Hát nem volt minden hepi, valóban, de iunnen szép a győzelem, ahogy szoktam mondani. Vagyis... ahogy a Hugim.. ami nem öl meg, az megerősít. Tudom, elcsépelt dolgok, de igazak.
Tegnap színházban voltunk, 1x3 néha 4 a Madáchban, szerettem. :)
sziasztok, húúú... tényleg mióta nem írtunk... ám előbb az iwiw és utána fb..... nagy konkurencia.. lassan az emilcímemet sem használom, ami itt volt. Nagyon ritkán néztem csak be ide, de nálam is itt figyelt mndig a kedvencek között..
5 éve volt a találkozó??? rohan az idő... már negyvenhárom vagyok... de egy perccel sem érzem többnek magam 35-nél :)
kicsit felpörgethetnénk az életet... hátha... velem is annyi minden történt... új meló, gyerek, válás, Nagyim és Nagybátyám halála... szóval, zajlik az élet.
Addig is, ajánlom,hogy nézzzétek meg eredeti nyelven -- A boldogság sosem jár egyedül c. filmet. Én ma láttam másodszor. És olvassatok... és menjetek színházba... és éljetek :)
Én viszont megtartottam a jó szokásomat,kutya nélkül is járok sétálni.
Sajnálom a civilizációs kórságaidat... (Viszont ha nem lennének ezek a mostani /újkori/ egészségügyi lehetőségek, és mondjuk a középkorban születek,valszeg már rég meghaltam volna.)
Látogatok én, de főképp olvasok, és csak egy-két helyet nézek állandóan, ami a kedvencek között van. Más fórumokon vagyok jobban jelen, csak szakmain.
Az évem nekem is rettenet volt, állandóan beteg voltam, kivizsgálásokon, kórházon vagyok túl, de minden negatív lett, kivéve a civilizációs betegségeket, gyomor betegség, meg ilyenek.
A motiváció hiányát én is látom, kollégákon, ismerősökön. Akit lehet, biztatok tanulásra, nem sok eredménnyel. Én állandóan tanulok valamit, most végeztem el egy tb-bérügyit, most vizsgáztam júliusban, tavaly novemberben kezdtem.
Hogy ne térjünk el a topik témájától, úgy gondolom, hogy a '69 körüli korosztálynak muszály tanulnia, mert hamar le fogja lépni a 20 évvel fiatalabb korosztály... Aztán pillogunk majd, hogy nem találjuk a helyünk.
Akkor Te főnyeremény vagy! A munkahelyednek. Meg a munkahelyed is, hogy tudod gyakorolni a nyelveket.
A padlásról előkerültek középiskolai orosz könyveim, nézegettem, nézegettem, ha több időm lenne, biztosan gyorsan fel tudnám eleveníteni. Nekem is olyan a munkahelyem, ahol ha három vagy több nyelven beszélnék, az szuper lenne...
Én már egyáltalán nem tudok oroszul, igaz,soha nem is tudtam... Pedig ötödikesként én lelkesülten fogtam hozzá,mert mégis csak egy idegen nyelv,de talán a tanár (milyensége) meghatározó volt. Sajnos a nyelvek kimaradtak az életemből - nem nappalin végeztem a középiskolát, a munkahelyeimen nem volt rá szükség (eddig).... És ráadásul tanultam gyorsírást is (szerettem,jobban mint a gépírást) és egy idő után elkezdtem keverni a gyorsírást és az orosz betűket. (Mondanom sem kell, a gyorsírást is teljesen elfelejtettem,mert soha nem kellett használom.)
Talán egy fél tucat szó, amit ki tudok eröltetni magamból :/
A középiskolai orosz tanárom egy szlovák származású IGAZI! volt huszár - az ötvenes években úgy fogták az orosztanárokat, hogy na ha te szláv vagy, biztos tudsz oroszul, mars tanítani! - mesélte az öreg - sokat mesélt, nem tudom, mi az igazság, az biztos, hogy ő egy mukkot nem tanított nekünk oroszul, ballisztikától kezdve japán történelemig mindent, de megesküdött, hogy ő oroszul soha egy szót nem fog szólni, így aztán beadhattuk üresen is akár a felmérőket, akkor 4-es lett, ha írtunk is rá valamit, mondjuk, mi a különbség az aknavető és az ágyú röppájája között, akkor 5-ös, amit persze nem bántunk...
