> helyes azon megérzésem, hogy a 'Szadilek' családnévnek köze lehet a 'Szedlák'-hoz?
Csak igen-igen áttételesen. A Szadilek a cseh (részben szlovák) Sadílek vezetéknév átvétele, ez pedig a cseh Sadil személynév (majd családnév) -ek kicsinyítő képzős származéka. Az -il végű cseh nevekről írtam a Vrascsil kapcsán a 9451-esben: ez esetben az igei tő a sadit(i) ’ültet’, tehát a jelentés: ’ültető; aki ültetni szokott’.
A Szedlák egyszerűen cseh sedlák ~ szlovák sedliak ’paraszt’, ez a régi cs.-szlk. sedlo ’ telep, falu’ szó -ák / -iak lakosnévképzős származéka. Ez végső soron az ősszláv *sěděti ’ül’ ige származéka, az ’ül > letelepedik’ jelentésbővülés alapján.
S minthogy az ősszláv sěděti ’ül’ ~ saditi ’ültet’ ugyanaz tő alapnyelvi ablautváltozatai (vö. német sitzen’ül’ ~ setzen’ültet’), összefüggés van, de az párezer évvel a nevek keletkezése előtti.
> nem ismerek példákat arra, hogy görög családnevek fennmaradtak volna a 18. század derekáról
XVIII. sz.-i Csongrád megyei görög vezetéknevek közül csak három, amelyik ma is előfordul a telefonkönyvben (nem feltétlenül Csongrád megyében): Zsótér < Σωτήρ ’megváltó’, Haris < Χάρης < Θεοχάρης ’isten + kegyelem’, Hadzsi < Χατζής ’hadzsi, Mekkában/Jeruzsálemben járt zarándok’.
> Eddig még irodalmat se nagyon találtam, ami segítene világosabban látni (pl. borsodi görögök összeírása? valamilyen hasznosabb monográfia? a magyarországi görög népesség az újkorban? stb, stb...)
Július 27.-én három régi solti név etimológiájairánt érdeklődtem: Kenyér, Kukoricza (János, a város kanásza) és Garzó (mint Péter az ismert népdalból).
Hát, földrajzilag ugyebár a spanyol eredet még valószínűtlenebbnek tűnik. Azon a környéken a nem magyar (és nem cigány) névkincs túlnyomórészt szláv (lengyel, ruszin, "tót", stb.), esetleg német. Ha a Megulesz semmilyen ésszerű módon nem eredeztethető ezekből, akkor a miskolci görög eredet marad továbbra is a második legkézenfekvőbb magyarázat.
Bár, azt már nem tudom, hogy miképpen, hiszen nem ismerek példákat arra, hogy görög családnevek fennmaradtak volna a 18. század derekáról. Eddig még irodalmat se nagyon találtam, ami segítene világosabban látni (pl. borsodi görögök összeírása? valamilyen hasznosabb monográfia? a magyarországi görög népesség az újkorban? stb, stb...)
Mindenesetre, akkor szerinted a görög még mindig valószínűbb, mint bármiféle szláv név elírása, román név rendhagyó csonkolása, stb, stb.... Oké, akkor továbbra is errefelé fogok kapirgálni. Köszönöm.
Vraszcsil: A jelenlegi formája Vraštil, és cseh név. A régi csehbeli és szlovákbeli a šč /scs/ hangkapcsolat a csehben és a középszlovákban št /st/ vagy šť /sty/ alakúvá vált, illetve a nyelvjárások még őrzik az šč-t, vö. irodalmi szlovák šťuka /styuka/ ~ nyelvjárási ščuka /scsuka/ ~ magyar csuka. Az utóbbiból látszik, hogy a magyar nyelv régi jövevényszavai az /scs/-s formákat őrzik, ha gyakran /cs/-vé is egyszerűsödve. A tulajdonnevek köréből ilyen pl. a szlk. Štrbské pleso ~ m. Csorba-tó, szlk. [Šarišský] Štiavnik ~ m. régi Scsavnyik stb.
A cseh Vraštil az l-igenévképzővel alkotott jellegzetes nevek közé tartozik: ez eredetileg múlt idejű folyamatos melléknéviigenév-képző volt (a mai szláv nyelvekben az összetett múlt időt alkotja), így a jelentése kb. ’aki …-ni szokott; akire a …-ás jellemző’-ként adható vissza. Az alapige ebben az esetben a cseh vraštit(i) ’ráncol, összehúz’ ige. Hogy mit ráncolt az illető, a homlokát, ruháját vagy mást, azt innen már nehéz megbecsülni.
Aggod: Én Agod alakban ismerem, magyar apanév. Kázmér Miklós az Ágoston (< latin Augustinus ’Augustushoz [magasztos,, fenséges] tartozó férfi’) egyházi személynév Ag- rövidülésének -d kicsinyítő képzős származékának tartja. Persze az alak lehet más Ag-gá csonkolódó név is, elsősorban a magyar agg ’idős’ melléknévből lett személynév, de Kis Lajos említi még a régi magyar Aga személynevet (talán a török méltóságnévből?), illetve a szerb-horvát Ago-t.
Paska: Magyar apanév. Kázmér Miklós a Paszkál (< latin Paschalis ’húsvéti, ti. akkor született férfi’) egyházi személynév régi Paskál alakja becéző formájának (rövidülés és -a kicsinyítő képző) tartja.
Kirják: A bulgárban a Киряк /Kirjak/ anyakönyvezhető személynév. Az oroszban vezetéknév. A magyarba vélhetően az ukrán közvetítette. A perzsa Kuruš személynév a görög Κύρος /Kürosz/ alakon keresztül bekerült az egyházi szlávba is Киръ /Kir/ alakban. Ennek a névnek a -як /jak/ képzős származékáról van szó.
A Vrascsil név jelentését és eredetét szeretném megtudni, illetve egy korábbi hozzászólásomban felvetett nevekét is úgy, mint: Aggod, Kirják, Paska és Regdon.
Előre is köszönöm.
Illetve lenne még egy másik kérdésem is. Nem régen olvasgattam az egyik Csendőr Zsebkönyvet (A Magyar Királyi Csendőrség Zsebkönyve. Budapest, 1902. 161. oldal), mikor egy számomra ismeretlen keresztnévvel találkoztam: Ruffi. Milyen eredetű ez a név? Esetleg mindösszesen egy becézett alakról lenne szó?
Ad Varjas (vagy Vargyas): Kázmér Miklós szerint valószínűleg a népi vadfogásra utaló ragadványnév. Lehet persze képzőtlen lakosnév is.
Mesner, Messner, Meßner és Mesmer, Messmer, Meßmer: Vö. német Mesner ’sekrestyés, templomszolga; harangozó’ közszó. Felnémet területen lett foglalkozásnévi családnév. (Ebből eredendően német helyesírás szerint /sz/-szel ejtendő.)
Tischler: Én megspórolom _321-nek a szótárazást. Vö. német Tischler ’asztalos’ közszó, tehát foglalkozásnév.
Ad Kruchio: Az olasz eredet ellen több érv szól. Egyrészt hangtani: a rövid latin /u/-ból az olaszban /o/ lett, vö. lat. crŭx ’kereszt’ > ol. croce. Ha mégis a balkáni újlatin (vö. román cruce), ill. szárd hatás alatti nyelvjárási /u/-val számolunk, akkor pedig alaktani problémát látok: az ide tartozó névszók nem o-tövűek, így nem adnak o-ra végződő alakot, és az olaszban a puszta -o nem képző. Ez utóbbi az erdélyi eredethez felvethető román etimológiát is kizárja.
Van viszont Szlovákiában Krucsó település, amelynek neve szláv eredetű: egy szláv Kruč /Krucs/ személynévhez járult az -ov birtokos képző. Kiss Lajos ennek a személynévnek a családnévi folytatását a déltől (szerb-horvát) északig (lengyel) adatolja. Ha Erdélyből származik, akkor itt is szláv (vélhetően ukrán) eredetű lehet. A név vagy a hangutánzó (lengyel, orosz stb.) kruk ’varjú’ szóval függhet össze, vagy a krutiť ’forgat, teker, csavar’ ige, ill. a szl krutъ (or. крутой ’meredek, éles; rideg, szigorú; stb.’, szlk. krutý ’kegyetlen, kemény’) származéka (vö. or. круча ’meredek lejtő, meredély’).
előfordul spanyol Migulez, kisebb számban Migules. Nem vagyok spanyolos, így nem tudom, hogy ez külön név-e, avagy a gyakoribb Miguelez (Migueles) változata.
A Megulesz-hez felvetett nevekhez. Az –escu képzős román nevekből, a –svili képzős grúzokból nem lesz a magyarban –esz. Így, ha a grúzból indulnánk ki, akkor is a magyar előtt még lenne egy grúz –svili > görög –esz honosodás. Emiatt a magyarban görög lenen a név.
A lengyel Migulec az –ec > –esz fonetikailag nem lehetetlen, azonban ez pont ellentétes lenne a főfolyamattal. Arra van elég példa, hogy a szóvégi –sz-ből –c lesz (pl. párduc), de fordítottat nem tudtam felidézni. Ugyanakkor a szláv együttélés miatt az –ec névvég a magyarban előfordul. Olyan más példát sem tudtam rekapitulálni, amikor a magyarba átkerült szláv –ec-nek –esz-es párja lenne, pl. az Oravec-hez nincs *Oravesz. Ezért én ezt az etimológiát kizárnám.
A lengyel Migulec-et én a Mikulec változatának vélem, amely pedig a Mikołaj ’Miklós’ származéka. A görögökkel együtt élő szlávoktól való visszakölcsönzés magyarázhatja a görög Νικούλης /Nikúlisz/ melletti Μικούλης /Mikúlisz/-t, ill. esetleg Μιγκούλης / Migúlisz/-t.
Ettől szerintem elválasztandó a Magul-, Megul- kezdetű nevek eredete. Mindenesetre a román –escu és a keleti grúz –svili is apanévképző. Ezzel összefér, hogy az ötéve említettem görög etimonokból lett személynevek átkerüljenek ezekbe a nyelvekbe is. A fanarióta stb. kapcsolaton keresztül a románba mindenképp, de az sem kizárt, hogy a keresztyén kapcsolatok miatt a grúz is közlekedett a göröggel.
-----
Az öt év előttihez képest egy plusz ötletem van: előfordul spanyol Migulez, kisebb számban Migules. Nem vagyok spanyolos, így nem tudom, hogy ez külön név-e, avagy a gyakoribb Miguelez (Migueles) változata. E mögött a spanyol Miguel ’Miklós’ apanévi alakja áll. Ehhez képest azonban a Meguelez ritka, a Megulez pedig éppen elgépelésnek tűnik.
Ehhez képest öt év óta a Μεγούλης vezetéknév google-is találatai is megsokasodtak, és mellé tehetem a Μεγκούλης írásmódot is. Vagyis szerintem még mindig a görög az egyetlen gyanúsítható forrás.
A Csüllög csn.-et a csillag szóval összekapcsolóknak érdemes lenne ebbeli vélelmüket a csill- tő egyéb magas hangrendű származékaival alátámasztaniuk. Én ilyet nem találtam, de az ortodox etimológiai bizonyítás megkívánja.
Én foglalkozási eredetű névek gondolom. Talán ezt igazolja egy 1755-ös anyakönyvi bejegyzés Soltról: "Meghólt Orvos Toót István főrősztő és varásoló ember"
Kollárként valóban nem található, de Kolár formában meg fogod találni.
A legvalószínűbb magyarázatok:
Simon - értelemszerűen személynévből
Bán - vagy Bán személynévből, vagy egy bánhoz kapcsolódó viszonyból (pl. jobbágya, szolgája, stb.)
Őri - lakosnév (pl Felsőőr)
Varjas/Vajas - a kettőt nem vonnám össze, hacsak nem valami anyakönyvi elírás folytán
Varjas - képzőtlen lakosnév (Varjas település) - vagy a Vajas elírása...
Vajas - foglalkozásnév, vagy a Varjas elírása
Tischler - ehhez elég egy picike német-magyar szótár is, vagy a Google fordító
Mesner - szintén német. Kérdés, hogy ez az ejtés szerinti, magyarított írásmód [mesner] vagy a német írásmód [meszner] - az etimológiát meghagyom a németes olvtársaknak.
Sziasztok! A következő nevek eredetére lennék kíváncsi: Simon, Bán, Őri, Vajas/Varjas, Tis(ch)ler, Mesner, Kollár (utóbbira múltkor az volt a válasz, hogy keressen vissza a topikban, de nem találtam).
Van egy békési nemes család (amely ha jól tudom eredetileg Erdélyből ered), a Kruchió. Az 1620-as években Kruchiónak írták, később Krucsó, Kurucsó is volt. Honnan jöhet a név? Egyesek szerint a család őse Itáliából jött...
Érdekes, az előzőnél meg lemaradt a posztom eleje... Szóval, a keresett név Megulesz, amit 5 éve már tárgyaltunk, de attól tartok, hogy esetleg túlzottan leszűkítettük a görög eredetre. Talán van valami közelebbi magyarázat...
Ha esetleg elvetjük a görög eredetet, akkor milyen épkézláb etimológiák jöhetnek még szóba Borsod-Abaúj-Zemplében?
Amiért továbbra is gyanús a görög eredet, az az, hogy a XVIII. században idetelepült görögök (és a görögnek nevezett egyéb balkáni kereskedők) jellemzően nem tartották meg az eredeti családneveiket - amennyire le tudtam szűrni. Másfelől, ezek nagyvárosokban települtek le, és később sem települtek ki "vidékre" - ismét csak: amennyire le tudtam szűrni. Ez a család pedig kb. a XVIII sz. közepéig vezethető vissza Garadnára, ami soha nem volt egy nagy település.
Próbáltam kiindulni azokból az elírásokból és félrehallásokból, amiket magam is tapasztaltam már, hátha a jelenlegi forma nem az "igazi". Ezeknek alapján gyakorlatilag 4 helyen is lehet többféle hang: M/N - E/A/I - G - U - L - E/I -SZ/C
Én már hallottam vagy olvastam közülük ezeket a változatokat: Magulesz, Migulesz, Megulisz, Megulec, Negulesz (és valószínúleg többet is még). Az arckönyvön szétnézve ilyeneket találok ebben a régióban:
Szerintem főleg a 20.században az önjáró bürokrácia is sokszor felelős lehetett a név torzulásokért, főleg nemzetiségi neveknél. Mondjuk van egy sváb faluban 20.század elején egy magyar hivatalnok, nem tud németül, hallás útján írja be a neveket az iratokba. A polgári születési anyakönyvbe Schneider helyett mondjuk Snájder kerül. Amikor felnő a gyerek és hivatali ügyintézésre kerül sor, ekkor rájön hogy nevét rosszul irták le, de már késő, hivatalos okiraton már nem lehet változtatni és ezt kell használnia élete végéig és utódainak is.
Gondolkoztam ezeken a családnév átalakulásokon... Valahogy az egész folyamatnak a mechanizmusát nehezen látom át. Azt gondolnám, hogy a családnevek leginkább akkor mentek át ilyesfajta változásokon, amikor a viselőjük olyan közegbe került, ahol az eredeti névnek nem volt értelmezhető jelentése és/vagy a helyi nyelvérzéknek nem felelt meg. És feltehetőleg a viselőjük számára sem hordozott már értelmezhető jelentést.
De mégiscsak, egy kicsit nehéz elképzelnem, hogy ez a változás miként ment végbe. Hiszen, végső soron a név viselőinek el kellett fogadniuk ezt a változást, vagy egyenesen kezdeményezniük azt. Gondolom, hogy a közösség nyelvi homogenitásának függvényében a beilleszkedési vágy erős motiváció lehetett.
Vajon ugyanolyan volt az emberek viszonya a családnevükhöz, mint nekünk a miénkhez?
Feltételezem, hogy nem. A közösség méretétől, mobilitástól, stb. függően valószínűleg sokkal ritkábban használták a családnevüket, mint mi. Talán kevesebbszer használták a családnevüket, mint mi a személyi igazolványunk számát.
Azon kívül, szerintem mi sokkal többet vizualizálunk írásképeket, mint 200 évvel ezelőtti őseink. Pl. ha arra gondolok, hogy ideje bevásárolni, akkor nagy valószínűséggel elég hamar megjelenik szemeim előtt a bolt neve, ahogyan azt a bolton olvastam (Tesco, Auchan, Spar, stb.). Azt hiszem lehetne még gyűjteni példákat. A nevünk is ilyen, hiszen annyit írjuk le, hogy szinte összefonódik a nevünkről való gondolkodásunk az írott alakjának felidézésével. Egy analfabéta paraszt számára viszont valószínűleg egész életében egyszer sem volt beszédtéma, hogy "engem Kita Józsefnek és nem Gita Józsefnek hívnak".
Ebben az esetben viszont kérdéses, hogy a név írott alakjának változásaira mennyire tekinthetünk úgy, mint ami a név valós változásainak lecsapódására? Lehet, hogy bizonyos esetekben pont fordítva van: a név változását egyáltalán nem nyelvhasználati okok indukálják, hanem egyszerűen annyiszor írták el, hogy a viselői beletörődtek? Főleg, ha egy "értelmetlen" név helyett egy "értelmeset" kaptak cserébe?
Én is, akárcsak 3x, a csillag szóval rokonítom. A szókincs bővülésének egyik ismert formája a szóhasadás, amikor egy szóbl kettő lesz árnyalatni vagy akár egészen eltérő jelentéssel. Ilyen például a calád – cseléd, kavar – kever, márt – merít, forgatag – förgeteg, gyakran alkalmi jelleggel, mint a kinyir-kanyar. És mert a magashangrendű alak jelentése szokott könnyedebb (kedvesebb) lenni, el tudom képzelni a csillag – csüllög alakpárt, ahol a csüllög(csillagocska) igen jól illik egy kisbaba becézéséhez.
