Nem láttam, hogy nevezttél, csak olvastam, hogy már tavaly is készültél, de végül a teljesítők között nem láttalak.
1. Akkor bocsánat, javítom. Mindenesetre marha jól esett, akármi is volt.
/Erről egy vicc jutott eszembe:
Székely gyerek az asztálnál:
- Ídesanyám nem elég savanyú ez a töltött káposzta!
- Dehát ez mákostészta!
- Ja... annak elég savanyú./
2. El sem merem képzelni, hogy milyen lehetett előtte. Ezer hála és köszönet medvegyunak és dzsikuleenak.
3. Én is sejtettem, hogy nem a Kénes-forrástól kezdődik a 600 méteres kaptató. Máshol is voltak gyanús szintadatok. Pl. a Tót-hegyes előtti 560m, vagy az utolsó 7km-en lévő 100m.
4. :)
Nándi, ha nem vagyok indiszkrét hogy voltál felöltözve, hogy nézel ki. Kíváncsi vagyok, hogy összefutottunk-e.
(elismerni, leborulni előtte, kalapokat messze elhajítani, elhinni, felfogni, megérteni, megtudni, hogyan lehet ilyent csinálni stb.)
jöttem nem dícsérni...
Volt már az életemben (kb. egyszer, ha jól emlékszem), hogy valamit megcsináltam és ezért dicsér(get)ni kezdtek. Ilyenkor mindig azt kértem, hogy ne azt mondják, hogy mi volt a jó, hanem azt, hogy mi nem volt jó, az teszi mérhetővé a teljesítményt, az hitelesíti a dicséretet.
Szóval, ha egy ilyen felfoghatatlan szervezői, rendezői, közreműködői segítői stb. csapatteljesítmény után mi, 160-an azt rakjuk össze, hogy mi nem volt jó, és ez tényleg összesen ennyi: na az a legnagyobb elismerés. Mert egy ilyen elismerésnek abban kell összeállnia feltöltő és megerősítő érzésként és továbblendítő elhatározásként, aki egy ilyent végigcsinál. Hogy miért kapja az elismerést, azt az tudja csak igazán, aki tudja, hogy mennyi mindent tett bele. A kívülálló, ezesetben egy teljesítő csak a felszíni pár %-ot látja és még párat kitalál, ha utána gondol, és ennek töredéknek a 99%-a is tökéletes volt, amit meg nem is érzékelt, az persze természetesen a helyén volt rendben volt, jó volt, működött.
A vegyészek (én gépész vagyok!) vannak így: azok soha nem azt mondják hogy tiszta az anyag, hanem azt, hogy kétkilences, háromkilences, négykilences stb. A négykilences azt jelenti, hogy az anyagban 99,99% pl az alkohol. (Próbálj ilyen pálinkát csinálni!!)
(Lehet, hogy az ilyen a kitekert megközelítéseket a tanári évtizedekből hozom: „Tanárúr nem értem”. „Mit nem ért?” „Az egészet nem értem” „Üljön le, elégtelen” vs: „Tanárúr nem értem”. „Mit nem ért?” „Ezt, meg ezt, meg ezt, meg hogy miért, hol, mennyi stb. „Egyéb kérdése van? Nincs? Jó, akkor a kérdéseire kap egy jelest, és mondom a válaszokat”.)
Egyetlen példa, és csak arra, hogy milyen pontőrök voltak: (ez is egy megközelítés): Molnár Tamás elnök úr (Hanák K.) Fajzatpuszta, nyitvatartás (v.ö K100 pontok nyitvatartása) este 7-től délelőtt 9óra 20-ig:
Miközben dicsértem a sajt anti-izomgörcs+kalóriapótló hatását, (az olajbogyóval együtt már fegyelmeznem kellett magam, nehogy a betolt mennyiség miatt elhulljak a Káva oldalában, hiba lett volna, mert nem rajtam volt a nyomkövető) -- voltam olyan pofátlan, hogy szóba hoztam, hogy az idei mátrabércen a kékesi sósleves görcsoldót kockasajttal meg a teához kevert zacskós forróbögrével pótoltam, meg szóba került az 5-10 perces pecsétsorban állás. Megtudtam, hogy a levesnél nem a sóval van a probléma, hanem a zsírral, ami miatt azt nem jó saját bögrébe adni, az eldobó pohár pedig kerülendő, a sorbanállásra pedig a létező leghétköznapibb hangvételben kaptam a választ:
„Igen ott hibáztUNK. ... Pedig leírtam nekik, hogy mit kell csinálniuk, meg hogy bármi megtörténhet, csak az nem, hogy sorba kelljen állni. Ezért van három bélyegzőnk a Kékesen...”.
Őszinte szomorúság érződött a mondatokból, egy „megbocsáthatatlan” zavar miatt. „Ugyan már...”
"De igen, ennek nem lett volna szabad előfordulnia.”
Ja! És nem azt mondta, hogy „hibáztAK” (mármint a pontőrök), hanem azt, hogy hibáztUNK. Legközelebb viszek kalapot és már a Havason felteszem, hogy Fajzaton (ezért is) megemelhessem.
Ez itt off, de még Mátrabérc 2012: A másik oldalról ez úgy nézett ki, hogy akkor ketten éppen el voltak rohanva a teánakvaló forróvízért, a srác pedig verte a pecsétet inkább, és nem erősítésért szaladt, nem is lett volna kit hívni. Ha a két vízhordó is pecsétel, akkor a teasor dugul be, és – tekintettel az épület adottságaira – ha az bedugul, akkor pecséthez sem lehet hozzáférni. (nem akarok okos lenni, de voltak akik a pecsét után nem a teázóba mentek, hanem vissza a sor mellett aztán el a Sombokorhoz, lehet, hogy egy „pecsét tea nélkül” alternatíva a teázó kijáratánál segíthet legközelebb. Aki pedig itt jön visszafelé a teáért, az szégyellje magát)
Azt, hogy ez a túra az NBI, akkortól tudom, mikor pár éve egy szórólap hozzám került. (elborzadtam)
Aztán valami címcserebere következtében tavaly kaptam egy mailt, aztán idén készültem is stb, meg is csináltam. A túráról voltak csodálkozó hírek, de ezt látni, csinálni ... szóval menni kell.
A túra óta pont annyi idő eltelt, mint a túra alatt, még az itinert is újraolvastam. Azért hogy az ötkilences definiált legyen, megpróbáltam a 0,0001-be tartozót összeszedni:
1. Azt írta az itiner, hogy [Mátraszentimréről kifelé] mikor elfogy az aszfalt, kanyarodj jobbra. Azóta elrontották a terepet, továbbaszfaltozták az utcát, jövőre vissza kell bontatni.
2. Nagyon sajnáltam, hogy Hidegkúton a szaletliba szorultunk. Az igazság az, hogy a Matra115-ön láttam egy galériát, ez vezett félre. Bent az étkezőben ettek, ittak, pedikűröztek, lábadoztak stb. a sporttársak, és én is oda terveztem a zoknicserét és a velejáró egyebeket. Ez kinn a szaletliban persze elmaradt, meg is lett a következménye, legalább 3 percet lassultam a talpégés miatt a végén. (Azt majd még kiderítem, hogy miért cak a bal talpam kezdett égni)
3. Ez a Fallós – M.kereszetes szakaszra vonatkozik. Mégis arra megy az út amerre az előbejárások alkalmavál kitalálni próbáltam. Ez csak azért tartozik ide, mert volt egy magánlevél-váltásunk Medvegyuval, ebből nekem az jött le, hogy a nagy farakásoknál "balra... végig a dózerúton”, a szalag viszont jobbra mutatta. (Ennek amúgy örültem, mert már ismertem ezt az utat de hát "kis hiba is hiba" (copyright k100)
4. A negyedikre azt akartam felhozni, hogy az itiner azt írja, hogy a Nagykoncsúrról szép a kilátás, pedig akkor vagy még, vagy már sötét van, tehát legalább annyit kelett volna hozzátenni, hogy ha az eleján vagy a végén nagyon gyors tudsz lenni... akkor. De aztán az újraolvasáskor kiszúrtam, hogy az itiner nem azt írja, hogy szép a kilátás, hanem azt, hogy „jól körül tudsz nézni”. Ez igaz, tehát így ez az „ötkilences” részbe kerül.
5.
Azt írja az itiner, hogy [Világos-hegy után] „Innen már csak le kell gurulni Gyöngyöstarjánba” Kerestem a kereket, de valaki elvitte már. Vagy hoznom kellett volna? Ez meg nem volt benne az itinerben.
6. :-)
Ennyi
Menjetek!
(az M115-re jövőre is. Az lesz a 10. és Dzsikulee már promotálja. Én már hiszek neki)
Honnan tudtad, hogy tavaly is neveztem, de nem indultam?
A beszámolójához:
1. A kékesi meggy az cseresznye volt, sajnálom, ha csak annyira savanyúra érett, hogy meggynek tűnt.
2. Igen a Muzsla...
Leveleztem Megvegyuval, hogy az erdészek rádöntötték az erdőt a Z3-ra... Képzeld még ezt is hozzá! Nos, ebből most semmit nem észleltem. Sötét volt, meg kómás voltam, meg más bajom is volt, de a legvalószínűbb, hogy Medvegyu és Dzsikulee takarította el. Egyszer megálltam és vizslattam a gallyazást, hogy tényleg kisbalta volt-e, vagy – vállalva tettenérés esetén a fatolvajlás vélelmét (elképzelem a hírt, meg a megyei rfk szóvivőt a xy tévében :-)) – mertek fűrészt vinni, csak nem híresztelik. A helyszínen csak az eredményt bírtam azonosítani, a technológiát nem.
3. „a Havas nem túl meredek, de igen hosszú, 600m szintet leküzdő kaptatójába”. Ettől a terepi örömtől megfosztottam magam, hogy a Havas szintje nem 600, hanem csak kb. 360. Bár szinte biztos, hogy abban a kómában ez nem tűnt volna fel. Már majdnem írtam Medvegyunak, hogy elírták az itinert, mert a térképen .... De aztán kitaláltam, hogy a 600 m a Dióstól a Havasig értendő, és hát abban van még egy Galagonyás, egy János vára, meg egy Mészpest. Hát így jártam. Mindig ez a hülye okoskodás!
4. Az epilógushoz: Küldd el légy szíves nyomtatva, szeretném én is aláírni!
Minden Mátra 115 teljesítőnek gratulálok, fantasztikus idők, és teljesítések születtek. Segítőinknek köszönjük a sok-sok felajánlást, önkéntes munkát. Jövőre 10., még jobb túrát szervezünk!
Először is gratulálok, gyors voltál. Másodjára: nincs képed a kupáról? Úgy hallottam, elég szép volt a díjazás. (Amikor én ott jártam, épp nem azt kaptunk.)
Július 1-ére a Tölgyikrekhez (Pilis, sárga és piros sév jelzések kereszteződése) vagy a Rám-szakadék aljához keresünk pontőrt, kb. 4-5 óra időtartamra. A pontos nyitást még nem tudom, de azért reggel 7 után valószínűleg a Tölgyikrek, a Rám-szakadék délutáni pont. Jelentkezni itt vagy a jakabam kukac gmailen.
Ezen a hétvégén a Velencei tavat és környékét vettem célul hétvégi teljesítménytúra gyanánt. Bár jártam Pákozdon a szombati nap (nem is egyszer), én a kétkerekű túrán jártam amely Velencéről indult.
Most szántam el magam elöször, hogy elmegyek a Velence Tízszer-re, és nem bántam meg. Bár ellátás az nincs, kivéve a nápolyit a legvégén (ami szerintem isteni finom volt, csak a gyomrom már nem nagyon tudta addigra befogadni a szilárd táplálékot) 28 km-ként viszatér az ember a saját depó pontjához. Érdekes egy túra. Az elején mindenki bemondja, hogy hány kört képes teljesíteni, és a végén elszámolhat az igéretével. Én bemontam a 10-et de magamban nem gondoltam komolyan, hogy meg is tudom csinálni, úgyanis 1 kör kb 28 km. Az időjárás is vészjósló volt végig - felhős ég szembe szél(biciklin mindig:)), és esőt sem sikerült megúszni.
A "tömegrajt" 7-kor gördült neki az örült körözésnek. A bolyban sikerült megtenni az első 2 kört (56km-8:36), majd leszakadtam, mert nem akartam 3 kör után meghalni a gyilkos tempó miatt, amit diktáltak. A negyedik kör végén (112 km-10:29) iktattam be az első nagyobb szünetet. Feltöltöttem a zsebeimet, nyújtóztam, és próbáltam minél több ételt magamba tömni. Majd tovább indultam (10:47). Hihetetlenül fáztam az első kilométeren, de szerencsére lett társaságom az 5. körre és vállalta, hogy végig teker elől. A 6. körben viszont ő akart „pihenni”, így ezt a kört én vezettem végig. A kör végén (6. kör: 168 km-12:44) ő kiált kalóriapótlásra, nyújtózásra, de nekem szükségem volt mentálisan a 7. körre a pihenés előtt, amit így teljesen egyedül tettem meg(196km-13:47). A pihenéseket eredetileg 2 körönként terveztem, de a helyszínen a tervet 4.-7.-9. körök utánra módosítottam. A 8. körtől sikerült megint ráakaszkodni egy-egy bolyra, vagy emberre, így csak nagyon keveset kellett vezetnem, ami sokat segítet. A 8. körben nekikezdett az eső és a 9.kör 3/4-ig ki is tartott. A 9. körben hozzácsapódtam egy úriemberhez, aki az utolsó körében járt, és épen levezetett (27-28 km/h tempóval), egészen addig, míg jöttek ismerősei (ők is 9. körben voltak) és belecsaptak a lecsóba és feltornászták a tempót (30-32 km/h.). A szembeszélben nem akartam lemaradni, így küzdöttem mögöttük. A 9. kör utáni (252 km 15:51) pihenőt kihagytam, mert a bokámnál valami elkezdett sajogni, és jobbnak láttam szélárnyékban folytatni az utolsó kört. Ez egészen a 7.út végéig sikerült, ahol a fájdalom volt az erősebb, így a tempóm 20-22km/h ra csökkent. Innen elég szenvedősre sikerült, de a végére összeszedtem magam így sikerült a 10. kört is végig tekerni (280km-16:54-re értem be).
A mai nap ellátogattam a Barangoló hegyvidékre, hogy kimozgassam az elgémberedet izmaimat. Más is így volt vele, mert találkoztam néhány „nemszázas” kollégával.
Igazi perverzió...:-) mi ma délelőtt a Bakonyi Nemszázas 99 után elmentünk még kékezni a Gerecsébe, ahol a Somlyóváron szembesültem azzal, hogy a spontán megtalálásra érdemesnek felfedezett ládika egy 4 pontos multi. Meglett, és megérte, bár ez már talán off...
Bakonyi Nemszázas: meghatározó élmény, nagyon jó volt, tetszett, köszönjük! Ezúttal semmiféle nyilvános és titkos időterv sem volt a program része, egyszerűen menjünk, és érezzük jól magunkat! A rendezők ezért mindent meg is tettek, a beígért szolgáltatások sűrűsége, mennyisége, minősége verte a beígért szintet, de ez csak egy apró elem. Úgy en bloc nagyon jól összerakott túra volt, remélem hogy lesz még alkalmam elindulni rajta 2 lábon vagy 2 keréken. A táj pedig... vesszőparipám, hogy vadregényes szurdokok tekintetében a Bakony verhetetlen.
Nos, most hogy már jó meleg vízzel ellensúlyoztam a Galyatetőn kapot hideget, még jobban érzem magam.
Igen jó volt a mai pontőrködés, méga pocsék idő ellenére is. És a pontunkig kevesebb a feladó is. Konkrétan 0. (Utána nem sokkal egy, hát én meg is értem. :) )
Kitartást meg jó utat a kint lévőknek (kivéve persze Rusht :P )!
K. Csabinak meg köszi a segítséget meg az ernyőzsonglőrködést! :)
Sziasztok, last minute: holnap megyünk Vinyére a 45-ös távra, indulás 6-kor a Móriczról, rajt 8 körül. Ha valakit érdekel esetleg, csörgessen meg, van még 2 hely. 70 három80 329egy.
Megyek ma este Kisnánára kocsival temérdek üres hellyel. Ha valaki esetleg csatlakozna, csak szóljon. Cam Mogó, ha gondolod, elviszlek. Zuglóból indulok amúgy is. Igaz, előfordulhat, hogy várnod kell valamennyit, de én is mennék még 7 előtt.
