Adós vagyok a második problémás szakasz "bemutatásával".
Íme, a helyszín.
A Google térképén jól látszik az ösvény a szántás bal oldalán az erdősávban.
Vannak jelek is, az ösvény nehezen járható, kivéve az utolsó 50 métert (Nagyszakácsihoz közelebb), ott csak a szántás szélén lehet haladni.
A jelzések épek, az ösvény április közepén még járható volt.
A TUHU térképén jelzett mezei úton nincs jelzés.
A szántás széle elvben járható, akkor van vége, amikor elérjük a vezeték tartóoszlopát.
Mivel a vélelmezhetően eredeti ösvény fáin megtalálhatók a jelzések, vagy kitisztítódik az ösvény, vagy valaki áthelyezi hivatalosan is az útvonalat, és felfesti.
A jelenlegi állapot nem katasztrófa, de nem is tekinthető rendben lévőnek.
Nem lehet, hogy ezt azért tették oda így szépen becsomagolva, mert hétfőn, kedden, szerdán, stb, jön a szemetesautó (kukásautó, vagy valami kisteherautó) és elviszi valahova (esetleg szeméttelepre)? Ez elképzelhetetlen? Én úgy tudomvannak helyek ahol így megy a szemétszedés.
Ezt tegnap fotóztam a kéktúra Budapest, csúcshegyi szakaszán. 20-30 méterenként találhatók ilyen szemétkupacok azon a részen, ahol az kék úttól néhány méterre van a telkek kerítése. Ez Magyarország.
2004.10.30.-án még járható volt, akkor találkoztunk Szentpéterföldén Nagypapiékkal, akik épp szembe jöttek velünk. 2009.06.22.-én viszont már járhatatlan volt az út, akkor Old_Eye társaságában róttuk ott a kéket a zuhogó esőben.
Így lehet megnézni a műholdképek felett a turistautas vonalakat.
Amikor mi arra jártunk zuhogott az eső, így nem volt kedvem jobban körülnézni, bejelöltem a régi jelzést hol láttam, azt átküzdöttük magunkat a bozóton.
Elküldtem a képet tartalmazó első részt, ez a folytatás.
Nincs jelentősége annak, hogy jutottam fel (volt véráldozat, de ez nem fontos), de amikor megláttam a dombtetőn az eligazító táblát, akkor úgy döntöttem, hogy a tartalék 20 percet arra fordítom, hogy utat török.
Volt nálam jó erős metszőolló, és elszánt voltam.
Sajnos, a Google térképével nem készültem, ez hiba volt.
Az első kb. 30-50 méteren sok a szederinda, vagdostam rendesen.
Sikeresen eljutottam a már "zárt" ösvényre, itt már nem volt inda, csak néhány szúrós ág, mivel akácfák vannak arrafelé, és még kicsik.
Néhány kidőlt fával is megküzdöttem, beazonosítottam a balra induló ösvényt is, érdekes, az viszonylag jól járható.
Jelet nem láttam.
Az árokig mentem, ott visszafordultam a fát megjelöltem egy ágat kötöttem a törzsére a nálam lévő cipőfűző maradvánnyal.
Az árok nem volt ismeretlen, hisz annak túloldalán mentem felfelé, kb. 100-150 méterre lehettem tehát a völgytől, onnan, ahol a TUHU térképén is jelzett útelágazás van.
A TUHU térképén megjelölt "Régi kék jelzés a fán" pontot nem azonosítottam, de arrafelé mentek a szekérnyomok.
Az ösvény keresztezi a mély árkot, azt hiszem, a szarvasok járják, mikor felfelé mentem láttam is két méretes példányt.
Ha a Google térképén látható ösvény a hivatalos útvonal (jelzésnek nyomát sem láttam), akkor tehát nem sok hiányzik a völgyig.
Ha valaki járt arra mostanában, és nem került a dombtetőn...
Nem tudom, lesz-e "intézkedés", az MTSZ-nek természetesen írok.
Azt sem tudom, ki lesz a túravezető.
Választható a kényelmesebb megoldás, maradni a dombon.
Én megtisztítanám az ösvényt, hisz van elég földút és aszfalt.
Ha jól látom, a villanyvezeték oszlopai lemaradtak a képről, de ott vannak, a neten látszanak.
Nem tudom, mi a tartalma annak, hogy "hivatalos útvonal".
Jelzés a dombtetőn, ott, ahol a kép aljának közepe "fölött" indul egy ösvény balra, van egy kétágú tábla, mutatja az utat lefelé, és annak, aki "bentről" jön, jobbra.
Itt kezdődik tehát az ATLASZ térképén is beazonosítható ösvény, 2003-ban még nem volt probléma, az biztos.
Ez a hétvége azért lehet érdekes egy kéktúrázónak mert a kéktúra kapcsán szert tehet egy újabb jelvényre, nevezetesen a már általam nem régen említett "Nógrád Megye Természetjárója" címre.
Ehhez az kell hogy az április 30-án rendezett Karancs-Medves 20-35-50 teljesítménytúrából a 35-ös vagy az 50-es távot sikeresen teljesítse, és akkor akár a célban átveheti a jól megérdemelt jelvénykét.
Ez mellé szükséges hogy igazolja kéktúrás füzetével hogy a Nógrád megyei szakaszt már teljesítette a kéktúrából Csóványostól az Ágasvári turistaházig.
Természetesen a rendezőséggel nem árt az előzetes egyeztetés, mint már említettem volt.
A K-M 35 jelvényei:
A "Nógrád Megye Természetjárója" mozgalom igazolófüzete középen...ezt váltja ki az említett túra a kéktúra ide vonatkozó szakaszával együtt.
Tatán beszéltem egy buszsofőrrel, ő azt mondta, nem várja meg, nincs összehangolva (az egyik Vértes Volán, a másik "sima"). Szerencsére nem is kellett, tíz percet vártunk Tardoson, mikor jött egy busz, ami Tarjánon keresztül Tatabányára ment.
Néhány éve mi is majdnem így jártunk egy midibusszal. Süttőn beáll egy kisbusz a megállóba, az ácsorgó, egymást láthatóan jól ismerő cekkeres nénik felszállnak. Mivel nagyjából időben volt, szerencsére az utolsó pillanatban rákérdeztünk. A nénik valamelyik "pusztán" leszálltak, egyedül utaztunk Tardosig, viszont erősen kapaszkodni kellett, olyan gyorsan mentünk.
Szerintetek van rá esély, hogy a Tardos-Süttő buszt bevárja a közvetlen Süttő-Budapest járat? Holnap mennék a környékre (momentán nem túramozgalom, hanem medvehagyma+gombaszedés), és egyszerűen agybeteg a menetrend.
Hát igen, ez a hétvége egy kicsit rövidre sikeredett: szombat munkanap, vasárnap meg Föld napi szemétszedés, iskolai programok a gyerekeknek stb.
Viszont múlt hétvégén sikerült fiammal és néhány barátommal abszolválnom egy hosszabb kéktúra szakaszt, ezúttal a keleti végeken.
A ttt tórumon elég részletesen írtam a dolgokról, itt egy kicsit szubjektívebben az érdekességekről, tapasztalatokról.
Sárospatakon szálltunk le szombat délelőtt a vonatról, mivel innen van busz Makkoshotykára, ahol ré akartunk térni a Kékre. Szép, kellemes tempó, 3 nap, napi 15-20 km volt a terv.
"Kívül sárga, belül fekete, mi az?" Így szól a találós kérdés. A monori busz. Hát nem csak az. A makkoshotykai busz is. Éles ellentétként a kevés kivétel leszállt Hercegkúton. Nemrég tudtam meg, hogy ez északkelet magyarország kevés (3 db) német nemzetiségű falvainak egyike. Szép pincesor van a szélén, remélem ezeket majd egyszer lesz szerencsém közelebbről (akár belülről) is megtekinteni a Rákóczi piros túra keretében. (Egyébként számolja valaki, hány Rákóczi túra van Észak-Magyarországon?)
Makkoshotyka falu egyébként még viszonylag rendben, a kéket is megtaláltuk, majd csak a falun kívül, Cirkáló-tanya előtt keveredtünk el egy kicsit. A túrafórumot olvasva nem mi voltunk az egyetlenek. Lehet, hogy a tanya a környéken bolyongó kéktúrázókról kapta a nevét.
Rákóczi fánál is pecsételtünk, ha már Jazzkedvelő nem szedte be a teljesítménytúra-bélyegzőt a fáról. Épp múltkor volt róla szó, hogy kevés a bélyegző, nos, így is lehet bővíteni.
Bányi-nyeregnél pecsételés a szemerkélő esőben (azért viszonylag szerencsénk volt, nem esett annyi a hétvégén, amennyit ígértek a meteurológusok), majd leséta Rudabányácskára. Ezért kérdeztem, hogy van-e ott intézmény. Időnk, mint a tenger, hiszen még csak fél4 volt, szállásunk meg lefoglalva Vágáshután. HEV írt egy intézményről, azt céloztuk meg, aztán kiderült, hogy mindjárt a falu (pontosabban városrész, hiszen Sattarattaújhely része a Rbányácska) szélén van a Vadász büfé (úgy 6-700 méterre a Kék leágazásától), ami délután háromtól kilencig van nyitva. Elücsörögtünk másfél órát, beszélgettünk a gazdasszony-pultoshölggyel, tehettük, hiszen a férjen kívül ez idő alatt más nem zavart minket. Miből élhetnek vajon?
Visszatérve a KÉkre elég eseménytelen volt az út Vágáshutáig, illetve nem is, mert útközben igen sok szalamandrát láttunk.
Vágáshuta egészen különleges falu, és legkevésbé az okosba működő kocsmája miatt. Az önkormányzati szállás is nagyon rendben volt, a gondnok hölgy pedig extrafinom, forró gyógyteát hozott reggel. A falut egyébként mindössze 46-an lakják, ők is több különálló településrészen; ez azért magyarázza, miért nincs bolt és kocsma.
Másnap reggel fiammal kettesben előbb indultunk (7 óra körül), hogy Kishután meg tudjuk nézni a F1-et - ő is szerette volna, nem csak az én önzésem, nem kell lehurrogni. :-)
A furcsa nevű Tehénkosár völgybe fordulva épp megállt egy terepjáró is, a vadász (vagy ki is volt), mintegy kilométeren keresztül jött mögöttünk pár méterrel. Aztán egy nagy kupac állatbelsőség mellett lemaradt. Elég bizarr látvány volt, mondhatni horrorba illő; belegondoltam, hogy akár az előző napi kéktúrázók is lehettek... :-)
Nálam sokkal-sokkal tehetségesebb „tavaszi” írók most idézhetnének még sokkal-sokkal-sokkal tehetségesebb költőktől:
A radványi sötét erdőben Halva találták Bárczi Benőt. Hosszu hegyes tőr ifju szivében; „Ime, bizonyság Isten előtt: Gyilkos erőszak ölte meg őt!”
Nem emlékeztem olyan emelkedőre, ami Nagyhuta előtt jött. Igaz, korábban a másik irányból teljesítettem, de olyan lejtőre sem. Aztán beértünk Nagyhutára. Hahó, MTSZ, olvashatatlan a bélyegző! Még csak 8 óra volt (F1 9-től), így irány Kishuta, ahol a faház jellegű egységet javasolta HEV. Előtte még volt egy Nimród nevezetű egység is (10-től nyit, valszeg akkor van vége a misének a mellette levő templomban), majd elhaladtunk az aszfalton az előtt a letérés előtt, ahol a jelzés szerint 2003-ban (vagy mikor, de régen is volt) még a temetőn áthaladó turistaútra kellett fordulni. Faház korcsma vasárnap 10-kor nyit. Basszus. Épp kilencre értünk oda. No nem baj, első fél óra kimarad (rajt után úgyis bejön a széftikár), majd Bózsván megnézzük. Át is értünk hamar, faluház előtt pecsét is rendben, irány a Kőbérc, az tutizicher. Hát persze. Déltől nyit az étterem rész. (Hétalvó túratársaim jelentése alapján 12 után sem nyitott ki.) Kisbózsva túl kicsi, majd Füzérkomlós, bár nincs esély arra, hogy odaérjünk a végére. Majd este az ismétlés.
Kisbózsván megtaláltuk a kisvasút töltését onnan egyértelmű az út, az elején még dzsungelharcot sem kellett folytatni.
Érdekes, hogy a Topográf 2005-ös Zemplén turistatérképe az OKT-t nem végig a töltésre rajzolja, hanem szerinte a Kék a Kisbózsva-Nyíri országutat délről elérve Nyíri falun át végig aszfalton vezet Füzérkomlósra. Ez igen nagy és zavaró eltérés a valósághoz és a jelzésekhez képest!
Füzérkomlós előtt ezért tényleg meg kellett küzdeni a növényzettel, majd az aszfaltutat elérve a falu közepe felé vettük az irányt, ahol f12-kor nyitva találtuk a kocsmát. Ez az első olyan hely, ahol a KSH felmérés a kávé miatt hiúsul meg. Ha sör se lesz, az a világvége!
Gyorsan tovább is álltunk Füzér felé. Út épül Füzérkomlós és Füzér között a dombon át, őszintén szólva nem vagyok biztos, hogy erre itt szükség van. Jelzésszám minimális, a fák egy részét kivághatták, bár emlékeim szerint korábban sem volt itt sok fa (és jelzés). A térkép alapján lehet és kell tájékozódni: az a pont sincs ugyanis jelölve, ahol át kell kelni a patakon a falu felé, csak később lesz egy félig kopott jel –Füzéren már vannak jelek, ahol egyértelmű merre kell menni.
Mivel úgyis várni kellett a többiekre, így fiammal felballagtunk a várba, de előtte még az ajándékboltban megkaptuk a legszebb kéktúra bélyegzőt, amit valaha a füzetbe sikerült nyomni. Ez már csak a legek napja. És ha még hozzávesszük a kilátást a várból… Kb. 30 éve jártam fenn utoljára, úgyhogy már éppen ideje. Belegondoltam, hogy kb. 1 hónappal korábban jártam az ország másik végében, Kőszegen, ahol szintén őrizték a Koronát. Nem volt eccerű sorsa ennek az országnak.
Szállás – hol máshol? – a Kéktúra vendégházban, a házigazda bevitt a református templomba, megmutatta nekünk a festett famennyezetet. Megnéztük még fiammal a katolikus templomot is a román kori bélletes kapujával. Igen szép, különleges hely ez a Füzér. Az a baj, hogy akárhová megyek fiammal kéktúrázni, mindenhova vissza akarok menni az egész családdal. Illetve ez talán nem is baj.
Hétfőn – más okból kifolyólag – ismét kettesben indultunk fiammal a maradék nem egészen 15 km-re. Lenn a faluban még egész korrekt idő, de a hegyek felhőben vannak. Nem baj, majd mire odaérünk…! 9-kor indultunk, cél a 14.25-ös busz elérése Hollóházán. Egész kellemes az út a Csataréti vadászházig. De aztán… Még egy darabig lankás, bár ez csak viszonylagos, máshol ezt már meredeknek nevezném. De ami utána jön, na AZ A MEREDEK. Tüdő félpercenként kiköp, minden lehetséges és nem lehetséges kilátópontnál hosszas megállás (nehogymár égessem magam a fiam előtt), bámulni a ködöt, hátha éppen akkor száll fel. Nem szállt. Aztán csak elértük a határköveket, majd a Nagy-Milic gusztustalan beton obeliszkjét. Miért nem lehet ide inkább kilátót építeni?
Lefelé már tényleg gyerekjáték, pecsét begyűjtése Bodó-réten, aztán már csak arra kell figyelni, hogy ne tévesszünk utat, mint azt elég sokan teszik a fórum tanúsága szerint. De sikerült. Ott értünk ki, ahol kellett, elsétáltunk az emlékműhöz is, majd legyalogoltunk a gyár portájára a pecsétért. Még volt egy jó óránk a buszig, de a Balkon büfé kellemes hely, hamar elment az idő. Mikor beállt a busz a megállóba, leszakadt az ég. Ezt is megúsztuk.
Gyenge 4 és fél óra vonatozás Sátoraljaújhelyről Gödöllőig, 8-ra meg már asszonka jóvoltából otthon is voltunk.
És igen, üzenem az aggódóknak, minden valószínűség szerint ki fogom heverni, hogy nem láttam a F1 futamot.
Csak Normafa környékén legeltettük szemünket a sok virágon, eső nem volt csak egy kis szél.
Rájöttem hogy nem szabad 8 kilót felszednem, ugyanis én vittem az aprókát a hasamon kenguruban és bizony a legkisebb emelkedőt is megérezte a térdem is meg a motor is. De neki biztos tetszett mert végig vidáman hadonászott és azt mondta hogy heőőbeőő brrr pffff :-)
Ja, Csacsi-rét felé láttam a baltásgyilkos nyomát, embertelen kitartása van. Arra még nem jött rá a baromarcú, hogy a sárga áthúzott nyíl (Magyar Zarándokút) is turistajel :-S
Jó példával járok elől, remélem, mások is jártak erre-arra a hétvégén!
A 17.5 kilométeres "séta", melynek része egy kb. 7 kilométeres aszfalttúra nem különösebben izgalmas, de fontos része a túrának.
Olad felől három "gyenge pont" van.
A dombtetőn egy kavicsos úton haladunk nyugati irányba, amikor belefutunk egy aszfaltos útba.
Itt, tovább egyenesen a Z- jel van, nekünk északi irányba, lefelé kell haladni, kicsivel később lesz jel is.
A temető után egy rövid aszfaltos szakasz következik, de akkor, amikor egy ösvény indul enyhén lefelé, a kertek mellett, akkor nekünk az "erősebb" úton kell maradni, jelzések nincsenek.
Az ösvény "visszatér", de jelzés még mindig nincs.
Jóval ezután, már majdnem a sípályánál van az első tiszta jel.
A parkerdő tiszta, az út jól járható.
A tanösvény balról, fentről érkezik, és együtt halad a kékkel.
Narancssárga kör, benne egy zöld félhold, olyan, mint egy szmájli, eldőlve.
Hogy honnan, hova megy, nem tudom, jó darabig együtt a kékkel, majd fel a dombra, de a kéken is van jelzés.
Megtaláltam a száraz kutat is, ez az út bal oldalán van, a TUHU térképén a másikon.
Az utak minősége változó, a TUHU nem a legpontosabb, de a jelzésekkel nincs gond.
Egy helyen van apró gubanc, egy alig látható ösvényen kell balra előre menni, az addigi széles úton az utolsó jel nem a legjobb helyen van.
Rendben elérjük a hétvégi telkeket, itt a Z- jellel is találkozunk.
A TUHU térképén jelzett híd mellett megyünk, az árkon nem itt kell átkelni.
Azt követően, hogy a S- jel "elmegy" le kell ereszkedni az árokba, majd felkapaszkodni a másik oldalon.
Nem tudom, mi a helyzet, ha víz van az árokban.
Még egy jó kilométer erdei út, majd következik Nárai, aszfalt Jákig.
A település határában kezdett szemerkélni, more elértem a buszvárót, már esett.
Sajnos, a kocsma zárva volt, maradt a tea:-(((
Jött busz is, Szombathely felé, de elszánt voltam.
Felvettem a leplet, és irány Ják.
Elállt, majd mire megszáradt a lepel, újra kezdte. Szeszélyes április.
Hamarosan véglegesen elállt, az út, mire Jákra értem, fel is száradt.
Melegen sütött a Nap, a felhők eltűntek az égről.
Jákon nyitva volt a "bolt", és a mélyhűtőből, a jégkrémek alól kaptam a hideg sört.
Nagyon jólesett.
A pecsét kiváló állapotban van, kevés turista járt arrafelé, a falu kihalt volt.
Időben jött a busz, a Ják-Balogunyom vasúti bejárónál szálltam le, hogy Szombathelyen ne kelljen kóborolni.
A 16:05-kor induló gyorsvonatról épp leszálltam, amikor beért a 17:00-kor induló IC.
Ennyi a különbség, pedig Győrig nics 160-as pálya.
Folyamatos a Bozsok - Halogy szakasz, már csak egy pici, és elérem Iváncot.
A "Nógrád Megye Természetjárója" mozgalom igazolófüzete középen...ezt váltja ki az említett túra a kéktúra ide vonatkozó szakaszával együtt.
