Tegnap én is hozzájutottam az első egyszámjegyű teljesítésemhez. Kedden adtam fel elsőbbségivel az igazolófüzeteket (Templomromok a Dunán innen és További templomromok Magyarországon), mindkét mozgalomból az első fokozatot sikerült teljesíteni. És csütörtökön már kezemben a füzetek és a díjazások! Első osztályú "kiszolgálás".
Ezek a mozgalmak egyébként nagyon közel állnak a szívemhez és szerintem több érdeklődőt, teljesítőt érdemelnek. (TDI-ben 39., TTR-ben 4. a sorszámom.)
Lebeszéltem a szervezőkkel, kedd délután én is megyek be az adminisztrációt intézni, és a jelvényeket átvenni, állítólag mi vagyunk az első dupla teljesítők :-)
Ez az első jelvényszerző túramozgalom, ahol bekerültem az egyszámjegyű sorszámú teljesítők közé. Az olimpiákon már pontszerző hely a hatodik, és a helyezésem különösen annak a tükrében értékes, hogy a dobogón csak hazai versenyzők végeztek. Gyors vagyok! :-)
Komolyra fordítva: természetesen semmi jelentősége nincs a sorszámnak. A jelvény viszont - ahogy a mellékelt képen is látszik - gyönyörű! Kemény munkának édes a gyümölcse! :-) Mindezek mellett találkozhattam Thuróczy Lajos bácsival is, bár sok esélyem nem volt, hogy közel kerüljek hozzá, mivel egy méretes hölgykoszorú övezte személyét.
Hogy megdolgoztunk-e a jelvényért? Ahogy vesszük. Jöjjön egy OFF példa.
Pályám elején egy fiatal kolléganő, és egy, pozícióban és elismertségben egyaránt tekintélyes, 50 körüli kolléga kapcsolatáról élcelődött néhány munkatársam foci után, egy sör mellett. Naivan valahogy így reagáltam: Nem is tudtam, hogy Gizike együtt dolgozik Rezsővel (a nevek természetesen fiktívek). Harsány röhögés közben az egyikőjük benyögte: Gizike korában azért AZ még nem tekinthető munkának.
Tulajdonképpen a mai napon zárult számomra az egyébként is jól sikerült (lekopogom) zempléni túránk...
HEV múlt héten betett linkje a Lokomotív által kiírt "Kéktúra 60" túramozgalomról a legjobbkor talált meg minket, az általunk tervezett Encs-Sátoraljaújhely táv éppen meghaladta a 60 km-t, és bőven 60 órán belül terveztük a teljesítést...
Így is lett, bár fontosnak tartom megjegyezni hogy az időt is igazolni kell! A kiírásban ez benne is van, de valahogyan nekem nem tűnt fel, szerencsére megőriztem a vonatjegyet is amely percre pontos idővel szolgál.
Nagyon készséges az ügyintéző úr, így rövid egyeztetés után ma átvehettem a jelvényt is a füzet és a jelvény árának leszurkolása után.Fogadó órájuk egyébként keddenként van 16-17:30-ig ha jól emlékszem.
Ludovicus barátommal és fiammal (nevezzük csak kispapinak) hármasban vágtunk neki szombat reggel a Kéktúra nyugati vége teljesítésének. A kocsit Kőszegen a szállásnál tettük le, ami a Família vendégház volt. Csak jót tudok a házigazdákról mondani, akik megemlítették, hogy kéktúrázókat szívesen átvisznek más kiindulópontokra, ami nem hátrány, mert ahogy kipróbáltuk nem kifogástalan a buszközlekedés arrafelé (se), főleg hétvégén. A szállás pótágyas, fürdőszobás szobában 2000 Ft/fő, ez nem túl sok, finoman szólva.
Első napra az odaút miatt mindenképp kőszegi indulást terveztünk, így kb. 800 méter után a 87-es út mellett rácsatlakoztunk a Kékre, és átsétáltunk a városon. A piacon megvettük az utolsó két lángost, majd tovább mentünk volna a Kéken, ha lettek volna jelek, de innen a vár utánig egyet sem láttunk. A vár melletti tourinform irodában pecsételtünk, majd megittuk a start-házmestereket (kispapi a start-üdítőt) a szemben lévő pince-borozóban. Lett is dél, mire elindultunk. Punnyadt testemnek nem esett jól a Kálvária-hegyre az emelkedő, mint ahogy a Pintér-tetői sem.
Hétforrásnál megtörtént a bélyegzés az egyedi megoldású fémbélyegzővel , itt más kéktúrázókkal is találkoztunk. Iszonyú sok kiránduló volt, úgy kellett arrébb küldeni őket, hogy a forrást le tudjuk fényképezni. 10 perc után indultunk is tovább, otthagyva kb. 50 kirándulót, köztük azt a családot, aki hangosan hallgatta Demjén Rózsitól a Hogyan tudnék élni nélküled? c. örökzöldet. Elgondolkodtam ezen a kérdésen, de azt hiszem, megpróbálnám.
Hörmann-forrástól megint túristák tömege egészen az Írott-kőig, mintha az ember a Váci utcán sétálna (beleértve néhány kiránduló itt nem feltétlenül ideális ruházatát is). Stilizált pecsétek rendben. Lefelé kettéváltunk Ludovicusszal, ő belekezdett a DDK-ba, kispapival pedig lementünk Velem felé, útba ejtve a Szent Vid kápolnát, és végre megtaláltam a kéktúra emlékművet is. Velemtől a Kék+ jelzésen átsiettünk Bozsokra, ahol az étteremben sikerült bélyegzést szerezni a Várak a Kőszegi-hegységben mozgalom igazolólapjára.
Nagyon szép a Kőszegi hegység, sok kiránduló is volt (túl sok is), azt viszont nem értem, hamár kitesznek vadiúj(nak kinéző) irányító táblákat, az időn kívül miért nem raknak rá használható infót? Szvsz a jelzés, távolság sokkal használhatóbb lenne, mint az, hogy Írottkő 5 óra.
Másnap reggel pontosabban délelőtt - bevonatoztunk Szombathelyre (jééé, így is lehet kis hazánkban vasutat üzemeltetni? Ki gondolta volna! Nem ehhez vagyok szokva!), majd átszálltunk az Abláncmajor felé induló falujáró buszra. Féldélben érkeztünk a megállóba (ami Csepreg irányában ki sincs táblázva), majd (a pecsételést másnapra hagyva) elindulva Szeleste felé mindjárt két veszprémi kéktúrázóba botlottunk. Megelőztük őket, majd követtük a Mária-út betontábláit. Ez hiba volt, mint kiderült, mert az út elkerüli Szelestét, mi jól be is néztük, de aztán a helyes irányt sejtve sikerült visszatalálni a Kékre. Amúgy praktikusak ezek a Mária-út táblák, és ahol együtt halad a Kéket is jelzi. Erre azonban itt még nem figyeltünk. Kis kurflival sikerült tehát Szelestére beérnünk, aholis természetesen csakis a bélyegzés miatt :-) - beültünk egy seritalra a Máté vendéglő fantázianevű kocsmahivatalba. Úgy emlékeztem, Bögötön 5-kor nyit csak a kocsma, úgyhogy nem igyekeztünk nagyon, de aztán csak elindultunk az új kék útvonalon Ölbő-Alsószeleste állomás érintésével Bögöt felé. Kicsit féltem ettől a szakasztól, de nem volt miért, végig jól jelzett. Bögötre h5-kor értünk, a kocsma már nyitva (4-kor nyit egyébként), a kocsmáros szó nélkül rakta ki belépésünk pillanatában a bélyegzőt a párnával. Nem is tudtam neheztelni rá, hogy a sört hogyhogy nem :-). Porpác vasútállomás párszáz méter kitérő, nincs jegykiadás, viszont a kényelmes motorvonat pontosan (sőt, 2 perccel korábban) jött. Átszállással együtt háromnegyed óra alatt visszaértünk Kőszegre, ahol a szívemhez közel álló Állomás sörözőben öblítettünk egyet az út porára.
3. napon a kedvezőbb logisztika miatt büki átszállással mentünk Abláncmajorig (vagy Ablánc malomig, ahogy tetszik), megirigyelve a buszos kéktúrázókat. Az előkerülő vérmacska őrző tekintete mellett nyomtunk pecséteket a füzetbe, majd az Ablánc-patak völgyében elindultunk ezúttal Tömörd felé. Töménytelen hóvirág szegélyezte az utat. Egy helyütt kicsit félrevezető a jelzés (kétfelé van felfestve a kék), de végülis térkép nélkül megtaláltuk a jó utat. Már nem tévesztettek meg a Mária út oszlopok, így nem kanyarodtunk le Csepreg felé, hanem Kincsédpuszta lepusztult épületei között elhaladva egy régi országúton értünk be Tömördre. A félig-meddig sikerült bélyegzés után az Aroma házban akartunk megpihenni, ami azonban a faluban elhelyezett nyitva tartás tábla tartalma ellenére zárva volt. Így csak egy kékkútból merítettünk vizet s erőt a következő 14 kilométerre. Kifejezetten jót tett az útvonalnak, hogy kivitték a határszélre, és nem kell kilométereket az országúton gyalogolni.
Így visszagondolva, 1994 nyarán teljesítettem ezt a szakaszt az első OKT-m alkalmával. Lehet, hogy öregebb lettem azóta (ezt a feltételezést gyorsan el is vetem), lehet, hogy most jobb volt az idő (akkor legalább 30 fok volt), lehet, hogy fogékonyabb lettem az apróbb szépségekre, vagy tudja Isten, hogy miért, de valahogy most a Kőszeg-Bögöt szakasz is szebbnek tűnt, mint annó.
Mi január 7-én böcsülettel kompoztunk kérem szépen, mikor elkezdtünk nagyüzemben kékezni idén, igaz, épp logisztikai okokból: Vácról adja magát Nagymarosig a vonatozás, majd a komp :-)
A négy napos ünnep alatt efemmel felújítottuk a Vinye - Kőpince-forrás - vinyei gyaloghíd közötti részen a P jelzést, valamint a Vinye - Kőpince-forrás - SZ P+S+ elágazás között az SZP+ jelzéseket. (Az SZ további közös szakasza, majd az S Csesznek felé az erdőbe való újbóli betérésig már tavaly felújításra került.)
A fenyőfői műútról a Kőris-hegy felé való P letérés a 2011-es térképnek megfelelően lett kialakítva, a régi járhatatlan útra vezető jelzések megszüntetve, ezzel remélhetőleg egy régóta fennálló problémát sikerült megoldani.
Remélem nem baj, de megpróbálom behatárolni e szép virágokat.
Sorrendben; Erdélyi májvirág (nagy valószínűséggel), Salátaboglárka, Odvas keltike (utóbbi kettő tuti)
A fehér virág pedig így látatlanba Galambvirág is lehetett, hiszen e növények kora tavasszal az üde talajú lombelőző erdőkben, társulást, virágszőnyeget alkotnak.
A sárga háromszög csak pici kitérőt tesz a Dobogó-tetőre, ez egy 60 ezres térképen kb. ábrázolhatatlan. A Remete-hegyre megy a kék háromszög. Ebbe a csomópontba a Dobogó-tetőtől (egész pontosan a csúcs felé induló sárga háromszögtől) a sárga sáv visz tovább, illetve innen indul a kék forrás jelzés is a Dobos-kúthoz.
ha Visegrádon semmi nem jön össze, esetleg el lehet gondolkozni a szomszéd településeken (Nagymaros: reggel onnan komp, vagy pl Dömös Pilismarót óránként van busz)
Segítséget szeretnék kérni. Április végén Visegrádtól folytatjuk a KÉK túrázást. Már szinte mindenhol találtam megfelelő szállást, a tervezett útvonalon, kivétel Visegrád. Mivel Sátoraljaújhelyből utazunk fel és helyismeretünk gyakorlatilag nulla, kérném aki tud olcsó túristaszállás lehetőséget számunkra (3 fő) segítsen. Már több helyre írtam e-mailt, (neten talált túrista házak, erdei iskolák stb.) de semmi válasz nem jött.
Én is kékeztem, egy eleddig általam ismeretlen kis különítménnyel (egyikük ismerte Tavaszi Széll-t :-) a Bihar gerincén futó kék pálcika jelzésen hótalpaztunk sokat.
A motoros szánon vagizó újgazdagokon kívül senkivel sem találkoztunk. Amit lehet jó hírként is értékelni, ugyanis medvelábnyom, az volt.
Mind a négyen leégtünk mint a rongy.
Az útlevélvizsgáló hölgyike azt mondta mikor benézett a kocsiba: de hasonlítanak egymásra :-)
Mi is rengeteg kékezővel találkoztunk Írott-kőtől Sümegig, de ezt sejtettük is a szállásadók előzetes információi alapján. Kőszegtől Írott-kőig hétköznap mentünk, de állítólag hétvégén népvándorlás volt arra.
Voltak túrázók, akikkel napokon át újra és újra összefutottunk.
Zirc - a vasútállomás pénztárában kaptunk szabvány MTSZ kéktúrás bélyegzőt.
Porva-Csesznek - a vasúti megállóhelyen nincs személyzet, de az állomásépületben található büfében készségesen adták a bélyegzőt, ami egyébként egy nagyon szép, a turistaházat ábrázoló egyedi bélyegző.
Vinye - a megállóhelytől kb. 100 méterre található a Vinye.hu büfé, itt is készségesen adták az egyedi bélyegzőt, amin csak a cég neve van.
Jelzettség:
Nincs annyi jelzés festve, mint mondjuk egy-egy népszerűbb kéktúrás szakaszon, de azért könnyen meg lehet találni az utat. A jelzések mellett az utak is annyira adják az irányt, hogy nehéz téveszteni.
Az útvonal (objektíven):
Nagyon könnyen gyalogolható szakasz, ám mindenképp érdemes vízálló bakancsban megtenni. Sok helyen kell átkelni a Cuha-patakon. A szintkülönbség minimális, szinte sík végig a terep.
A túra két látványosan különböző részből áll.
Az egyik szakasz (Vinye - Porva-Csesznek) látványosabb, az út itt majdnem végig murvás, szinte sztrádaszerű. A patakon többször át kell kelni, ám elég jól ki vannak építve az átkelők és akár át is lehet gyalogolni a patakon.
A második szakasz (Porva-Csesznek - Zirc) már jóval sárosabb, még száraz időben is. Itt is több patakátkelés van, nem is mindig érdemes ott átkelni, ahol a turistaút megy, általában 50-100 méteren belül akadnak kaviccsal kirakott részek, amin könnyebb az átkelés. Itt már jóval méretesebb mederben folyik a patak, belelépni már nem igazán érdemes.
Az útvonal (szubjektíven):
A túra szubjektíven nézve is két markánsan eltérő szakaszból állt.
Az első része (Vinye - Porva-Csesznekig) életünk egyik legnépesebb túraélménye volt. Talán a hosszú hétvége miatt is volt, de hihetetlen mennyiségű család járta az utat, végig kerülgetni kellett az embereket, ha haladni akart az ember. A sok kiépített pihenő is mind tele volt. Az erdő megtelt a sok turista hangjával, a természet hangjainak nem sok esélye maradt.
Még egy-egy felkapottabb budai útvonalon sem találkoztunk ennyi emberrel egy turistaúton. Aki a csendért és magányért szereti a természetjárást, mindenképp szaladjon át ezen a szakaszon. A Cuha völgy egyébként gyönyörű.
A második rész (Porva-Csesznek - Zirc) már egész más jellegű volt. Itt a már nincsenek olyan látványos szurdokok, sziklák, talán ez miatt is van, hogy itt már alig találkoztunk turistatársakkal. Az út elég sáros, ez miatt nem annyira élvezhető ez a rész, de a Cuha-patakon átkelni igazi élmény annak, aki élvezi a köveken átugrálást. Egy idő után ez a szakasz kissé egyhangúvá válik, főleg azért, mert az utolsó 3-4 kilométer Zircig gyakorlatilag majdnem teljesen egyenes. Zircre beérve kb. 1-1.5 km aszfaltozásra kell számítani, ez nem túl kényelmes, főleg a puha saras földút után.
Egy tipp (nem reklámcéllal): Zircre beérve a Pepe cukrászdába érdemes betérni, finomak a sütemények (még ha nem is a legolcsóbbak, 200-500 Ft között mozognak).
Odafele Ómassa - Bánkút
Visszafelé a Piroson és a P+-n Ómassa felé
