Csak azért írok most, mert befejeztem a Kéktúrát. Rengeteg élménnyel lettem gazdagabb és tapasztalatokkal magamról, a tűrőképességemről és az országról. Egy könyvet meg lehetne tölteni vele. Ma viszem be az igazolófüzetet a központba, sajnos van egy-két fényképes "igazolásom" is, ami aggaszt, de majd meglátjuk.
A Gerecse nagyon pozitív 'csalódás' volt nekem, rendkívül változatos, látványos, szép, kevés tarvágással, kiválóan jelzett és vezetett útvonalon. (Főleg a Péliföldszentkereszt-Dorog szakasz tetszett :) Hegyre föl, hegyről le egymás után. A Gete csúcstámadás durva volt a sorozatos hegymászás után) A Pilisben a Köris-völgy kiemelkedően szép, a Nagy-Szénás pedig lenyűgöző, nem is tudtam róla, hogy mi vár rám. A jelzések ez után gyalázatossá válnak tulajdonképpen a Muflon itatóig - ez lényegében Nagykovácsi területe. Utána és Pesten is jók a jelzések, bár a kertesházas részen kopottak már, de ettől függetlenül követhetőek (max egy kis térképhasználat szükségeltetik). A "Baltás gyilkos" nyomait már csak a Hűvösvölgy közelében tapasztalni, máshol mindenhol ki lett javítva kár, amit okozott a sárgaház-szökevény.
A folytatás kérdéses még, de befolyásol, hogy van egy rövidke szakaszom a RP-DDK útvonalából - majd meglátjuk.
Sajnos az itt kommentelők jelentős része nincs tisztában az MTSZ jelenlegi lehetőségeivel és eszköztárával, így sokszor olyan dolgok is olvashatóak itt, amelyek nem teljesen fedik a realitás talaját. Külön szomorú esetek azok, amelyeknél a kommentelő teljesen tisztában van a valósággal, mégis más síkra tereli a beszélgetést, mint a valóság terepe.
Belevágtunk egy hosszú folyamatba, remélem ennek részeredményeit már az itt kommentelők jelentős része rövidesen észlelni fogja. Szerintem mindenki tisztában van azzal, hogy az MTSZ-nek nem az a célja, hogy egy fórum látogatóinak kívánságait teljesítse, de amennyiben felmerül olyan eset, amikor segítségre lenne szükség, kérek mindenkit, hogy írja meg nekem - még ha nyilvánosan is teszi ezt. Amit ígérni tudok, hogy foglalkozni fogok vele, de korántsem biztos, hogy sikerül majd megoldanom a felmerült problémát.
Grábóc és Sötét-völgy között megtaláltuk a régi nyomvonalat.
Nem írtam anno akkor erről, de meglehetősen jó, nem szabványos jelek vannak, az egykori útvonal járható, nem csúnya, és felfedeztünk egy régi téglahidat is.
Már az atlasz is a jelenlegit tartalmazza, ez tehát jó régi.
A TUHU térképén még a szekérút sincs, arra tehát nem jártak a felmérők.
Ez a szakasz is a függőben lévő problémák között van nálam nyilvántartva.
A legjobban azt sajnálom, hogy az 540 kilométerből csak 17 kilométer a Zselic, és annak is egy jó része aszfalt, na és dögunalmas erdei szállítóút.
Zselickisfaludról már írtam, a következmény mindössze annyi, hogy kávé nélkül indultam:-(
A kulcsosház után első 1 kilométer erős kaptatóval indul, nem különösebben izgalmas földút, részben mélyút.
A dombtetőn végre panoráma, füves út, levegő, napfény, na és nincs emelkedés.
Hamarosan beérünk az erdőbe, és már ott is vagyunk az emléktáblánál.
Érdemes elolvasni!
Aszfaltos szakasz kezdődik, a csodás egykori vadászházig még csak-csak.
Úgy döntöttem, legurítok egy sört:-)
Jó döntés volt.
A felsorolás első "állomása" a Heineken volt, ennél maradtam.
Egy kis üveg 390 pénz.
Viszont finom.
Nem szeretnék perverzió gyanújába keveredni, de ez olyan sör, hogy ha az ember kiönt belőle egy kicsit, akkor a maradék buborékot képez az üveg tetején.
Na és a pohárban lévő nedű habja tartós.
Kényelmes fotelben ücsörögve fogyasztottam a nem mindennapi lét.
Ezzel elhagytam a civilizációt, és bandukoltam az aszfalton.
A tónál kezdődik a lényeg, nagyon szépen karbantartott a völgy, a gesztenyefasor már-már idill.
Balra házak, inkább majorsági épületek.
A völgy végén jobbos kanyar, már látszanak a pihenőhelyek, szép domboldal, a háttérben az egykori kastély.
Felballagtam a lépcsőn, és begyűjtöttem egy DDP-s nyalókát.
Ennyi nosztalgia kell!
A völgy végén még mindig aszfalt, de már nem sokáig.
Indul az út felfelé, de itt van egy kis bökkenő.
Kivágták a fákat, és út sincs.
Egy elágazás félét lehet "kiolvasni" a nyomokból, tartani kell az irányt, egy szabdalt földút féleségen át a kopasz "réten" (kb.. 150 méter nyílt terep), a túloldalon a magányos nagy fán ott a jelzés.
Ennyi a problémás szakasz.
Utána fiatal erdő, jelzések OK, az út kényelmesen járható.
Kár, hogy rövid.
Ezt követi a már említett szállító út.
Brrrr.
Emiatt volt olyan emlékem, hogy na, ez a szakasz (Zselickisfalud - Simonfa) nem OK.
Jó két kilométer borzalom, majd végre erdei út, erősen lejt, csúszós, de vannak fák.
A rétig lejt az út, a völgy kezdetén sáros időben lehetnek problémák.
A völgymenetirány szerinti baloldalán, a kerítés mellett láttam szekérnyomot, ezen haladtam.
Nemrég megnéztem a TUHU térképét, ezek szerint a másik oldalon kellett volna menni.
Nincs jelentősége, mert a szép, zárt völgyben nem lehet eltévedni, sütütt a Nap, lengedezett a szél.
Nagy irtások nyomai látszanak jobbra.
Mielőtt a füves rét összeszűkül egy hatalmas fánál indul jobbra a szekérút.
A fán gigantikus jel (30x20 lehet).
Itt indul felfelé az út, meglehetősen húzós.
Nem hosszú, látni a végét, alulról.
Elérjük a gerincet, és ezzel vége.
Még egy kis panoráma Zselickislak felé, majd unalmas földúton, folyamatosan lefelé ballagunk.
Balra erdészház, jobbra méhek, hallani a 67-es út zaját, közeleg a jutalom, a SÖR.
Időben érkeztem, a kis boltban bélyegeztem, jött a busz, Kaposváron ettem egy sültkolbászt (hideg volt, és zsíros), de kellett, mert a harmadik sörért is "megdolgoztam".
Késő este értem haza, fáradtan, de ismét egy szép túranapot magam mögött tudva.
Hát, igen, ezek az emlékem segítenek bandukolni az országúton Zalakaros és Nemesvid között.
Gálosfáig OK, még egy pici Zselic, aztán már Mecsek.
Nekem is felűnt. Rögtön a kérdés után felkerült a honlapra a válasz. Az utolsó mondatban viszont szerepel: "A központban munkámat ifj. Farkas György, mint a szövetség szakmai vezetője segíti." FarkasGyurka szokott ide írni, tehát gondolom, hogy olvassa is. :)
Ecseg, majd Buják után Nemtipuszta felé haladt az út (ma jelzetlen), majd a Peres-hegyen át jutott el Szandavárhoz, majd Becskére, tovább Romhányig is csak kis részen érinti a mai útvonalat az akkori.(A Cser-háton, majd Kétbodony után az aszfalton:
Ősagárdtól Katalinpusztáig nagyrész maradt az ösvény, Katalinpusztától a Naszály csúcsig van változás, kimaradt akkor még a Bik-kút, direktbe ment az út a gerincen, gondolom ezt a bánya miatt módosíthatták. az eredeti kék jelzés útvonala a Naszályon
...majd Katalinpusztától Magyarkúton át Nógrád felé.Itt is voltak változások.A nem folyamatos vonallal jelzett utak gondolom még csak tervezettek voltak.
Gyűjtőszenvedélyem nem hagyott alább, továbbra is érdekel minden a kéktúra múltjából, különösen a 30-as, 40-es évekből.
A mai napon megkaptam postán azt az 1942-es évjáratú Cserhát térképet amit már nagyon vártam, egyből fél órát nézegettem, most már pontosan tudom merre ment a kék jelzés az eredeti felfestését követően a Cserhátban.Legnagyobb részt ma is létező turistautak ezek, de rengeteg a változás, azt hiszem a Cserhátban változott a legtöbbet az útvonal az évek során.
a borító
Ágasvártól az Óvár mellett indult Pásztó felé, ez a mai zöld ha jól gondolom, a kék mai útvonala itt még jelzetlen.
Pásztótól a mai kék + volt az útvonal, egészen Cserhátszentiván után a Szurdokban is majdnem Ecsegig.
Tegnapi tekerés során Berkenyén fejeztem be a mozgalmat. Számos érdekes, elfeledett, kieső helyre jutottam el a mozgalom által. Volt benne verseny:mikor a Kismaros-K.réti kisvasúttal versenyeztem közben, úgy hogy Szokolyán még egy keresztnél is megálltam:) Volt benne rengeteg emelkedő és lejtő, eldugott és túl forgalmas út is.Szerintem nagyon jó útvonalakat lehet hozzá kreálni!
Az egész kérdés sokkal összetettebb. Az ügyintézés egy dolog, ebbe ne menjünk bele. Ráadásul ez ügyben (régió/megye/kistérség/járás...) az utóbbi tíz évben elég sok próbálkozás volt/van.
Továbbra is az a véleményem, hogy Nógrádnak nem tett jót, hogy azt a nyugati részt nem hozzá kapcsolták. Sokkal egységesebb lehetne a kép a Börzsönnyel és a Dunakanyarral, nem beszélve Vácról, ami helyreállítaná az egyensúlyt, mert a mostani nógrádi részen Rétság nem tudja betölteni a "vezető" szerepet.
Ha jól számolom, 9 évvel ezelőtt kezdődött a "szerelem", akkor is Őrség teljesítménytúra volt, és előtte három nap alatt Ivánc - Zalalövő.
Az RP-DDK után Őrség 50, majd még aznap irány HAZA.
Most csak 15 kilométer volt a terv, és sikeresen eljutottam Magyarszombatfára, majd 6 órás busz és vonat következett, 22:30-kor már itthon voltam.
Az Őrség nagy szerelem, jártam arra többször is (templomok, "csak úgy"), de most a komótos ismerkedés volt a dél.
A vasút régi nyomvonala járható, ráférne egy kis karbantartás, de így is szép, a baj csak az, hogy rövid.
Utána majd 2 kilométer murvás út, szerencsére nem volt nagyon meleg.
Jó tudni, mi vár az emberre, ebben a vonatkozásban a TUHU itinere nagy segítség.
A részletes elemzés esetleg máskor.
A kavicsos út után erdei út, kevés sár, kevés keréknyom, szép erdő.
Bajánsenye előtt változik a kép, nyílt terep, ez a térképről leolvasható, fel lehet készülni.
Egy kis murvás szakasz a vasúti aluljáró előtt és után, majd a KOCSMA.
Ezt most kihagytam, korai lett volna sörözni.
Rövid aszfaltos-köves-murvás szakasz, majd az erdőnél az út balra, mi meg végre hegyet mászhatunk.
Csodálatos a bükkös, elég meredek az út, de rövid.
Felérve a dombtetőre, balról jő egy út, mely egyenesen halad tovább, de mi irányt váltunk, és a gerincen élvezzük a táj zenéjét.
Itt van az a bizonyos házikó, asztalokkal, padokkal.
Nincs a térképen se, és lehet, hogy a felméréskor még nem volt, ezért a TUHU-n sincs.
A lényeg az, hogy van, aki nem akar kocsmázni, az számíthat az erdei pihenőre, nagyon kulturált a környék.
Az ereszkedő nem nagy durranás.
Van egy bekerített terület, a kapu nyitható, ezt jó tudni.
A másik oldalon nincs ajtó, a két kerítés között kb. 400 méter a távolság.
Kercaszomor kihalt, a házak eladók.
Balra pár száz méterre van élet, ezt később fedeztem fel.
Mivel sok időm nem volt, mentem Szomoróc felé az elhagyott országúton.
Szomorú a látvány, kihalt a falu, 2-3 portán volt élet, pedig 1.500 méter az aszfaltos út.
SOK.
Tábla jelzi, hogy irány dél, innen S- jelek is vannak.
A pataknál (Kerca) beton talpfákból kis híd, ezen lehet száraz lábbal átkelni a patakon.
Jobbról érkezik a Z-, majd együtt a három jelzés segít felkapaszkodni a dombra, az egykori templomot "rejtő" magaslatra.
Részletes tájékoztató a helyről, látszanak a sáncok, komoly erődítés lehetett.
Semmi emlékem nincs a helyről, az atlasz térképén sincs jelezve.
A TUHU-n van!!!
Gyors ereszkedés, nem különösebben izgalmas szekérút, kanyar balra, majd jobbra, nyílt terep, és már ott is vagyunk.
Jegyzeteltem szorgalmasan, de mivel az út jól járható, tökéletesen jelzett, nem ez a legfontosabb teendő.
A távolság 15,3 kilométer volt, kényelmesen, 3.5 óra alatt eljutottam a kocsmáig. (Na jó, inkább csak az országútig, onnan a kocsma még kb. 500 méter.
A busz 1/2 4-kor jött, volt idő sörözni.
A busz városnéző jellegű, kitérő Kercaszomor felé (ekkor fedeztem fel a kocsmát), majd Kerkáskápolna felé.
Csodás a Kerka széles völgye!
Különösen a buszból!
A vasútállomás bejáratánál szálltam le, akkor már egyedüli utas voltam.
A BZ sem volt zsúfolt, de jó tempóban haladt, maradt fél óra feltankolni (kaja és SÖR).
A vonatozás kimerítő volt.
Most, hogy OK egy rövid szakasz ismét úgy látom, hogy ott kell aludni, de az Őrség továbbra sem cél, ez a kis túra azért volt, hogy az első 300 kilométerben legyen szép rész is.
az eredeti kék jelzés útvonala a Naszályon
...majd Katalinpusztától Magyarkúton át Nógrád felé.Itt is voltak változások.A nem folyamatos vonallal jelzett utak gondolom még csak tervezettek voltak.
a borító
Ágasvártól az Óvár mellett indult Pásztó felé, ez a mai zöld ha jól gondolom, a kék mai útvonala itt még jelzetlen.
Pásztótól a mai kék + volt az útvonal, egészen Cserhátszentiván után a Szurdokban is majdnem Ecsegig.
