket szeretik, pl. felső fészeksort. Elég sok galamb fészkel szívesen a földön, vagy a földön lévő fészeksorban is, de nem szeretik az alacsonyan fekvő, de az alsó sor feletti fészeksort.
Azok a galambok, melyeknek nem sikerült olyan fészket fogniuk, amit SZERETNEK, ami húzza őket, azok ezáltal már lazábban kötődnek a dúchoz. Általában mindig az öregebb hímek uralják a jobb fészkeket. Az új egyéves hímek ennél fogva többnyire olyan fészkeket foghatnak meg, melyek nem tartoznak a galamb számára vonzó helyek közé.
Az egyéves még eléggé rutintalan a versenyzésben, a tájékozódásban, a szállítási nehézségek elviselésében. Ha ehhez társul, hogy az öregebbek megmutatták nekik, hogy "ki az úr a háznál", ez nem javítja kiegyensúlyozottságukat. Ha emellett olyan fészekhez jutnak, melyben nem érzik elég jól magukat, akkor összevetve nem lehet csodálkozni azon, miért veszítünk el újra és újra oly sok egyéves galambot. NEM AZÉRT MERT NEM VOLNA BENNÜK KÉPESSÉG, hanem azért mert tapasztalatlanságuk mellé még az elnyomottság okozta bizonytalankodás is társul.
Mert a tenyésztő maga is, ahelyett hogy átérezné egy-egy galambja baját, s igyekezne azt korrigálni, még maga is ideges vele, mert kissé vad az ilyen madár. Mert a tenyésztő oda sem figyel, hogy a dúcában milyen rangsorviszonyok alakulnak ki. Pedig ott ez az erőrangsor nagyon pontosan megvan. Mindenütt. Világos és logikus, hogy azok a galambok, melyek a belső hierarchia-rangsorban jó helyen vannak, azok "elégedett" galambok, és szereplésükben bízni lehet. De éppoly világos és logikus az is, hogy a rangsor alsó felében helyezkedők - akik pedig éppúgy szeretnének a rangsorban felül lenni - nem elégedettek helyzetükkel, ami a dúchoz való kötődésüket rontja. Ezek kevésbé szerepelnek jól, a veszteségek nagy része közülük kerül ki évente.
Mert tévedésből betolakodott fészkébe a szomszédja és erősebbnek bizonyult s kiverte a saját fészkéből. Mert elveszett a párja a versenyen. Mert a tojáson ülve meglátta, hogy tojója leült egy másik hímnek. Mert éjjel agyoncsípik a vérszívók. Mert túlságosan elszaporodtak benne a tolltetvek és azok nyugtalanítják. Mert a tenyésztő egy megfogásnál megvadította és ettől idegessé vált stb. stb. stb.
Magától értetődő és teljesen világos, hogy ha e jelenségekre odafigyelünk, akkor JÓL REPÜLŐ GÁRDÁVAL SZÁMOLHATUNK, olyannal amely a meglevő képességeit ki tudja fejteni. Ha egyik-másik madarunknál nem sikerült valamely deprimáló okot megelőznünk, a baj bekövetkezett, akkor egyet tehetünk, hogy később mégis egyenesbe jöjjön minden: ilyenkor kíméljük, nem tesszük be egy ideig a kosárba, neki külön kedveskedni próbálunk rendszeresen pár szem olyan maggal melyet különösen szeret, beszélgetünk vele, vagyis mindent elkövetünk, hogy megnyugodjék, eltűnjön belőle a rossz emlék.
Aki ezekre odafigyel, annak e fáradsága feltétlenül kamatozik, aki pedig nem, annál az eredmények bánják.
Lényeges, hogy a versenyidőszak alatti napirendet, melyet megterveztünk, már a téli hónapokban, még jóval a tréningek előtt igyekezzünk kialakítani. Most szokják meg, hogy reggel miképpen lesznek kiengedve, mikor jöjjenek etetésre, az etetés mi módon történik, stb. Most kell velük megszoktatni olyan magvakat, takarmányfélék etetését, amelyet a szezonban etetni akarunk, de esetleg még nem ismernek. Pl.: galambtáp, szójabab, lenmag, esetleg kis sajtdarabkák vagy bármi egyéb. Ha szezonban lepjük meg őket a tartásban, vagy takarmányozásban valami szokatlannal, az eredménye minden esetben nyugtalanság, idegenkedés lesz, ami pedig a verseny szempontjából minden inkább semmint hasznos.
A kora tavasz, a tréningeket megelőző időszak az alkalmas arra, hogy "megetessük" velük, mit akarunk tőlük a szezon folyamán. Ha ilyenkor csináljuk, már teljes nyugalomban vannak mire a tréningutakra kerül a sor, s minden zökkenőmentesebb is. Hiszen minden idősebb versenyző tudja, hogy az egész versenyszezon legkritikusabb pontja a tréningek és az első egy-két verseny. Itt "vetkőzik le" már előre a versenyzők fele. Nem azért mert a galambjai rosszak, hanem - soraimból is kiolvasható - azért, mert a gazdájuk rontja el a dolgot.
Valamennyi ALULRÓL - FÖLFELÉ írásom tömve van azokkal a bakikkal, amelyet legtöbbünk elkövet, s melyek kikerülése az eredményeiket ugrásszerűen viszik fölfelé.
Mindezekből az apróságokból - MELYEK AZONBAN EGYENKÉNT ÉS KÜLÖN-KÜLÖN EGYÁLTALÁN NEM JELENTÉKTELENEK - láthatjuk az utat az eredményesebb galambászkodás felé. Ha ezeket megszívleljük, hétköznapjaink szemléletévé és a galambokkal való foglalkozásunk alapjává tesszük, akkor az ötezerből nem csupán 5-600-nak lesz ténylegesen öröm is a galambászás.
Persze e részletekre nem lehetséges odafigyelni, ha túlzottan nagy állománylétszámmal dolgozunk. A nagy állomány fenntartása nagy költségeket jelent, s rendszerint nem megfelelő elhelyezést és kezelést von maga után. A tömeget nehéz, többnyire nem is lehetséges egyedi megfigyelés alatt tartani, nem úgy, mint pl. Belgiumban, ahol a tenyésztők általában 20-30 özvegy hímmel dolgoznak, s ezeknek azután minden kívánságát le tudják olvasni a galamb viselkedéséből. Közülük vasárnap aztán betesznek kettőt Orleans-ba, kettőt Dourdanba, egyet mondjuk Angouleme-ba, de mindig csak AZT az egy-kettőt, amelyik erre az alkalomra testileg-lelkileg csúcson van. Azaz összesen ötöt a 20-30 közül. Ezek aztán 4 helyezést hoznak. Igaz, hogy mindegyik kosárba tételéhez minimum 100 Ft. körüli nevezési díjat is le kell tennie, de az így kezelt és előkészített madarakkal minden esély adott, hogy ezt vissza is hozzák.
Nézzük Jules RIJCKAERT-et St. Amandsbergben.
Van 10 pár tenyészmadara, 20-22 özvegy hímje. ezekkel részt vesz minden rövid-, közép- és hosszútávú úton. Tavaly például vasárnaponként átlagosan 74.000 Ft.-ot nyert oly módon, hogy egyetlen alkalommal sem tett 1000 Ft.-nál többet. Kereken 750.000 -et repültek össze a madarai. Vele szemben a világsztár VANHEE, akinek kb. 1300 galambja van és legalább 200 özvegy hímje - Belgiumban mesélték - kereken 3.000.000 deficittel végzett, és a "kis" Rijckaert lényegesen jobb volt nála. (Ami az utóbbi esetében vagy 20 esztendeje ilyesféleképp megy.) Nem véletlen, hogy Belgiumban a fiatalok árverésén tavasszal is, ősszel is, Rijckaert-nek fizették a legmagasabb átlagárat: 13.000 feletti összeget, amelyet fiatalokért darabárként senki ott el nem ért.
Nem adomázni akarok ezzel a kis történettel, hanem rávilágítani arra, hogy VALAHOGY ILYESFÉLE TARTALMA VAN AZ IGAZI GALAMBÁSZÁSNAK. Amikor kevés, de olyan galambot tartunk, amely azon kívül, hogy jó, éppúgy ismeri gazdáját, mint a gazdája őt. Itt kezdődik. Erre kell törekednünk. Inkább nem 12, hanem csak 5-5 galambot kosárba tenni, de a maximális állapotban lévőket, s ezekkel annyit elérni, mint hagyományosan másfélszer annyival szoktunk.
A kerületi díjlistákon kötelezővé kellene tenni, ki hány százalék helyezést ért el. Például így:
16. Szabó Ferenc, Pécel 93 helyezés 2345,6 pont 56%
Itt kaphatnának elégtételt azok, akik kisebb küldött galamblétszámmal is jól tudnak szerepelni, mert sok volt az élhelyezésük.
Z4-11-52-2 kék hím. Báthory István (Szerencs) egyik favoritja volt. 28 helyezéssel 13.235 dkm-et repült. Közepesnél nagyobb testű, de pehelysúlyú, remek izomzatú, szemű, tollazatú, biztos pontszerző, kiváló csapatgalamb volt. Minden távon 150 km-től 904 km-ig csúcseredményeket repült.
"A díjak közül az egyik nagyon érdekes körülmények között született, egy berlini versenyen. Estig nem jött semmi. Kilenc óra után Báthory feleségével egy kertmoziba ment, mely nagyjából a berepülés irányába esett. Úgy féltizenegy tájban, a film vetítése közben, barátunk a galambászok ösztönével felkapta a fejét egy elsuhanó árnyék után. Az az érzése támadt, hogy galamb küzdötte magát keresztül az éjszaka sötétjén. Otthagyta a filmet, elrohant haza és... ott várta a sok korábbi csata edzett harcosa, Kettes. Gondolhatni, hogy a film happy endje helyett sokszorosan kárpótolta a szép díj." (Anker)
Származása: A galamb apja egy Zsolnai sporttárs által tenyésztett kékkovácsolt hím, amely 1943-beli katonai dúcból származó galambok utóda volt. Anyja Martinelly Béla miskolci tenyésztő sötétkovácsolt tojója, Hopfner eredettel.
JANICSÁR
Z4-11-54-83 kékkovácsolt hím. Báthory másik, az egész környéken híres galambja. 5 év alatt 36 alkalommal került kosárba, 31 helyezést repült (többnyire a díjlista első felében) 13.946 díjkm-el. 1957-ben és 1959-ben is első sampion a kerületben. Közepesnél nagyobb testű, rendkívüli vitalitású, könnyű testsúlyú, jó tollazatú és szárnyú, remek gazdag szemű, igen nyugodt természetű madár volt.
Eredményei közül kiemelkedik két kerületi első helyezése, az 1957. évi berlini, és egy egészen ritka bravúr: 1959-ben aznapos első (egyetlenként a kerületben!) 904 km-ről.
"Tarzan (Andre van Bruaene) a világhíres, san sebastian-i 1000 km-es versenyét 12 óra alatt teljesítette, egyetlenként a feleresztés napján, úgy, hogy reggel 9:50-kor eresztették fel őket. Báthory István Janicsár-ja a 904 km-es Rostokot szállta meg egyetlenként kerületében aznap. A győzelemnek ezt a stílusát az 1763-ban született Eclipse nevű versenylóéhoz lehet hasonlítani. Mivel ez a sárga akkora fölényben volt minden kortársával szemben, hogy már nem is lehetett egyszerűen csak a győzelmére pénzt tenni, ezért csak egy formában vállaltak rá a bookmaker-ek fogadást: Eclipse the, and the rest nowhere. Ez annyit jelent, hogy Eclipse az első és a többi sehol... A sehol alatt azt értették, hogy Eclipse-nek már a célban kellett lennie, mikor a második még nem érte el a célegyenes zászlaját." (Anker)
Ez a pár sor remekül rávilágít arra, hogy nálunk Magyarországon is születtek, születnek a nyugati sztárgalambokhoz hasonló képességű madarak, csak nem kapnak akkora elismerést, reklámot, megbecsülést, mint az ún. "fejlett postagalamb kultúrával" rendelkező országokban. Erről azonban nem a galambok tehetnek.
Származása: Janicsár szüleit Báthory, a Kottek-Anker dúcból szerezte 1953-ban. Az ottani tisztavérű Horváth-törzsből. Érdekessége származásának, hogy az apja (Basa) egy 1060 számú tojónak az unokája, anyja (Peg) pedig a 1060-as lánya, továbbá kétszer is szerepel benne az 1942-beli Talizmán nevű öreg tenyészhím, melynek nagyszülei szintén eredeti Horváth galambok. A 1060-as tojó a szintén Horváth galambokkal dolgozó székesfehérvári Juhász Lászlótól került a Kottek-Anker dúcba.
