Alto más beírók tévedéseire rámutatva igyekszik bagatellként beállítani ezeknek a nagyfeszültségű távvezetékeknek a hatásait. Irománya hemzseg a tévedésektől. Először csak az érintőleg említett ívkemencéről szólnék: ezek üzemi feszültsége nem pár tíz Volt, hanem jellemzően sokszor száz, akár 1000 Volt is lehet.
A következő tévedés a vasalós példája.
Ugyan a mágneses indukció egy egyenes vezeték környezetében a vezetékben folyó áram feszültségétől független, de az áramerősséggel egyenesen, a vezetéktől mért távolsággal fordítottan arányos. Eddig Altoval egyet is értek, viszont a bekapcsolt vasalóban folyó áramerősség 10 Amper körüli, a vasaló vezetékétől mért távolság kábé 75 centiméter. (Az esetkleges élettani hatás miatt nem közömbös, hogy a bekapcsolt vasaló környezetében eltöltött idő kábé 30 perc kéthetente.)
A vezeték alatt élőkre gyakorolt hatást vizsgálva: például az a 220 kilovoltos vezeték, ami az albertfalvi alállomásra megy és Újbudát látja el, cca. 100000 háztartás áramfogyasztását biztosítja. Egy-egy lakás fogyasztását havi 80 kWh-nak, egy hónapot kerekítve 720 órának véve, és a fogyasztás javát a teljes nap kábé harmadára koncentrálva elmondhatjuk, hogy a lakásonkénti 80 kWh fogyasztás nagyjából 480 óra időtartam alatt jelentkezik, átlagosan 0,167 kW teljesítményt jelent . Ez 220 (230) Volt feszültségen kábé 1,5 A áramerősséget feltételez. A 100000 lakást ellátó rendszer teljes hálózati veszteségét hagyjuk most figyelmen kívül, és a továbbiakban így számoljunk!
A hálózat 100000 lakásának becsült, átlagos teljesítmény igénye: 100000x0,167 kW= 16700 kW, ezt a teljesítményt 220000 Volt feszültségen cca. 75 Amper áramerősség produkálja . A vezetékszálak távolsága a földtől cca. 12,5 méter. A vasaló adataival összevetve: az áramerősség hétésfélszeres, a távolság kábé 15-szörös, vagyis az indukció a távvezetéknél a vasaló indukciójának 50 %-a lesz. A lényeg: egyrészt nem nagyságrendekkel kisebb, másrészt a hatás időtartama, amivel számoltunk, a vezeték alatt élőknél 480 óra, a vasalók esetében 1 óra havonta.
Az arányokról: 240-szeres a vezetékek alatt élőket érő hatás!
Más oldalról közelítve:
a háztartás berendezéseinek üzemeltetését biztosító elektromos vezetékekben folyó áram a korábban leírtak alapján egy lakásban átlag 1,5 Amper, a vezetéketől mért távolság átlagosan legyen 2,5 méter (arra figyelemmel, hogy csak az éppen működő fogyasztót ellátó vezeték indukciós hatása él, a kettő hányadosa, mint az indukcióval arányos érték= 0,60.
Ha igyelmen kívül hagyjuk a vezeték alatt élők háztartásának közvetlen hatását, a távvezetékben folyó áram 75 Amper, a távolság 12,5 méter, a kettő hányadosa: 6,00.
A távvezeték alatt élőket érő hatás éppen 10-szeres…
Igen, azonos távolságra kevesebbet, mint a szabadvezeték, kábelszerkezettől függően. Feltételezzük, hogy föld alatt van a kábel, és nem ástad ki.
mitől függ, hogy káros vagy nem?
Minden káros, legfeljebb annyira kevéssé káros, hogy észre sem venni
hol és kivel lehetne méretni ilyen sugárzásokat a ház körül?
Szerintem a Google kidob egy csomó mérőembert, hivatalos eredményért fordulj a sugárbiológiai intézethez, hátha ők is mérnek szolgáltatásként.
védőtávolságok mitől függnek?
Ne haragudj, e kérdés nem értelmezhető. Mivel a veszélyesség meghatározása eléggé önkényes, miután nincs elég emberkísérlet - hálistennek. Vannak WHO határértékek például, de ezeket egyesek túlzásnak tartják (mások is, de mások meg ellenkező oldalról). Egy adott hatás erősebb, ha a feszültség nagyobb, az áram nagyobb, a távolság kisebb... Következményesen nyilván súlyosabb, ha az idő hosszabb. Stb.
köszönöm, ha még egyáltalán olvassa valaki ezt a topicot
Nos, én épp nem olvastam a topicot, csak mivel fél éve a villámhárítósban hozzád intézett kérdésemre nem válaszoltál, kiváncsi voltam, hogy az egész fórumozást hagytad-e abba, vagy csak azon topic látogatását, és ezért végignéztem a hozzászólásaidat.
Ennyit az oktatási rendszerről. Nem véletlenül kellene kukába dobni az egész fizika oktatást, mert semmire sem jó.
Ha az emberek tudnák, hogy az kis saját otthoni villamos hálózata, amiből él, mennyivel komolyabb hatást gyakorol saját életére, mint akár a háza fölött átmenő távvezeték, igen ledöbbenne. Ugyanis a villamos teret a ház jórészt leárnyékolja. A mágneses tér pedig töredéke annak, mint ami pl. a kivétel nélkül ház előtt elhaladó 0.4kV-os utcai vezeték, mert ugye a nagy áram abban folyik, nem a távvezetékben, és a mágneses "térerősség" bizony ettől függ.
Az említett cikkben elfelejtették leírni, hogy a cikk csupán egy papíron történt elméleti matematikai (még csak nem is fizikai) szimuláció, semmiféle valós mérési adatok nincsenek, és egyetlen ilyen kutatásban sem történtek, mert megfizethetetlen lenne, nincs annyi műszer a világon, ami elég lenne rá (ráadásul még a távvezeték terheltségét is csak becsülték, hogy a környezetről már ne is beszéljük). A világon 5 ilyen nagy felmérés volt eddig (ennél sokkal nagyobb), és csak 2-ben sikerült olyan statisztikát felállítani, ami eltért a távvezetékhez közelebb, mint távolabb.
Egyébként az átlagember bele sem gondol, hogy pl. egy belvárosban a föld alatt mennyi távvezeték húzódik, amiről nem is tud. És nem betegek az emberek, mert nem mondanak ki saját magukra átkokat. Aki abban hisz, hogy megbetegszik a távvezetéktől, garantáltan meg is fog. Csak nem a távvezeték, hanem a betegsébe gyakorolt hite miatt.
Most láttam mi történt ezen a fórumon. Sajnálatos, hogy ilyen hibás információk kerültek ki. A javítást ezúton köszönöm. Figyelmedbe ajánlom a témában megjelent tudományos cikkeket, amelyek nem a közvetlen, hanem a közvetett hatásokról szólnak. Véleményem szerint érdemes további kutatásokat végezni a témában.
A sugárzás mértékét érdemes beméretni, amennyiben túl közel érzi magát valaki a vezetékhez. Tájékoztatásul: egy 220kV-os távvezeték legalacsonyabb pontjától 100mre 0.065mikrotesla volt az elektromágneses sugárzás.
Jaj, Istenem...
Miféle sugárzásról irkálnak össze itt mindenféle butaságot? Nem is beszélve a mértékegységekről.
A Tesla a mágneses térben ható erőkre jellemző mértékegység (mágneses indukció). Mágneses teret a vezetékben folyó áram (nem pedig a vezetékek között mérhető feszültség) hoz létre. Ha tehát a távvezeték ugyan be van kapcsolva (azaz a feszültség mérhető a vezetők között), de egy fia áram sem folyik rajta, akkor körülötte mágneses tér sincs, tehát a mágneses indukció is nulla, azaz nulla mikroTesla mérhető. Ha a távvezetékre rákapcsolják a fogyasztókat - mondjuk egy várost - akkor folyik áram, tehát mérhető valamekkora indukció a vezeték környezetében.
Ez egészen biztosan nagyságrendekkel kisebb, mint amekkora egy bekapcsolt vasaló, vagy hűtőgép, vagy grillező környezetében mérhető. Mégis, ez utóbbiaktól senki nem félti a gyerekét és az elektromosságban (is) tökéletesen járatlan köznép sem rinyál tőle.
A mérhető mágneses indukciónak önmagában nincs köze ahhoz, hogy a távvezeték hány kilovoltos. Egy 100 ezer amperes ívkemence környékén tombol a mágneses tér, holott az alkalmazott feszültség alig párszor 10 V - megjegyzem, semmi nem támasztja alá, hogy az ilyen ívkemencék környezetében dolgozó kohászok között magasabb lenne a rákos megbetegedések aránya mint a balettigazgatók között.
És akkor nézzük azt a híres sugárzást. Mi is sugároz(hat) egy távvezetéknél? Ha a feszültség igen nagy és a vezeték sugara kicsi, a felületén akkora villamos térerősség alakulhat ki, hogy az meghaladja a környező levegő átütési szilárdságát. Ilyenkor a vezetéken ún. koronakisülés lép fel, ami nappal nem látható, de sötétben kékes fényként észlelhető. Sokszor, különösen ködös, nedves időben lehet hallani a távvezetékek alatt egy halk, percegő hangot: ez a koronakisülés hangja.
A villamos térerősségnek viszont nem Tesla a mértékegysége, hanem V/m.
Ez a "veszélyes élni a távvezetékek környékén" téma állandóan előkerül, csak úgy, mint a mobil átjátszók, vagy a Tubesre tervezett NATO radar ügye. Igen, a távvezeték környékén veszélyes élni, mert az ember gyereke szeret a vastraverzre felmászni és onnan marha nagyot lehet esni. Védőtávolságokat nem a távvezeték állítólagos rákkeltő hatása miatt határoznak meg, hanem mert az esetleg leszakadó nagyfeszültségű vezeték csúnya dolgokat tud művelni - bár az ilyen szakadások egyáltalán nem gyakoriak és az energiarendszerbe épített védelmi berendezések észlelik és közbelépnek a hiba elhárítására. És az sem egészséges, ha nagyfeszültségű távvezetékek alatt mondjuk kinyújtott gémmel daruskocsik közlekednek...
Szóval ne keverjük össze a mágneses és villamos teret, ne mérjünk mágneses mértékegységgel koronakisülést és akkor nem vezetjük félre se magunkat, se a minden ismeretlentől mániákusan rettegő és a média és az iskolarendszer által elhülyített közvéleményt.
Belemerültem a témába, és megosztom Veletek, amit megtudtam, hátha érdekes másnak is. Továbbra sem vagyok szakértő a témában, de talán egy-egy dolgot összeszedtem.
1. A távvezetékek kisugárzásának káros hatása nem bizonyított. Folyamatosan kisérleteznek állatokon, de semmilyen hatást nem tudtak igazolni (persze az megfontolanó, hogy egy kísérleti egér nem él olyan sokáig, mint egy ember...). Egyetlen komolyan vehető tanulmány a témában a lent is hivatkozott. Ebből számomra az a lényeges következtetés, hogy
1.1 felnőttekre semmilyen hatást nem sikerült igazolni
1.2 gyermekek esetében 1 mikrotesla alatti lakóhelyen semmilyen összefüggést nem sikerült igazolni. Ennél magasabb elektromágneses térerő hatása /nem hatása viszont már a hit kategóriába tartozik.
2. A sugárzás mértékét érdemes beméretni, amennyiben túl közel érzi magát valaki a vezetékhez. Tájékoztatásul: egy 220kV-os távvezeték legalacsonyabb pontjától 100mre 0.065mikrotesla volt az elektromágneses sugárzás.
3. Lényeges, hogy nem feltétlenül a távvezeték kapacitása számít. Egy 120kV-os vezeték alatt is lehet nagyobb a sugárzás, mint egy 400kV-os alatt - mert a 400-as vezetékek általában magasabban vannak.
Érdekes volt végigolvasni a cikket! Úgy gondolom, hogy az alapmódszertan remek kutatói teljesítmény! A következtetéseim azonban némileg eltérőek.
Azt állapította meg a kutatás, hogy azon gyermekek között, aki a távvezetékhez közelebb lakik nagyobb a valószínűsége a leukémia előfordulásának, mint az attól távolabb élők körében. Azt is állította, hogy a 0,1 mikroTesla alatti érték esetében az átlagtól nem tapasztalt eltérést. (az egügyi határérték 100mikroTesla - amit elvileg az ember folyamatos 24 órás terhelés mellet károsodás nélkül átvészel - nem pontosan tudom, hogy ezt hogyan mérhették...) Ez az érték egyébként alacsonyabb mint pl a hűtő közelében mérhető érték. Ez az érték azonban Magyarországon a 400kV-os távvezetéktől kb. 100m-re van. Úgy gondolom, hogy a távvezetéktől való lakótávolság és a betegség között azért lehet összefüggés, mivel a távvezetékek közelében lakók élettere (utak, játszóterek, közintézmények) közelebb van a vezetékhez, ami viszont már veszélyes lehet.
Mivel inkább a kutatásokhoz értek, mint az elektromossághoz, ezért érdekelne szakértő véleményetek.
Látom a linkkel van egy kis gond, ezért itt közlöm az ingyenesen hozzáférhető cikket.
Paper Childhood cancer in relation to distance from high voltage power lines in England and Wales: a case-control study Gerald Draper, honorary senior research fellow1, Tim Vincent, research officer1, Mary E Kroll, statistician1, John Swanson, scientific adviser2 1 Childhood Cancer Research Group, University of Oxford, Oxford OX2 6HJ, 2 National Grid Transco plc, London WC2N 5EH Correspondence to: G J Draper gerald.draper@ccrg.ox.ac.uk
Objective To determine whether there is an association between distance of home address at birth from high voltage power lines and the incidence of leukaemia and other cancers in children in England and Wales. Design Case-control study. Setting Cancer registry and National Grid records. Subjects Records of 29 081 children with cancer, including 9700 with leukaemia. Children were aged 0-14 years and born in England and Wales, 1962-95. Controls were individually matched for sex, approximate date of birth, and birth registration district. No active participation was required. Main outcome measures Distance from home address at birth to the nearest high voltage overhead power line in existence at the time. Results Compared with those who lived > 600 m from a line at birth, children who lived within 200 m had a relative risk of leukaemia of 1.69 (95% confidence interval 1.13 to 2.53); those born between 200 and 600 m had a relative risk of 1.23 (1.02 to 1.49). There was a significant (P < 0.01) trend in risk in relation to the reciprocal of distance from the line. No excess risk in relation to proximity to lines was found for other childhood cancers. Conclusions There is an association between childhood leukaemia and proximity of home address at birth to high voltage power lines, and the apparent risk extends to a greater distance than would have been expected from previous studies. About 4% of children in England and Wales live within 600 m of high voltage lines at birth. If the association is causal, about 1% of childhood leukaemia in England and Wales would be attributable to these lines, though this estimate has considerable statistical uncertainty. There is no accepted biological mechanism to explain the epidemiological results; indeed, the relation may be due to chance or confounding.
The electric power system produces extremely low frequency electric and magnetic fields. Since 1979 there has been concern that these fields may be associated with cancer.1 Concern has concentrated on magnetic rather than electric fields and on childhood leukaemia in particular. A pooled analysis of nine studies that met specified quality criteria found that children living in homes with 24 hour average fields of 0.4 µT have twice the risk of leukaemia.2 In 2001 the International Agency for Research on Cancer classified extremely low frequency magnetic fields as "possibly carcinogenic" on the basis of "limited" epidemiological evidence and "inadequate" evidence from animals. Magnetic fields in homes arise mainly from low voltage distribution wiring, house wiring, and domestic appliances. Only a small fraction of homes are close to high voltage overhead power lines (transmission lines), but in these homes the power line is likely to be the main source of magnetic field. We investigated whether proximity of home address at birth to transmission lines in England and Wales is associated with increased risks of childhood cancer. It is not known which period of life, if any, is relevant to induction of cancer by magnetic fields. Previous research has considered address at diagnosis or throughout some specified period. Over half (55%) of cases of childhood leukaemia and 43% of other cancers in childhood occur by the age of 5 years.
Cases and controls Children aged 0-14 years with cancer (malignant neoplasms and tumours of the central nervous system and brain) in England, Scotland, and Wales, ascertained through several sources including the National Cancer Registration System and the UK Children's Cancer Study Group, are included in the National Registry of Childhood Tumours at the Childhood Cancer Research Group. We identified nearly 33 000 cases of childhood cancer in children born in England and Wales, 1962-95, and diagnosed in England, Wales, or Scotland over the same period. We obtained birth information for just over 31 000 cases, 1700 having been excluded because the child was adopted or the birth record could not be traced. For each case we selected from birth registers a control matched for sex, date of birth (within six months), and birth registration district. Registration districts vary greatly in size and are frequently redefined; there are currently about 400. We attempted to find the postcode and approximate grid reference of the address at birth for all cases and controls, but this was not always possible. The final dataset comprised 29 081 matched case-control pairs (9700 for leukaemia) that we could map with respect to transmission lines. Calculation of distance from power lines We looked at overhead power lines forming the National Grid in England and Wales—that is, all 275 and 400 kV overhead lines (the highest voltages used) plus a small fraction of 132 kV lines, about 7000 km altogether. We obtained the grid references of all 21 800 pylons concerned from the records of National Grid Transco. Using the postcode at birth we identified subjects living within 1 km of a transmission line. For 93% of these addresses we obtained, from the Ordnance Survey product AddressPoint, a 0.1 m grid reference and hence calculated the shortest distance to any of the transmission lines that had existed in the year of birth, re-creating previous locations of lines when necessary and possible. For calculated distances less than 50 m, we took the average of the nearest and furthest points of the building from the line, using large scale maps. We aimed to obtain a complete set of accurate distances for all subjects within 600 m of a line, a distance chosen to be well beyond that at which the magnetic field from the line is thought to be important. Statistical analysis We used conditional logistic regression on the matched case-control pairs to calculate relative risks and 2 values.
Table 1 shows the distribution of distances from the nearest line for cases, subdivided into leukaemia, central nervous system/brain, and "other," and for matched controls. Most (97%) of these distances were 600 m. The relative risk is an estimate of the incidence compared with that at distances 600 m. For leukaemia, at each distance category < 600 m the relative risks are greater than 1.0; there is some evidence that the risk varies according to distance from the line, though there is no smooth trend. For the other diagnoses, our data suggest no increased risk.
In general, emanations from a line source are expected to reduce in strength as the reciprocal of distance, but the magnetic field from a power line generally falls as the inverse square of distance, or sometimes the inverse cube.3 For each diagnostic group, we tested whether the risk is some function of distance (d) from the nearest line (table 2), using three models: that the risk depends on the rank of the distance band, the reciprocal of the distance (1/d), or the inverse square (1/d2). There were no significant results for central nervous system/brain tumours or for "other tumours." For leukaemia, the results of two of the trend analyses were significant (P < 0.01); these analyses suggest the risk might depend either on the rank of the distance category or on the reciprocal of distance. The latter seems more plausible. We therefore retabulated the results for leukaemia at intervals corresponding to roughly equal intervals of 1/d (table 3). This change in the grouping of the data does not change the pattern of relative risk estimates shown in table 1 or the significance of the test for trend with 1/d. For simplicity we also analysed risk of leukaemia in bands 0-199 m and 200-599 m. The risks relative to 600 m were 1.69 and 1.23; the trend with 1/d was significant (P < 0.01).
We examined the possibility that the relation between distance and risk of leukaemia is a consequence of a relation between distance and socioeconomic status. We used the Carstairs deprivation index to allocate a measure of socioeconomic status to the census ward in which each child was living at birth.4 The results in table 4 confirm the previously reported association between affluence and risk of childhood leukaemia (P for trend < 0.01).5 Adjustment for socioeconomic status had no effect on the relative risks for distance (table 3).
Power lines produce small air ions through a process known as "corona." Fews et al suggest that this could lead to health effects when winds blow the ions away from the line.6 We have made an initial test of this hypothesis using a simple model suggested by Preece et al (personal communication), assuming the prevailing wind is from the south west. The case-control ratio was no greater downwind than upwind of power lines, so, using this admittedly oversimplified approach, we have no evidence to support this hypothesis.
To date this is the largest study of childhood cancer and power lines, with roughly twice the number of children living close to power lines than in the next largest study.7 We found that the relative risk of leukaemia was 1.69 (95% confidence interval 1.13 to 2.53) for children whose home address at birth was within 200 m of a high voltage power line compared with those more than 600 m from the nearest line. For 200-600 m the relative risk was 1.23 (1.02 to 1.49). The finding that the increased leukaemia risk apparently extends so far from the line is surprising in view of the very low level of magnetic field that could be produced by power lines at these distances. Possible explanations for findings There is no obvious source of bias in the choice of cases or controls. The study is based on records of childhood cancer in England and Wales over most of the period that the National Grid has existed. Registration for childhood cancer is nearly complete, and it seems improbable that the likelihood of registration is related to proximity of birth address to transmission lines. Controls were selected from registers compiled through the legally required process of birth registration. No participation by cases or controls was required. We calculated distances without knowing case-control status, and we were able to include 88% of the eligible cases, each with a matched control. Populations near power lines may have different characteristics from the rest of the population. In our control data there is a slight tendency in urban areas for greater affluence (measured by the Carstairs index) closer to lines, though in rural areas there is no clear trend. There is known to be a positive association between affluence and rates of childhood leukaemia. However, adjustment for socioeconomic status of the census ward of birth address did not explain our finding. Population mixing has been associated with childhood leukaemia,8 but in our cases individual mobility, measured by changes of postcode between birth and diagnosis, was no more common for those whose home at birth was closer to the lines. Other characteristics of the population (for instance parity, which has sometimes been found to be associated with childhood leukaemia9) may vary with proximity to power lines, but we do not have the data to determine whether these explain our result. The results are highly significant but could nevertheless be due to chance—for example, if the leukaemia controls are not sufficiently representative of the relevant population. Some support for this explanation can be derived from the different distance distributions observed for the leukaemia and non-leukaemia controls in table 1. Comparison of the leukaemia cases with the latter still suggests that there is an increased risk for leukaemia but it is much lower than that found using the matched controls. We emphasise, however, that the use of the matched controls is the most appropriate approach. Six of the studies included in the pooled analysis referred to above2 contain, or have been extended to include, analyses of proximity to power lines.7 10-14 Of these, one, a previous UK study,10 with 1582 cases of leukaemia diagnosed during 1992-6 (most of which will be contained within our 9700), found a relative risk of 1.42 (0.85 to 2.37) for acute lymphocytic leukaemia within 400 m for 275 and 400 kV lines; this supports our results. Studies in Canada11 and Sweden7 also found increased risks for childhood leukaemia (Canada: relative risk 1.8 (0.7 to 4.7) for residence within 100 m of transmission lines of 50 kV or more, and 1.3 within 50 m; Sweden: 2.9 (1.0 to 7.3) for residence £ 50 m versus 101-300 m from 220 and 400 kV power lines, with no increase for other childhood cancers). Studies from Denmark,12 Norway,13 and the United States14 found relative risks below 1.0 but were based on smaller numbers. None of these estimates relates to distances as great as ours; some used a reference category that is within the distance where we found an increased risk. Our study concerned home address at birth, whereas much previous magnetic field epidemiology has concerned address at other times. Half of the children with leukaemia in this study had the same address at diagnosis as at birth; we have no corresponding information for the control group. The most obvious explanation of the association with distance from a line is that it is indeed a consequence of exposure to magnetic fields. For magnetic fields in the home the pooled analysis by Ahlbom et al found a relative risk of 2.00 (1.27 to 3.13) for exposures 0.4 µT versus < 0.1 µT; the risks for fields < 0.4 µT were near the no effect level.2 Another pooled analysis, including additional studies, found a similar result with a threshold of 0.3 µT.15 For the power lines we investigated, the magnetic field falls to 0.4 µT at an average of about 60 m from the line (based on calculations using one year of recorded loads for a sample of 42 lines). Our increased risk seems to extend to at least 200 m, and at that distance typical calculated fields from power lines are < 0.1 µT, and often < 0.01 µT—that is, less than the average fields in homes from other sources. Thus our results do not seem to be compatible with the existing data on the relation between magnetic fields and risk. The estimated relative risk was more closely related to the reciprocal of the distance from the line than to the square of the reciprocal of the distance. Conclusions While few children in England and Wales live close to high voltage power lines at birth, there is a slight tendency for the birth addresses of children with leukaemia to be closer to these lines than those of matched controls. An association between childhood leukaemia and power lines has been reported in several studies, but it is nevertheless surprising to find the effect extending so far from the lines. We have no satisfactory explanation for our results in terms of causation by magnetic fields or association with other factors. Neither the association reported here nor previous findings relating to level of exposure to magnetic fields are supported by convincing laboratory data or any accepted biological mechanism. Assuming that the higher risk in the vicinity of high voltage lines is indeed a consequence of proximity to the lines we can estimate the attributable annual number of cases of childhood leukaemia in England and Wales. The annual incidence of childhood leukaemia in England and Wales is about 42 per million; the excess relative risks at distances of 0-199 m and 200-599 m are about 0.69 and 0.23, respectively, giving excess rates of 28 and 10 per million. (These two estimates allow for the fact that the incidence for England and Wales is itself partly based on cases occurring in the vicinity of power lines.) We estimate that of the 9.7 million children in the population (2003 estimate), at birth about 80 000 would have lived within 199 m of a line and 320 000 between 200 and 599 m. Thus, of the 400-420 cases of childhood leukaemia occurring annually, about five would be associated with high voltage power lines, though this estimate is imprecise. We emphasise again the uncertainty about whether this statistical association represents a causal relation.
What is already known on this topic Power frequency magnetic fields, produced by the electric power system, are "possibly carcinogenic" A pooled analysis of case-control studies found that children living in homes with high magnetic fields (> 0.4 µT) had twice the risk of childhood leukaemia High voltage power lines are one source of these fields What this study adds A UK study of 29 000 cases of childhood cancer, including 9700 cases of leukaemia, found a raised risk of childhood leukaemia in children who lived within 200 m of high voltage lines at birth compared with those who lived beyond 600m (relative risk 1.7) There was also a slightly increased risk for those living 200-600 m from the lines at birth (relative risk 1.2, P for trend < 0.01); as this is further than can readily be explained by magnetic fields it may be due to other aetiological factors associated with power lines
We are grateful to colleagues at the Childhood Cancer Research Group and at National Grid Transco for help with this study and to cancer registries and the United Kingdom Children's Cancer Study Group for notifications of cases of childhood cancer. Contributors: GD was responsible for overall direction of the study and publication. GD and JS had the initial idea and designed the study. TV and MEK collected information on cases and controls and carried out the statistical analysis. JS assessed exposures. GD and JS are guarantors Funding: This study was undertaken as part of a project funded by the United Kingdom Department of Health Radiation Protection Programme. The Childhood Cancer Research Group also receives funding from the Department of Health and the Scottish Ministers. The views expressed here are those of the authors and not necessarily those of the Department of Health and the Scottish Ministers. National Grid Transco provided staff time but no other funding. Competing interests: JS is employed by National Grid Transco and worked on this project with their permission. A written contract exists between the Childhood Cancer Research Group and National Grid Transco specifying that the Childhood Cancer Research Group has complete control over the conduct, interpretation, and publication of this study; this paper has not been approved by anyone in National Grid Transco other than JS in his capacity as author and does not necessarily represent National Grid Transco's views. Ethical approval: The Childhood Cancer Research Group has local ethics committee approval and, through membership of the UK Association of Cancer Registries, has approval from the Patient Information Advisory Group with respect to cancer registration function.
References
1. Wertheimer N, Leeper E. Electrical wiring configurations and childhood cancer. Am J Epidemiol 1979;109: 273-84.[Abstract] 2. Ahlbom A, Day N, Feychting M, Roman E, Skinner J, Dockerty J, et al. A pooled analysis of magnetic fields and childhood leukaemia. Br J Cancer 2000;83: 692-8.[CrossRef][ISI][Medline] 3. Maddock BJ. Overhead line design in relation to electric and magnetic field limits. Power Engineering 1992;Sep:217- 24. 4. Morris R, Carstairs V. Which deprivation? A comparison of selected deprivation indexes. J Public Health Med 1991;13: 318-26.[Abstract] 5. Draper GJ, Stiller CA, O'Connor CM, Vincent TJ, Elliott P, McGale P, et al. The geographical epidemiology of childhood leukaemia and non-Hodgkin lymphomas in Great Britain, 1966-83. London: Office for Population Census and Surveys, 1991. (OPCS Studies on Medical and Population Subjects No 53.) 6. Fews AP, Henshaw DL, Wilding RJ, Keitch PA. Corona ions from powerlines and increased exposure to pollutant aerosols. Int J Radiat Biol 1999;75: 1523-31.[CrossRef][ISI][Medline] 7. Feychting M, Ahlbom A. Magnetic fields and cancer in children residing near Swedish high-voltage power lines. Am J Epidemiol 1993;138: 467-81.[Abstract] 8. Kinlen L, Doll R. Population mixing and childhood leukaemia: Fallon and other US clusters. Br J Cancer 2004;91: 1-3.[CrossRef][ISI][Medline] 9. Dockerty JD, Draper GJ, Vincent TJ, Rowan SD, Bunch KJ. Case-control study of parental age, parity and socioeconomic level in relation to childhood cancers. Int J Epidemiol 2001;30: 1428-37.[Abstract/Free Full Text] 10. UK Childhood Cancer Study Investigators. Childhood cancer and residential proximity to power lines. Br J Cancer 2000;83: 1573-80.[CrossRef][ISI][Medline] 11. McBride ML, Gallagher RP, Thériault G, Armstrong BG, Tamaro S, Spinelli JJ, et al. Power-frequency electric and magnetic fields and risk of childhood leukemia in Canada. Am J Epidemiol 1999;149: 831-42.[Abstract] 12. Olsen JH, Nielsen A, Schulgen G. Residence near high voltage facilities and risk of cancer in children. BMJ 1993;307: 891-5.[ISI][Medline] 13. Tynes T, Haldorsen T. Electromagnetic fields and cancer in children residing near Norwegian high-voltage power lines. Am J Epidemiol 1997;145: 219-26.[Abstract] 14. Kleinerman RA, Kaune WT, Hatch EE, Wacholder S, Linet MS, Robison LL, et al. Are children living near high-voltage power lines at increased risk of acute lymphoblastic leukemia? Am J Epidemiol 2000;151: 512-5.[Abstract] 15. Greenland S, Sheppard AR, Kaune WT, Poole C, Kelsh MA. A pooled analysis of magnetic fields, wire codes, and childhood leukemia. Epidemiology 2000;11: 624-34.[CrossRef][ISI][Medline] (Accepted 6 April 2005)
Üdvözlöm a Fórum olvasóit! Úgy gondoltam, hogy felélesztem a "nagyfeszültségű távvezetékek" témáját. Döntésemet indokolta a BMJ egyik 2005-ös számában megjelent cikk (Childhood cancer in relation to distance from high voltage power lines in England and Wales: a case-control study), valamint számos honlap, amit olvasva téves következtetéseket lehet levonni. Ehhez még hozzájárult a Fórum.hu sorozatos megjelenése a keresőszavak beírásakor.
A fent hivatkozott cikkből arra a következtetésre juthatunk, hogy a nagyfeszültségű távvezetékek hosszú távon negatív hatást gyakorolnak az emberi szervezetre, amennyiben bizonyos távolságra éljük életünket azoktól. A kutatás figyelemre méltó, már csak azért is, mert a minta elemszáma megfelelő. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a vizsgálatban elsősorban 275 és 400 kV-os távvezetékek vettek részt, elvétve 132 Kv-osak. A biztonságos távolság pedig a feszültség nagyságától függően eltérő kell, hogy legyen. Úgy vélem, a témában született releváns kutatások fényében, hogy az ELMÜ által előírt biztonsági távolságok idejétmúltak. Az emberi szervezetre gyakorolt negatív hatást bebizonyították már más kutatások is (hivatkozások az említett cikkben). Pontosabban fogalmazva: igen nagy (feltehetően 95%) bizonyossággal állíthatjuk, hogy 200 m-en belül a fenti 275 Kv és 400 Kv feszültségeknél a szervezet hosszú távon károsodik. A szerzők szerint csak 600 m kívül nincs hatása a szervezetre a távvezetékeknek az említett feszültségszinteken. A nagy valószínűséggel okozott betegség a vérrák. Hogy milyen mechanizmus áll a háttérben, azt nem tudják pontosan a kutatók. Azonban ettől még gyakorolnak egészségkárosító hatást a távvezetékek. Úgy vélem, hogy egy 120 Kv-os távvezeték esetében a legjobb, ha nem tartózkodunk 300 m-en belül hosszabb ideig. Ezt a véleményt látszik alátámasztani, hogy Svédországban a távvezetékektől 300 m-en belül nem adnak ki építési engedélyt. Persze mondhatjuk, hogy a többi EU-s országban is a hazainak megfelelően alakulnak a biztonsági távolságok, de kit érdekel, ha egyszer változtatásra van szükség ezen a téren. Vagy úgy hogy beássák a vezetékeket a földbe, vagy úgy, hogy elköltöztetik az embereket megfelelő távolságra.
A cikkben természetesen megemlítik az eredményeket torzító hatásokat, de eredményeket torzító hatások minden kutatásnál vannak, ezért sem volna helyénvaló a problémát a szőnyeg alá söpörni. Ráadásul más kutatások (ld.említett cikkben) is hasonló eredményekre jutottak a nagyfeszültségű távvezetékeket illetően.
Remélem sikerült a téma iránt érdeklődőknek hasznos információval szolgálnom. üdv, kibo
Nézd meg az érveket és az ellenérveket és döntsél.
DE !
Szívedre vennéd, ha mégis igaz a híresztelés a káros hatásokról, hogy a gyerekeid ott játszanak és élnek a "fluxusban"?
Én semmi pénzért nem vennék ilyen helyen lakást, inkább keresek egy kicsivel több ideig, egy kicsivel több pénzért(gondolom jó olcsó a lakás)
Nem éri meg a kockázatot !
Kedves szakértők és szakértelenek! Tudna valaki segítséget nyújtani abban, hogy többet tudjak meg a nagyfeszültségű távvezeték "melletti" élésről, lakásról, munkáról, stb.
A lényeg: Ingatlan vásárlás okán jutottunk el egy helyre Budapesten, ahol minden stimmel, CSAK az utcában, a ház mellett (párhuzamosan) 120 kV-os távvezeték húzódik.
A reakciók vegyesek. A család egyéb tagjai "Istemmentsnehogymegvegyétek" alapon állnak hozzá, elektromos szakemberek szerint "hülyevagyhaelhiszedhogyvalamitjelent", ingatlan szakértők szerint "teseveddmegmertnemlehetkésőbbeladni".
Örülnék ha mások véleményét olvashatnám.
Energiatovábbítésban járatosak kifejthetnék nekem, mekkora a térerő (a távolság függvényében) egy távvezeték alatt, van-e TV, rádió vételi zavar, van-e hatása mindennek a háztartási elektronikára (pl. számítógép), jelent-e gondot a kúszóáram például nedves, ködös időben. Bizonyára van a természetgyógyászoknak, a biológusoknak, orvosoknak is véleményük, stb.
A téma talán másoknak is segít eligazodni ebben a kérdésben.
