Felvetődött egy fotós sztorikat, anekdotákat megbeszélgető topik igénye. Mival az úttörő ahol tud segít, megnyitottam ezt a kis kávéházi szegletet.
Lehet kérem, folyvást, folyvást! Halljuk a történeteket!
Voltunk minap kirándulni. Kezdett esteledni, nosza akkor fotózzunk naplementét. Szedem elő az állványt, látom ám, hogy egy úriember áll a sziklán és vakuval fotózik. Látta, hogy mit csinálok, odajött, elkezdtünk beszélgetni. Gondoltam rákérdezek, hogy mégis mit csinál a vakuval, mire a válasz:
"Úgy tudom, ellenfényben célszerű vakut használni a derítés végett...."
Egy rendezvényre meghívtak néhány csikóst, hogy lovas és ostorcsattogtatós bemutatót tartsanak. Volt köztük egy öreg bácsi, aki eléggé megtörten állt és tűrte, hogy fotózzák. A hölgynek is tetszett, mert egy kupac képet lőtt róla és egyre közelebb ment. Egyszercsak az öreg odafutott hozzá, megfordította és ráugrott és elég egyértelmű mozdulatokat tett, mintha csak lovagolna.... :) Aztán azt mondta, hogy ezt a csikósok így szokták csinálni! :)))
Valamikor régen egy magyarországi gyárhoz került a pici BUKO márkájú perforálógép. Tette a dolgát a többi társával együtt. Egyszer csak megjelent valami fura mágneses szallag. Ettől fogva mellőzött lett, néha -néha azért dolgozgatott. Eljött 1995-ös év. Egy filmes a bürokrácia útvesztőjén átverekedve magát rendelt 66 tekercs 2X8mm-es filmet. A pici gép újra hasznosnak érezte magát. A munka közben észre sem vette, hogy a nagyobb tesók is többet állnak mint dolgoznak. Az ezredforduló után a gépkezelő nénik egyre szomorúbb arcal jöttek mentek. Valami Agfa megszűnését várták. Reménykedtek. Pár év múlva megjelentek a fotósok szomorkodva és kíváncsian kattogtatták a gépeiket. Elmentek... Utánunk nem maradt más mint a csönd, lekapcsolták az áramot, lezárták az épületet. A világosban pedig folyt az ösznépi búsongás, riport készítés. A nagy ember egyik nyilatkozata szerint már csak ócskavasnak jók. Teltek-múltak az évek. A csöndet csak a beázó tetőről befolyó víz kopogása és a fémtolvajok neszei zavarták meg. A pici gép ilyenkor örült, hogy könnyű nem éri meg elvinni. 2012 júliusán egy 30-as évei közepén járó férfi látogatta meg, méricskélt számolgatott. Valami átalakításról beszélt és m, hogy milyen jól együtt fog dogozni a hívógéppel és a kopírgéppel. Várta a költözést. Sajnos elmaradt a "tulaj" borsos árat szabott a pici gépre! Az ajtó lehet , hogy ezután végleg bezárult. Egyedül maradt a szertefoszlott reménnyel.
Budapesti Művelődési Központ – Budapest XI. kerület, Etele út 55., telefon: 371-2760, www.bmknet.hu Megközelíthető: 7-es, 7E, 73-as, 173E, 114-es, 213-as és 103-as autóbusszal. A kiállítás június 23-ig tekinthető meg az intézmény nyitvatartási idejében: hétköznap 8.00–19.00, szombaton 13.00–18.00 óráig, vasárnap csak rendezvények idején.
Elküldtem a linket a címedre. Nem ismerem a fotóst, de a véleményemet tartom, jó képek, felhívta rá a figyelmet. Megérdemlik. És lesz szakmai zsűri is... Csak akkor értek 1-et a lájk vadászattal, ha jók a fotók és van egy szakmai válogatás is.
ezek a kerdesek jogosak, de en megnezem a kepeket es utana dontok, hogy ismerosok szama vagy a fotó erossege dont, ezek nagyon jó fotok, logos a lajkgyujtes. gratulalok!
Volt egy állati jó meló. A Kulturális Kapcsolatok Intézetének kellett csinálni egy egy megyéről kulturális felmérést, és abból albumokat úgy, hogy minden benne legyen. Ezt a melót a csúcsszerv azaz a pártbizottság koordinálta. Ez annyit jelentett, hogy volt autó és mindenki vigyázba állt. A téma le volt írva, de a kijelölésen kívül teljesen szabad kezet adott. Tehát a témaleírásban az szerepelt - múzeum – könyvtár- falusi fiók könyvtár –kultúrház- foglakozások- néptánc – népművészet – egyedi sajátosságok- műemlékek –egyház stb.. A követelmény minimum 100darab értékelhető fotó. Ez a felvezetés és kíséret azonnal lehetőséget adott a továbbiakra, hogy az ember kössön kis bulikat is. Ennek köszönhetően csináltam később több megyei cégnek intézménynek saját anyagot, albumot, prosit. Ennek a melónak egy része Veszprém megye jutott Vass.-ra . Meg is csinálta becsületesen, és közben megegyezett az akkori apát-vagy püspökkel-, hogy meg kellene csinálni a palota műkincs leltárját fotókkal maszekba. Nem volt sürgős, tehát péntek délután, Ő és a neje beültek a Wartburgba , én felkaptam a 125-ös danuviámra és irány Veszprém. Mindketten jártunk már a palotában tehát tudtuk mi a dörgés, kértünk két létrát és nyomás. Amit tudni kell, hogy sok terem a földtől a plafonig egybefüggően volt „kitapétázva„ festményekkel, és minden tele szobrokkal. Mivel csak FF leltárról volt szó így a Varexek voltak használva 2 db 500 kodazol mellett. Az ottani emberek annyit foglalkoztak velünk, hogy háromóráként hoztak valami harapnivalót és italt. Amikor hajnal 3 körül beestünk a cellánkba, nem kellett ringatni egyikőnket sem. Szombat ugyanígy vasárnap délután haza. Három ilyen hétvégénk ment rá a melóra. Ennek egy későbbi eredménye volt, hogy megkaptuk a megbízást a fellelhető műkincs jellegű vas tárgyak és szobrok leltározására Pesten. De ez már egy másik sztori.
