A Magyar vándor újra látható: nov. 11. vasárnap 18:20h, FILM+ tv.
„Gálvölgyi János: - A Magyar vándorban én oda voltam Szervétért, szemébe mondom neki. Például az, hogy megengedte magának, és Herendi Gábor megengedte neki, hogy jaaccsoljon, mint majaj vezéj, nekem nagyon tetszett.
Szervét Tibor: - Megpróbáltam óvatosan raccsolni mint Huba, nehogy azt mondják, hogy egy ilyen külsődleges eszközzel megúszom az egész szerepet.
Egy évvel azután, hogy forgattuk a filmet, láttam egy iskolai ünnepséget az Áldás utcában, ahol kicsi gyerekek kis jeleneteket játszottak. Ott, egy kislány a következő mondatot mondta: „Meglátta ezt a lúdanyó, és - háhontott a hókáha!!!”
Azt gondoltam magamban, hogy én ló, ha ezt hamarabb tudom, hogy ilyen bátran lehet, hát fényévekkel mertem volna nagyobbakat raccsolni, mint Huba!”
(Vendég: Szervét Tibor színművész = Klub Rádió – Ötös, 2011.11.04.)
A Napfény kettőnknek c. előadásról nyilatkozzák a szereplők:
Szervét Tibor: "Nagyszerű kis tanulságok vannak ebben a színdarabban. Ilyen például, hogy mire az ember igazából elfogad egy helyzetet, az a helyzet többnyire már nincs is ott. Van a mi történekben egy-egy ilyen fordulat, és ezeket nagyon szeretem. Hogy mennyire észnél kell lenni ahhoz, hogy valójában megéljük azt, ami történik. Hogy azt éljük meg.
Kétszereplősben játszani egészen más élmény. Nagyon közeli, nagyon egymásra utalt. És ha jól sikerül, akkor ez csudálatosan örömteli és fontos lesz. Mint például most, Sípos Verával ez ilyen lett."
Sipos Vera: "Számomra ez az egész alkotómunka egy nagy rácsodálkozás volt. Izgalmas munka. Tiborral eddig még nem dolgoztunk együtt. Kevés az olyan színész, aki a próbák során emberileg is kinyílik. Így viszont sokkal kevésbé van "munka szaga" a játéknak. Számomra azzal jó dolgozni, akivel emberileg is jó az együttlét. Azzal, akivel a konfliktusok is szinte evidensnek tűnnek, amikor nem kell feltétlenül egyetérteni ahhoz, hogy az összhang meglegyen."
Fantasztikus előadás volt a tegnap esti bemutató. A Napfény kettőnknek egy könnyed, szórakoztató darab egy komoly témáról. Nagyjából egy év történetét meséli el másfél órában, lendületes, magával ragadó stílusban. Hihetetlen élményt nyújtott a színészek testközeli játéka, akik teljesen kihasználják a kávézó adta lehetőségeket és az asztalok között játszanak, néha bevonva egy pincért és azokat a szerencsés nézőket, akik a középső asztalnál foglaltak helyet. SzT figurája egy magánakvaló agglegény, akinek az életet gyökeresen megváltoztatja egy fiatal lány felbukkanása. Egy szerethető, mogorva mackó, akinek lelke van. Sipos Verát pedig most láttam először "színpadon", és nagyon tetszett az általa alakított magányos, szeretetre éhes fiatal lány alakja. Mindenkinek csak ajánlani tudom, legyen az SzT rajongó vagy sem. :)
(Zárójelben és nagyon szubjektíven hozzátenném, hogy SzT egy mágus...azthiszem azt is érdeklődve figyelném másfél órán keresztül, hogy csak ül és olvas és semmit mást nem csinál, de a tegnapi játéka, mozdulatai, mimikája, érzelmei, gesztusai egyszerűen (újra) elvarázsoltak. És a játéka tényleg játék volt, úgytűnt, hogy nagyon jól érzi magát a szerepében, annyira könnyed és természetes volt. Muszáj lesz mégegyszer megnéznem, és a középső asztalhoz foglalni jegyet... ;) )
A Napfény kettőnknek bemutatója a Rózsavölgyi Szalonban:
dr. Vincent Bertholin / Szervét Tibor
Myrtill - Isabelle Desrumaux / Sipos Vera
Szuper játék a nézők "térfelén", karnyújtásnyira:
a történet váratlan helyzeteiben szélsőségesen változó, mindannyiunknak átélhető érzelmek, kacagás, meghatódás (és még a „Sur le pont d'Avignon”-részlet is hallható volt a zongorán;)). Végül hosszas, hálás taps, vastapssal. :)
Oda fogok szokni a Rózsavölgyi Szalonba, ez már biztos!
Terepszemlét tartottam a „Napfény kettőnknek” bemutatója (nov.6.) előtt, ezért megnéztem a Pereg a film...zene című előadást – ami azonnal többször-nézősnek bizonyult: kis filmtörténet, -zene, -csillagok és dalaik, Hegyi Barbara és Kolovratnik Krisztián játékosan bensőséges előadásában.
A Szalon maga is éppen ilyen meghitten kellemes, és bár „fogyasztani” is lehet, mindenki lélegzetvisszafojtva figyelt. :)
A fenti képen Pierre Sauvil látható, akinek az „Add kölcsön a feleséged” című komédiáját játszották már a József Attila Színházban. Az eredetileg „Soleil pour deux” című, váratlan fordulatokkal teli, keserédes, furcsa vígjátékot, - amelyről egykor Georges Feydeau azt állította, hogy valójában „kifordított tragédia” - most mutatják be nálunk először.
Az 1998-ban írt darab azóta is műsoron van a francia színházakban, játsszák Kanadában, Romániában is.
A Nők Lapja riporterének tudósítása az okt.24-i Bolha a fülben c. előadásról - a színfalak mögül:
„- Egyszer megvicceltek a gazok - súgja oda Gazsó György, amikor szerepe szerint arra készül, hogy egy adag tüzelőfát vigyen be a hátára vett kosárban. Beletettek egy tizenöt kilós súlyzót!
Adorjáni Bálint ha lejön, gondosan felakasztja a zakóját a fogasra, druszája, Formán Bálint pedig elücsörög egy fotelben, mintha bankban várakozna. Szervét Tibor csak a második felvonásban kezd, ő még köntösben sétál. Lámpaláz? Én olyat nem láttam.”
Így igaz, én is ott voltam a tegnapi jól pergő előadáson, ahol például SzT a jelenet hevében helyből, lazán felpattant az asztalra. :)
Dobó Kata: - Több mint ötvenszer játszottuk már a darabot nagy sikerrel, olyan, mintha tegnap hagytuk volna abba. Minden előadáson volt valami, ami más jelentéssel bírt. Függhet ez külső történésektől, hogy éppen milyen életszakaszban vagyok, de a partnertől is nagyban. Tiborral fantasztikus dolgozni, egyformán gondolkodunk sok mindenről, úgy érzem, ismerem már a rezdüléseit, és fordítva is így van, de ez csak izgalmasabbá teszi a közös játékot. A karakternek ugyan nincs gyermeke, ettől még úgy gondolom, tudok új szint belevinni ebből a tapasztalatból is.”
Tökéletes idézet! :) Igen, varázsol...sőt elvarázsol és ezt imádom! :)
(imádok színházba járni, de nekem csak Tőle - Vele tökéletes egy színházi este, akkor ha Ő színpadra lép...persze szerintem ez kimeríti a függőség témakörét, de akkor sem akarok kigyógyulni belőle... :D )
Igazad van, ha SzT látható, akkor persze, hogy ... ;), ez természetes. :))
Csak sajnos kevés - és az is túl rövid - jelenete van a hosszú táncok között, és valahogy ki kell bírni a következőig, ebben segít a többi színész üdítő jelenléte.
...igen, végül is... no. Hát igen, az ő játékára mindig, azonnal figyelni kell. Vigyázat, varázsol!;D
Idézet:
”A következő történet szereplője egy kisfiú, aki először járt a Miskolci Nemzeti Színházban. Otthon a szülei nagyon sokat emlegették Szervét Tibort, így a gyerek is kíváncsi lett: ki is lehet ez a színész. – Arról fogod megismerni, ha bejön a színpadra, csak rá tudsz figyelni – mondta a papa. Megkezdődött a Stuart Mária-előadás, megjelent a színen Erzsébet királynő és az udvari népe, közöttük Szervét Tibor is, egyetlen szót sem szólt még és a kisfiú a nézőtéren odasúgta a papának: a bundás…
Ha bejön a színpadra, csak rá tudsz figyelni. Akik egyszer is látták már a színházban, biztos, hogy megjegyezték a nevét. Oda kell rá figyelni. Nem azért mintha előtérbe tolakodna, vagy túlharsogná a többieket. Egyszerűen csak azért, mert éli a szerepét.”
(Szervét Tibor = Észak-Magyarország, 1993.04.27. – a cikk a honlap Róla írták-ban olvasható.)
Igen, igen... Tudom, hogy több színész is van a színpadon általában egy-egy előadás során, de szabályosan kényszeríteni kell magam, hogy ne csak SzT-t lássam... :D
... ezen a képen az előzőleg leírt jelenet látható: Mr. Banks elé áll az új dadus, mélyen a szemébe néz – és ezzel Mary Poppins elindítja a varázslatai sorát...
A képen érdekes még a háttérben leső, kíváncsiságtól égő tekintetű szakácsnő. Üdítő élmény, érdemes megfigyelni a többi szereplő pontos, jó játékát is - miközben menthetetlenül magával sodor minket a látványosan hömpölygő show.
... vagy például az ő Mr. Banks-e az, aki elragadó tökéletességgel játssza el a ’férfias zavarba jövést’ ;D
„Mary: - Jó reggelt! A hirdetésre jöttem. Épp dadát keresnek, lássuk csak: „Úgy várunk egy új dadusra!”
Gyerekek: - Ez a mi hirdetésünk!
Mary: - Akkor jó helyen járok! „Legyél csinos!”
Mary közel lép Mr. Banks-hez: - Nos, remélem, ennek a feltételnek megfelelek!
Mr. Banks kihúzza magát, tétován oldalra lép, elvörösödik, elszorult torokkal menekül: - Ööö... igen, végül is... no. Hát igen, nekem sajnos rohannom kell! Majd Mrs. Banks foglalkozik magával, a háztartás az ő reszortja.”
Én este hallgattam az ismétlést. Örültem, hogy a honlap is szóbakerült. :)
"... és hát megint bizonyítást nyert, hogy nincs az a tegeződőn kötözködő médiaszemélyiség, akinek a fontoskodását SzT ne tudná pergő, érdekes, figyelemreméltó válaszokkal értékes mondanivalóvá változtatni."
...és bizony a Klubrádió tréfás riportere tegnap arra is figyelhetett volna, hogy a beszélgetés előtt és után az a dalrészlet hangozzék el a Spamalot CD-ről, amelyet Szervét Tibor énekel: Egy szál magam.
Klubrádió – Klubdélelőtt, 2012. október 13., a Madách Színházról:
Szervét Tibor érdekesen, tanulságosan mesélt a színészi pályája indulásáról, a Spamalot Arthur királyának megformálásáról, valamint egy színész sokszínű munkájáról a Hamlet és a musical között.
... és hát megint bizonyítást nyert, hogy nincs az a tegeződőn kötözködő médiaszemélyiség, akinek a fontoskodását SzT ne tudná pergő, érdekes, figyelemreméltó válaszokkal értékes mondanivalóvá változtatni.
Részlet:
„Kun Zsuzsa műsorvezető: - Van neked az interneten egy honlapod, ahol egy mondatot kiírtam, hogy „Éreztem a "hajszálrepedést" a lelkemen, ahol majd kiárad belőlem az a rettenetesen nagy energia.” Ezt nem te mondod, hanem ezt kölcsön vette, aki készítette a honlapodat?
SzT:- Nem, ezt én mondom.
KZs: - Ezt te mondod? Ez a te idézeted?
SzT:- Ez egy régi interjúban van.
KZs: - Komolyan?
SzT:- Igen.
KZs: - Saját gondolat?
SzT:- Óó. Megdöbbentő, ugye? Sőt, akár ötig is el tudok számolni!"
(Egyébként a címoldalon túl is olvasható(!) az a cikkgyűjtemény-honlap, amelyen megtalálható a teljes interjú: Bóta Gábor: "Még sok Cyrano maradt bennem" (MH,1995.01.17.).)
Tangó ügyben jó ötlet az Össztánc... bár, minden lehet, amilyen jól táncol (pl. tánckart megszégyenítő pontossággal, mint a Spamalotban).
1996-ban, a Pesti Műsor egy nagy elragadtatással írt kis cikkében olvastam: „Az Össztáncban Szervét Tibor beugrott helyettesíteni és fergeteges volt ahogy táncolt, azt látni kell!”.
Én ötször megnéztem, hátha láthatom SzT-vel, de ez sajnos nem sikerült. Viszont valami mesebeli történt az Össztánc 125-ik, ünnepi előadásán, ha csak egy villanásra is. Az 56-os jelenetben betolták a teherautót - és rajta állt SzT viharkabátban, kalapban, egy pici huncut mosollyal... :))
Szerencsére sokszor láthattam a Vígben, ahogy Baracs Istvánként tüzes lendülettel ropja a táncot Korláth grófék bálján – még guggolva is, fáradhatatlanul. :D