A négyesspinor ugyanúgy transzformálódik a Lorentz-transzformáció során, mint ahogy az elektromos és a mágneses tér is áttranszformálódik Lorentz-transzformáció során (vagy csúnyán kifejezve boostolás során). Mindenféle relativisztikus térre van transzformációs szabály. mező'=U(transzformáció)*mező
Igen, de a Dirac egyenletben ami rezeg, pszi négyesspinor a Lorentz-transzformáció során a megfelelő módon transzformálódik. A különböző koordinátarendszerek közötti viszonyok összekapcsolhatok. A Dirac egyenlet Lorentz-invariáns.
Nagyon szívesen! Nagyon jó ezekről szerintem beszélgetni. Mert a szemlélettel kapcsolatos dolgokat sokan csak filozófiai kérdésnek tekintik, és háttérbe szórítják.
"A fizikusok abban hisznek, hogy Higgs-ter tolti ki. Dirac abban hitt, hogy negativ-energiaju elektronok.
Elkepzelheted folytonos mezokent is. Azzal az a gond, hogy nehez elkepzelni, hogyan kepes hullamzani valami, ami egyetlen egesz. Sehogyan nem kerulheto el, hogy feldaraboljuk.
Ezeket a darabokat a QFT /kvantum mezo elmelet/ harmonikus oszcillatoroknak nevezi."
Igen. És ez a harmonikus oszcillátorkép volt az alapja mindennek, hogy egy korrekt térelmélet kialakulhasson.
"Auroranak: Eddig en sehol nem hallottam, hogy barki ezeket az oszcillatorokat valos letezo dolgoknak allitotta volna be, Mindig egyetlen letezorol beszelnek, a reszecskekrol."
Az a baj, hogy ezek az oszcillátorok pontszerűek, és a pontszerűség miatt rengeteg probléma felmerül. Például a vákuumenergia is fellépet, amiről a normálrendezett szorzat segítségével tudtak megfeledkezni. De akik már az oszcillátoroknak kiterjedést tulajdonítanak, ott már ennek adnak egyértelmű realitást. Ez a húrelmélet, ahol a mezők oszcillátorai húrok, és a húrok rezgési állapotai interpretálható részecskeként. A húrelméletre persze nincs semmiféle kisérleti igazolás.
Sajnos én is ezt látom. Mondjuk ismerek egy részecskefizikust, akit erről megkérdeztem, és ő is a mezőkben hitt. Az egyik évfolyamtársam pedig csak a bozonok esetén hiszi el a mezőfogalmat, a fermionok esetén nem. És van aki egyáltalán nem hisz benne. Feynman is csak kizárólag a részecsketermészetben hitt.
Én évekkel ezelőtt úgy döntöttem, hogy szerintem az a legcélravezetőbb, ha a müködő matematikai modellhez igazodó szemléletet kell megalkotni. És az 1900-as évek kvantumfizika forradalmának kezdetleges szemléletiből nem szabad kiindulni.
Hogy mi a baj a mezőképpel azt nem tudom? De szerintem ez teljes leírást tud adni a világról, mert hiszen az SM mezőkkel írja le a világot.
A korpuszkulatermészet mondjuk nagy kvantumenergiás esetben (például a jetfizikában) nagyon korrekt, mert akkor a rezgési módusok ritkák, a kvantumenergiák nagyok, és az interferenciák elhanyagolhatók a korpuszkulás természethez képest. Itt nyugodtan lehet használni a Boltzmann-statisztikát, és ezt használják is. Meg Valszov-Boltzmann elméletet is alkalmaznak, mintha tényleg csak mikrolövedékek független sokaságáról lenne szó.
De a kis kvantumenergiás esetben, ha az egyes rezgési módusok nagyon sok kvantummal vannak ellátva, vagyis sűrűek, akkor a folytonos hullámtermészet nagyon jó közelítés. Ilyenkor a kvantumeffektus szinte kimutathatatlanul picik, és az interferenciák lényegesek. Erre jó példa a mikrohullámú sugárzás.
A köztes kvantumenergián viszont sem a részecskekép, sem a hullámkép nem kielégíthető. Az a fajta Fock-formalizmusa a mkvantált mezőknek, amit kidolgoztak, remekül magyaráz mindent. Akkor nem ehhez kellene igazítanunk a szemléletet?
Én a Standard Modellnek hiszek, nem a tűsugárzás elméletének, vagy a Newtoni korpuszkula képnek, vagy a Bohr-modellnek. Erre az SM-re probálom a szemléletemet igazítani. Mihez igazítsam, ha nem ehez? És az SM-ben mezők vannak.
Én az elektrodinamikai mezőfogalmat képzelem el, csak a másodkvantálással módosítva lett. Csak azt tudom, hogy a leírás ezt használja, és müködik. A szemlélet alkotás szempontjából korrektebb, ha a leírás alapján hozunk szemléletet, és nem az 1900 évek legelejének kváziklasszikus szemléletét fogadnánk el.
Hát ez az. Mezo nem letezik. A nemletezo semmit irjak le a szamok meg az egyenletek. Mert nincs ott semmi, csak illuzio. Repkednek a fotonok, gravitonok, az elektronok, a protonok, mindenféle reszecskek esetleg atommagok de koztuk nincs semmi.
Persze a gravitonok nagyon sokan vannak es ezek okozhatjak a mezo illuziojat ami egy leiras, egyenletek es szamok, de a mogotte letezo anyag csak reszecske lehet !!!!
"Az étert arra találták ki, hoogy azt feltételezve a meglevő mechanikai törvényekkel szerettek volna leírni egy csomó jelenséget, pl. a fény terjedését mint hangrezgést."
Igen, pont ezért bukott meg ez az éterszemlélet, amikor a fényrezgés tranzverzalitását akarták ezzel magyarázni. Mert egy nagyon ritka közeg, hogy tudna tranzverzális mechanikai rezgést végezni, mert erre minimum kocsonyás anyagra van szükség. Viszont az éternek a vákuumnál is ritkábbnak kell lennie. Persze itt a fényrezgést az éter közegének r(t) kitérésének hullámzása.
A mezők esetén már nincs probléma. Mert ott a rezgés tranzverzalitása már nem a szokásos mechanikai tranzverzalitást jelenti, amikor valamilyen r(t) függvény a haladásra merőlegesen kirezeg. Ugyanis itt a mező térerőssége rezeg, és ennek nem felel meg semmilyen r(t). Vagyis nem egy mechanikai rezgés.
Marx György: Kvantumelektrodinamika könyvben úgy tárgyalja a térelméletet, hogy a mezőknek van objektív jelentése. A kvantált mező rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy nagy kvantumenergián megklönböztethető részecskesokaság tulajdonsága van, kis kvantumenergián pedig folytonos hullámtulajdonsága. Ez igazából csak két határeset. És írja, hogy köztes energián már egyik szemlélet sem igazán jó. Marx György írja, hogy a mező az, aminek fizikai jelentést kell tulajdonítani.
Az klasszikus éter meg a modern mező között látok egy lényeges különbséget.
Az étert arra találták ki, hoogy azt feltételezve a meglevő mechanikai törvényekkel szerettek volna leírni egy csomó jelenséget, pl. a fény terjedését mint hangrezgést. Nem jött be mert a klasszikus mechanika nem működött jól ebben a szerepkörben.
A mező már egészen más koncepció. Egy az új feladatra szánt új matematikai konstrukció része. Nem a régi modeltt akarták a segítségével kiterjeszteni az új feladatra,m hanem teljesen új modellt csináltal, új axiomákkal, új szimmetriával, és a mező ennek a modellnek az eleme. Létjogosultsága csak annyiban van, amennyiben a modell helyes válaszokat ad a konkrét felatatokra.
Vrobeenak nagyon igaza van, hogy amiért a specrelben az étert eredetileg be akarták vezetni nincs szükség. Pontosan mit is akarnak elvárni az étertől? Szerintem a modern térelméleteknek nincs szüksége az éterre, hiszen ott vannak a mező. Az elektromágneses mező, fotonmező, kvarkmező stb.
Ne haragudj, de ez meg kicsit olyan magyarázat, mint hogy azért van hosszú nyaka a zsiráfnak, mert különben mi tartaná a fejét ott négy méter magasan...:)
"Fogalmam sincs... Én valahogy "fundamentálisabbnak" képzelem el a viszkozitásmentességet, meg itt tényleg a kvantummechanikai határon van."
Csak mindig megemlítik, hogy a kvark-antikvark kondenzátumnak milyen fontos szerepe. Úgye a királis szimmetria helyreállásánál is ezek a kondenzátumok bomlanak fel. Úgye ezért csökkenek a királis szimmetria helyreállásánál a hadrontömegek. Ezért gondoltam, hogy a kvark-gluon plazma szuperfolyékonysága is valahogy ennek a kondenzátumnak a hatására alakulhat ki.
"A viszkozitásmérés (egy módja) nagyon röviden:
A kezdeti térbeli anizotrópiát a folyadék belső nyomása impulzusbeli anizotrópiába viszi át. Ez mérhető, az elliptikus folyás mérése révén. (Gyakorlatilag a részecskék impulzuseloszlását mérjük a reakciósíkhoz képest.)
Ha van viszkozitás, az ennek a konverziónak a hatékonyságát rontja, hiszen a nyomásgradienseket "eldisszipálja"."
Lehet, hogy valamikor majd személyesen fogok kérdezni részletesen erről, mert nagyon érdekel. Köszönöm a cikkeket!
Fogalmam sincs... Én valahogy "fundamentálisabbnak" képzelem el a viszkozitásmentességet, meg itt tényleg a kvantummechanikai határon van. (Kondenzátum: van ugye CGC modell, én meg nem értek ahhoz, mindenesetre nem látom az analógiát, de attól még lehet.)
A viszkozitásmérés (egy módja) nagyon röviden:
A kezdeti térbeli anizotrópiát a folyadék belső nyomása impulzusbeli anizotrópiába viszi át. Ez mérhető, az elliptikus folyás mérése révén. (Gyakorlatilag a részecskék impulzuseloszlását mérjük a reakciósíkhoz képest.)
Ha van viszkozitás, az ennek a konverziónak a hatékonyságát rontja, hiszen a nyomásgradienseket "eldisszipálja".
Néhány kulcsnév a témában, ha érdekel jobban: Takafumi Hirano, Miklos Gyulassy, Roy Lacey, Ulrich Heinz.
"Hát ezt a cuccot inkább "tökéletes folyadék"-nak" szokták nevezni, a szuperfolyékonyság elnevezést fenntartva a "hagyományosabb" anyagok alacsony viszkozitású állapotának."
De itt is Bose kondenzációs állapot okozza a kis viszkozitást? Honnan lehet a hatáskeresztmetszetekből tudni, hogy kicsi a kvark-gluon plazma viszkozitása?
Mert a folyadékban is azért igen erős a kölcsönhatás, ha a kicsi a viszkozitás akkor is
Így van, sőt mégígyebb: az ideális gáz viszkozitása végtelen! Ennek meg kicsi...
Akkor ez igazából egy extrém kis tértartományban megvalósuló szuperfolyékony állapot?
Hát ezt a cuccot inkább "tökéletes folyadék"-nak" szokták nevezni, a szuperfolyékonyság elnevezést fenntartva a "hagyományosabb" anyagok alacsony viszkozitású állapotának.
"A folyadékszerűség épp azt jelenti, hogy a kvarkok még nem szabadok! Nincsenek már bezárva hadronokba, de erős kollektív viselkedést mutatnak."
Akkor itt még a kvarkok és gluonok közötti kölcsönhatás még nem tekinthető kis zavarnak, vagyis még nem lenne jó a perturbációszámítás? Mert a folyadékban is azért igen erős a kölcsönhatás, ha a kicsi a viszkozitás akkor is(mondjuk a szuperfolyékonyság nem a kölcsönhatás erősségét, hanem a Bose-kondenzálódást fejezi ki, csak közvetve: ha gyengébb a kölcsönhatás akkor többen vehetnek részt a kondenzálódásban).
"Nincsenek már bezárva hadronokba, de erős kollektív viselkedést mutatnak."
Akkor ez igazából egy extrém kis tértartományban megvalósuló szuperfolyékony állapot? A statfizesek szenvedtek az ioncsapdákkal, hogy Bose-gázokat vizsgálhassanak, míg ti egy sokkal érdemekesebb verzióját hozzátok létre, amit nem kell csapdázni, mert a hatáskeresztmetszetekből is minden kiolvasható. A sokkal érdekesebb verzió most nem szubjektív álláspontom, hanem arra vonatkozik, hogy ebben a kondenzátumban nyolcféle különböző típusú gluonmező szerepel, míg a hagyományos Bose-gázoknál csak az egyedüli elektromágneses mező.
Zsákmodellről csak a Puskin utcai kvarkok fizszemlés cikkben olvastam, ami nagyon izgalmas effektív modell lehet.
"Hát mikor melyik. Ha a cuccos szélén keletkezik a pár, akkor csak az egyik, ha a közepén, akkor mindkettő, ha meg a szélefele, akkor gyengül, eltérül, de még valahogy kijut."
Akkor csak a becsapódás körülményeitől függ, hogy egy jet nyelődik el, vagy mindkettő, vagy egyik jet sem, csak eltérülnek. Ezekben a folyamatokban a gluonsugárzásnak megfelelő harmadik jet is előfordul? Mert a Pócsik QCD könyvben olvastam, hogy régen nagy jelentőségű volt a gluonsugárzásból létrejövő jet. A lényeg, hogy a jetekre hat a kis viszkozitású, de folyadékszerű kvark-gluon plazma.
"Az RAA mérésekből tudjuk, hogy összességében kb. negyed-ötödannyi jet van, mint várnánk."
Szóval a nagy része az Au-Au ütközésekben létrejövő kvark-gluon plazmába.
"Nem, itt még mindig a skálázásról beszélek. Ha a különböző részecskék (pion, kaon, proton, lambda, kszi) elliptikus folyását a kinetikus energia függvényében nézed, különböző görbéket kapsz."
"A folyadékot nem értem, mi viselkedik folyadékként, az erős kölcsönhatás ?"
Astrojan eredeti kérdése fölött elsiklottam.
Nálad kicsit kísérletibb szemszögből megfogva a dolgot:
Természetesen nem a kölcsönhatás viselkedik folyadékként, hanem a kölcsönható anyag.
Ez az anyag, amiről azt tudjuk, hogy
- nehézionok ütközésében keletkezik
- nagyon forró, nagy az energiasűrűsége
- erősen hat kölcsön (elnyeli a jeteket, míg az elektromágneses részecskéket nem)
- a végén hadronokra (mezonok, pl. pion, kaon; barionok, pl. proton, antiproton, neutron, lambda) alakul.
Kérdés akkor, hogy mik ennek a folyadéknak a részecskéi.
- a hadronok biztosan nem, mert a hőmérséklet az "olvadáspontjuk" fölött van, a hadronok mind a "kifagyás" időpillanatából származnak
- elektronok szintén nem, mert azok gond nélkül átjutnak a cuccon, és van is néhány belőlük, de kevés
- azt látjuk, hogy olyan részecskékről van szó, amikből aztán kettő "összetapadva" hozza létre a mezonokat, három pedig a barionokat - ezeket pedig kvarkoknak hívjuk.
Aurora
akkor is inkább mezonok repülnek ki belüle,
Márminthogy azok a mezonok nem voltak benne, azok létrejöttek a kölcsönhatásban. Korlát nélkül, tetszőleges darabszámban kelthetőek, az ütközés energiájától függ, hogy mennyi jön létre. (Tudom, hogy tudod, csak ne legyen félreérthető...)
és folyadékszerű állapotot alkotnak. Itt szinte szabadok a kvarkok és a gluonok
A folyadékszerűség épp azt jelenti, hogy a kvarkok még nem szabadok! Nincsenek már bezárva hadronokba, de erős kollektív viselkedést mutatnak. Ez egyébként meglepetés volt, a potenciálgödör-kép ("zsákmodell") alapján teljes szabadságot, azaz gázjellegű viselkedést vártunk. (A zsákmodell persze egy naiv effektív modell azon a tartományon, ahol nem tudsz egzaktul számolni).
Úgy tűnik, a valódi szabadság csak magasabb hőmérsékleteken következik be.
