Simán igazak lehetnek. Ismert pszichológiai jelenség, hogy egy színészt azonosítanak a szerepével. Szőke Zoltán mesélte, hogy amikor építkezett, egy építőanyag cég főnöke közölte, hogy szívesen üzletelnének a Berényi kft-vel.
Annyira bírom ezeket a legendákat - tényleg ennyire hülyék voltak, ill. ma is azok az emberek vagy ez ilyen szokásos színezett történet? :)) Hagmanről is vannal ilyen anekdoták, hogy egy étteremben megcsapkodta valami öregasszony, hogy maga szemét.
Egyébként Pápai Erikát szerintem el lehet fogadni, Csankó meg király lesz mint mindig.
Merthogy még Pappas hangja Csankó lett elmegy, talán de mi a retekért kellett ilyen "no name" (Moser Károly és Varga Gábor nekem az, nyomába se érnek Mihályinak és Stholnak ebben a filmben) embereknek szinkronizálni a 2 főszereplőt??
Engem mostanság a rejazfilmek szinkronjai foglalkoztatnak. Érdekes végiggondolni melyik rajzfilmben ki szinkronizál illetve ismert hangok hány rajzfilm szereplőnek adták már a magyar hangját. Itt van néhány pl. is:
Bogdányi Titanilla
Jeannie (Louie élete), Judy Jetson (A Jetson család), Lisa Simpson (Simpson család), Lori Mackney (Andy a vagány), Méz Dinnye (Ed, Edd és Eddy), Polly (Kölykök a 402-es tanteremből), Rhonda (Hé, Arnold!)
Molnár Ilona
Csillagtűz (Tini titánok), Dee Dee (Dexter laboratóriuma), Jordan (Kölykök a 402-es tanteremből), Kelly Cosay (Wunschpunsch, a varázskoktél), Trisha (Varázslatos iskolabusz)
Molnár Levente
Arnold (Hé, Arnold!), Carlos (Varázslatos iskolabusz), Cico (Rejtélyek Tesz-Vesz városban), Edd (Ed, Edd és Eddy), Hoodsey (Ginger naplója), Ike Broflovski (South Park), Jessie (Kölykök a 402-es tanteremből) , Jimmy Neutron (Jimmy Neutron kalandjai), Mort Goldman/Neil Goldman (Family Guy), Nyuszi (Franklin), Teco (Louie élete), Terence Kazoo (Fosterék háza képzeletbeli barátoknak)
Seszták Szabolcs
Andy Larkin (Andy a vagány), Arnold (Varázslatos iskolabusz), Clyde (South Park), Franklin (Franklin), Gerald (Hé, Arnold!), Jerry (Három jóbarát és Jerry), Ma-Ti (A bolygó kapitánya), Maurizio di Mauro a cica (Wunschpunsch, a varázskoktél), Phil (Fecsegők tipegők), Pocok (Nils Holgerson)
Simonyi Balázs
Arthur (Kölykök a 402-es tanteremből), Burt Simpson (Simpson család), Carl (Ginger naplója), Elroy Jetson (A Jetson család), Ralfie (Varázslatos iskolabusz)
Simonyi Piroska
Alex (Született kémek), Dodie (Ginger naplója), Dorothy (Varázslatos iskolabusz), Hód (Franklin), Nancy (Kölykök a 402-es tanteremből)
Egyébként most, hogy nézem a Mandzsúriai jelölt c. 1962-es filmet, eszembe jut hogy mi az amit nem szeretek szinkronizáltan nézni: a égi filmeket, amikhez csak pár éve készült szinkron. Egyszerűen idegennek hatnak bennük a mai hangok, ezért angolul sokkal jobbak.
Más a helyzet persze, ha a szinkron is "régi", pl. Casablanca, 12 dühös ember stb.
Ha értjük az eredeti szóviccet, az jó dolog és pláne emiatt leszünk kíváncsiak a magyarításra - én legalábbis így vagyok vele. Hogy fordítja le, ill. ha lefordíthatatlan, mit tesz be helyette stb. A szinkronnak, illetve általában a fordításnak ezért van nyelvtörténeti forrás értéke is.
Gyakran van pl. vita a filmcímekről is, mi sikerült jól, mi kevésbé.
Szerintem nem helyes sem a "csak a szinkron", sem a "csak az eredeti" hozzáállás sem. Mindkettő szélsőséges.
...Mellesleg én sem csípem a franciákat, kissé el vannak szállva maguktól..."
mega OFF na ez a tipikus magyar szereotípia a franciákról, ahogy az olaszokról a macskaevés :))
mert az amcsik nincsenek elszállva maguktól mert a Világ csendőreiként tartják számon magukat, a sz...r kultúrájuk (ha annak lehet nevezni egyáltalán) ellepte a világot
na igaz ez is szterotípia de magyarok mi már csak ilyenek vagyunk lenézzük a másik nemzetet
De arra kíváncsi lennék ti hogy reagáltok mint magyar anyanyelvűek amit írtam, hogy nekem is miért kellene az angolszász "hablatyolást" megértenem, a szóvicceket, poénokat ugyanígy B. Willis, vagy Jim Carry szájából egy 2 órás mozifilm alatt, ha a szinkronhangjaik (nyilván a fordítás, szinkron-rendezés is számít) az én fülemhez (gondolatmenetemhez) "magyarítják" a film szövegét
Szerintem kicsit félreértetted amit írt. De amúgy bennem is felmerült, hogy Végvári halála után pl. nem biztos hogy egy új Pacino filmet meg akarok nézni magyarul. Szakácsi is mindig eszembe jut, bár neki nem volt olyan külföldi "partnere" akihez annyira hozzánőtt, hogy mással nem lehet elképzelni. De pl. Morgan Freeman is Krisóf Tiborral volt a legjobb és most ki más mint Reviczky szinkronizálja mindig.
Nyelveket beszélőként viszont úgy gondolom, hogy mind az eredeti, mind a szinkronizált változatot is érdemes megnézni gyakorlatilag az összes film esetében.
A vita lényegéhez nem szólva: nyilván nem ettől tanulsz meg egy idegen nyelvet, ezt gondolom komolyan senki nem állítja, de hogy segíthet valamit, az kétségtelennek látszik.
jaj elnézést, hogy én a francia nyelvvel jöttem elfeledtem olyan országban élünk ahol utáljuk a francia dolgokat és nem tartják embernek (munkavállalásnál se) aki nem beszél angolul, pedig állítólag Európában van más beszélt nyelv az angolon kívül
"...Dobránszky, Kránitz, Végvári, Szakácsi, Kristóf - igazából azért is fordultam el a szinkroniált filmektől, és tértem át a feliratosokra pár éve..."
Kicsit sznobnak tűnik ez a nézet, hogy jaj inkább akkor feliratost nézek...
én is csíptem a fent említett személyek hangjait, de azért van még "király hang" utánuk is
Már bocsásson meg az ég de miért kell nekem Magyarországon az amerikai-angol szófordulatokat (legyen poén, vagy valami más) megértenem magyarként B. Willis v. E. Murphy szájából, ha azt esetleg Dörner jól átadja, vagy Jim Carry angolszász szófosásást hallgatnom, ha Kerekes József remekül csinálta.
Ezért gyűlölöm amikor azzal jönnek, nem kell a szinkron, meg ettől tanul a hülye magyar nyelvet, na igen, pont a holivúdi szuperprodukciókból fogunk megtanulni angolul.
Én se a filmekből tanultam meg a franciát hanem a híradókat, egyéb műsorokat figyelve, plusz kint az utcán kommunikációban. A filmek megértése már csak plusz öröm volt Belmondo-t, Depardieu-t eredeti beszédhangjával megérteni, vagy a "Csendőr filmekben" a komikus párbeszédeket megérteni
Tavaly találkoztam Papp Jánossal egy Duna-parti rendezvény kapcsán és sajnálkozva ugyan de elmondta hogy a mostani szinkronizáló színészek már úgy dolgoznak mint a napszámosok.
Hogy mi a gyakori, az relatív. Tordy-t mostanában újra felfedezték, de ez "csak" évi öt-hat filmet jelent, míg Reviczky tényleg szinte mindenben benne van. Papp és Szilágyi még csinálják, de már korántsem olyan intenzitással, mint korábban. És persze ugye ott vannak azok, akik az elmúlt évtizedben haltak meg, de koruk alapján még ma is simán dolgozhatnának: Dobránszky, Kránitz, Végvári, Szakácsi, Kristóf - igazából azért is fordultam el a szinkronizált filmektől, és tértem át a feliratosokra pár éve, mert nélkülük ez a szakma már nem ugyanaz. Máig felfoghatatlan, pótolhatatlan veszteségek ők.
