Mi a forrásban lévő vízbe (a koppasztóvízbe) sót, és szódabikarbónát teszünk. Kb 3-5 l-es a forraló fazék (nem mértem még le) és ebbe teszünk egy csomag szódabikarbónát (arra a sima fűszeres méretüre gondolok, nem ilyen extrém mennyiségekre) a sóból meg 2-3 nagymarékkal. Szóval mindent szemre. Persze kicsit többet teszünk bele az sem rossz ötlet. De a legjobb, ha akkor vágunk, amikor nem tokos. Libánál tavaly úgy csináltuk, hogy vágás előtt 1 hétig soványabb etetés, ebből az utolsó 3 nap szinte kajamegvonás és az utolsó 2 napban még vízmegvonás is. Ezt még a sötét helyen tartással is lehet fokozni, így vedleni kezd az állat. Persze ezt mi csak vágás előtt csináltuk, továbbtartás esetén nem szoktam mesterséges vedlést előidéztetni, mielőtt valaki állatkínzással vádolna.
Akkor most a sok tyúktisztítási módszertől fellelkesülve elkezdem forralni a vizet a tyúkoknak, nehogy ebben a hidegben még megfázzanak, ha belepusztulnak a vasmérgezésbe.:-))
Érdekes a példád, de én ezt nehezen tisztítható pikkelyű hal esetében már hallottam, viszont baromfinál ....
"A toll az agyagba sült, a madár tök tiszta lett és finom, minden zamat, zsít benn baradt."
Ugyanis az a rengeteg toll ebben az esetbe nem csak az agyagba, hanem a baromfi húsába is belesül, ami nem hinném, hogy valami nagy kulináris élvezetet képes az ízeivel okozni.
Szerintem ilyen esetben a merő lustaság játszott szerepet, mert amennyi időt az agyagolással tököltek, az alatt sitty-sutty meg lehetett volna szépen tisztítani azt a szerencsétlen tyúkot. Felénk amúgy a tyúk csak levesbe való, sütni vagy kirántani a fiatalabb szárnyasokat szoktuk.
Viszont az a bitumenes verzió nem lehet rossz, persze csak ha hermetikusan be van a süttendő étel burkolva. Valójában ez bármi lehet, ami forrásban van (pl. sima víz, vagy mondjuk lekvár is), esetedben a melósoknak éppen ez az anyag állt rendelkezésükre.
Nagyon szép, mind a környezet, mind a "kislibák" :)
Errefelé elég sok embernek van privát élővizes Holt-Tisza ága, vagy egy-egy daradja az ágnak :) persze főleg nem a halandóknak.
Nekünk is volt élővizes-belvizes területünk, mikor az egész 6 hektár víz alá került 2000-ben. Egy előnye volt, hogy mikor befagyott, saját jégpályánk volt. Befogtuk a csacsit a szánkó elé és hajrá:))
Nincs minden évben belvíz, de ide futnak le a csatornák, tavam akkor lesz, ha lesz 1 millám kiszedetni az egyik nádast. Igaz az önkormányzat már néztegette, hogy kiszedné legyen hova lefolynia a víznek- védendő a házakat a belvíztől, de könyörgöm 40 fokban ez nem tárgyalás téma.Az a baj, hogy eddig csak nézegette! :(
Jajj, nagyon örülök, hogy rajtam kívül más is ismeri a pucolási módszerem :) ergo nem lettem lehülyézve, ellenben van akinél szép emlékeket hoztam elő. Erre nem számítottam.
Az agyagos pucolási módszert felénk is használták főleg a halászok a kifogott halra sütve, de a múlt század elején ha a gulyások a bukros parton túzokot fogtak, azt is így pucolták meg / KÁDÁR LAJOS KOLOMP SZÓL A KÖDBŐL/. De nem jó ám mindegyik agyag!!
Viszont fenyőgyantához itt az Alföld közepén szerintem nehéz hozzájutni.
A kátrányosról meg az a véleményem, hogy a szükség nagy úr. Ha megkínáltak volna biztosan megkóstolom, de célirányosan én nem készítenék. Viszont mikor itt újították felfelé a kövesutat hetekig főztem a munkásoknak a kávét, délben-a nagy hőségben- a mi "birtokunk" fái alatt aludtak. Aranyosak voltak mikor besunnyogtak, hogy nem-e? esetleg?? Előbb fura volt, mert kávét nem szoktam főzni bérbe, de belementem. Soha semmihez nem nyúltak, nem szemeteltek, pedig legtöbbje roma volt. De dolgozó roma.
DR, az a német óriás nyulat takarja?
No elkanyarodtunk a kacsapucolástól. :)
Gergő, téged kérdeznélek: akkor most 31-32 vagy 35 napra kel a pézsmaréce? Én úgy tudom, hogy 35 és a bujtatás ideje a 31-32 nap. Valamol elírva olvastam tegnap.
A búbos kacsa termelése jobb valamivel a többinél?
Nem hiszem hogy jobb lenne, ami nekem volt, az nem egy nagytestű, hanem ilyen parlagiféle szürke liba volt és véletlenül jött elő a búbkezdemény a fején. Szerintem csak kedvtelésből érdemes, kiemelkedő haszna nincsen. A búbos tyúkokkal is hasonló a helyzet. bár nekem eddig szerencsém volt, mivel a kakasok kiemelkedően jók voltak, a tyúkokat nem tudom, mert idén van először búbos tyúkom, majd kiderül mekkorára nőnek meg, de a többi tyúkhoz képest eléggé csak ilyen átlagosak, nem olyan kiemelkedőek mint a búbos kakasok, akik már most lekörözik a sima kakasaimat. (egy korcsoportról írtam)
Nem értem nevetésed? Mire használtad a lekezeló szavad? Az építő munkások nem parasztok voltak, sokan nem is képzettek , de többsége becsületes. Nem voltak doktorok, de sokszor a tőlük képzetebbek nagyobb parasztok. Köztük éltem, igaz, hogy "táskás csavargó" ként ("irodista főnök"), kijár neki tőlem a tisztelet ma is.
Az építő munkások nem igen étteremben étkeztek, helyenként még a meleg ételt sem lehetett bitosítani. Garantálom, hogy a tescós csirke mérgezőbb, mint a kátráényban sült kobász! Ha megkóstölnád, más lenne a véleményed. Azért nem voltak hülyék, a cementes zsák több rétegű volt, a belső "tiszta" rétegét használták, (egyébként is a cement keményen "hőkezelt", abban semmi baktérium nincs. Szóval csak a hő ér hozzá, semmi más. Ettem jó párszor ilyesmit (meg vendégeltek) és még ma is élek. Ki lehet bróbálni akár pácolt csirke combot is, jó!
Nekem is volt, annak csak 1-2 toll ált ki a fején. A szülőjével keresztezd vissza, hátha előjön újra a búbosság, de megerősítve. Kicsit rokontenyésztés lesz, de ha már rákapsz a búbosra, akkor jöhet a vérfrissítés és a búbos egyedek kiemelése és továbbtenyésztése.
Én pedig tyúkot láttam, ettem nagyon trükkösen pucolva, Zalában, gyerek koromban. A tyúkot kibelezték tollason, belűről befűszerezték és betapasztották agyaggal. Bele tették a parázsba és 1-2 órát rá se néztek, űrítették a demizsont. Ki kotorták a cserepes tyúkot és széttörték. A toll az agyagba sült, a madár tök tiszta lett és finom, minden zamat, zsít benn baradt. Nem ide való, de ettem már cementes zsákkal csomagolt, dróttal lógatott, forró bitumenben sült fradikolbászt! 1-2 perc a kátrányba, utána hideg víz mártás, a "burkolat" letörik és kész az ebéd! Szigetelő munkások ebédje volt.
De jó! Beindítottad az emlékeimet! Az édesanyám mindig így kopasztott libát, kacsát. Köszönöm Neked, egy kicsit elmerengtem, "láttam" édesanyám szorgoskodását, szemem nem maradt szárazon.
Ez egyáltalán nem vicces, régen azért pucolták így a kacsát és a libát, mert kellett a toll és a pehely a stafírunghoz :)) a vízbe mártott toll pedig alkalmatlan volt az igazán jó toll és pehyely paplan, párna készítésére.
Én egy barátnőmnél tanultam ezt meg már jó régen, mikor egyszerre 50-60 darab kacsát, libát vegyesen kellett felpucolni és a tollat is elrakni...
Pár évvel ezelőtti felvételeim közül bukkantak elő a mellékelt képek.
Hát igen. Ha nekem is ilyen privát élővizes mellékágam lenne a Ferenc-csatornából, mint egyik barátomnak, akkor az én libáim is így lubickolhatnának.
Egyébként amikor a felvételeket készítettem, ha ne lettek volna a kicsik mellett a hattyú szülők is, felületes szemlélőként lazán abban a hiszemben lettem volna, hogy ezek bizony libák. És ha elnézem ma saját libáimat, bizony nem is tűnik a gondolat annyira eretnekségnek.
Én kipróbáltam a következőt, akinek lehetősége van rá, annak érdemes, mert szinte pillanatok alatt lehet megtisztítani a kacsát, libát.
Egy vödör olvasztott fenyőgyanta, a fejénél fogva beletenni, kiemelni, tartani, megvárni míg kihűl, kb 3-4 perc, (óvatosan, mert melegen ráég a kézre).
Utána mint egy kabátot le lehet róla szedni, egy szem toll sem marad rajta. Utána a fejét is bele lehet lógatni a lábánál fogva.
Persze lehet néhány pihe, de az szinte semmi. Sajnos, én csak kölcsönkaptam egy vödör gyantát, jelenleg nekem sincs.
kösz. Simáán kipróbáljuk. Én igy csinálom: a forró vizbe öntök ecetet a vágott kacsa libára meg szóadbikarbónát. Néha letépjük szárazan is elötte a nagyját de általaban nem. De bevallom volt már kacsa ami megszivatott. Girheseket nem jó sehogy. Tavaly egy isminek segitettem de soha többet, szivtam vele mint a torkos borz,ha saját lett vón dobtam volna a kukába simán.
Na jó kiírom ide, aki akarja használja, de kérem senkinek nem vagyok kíváncsi a beszólására.
Sajnos az elmúlt időben kifogtam 2 elmebeteget, nem hiányzik a magas vérnyomásomnak :S
Persze én se vagyok normális, hogy felvettem a vita fonalát :D :
Szóval lehet nevetni: kivasalom a kacsát- libát. Anno egy zsidó ismerőshöz mentem, mert neki elpusztultak az ikerbárányai, de a jó anyabirka már kitőgyelt. Nekem meg volt épp 2 cumisüveges báránykám, kölcsönadtam őket. Így nekem se kellett cumiztatni-venni a tejet-, neki meg nem gyulladt be a birkacici :) Nos éppen egy munkásuk pucolta a vadkacsákat...lestem ám nagyon, ellestem :)) Szükséged lesz 1 asztalra, egy pamut konyharuhára, egy régi, de működő vasalóra.Az ismerős gázon melegítette a régi szenes vasalót, én egy régi elektromost használok. Ha nagyon-nagyon rossz időben kapod el a kacsát, akkor egy szemöldökcsipeszre. Ja és 1 tál vízre. A kinyúvasztott kacsát tedd magad elé az asztalra, feje a bal kezed felé essen. A ruhát mártsd vízbe, picit csavard ki, takard be a kacsát vele. Picit húzd a ruhát a fej felé, ezáltal a gőz könnyebben megy be a tollba. Ezután jól vasald át a ruhát a maximumra állított vasalóval. Jól nyomd rá, a kacsesznek már nem fáj. Vedd le a ruhát, és ha jól csináltad, nagyon könnyen jön ki a toll- és tok is. Addig ismételd területről-területre míg van toll rajta. Ha a tokból 1 centi kinn van az is kijön. 1 kacsa kb 6-7 vízbe mártásból megvan. hasa-háta-2 szárny 2 oldala-meg a nyak Egy a fontos, esős időben ne vágj kacsát, mert olyankor átkenik magukat faggyúval, nehezen megy át a víz, akárhogy is pucolnád. Évek óta így pucolom, helyben senkinek nem árulom el. Segíteni viszont például a hentesünk feleségéhez mentem. Csak lesett, mert azt hitte viccelek. Szóval ez nem vicc. Ennyi, sok sikert a vállalkozó kedvűeknek! Remélem lesz aki kipróbálja, mert nekem nagyon megkönnyíti a pucolást ez a trükk! Üdv Gabi
