Felvetődött egy fotós sztorikat, anekdotákat megbeszélgető topik igénye. Mival az úttörő ahol tud segít, megnyitottam ezt a kis kávéházi szegletet.
Lehet kérem, folyvást, folyvást! Halljuk a történeteket!
Mivel lóbarát vagyok, van egy csomó képes levlapom is. Átböngésztem a régieket (kb 68 óta kedvelem a lovakat), és gondoltam, ideírom azon fotós neveket, amik fel voltak tüntetve. Hátha valakinek eszébe jut valami történet róluk.
Bakonyi Béla
Balogh B. László
Csobaji Előd
Hudetz J.
Inkey Tibor
Puskás László
Varga Gyula
Wahr J.
(no meg persze volt Alapfy és Eifert is, de ők ismertebbek)
Voltunk minap kirándulni. Kezdett esteledni, nosza akkor fotózzunk naplementét. Szedem elő az állványt, látom ám, hogy egy úriember áll a sziklán és vakuval fotózik. Látta, hogy mit csinálok, odajött, elkezdtünk beszélgetni. Gondoltam rákérdezek, hogy mégis mit csinál a vakuval, mire a válasz:
"Úgy tudom, ellenfényben célszerű vakut használni a derítés végett...."
Egy rendezvényre meghívtak néhány csikóst, hogy lovas és ostorcsattogtatós bemutatót tartsanak. Volt köztük egy öreg bácsi, aki eléggé megtörten állt és tűrte, hogy fotózzák. A hölgynek is tetszett, mert egy kupac képet lőtt róla és egyre közelebb ment. Egyszercsak az öreg odafutott hozzá, megfordította és ráugrott és elég egyértelmű mozdulatokat tett, mintha csak lovagolna.... :) Aztán azt mondta, hogy ezt a csikósok így szokták csinálni! :)))
Valamikor régen egy magyarországi gyárhoz került a pici BUKO márkájú perforálógép. Tette a dolgát a többi társával együtt. Egyszer csak megjelent valami fura mágneses szallag. Ettől fogva mellőzött lett, néha -néha azért dolgozgatott. Eljött 1995-ös év. Egy filmes a bürokrácia útvesztőjén átverekedve magát rendelt 66 tekercs 2X8mm-es filmet. A pici gép újra hasznosnak érezte magát. A munka közben észre sem vette, hogy a nagyobb tesók is többet állnak mint dolgoznak. Az ezredforduló után a gépkezelő nénik egyre szomorúbb arcal jöttek mentek. Valami Agfa megszűnését várták. Reménykedtek. Pár év múlva megjelentek a fotósok szomorkodva és kíváncsian kattogtatták a gépeiket. Elmentek... Utánunk nem maradt más mint a csönd, lekapcsolták az áramot, lezárták az épületet. A világosban pedig folyt az ösznépi búsongás, riport készítés. A nagy ember egyik nyilatkozata szerint már csak ócskavasnak jók. Teltek-múltak az évek. A csöndet csak a beázó tetőről befolyó víz kopogása és a fémtolvajok neszei zavarták meg. A pici gép ilyenkor örült, hogy könnyű nem éri meg elvinni. 2012 júliusán egy 30-as évei közepén járó férfi látogatta meg, méricskélt számolgatott. Valami átalakításról beszélt és m, hogy milyen jól együtt fog dogozni a hívógéppel és a kopírgéppel. Várta a költözést. Sajnos elmaradt a "tulaj" borsos árat szabott a pici gépre! Az ajtó lehet , hogy ezután végleg bezárult. Egyedül maradt a szertefoszlott reménnyel.
Budapesti Művelődési Központ – Budapest XI. kerület, Etele út 55., telefon: 371-2760, www.bmknet.hu Megközelíthető: 7-es, 7E, 73-as, 173E, 114-es, 213-as és 103-as autóbusszal. A kiállítás június 23-ig tekinthető meg az intézmény nyitvatartási idejében: hétköznap 8.00–19.00, szombaton 13.00–18.00 óráig, vasárnap csak rendezvények idején.
Elküldtem a linket a címedre. Nem ismerem a fotóst, de a véleményemet tartom, jó képek, felhívta rá a figyelmet. Megérdemlik. És lesz szakmai zsűri is... Csak akkor értek 1-et a lájk vadászattal, ha jók a fotók és van egy szakmai válogatás is.
ezek a kerdesek jogosak, de en megnezem a kepeket es utana dontok, hogy ismerosok szama vagy a fotó erossege dont, ezek nagyon jó fotok, logos a lajkgyujtes. gratulalok!
Volt egy állati jó meló. A Kulturális Kapcsolatok Intézetének kellett csinálni egy egy megyéről kulturális felmérést, és abból albumokat úgy, hogy minden benne legyen. Ezt a melót a csúcsszerv azaz a pártbizottság koordinálta. Ez annyit jelentett, hogy volt autó és mindenki vigyázba állt. A téma le volt írva, de a kijelölésen kívül teljesen szabad kezet adott. Tehát a témaleírásban az szerepelt - múzeum – könyvtár- falusi fiók könyvtár –kultúrház- foglakozások- néptánc – népművészet – egyedi sajátosságok- műemlékek –egyház stb.. A követelmény minimum 100darab értékelhető fotó. Ez a felvezetés és kíséret azonnal lehetőséget adott a továbbiakra, hogy az ember kössön kis bulikat is. Ennek köszönhetően csináltam később több megyei cégnek intézménynek saját anyagot, albumot, prosit. Ennek a melónak egy része Veszprém megye jutott Vass.-ra . Meg is csinálta becsületesen, és közben megegyezett az akkori apát-vagy püspökkel-, hogy meg kellene csinálni a palota műkincs leltárját fotókkal maszekba. Nem volt sürgős, tehát péntek délután, Ő és a neje beültek a Wartburgba , én felkaptam a 125-ös danuviámra és irány Veszprém. Mindketten jártunk már a palotában tehát tudtuk mi a dörgés, kértünk két létrát és nyomás. Amit tudni kell, hogy sok terem a földtől a plafonig egybefüggően volt „kitapétázva„ festményekkel, és minden tele szobrokkal. Mivel csak FF leltárról volt szó így a Varexek voltak használva 2 db 500 kodazol mellett. Az ottani emberek annyit foglalkoztak velünk, hogy háromóráként hoztak valami harapnivalót és italt. Amikor hajnal 3 körül beestünk a cellánkba, nem kellett ringatni egyikőnket sem. Szombat ugyanígy vasárnap délután haza. Három ilyen hétvégénk ment rá a melóra. Ennek egy későbbi eredménye volt, hogy megkaptuk a megbízást a fellelhető műkincs jellegű vas tárgyak és szobrok leltározására Pesten. De ez már egy másik sztori.
