"A toruszok mindegy, hogy forognak vagy sem, attol nem lesznek polarizaltak. A toruszokban a toltesnek lehetne ketfajta polarizaltsaga, a toltes spiral alakban kering a kozponti graviton karika korul es ennek lehet egy balmenetes spiral vagy egy jobbmenetes spiral alakja."
A tóruszaid alapvetően klasszikusak. Nem tudom, hogy a különböző tóruszaiállapotaid tudnak-e interferálni?
"Azt nem tudom, hogy letezik-e mind a ketto fele alak, szerinted van ketfele elektron ?"
Igen, és ezek teljesen függetlenek lennének, ha az elektronok tömegnélküliek lennének. Ha figyelembe vesszük, hogy a Higgs-mező tömeget generál az elektronnak, akkor ezek a helicitásállapotok egymáshoz csatolódnak.
"A tóruszaid képében az annak felelne meg, hogy jobbra vagy balra forognak.."
A toruszok mindegy, hogy forognak vagy sem, attol nem lesznek polarizaltak.
A toruszokban a toltesnek lehetne ketfajta polarizaltsaga, a toltes spiral alakban kering a kozponti graviton karika korul es ennek lehet egy balmenetes spiral vagy egy jobbmenetes spiral alakja. Azt nem tudom, hogy letezik-e mind a ketto fele alak, szerinted van ketfele elektron ?
Elemi részecske, csak három polarizációs állapota van. Két cirkulárisan (vagy lineárisan) polarizált és egy skalár. A tóruszaid képében az annak felelne meg, hogy jobbra vagy balra forognak, vagy álló állapotban vannak. De ezek nem klasszikus állapotok, hanem kvantumosak, mert ezek interferálhatnak. Vagyis inkább a húrrezgések felharmonikusaihoz hasonlatosak. Vagyis egy húr nagyon bonyolult rezgést végez, de ez egyszerű felharmonikusok interferenciája.
"Ne haragudj, de én még nem látom, hogy mi itt a kapcsolódási pont..."
Hogy a kiralitás egy érdekes téma, és az elektrogyenge kölcsönhatásokban éppolyan fontos, mint a biofizikában.
"Viszont arra kérlek, a részecskék kiralitását (jobb- vagy balkezességét) különböztesd meg a helicitástól. A kiralitás szimmetria-tulajdonság, inerciarendszertől független - hülyén is nézne ki, ha azt mondanánk, hogy X rendszerben a balkezes elektron részt vesz a gyenge kölcsönhatásban, de ha Y rendszerből nézzük ugyanazt az elektront, akkor jobb kezes, úgyhogy nem. A helicitás mozgási mennyiség, és -ahogy mondtad- inerciarendszertől függ. A kettő csak tömeg nélküli részecskék esetén egyezik meg."
A kiralitás és a helicitás nem egymás szinónimája?
Amúgy igazad, az elektronnál, mivel nem tömegtelen részecske, nem inerciarendszertől független tulajdonsága a helicitása. Csak a neutrino mindig balcsavaros, ezért az elektronnak csak mindig a balcsavaros komponensével tud csak kölcsönhatni. Az elektron jobbcsavaros komponense nem hat semmivel kölcsön, az azért van, mert ez a neutrino jobbkezes részével van csatolva, ami nulla. De az, hogy az elektronnak mindig a balkezes része vesz részt a gyenge kölcsönhatásban az csak annak köszönhető, hogy a neutrinoból csak balcsavaros van.
Ne haragudj, de én még nem látom, hogy mi itt a kapcsolódási pont...
Viszont arra kérlek, a részecskék kiralitását (jobb- vagy balkezességét) különböztesd meg a helicitástól. A kiralitás szimmetria-tulajdonság, inerciarendszertől független - hülyén is nézne ki, ha azt mondanánk, hogy X rendszerben a balkezes elektron részt vesz a gyenge kölcsönhatásban, de ha Y rendszerből nézzük ugyanazt az elektront, akkor jobb kezes, úgyhogy nem. A helicitás mozgási mennyiség, és -ahogy mondtad- inerciarendszertől függ. A kettő csak tömeg nélküli részecskék esetén egyezik meg.
Amúgy sokkal jobban illik ez a téma a Higgs-mechanizmusból, mint első pillantásra látszana. Mert a Higgs mechanizmus tömeggenerálása is a részecskék kiralitásszimmetriáját sérti. Mert a Higgs-mechanizmus során, amikor a részecskék a Higgs-mező vákuumvárhatóértékével kölcsönhatnak, akkor a részecskék tömege megjelenik. A tömegtelen részecskék, mivel fénysebességgel haladnak, a kiralitásuk ( másnéven helicitásuk) megmaradó tulajdonság. A kiralitás a részecske perdületének az impulzus irányába mutató komponense. Mertha például egy részecske jobbcsavaros, akkor az minden más inerciarendszerből nézve is jobbcsavaros marad. Mivel a relativisztikus sebességösszeadás miatt a fénysebességgel haladó részecske bármely inerciarendszerből nézve fénysebességgel halad. Vagyis a nulla tömegű részecskék sebességállapotától függetlenül jellemző tulajdonsága a kiralitása.
Más a helyzet a tömeges részecskéknél. Itt egy hozzánk képest gyorsabban haladó részecske kiralitása legyen jobbcsavaros. Akkor, ha átszállunk egy olyan inerciarendszerbe, amiben mi lehagyjuk a részecskét, akkor már a részecskét balcsavarosnak fogjuk látni. Vagyis a tömeges részecskék kiralitása a megfigyelő inerciarendszerétől függ.
Szóval a Higgs-mechanizmus előtt, amikor a részecskék mindegyike tömegtelen volt, akkor a részecskék kiralitása inerciarendszertől függetlenül jellemzi a részecskét. Kiralitásszimmetria áll fel. A gyenge kölcsönhatás furcsa tulajdonsága, hogy csak balcsavaros neutrinok vannak, amikhez balcsavaros elektronok és balcsavaros kvarkok csatolódnak. A neutrinonak csak az antineutrinoja csatolódik jobbcsavarosan a részecskékhez. Emiatt a jobbcsavaros elektronok és kvarkok nem vesznek részt a gyenge, neutrinos folyamatokban, magukban jobbos szinglettet alkotnak. Hogy miért nem vesz részt a jobbcsavaros neutrino a gyenge kölcsönhatásokban? Na ez jó kérdés!
Régebben azt gondolták, hogy a neutrino tömegtelen, így a neutrino kiralitása egy fő jellemvonása. Azóta kiderült, hogy a Napneutrinos kisérleteket csak a neutrinooszcillációval lehet megmagyarázni, ami szerint a neutrino tömeges. A Standard modell azonban a neutrinot tömegtelennek kezeli. Felmerült a gondolat, hogy a neutrino esetleg nem Dirac-fermion(amik általában a fermionok, amiket a Dirac egyenlet ír le), hanem Majorana-fermion.
Ez nagyon érdekes téma! :) Gondolom a körülmények változása is kihatott mindenre, ami egyszer nyerő volt, az később vesztes verzió lett. Jó lenne, ha ezeket a dolgokat lehetne valahogy fizikával is magyarázni. Esetleg a gyenge kölcsönhatással. :)
Igen, katalizátoros környezetre mindenképpen szükség lehetett, hiszen nélkülük a reakciók akár napokig is eltarthattak. Ez lehetett valamilyen felület, akár kristály is - beépülve a sejtkezdeménybe.
Mindenesetre az önreprodukció, és az anyagcsere a növekedéshez valószínűleg a szükséges feltételek között van.
Szerintem az élet a földön nagyon de nagyon sokszor kialakult kezdetleges formájában, különböző - egymástól akár merőben eltérő - módokon, ám a rossz hatékonysága miatt újra meg újra elpusztult. Nagy szerencse kellett ahhoz (de idő volt bőven), hogy egymás közelében akár két formában is létrejöjjön. Ezek aztán terjeszkedvén gyakran csak elpusztították egymást, vagy csak az egyik felélte a másikat, majd az előbbi okok miatt maga is elpusztult. De lehetett egy még szerencsésebb eset, amikor szimbiózisba kerültek, és átvették egymástól a hatékonyabb lehetőségeket. Ezáltal hosszabb távon fenn maradhattak. Valójában még így is lehet, hogy ilyen hatékonyabb életből több is kialakult az évmilliók során, és találkozván "harcolhattak" vagy "együttműködhettek" egymással, attól függően milyen kémiai alapokra épültek. Az egészből azonban végül csak egyféle rendszer maradt meg, és fejlődött tovább a napjainkig, elpusztítva minden másfajta életkezdeményt a földön. Legalább is a ma létező földi élet molekuláris alapjaiból ez következik, mivel az itt mindenütt ugyanolyan.
Allitolag az anyagban levo kristalyok is katalizaltak azaminosavak, es a feherjek szinteziset. Peldaul a kvarkckristaly kismerteku kiralitasserutese igy befolyasolhatta az aminosavak kiralitasat.
Nehez kerdes, hogy honnantol, milyen kemiai folyamatoktol kezdve beszelhetunk eletrol. Mert bioszbol meg tanultam, hogy az orokitoanyag nelkuli konglomeratumoknak is vannak bizonyos eletjelensegei.
OFF!!! (mivel nem Higgs téma, és még hamburger se...)
Igen! Talán meglepő, de a feltételezések szerint az élet keletkezése inkább RNS alapon indult. Erre épült rá a fehérjekonstrukció, többnyire szerkezeti elem részeként, majd jóval később katalizátor gyanánt a sok-sok enzim. Az enzimek szintén fehérjék (aminosav láncok), s a reakciók nélkülük is lezajlanak, csak nagyon rossz hatásfokkal, nagyon lassan.
Az egész egy hosszú evolúciós folyamaton keresztül alakult ki, míg végre már normális egysejtűek is létezni kezdtek. Ám ezek az egysejtűek, és bennük a folyamatok merőben különböztek az élet születésének pillanatában létezőktől. Legalább annyira, mint amyennyire az egysejtűek különböznek tőlünk.
Azok az enzimek, amelyek L aminosavakat tartalmaznak, és csak jóval később jöttek létre - hasznos segítőtársként - mint az L aminosavakon alapuló élet.
"Én ennyire nem tudok belemélyedni. Számomra ez inkább egyfajta megérzés, ami persze lehet hamis is. (Valójában a megérzéseim szelektálására szeretnék többet tudni)."
Szerintem a fizika erre a legjobb modszer. :)
"Egyébként pedig talán a káosszal csupán érintőlegesen lehet kapcsolatban, mert a pillangóhatás nem azt mondja, hogy a pillangó szárnycsapása a föld túlaldalán tornádót idézhet elő, hanem csupán egy lehetőséget. Azaz akár ennek a következtében lehet tornádó, és ha nem történik meg, akkor esetleg meg nem."
Talan az a legbecsaposabb dolog a vilagon, hogy ugye a fizika, a Standard Modell elvileg a vilag minden jelenseget tartalmazza, elvileg mindent leir. Megis csak a legegyszerubb esetekben lehet jelenleg megoldani ezeket az egyenleteket. Peldaul a Kaosz is annak megnyilvanulasa, hogy erosen nemlinearis rendszereknel nem mukodnek azok az egyszeru osszefugggesek, amik linearisaknak alkalmazhatoak. Csak numerikus modszerekkel lehet felterkepezni a mozgast. Ugye a Kaosz nemcsak egyszeri instabilitas(pillangohatas), hanem folyamatos, egymas utan kovetkezo instabilitassorozat.
"Amit meg én vélek: létezhetnek olyan kvantummechanikai jelenségek, amelyeknek - egyébként jelentéktelennek vélt - hatásai fölhalmozódhatnak, és jól észlelhető eredményt szülhetnek. S bár - a tudomány mai állása szerint - ezeket csupán véletlennek tudjuk be, ám ténylegesen konkrét - kvantummechanikai - okai lehetnek.
Az egyik megérzésem (feltételezésem) pl. a hiperonokat tartalmazó atomokkal kapcsolatos. Ismervén a szabad neutron instabilitását, és az atommagon belüli stabilitását, elképzelhető, hogy egyes hiperonok hosszabb távon stabilak maradhatnak bizonyos atommagokon belül, neutront vagy protont helyettesítve (vagy akár ++ vagy - töltéssel). Ez önmagában még nem is az én ötletem. De ezek az atomok nagyon hasonlóak ahhoz az elemhez, amelynek a magtöltése azonos velük (hiszen kémiailag az elektronok számítanak), ám a viselkedésük csak nagyon hasonló. Az eltérés hatása azonban bizonyos körülmények között felhalmozódhat, és az eredeti kémiai értelmezéstől eltérő eredményt szülhet. Lehet, hogy ez csupán fantazmagória, de az is lehet, hogy a dolgok itt vannak az orrunk előtt, csak még nem látjuk őket. Lehet, hogy bizonyos nehezen magyarázható kémiai (vagy biológiai) jelenségek hirtelen értelmet nyernek ezáltal. Csak ehhez az kell, hogy mások számára is érthetővé váljanak a kvantummechanika erős matematikát igénylő "bikkfanyelvén" megfogalmazott összefüggések.
Mindenesetre én érdeklődve várom a nehézionos ütköztetésekből eredő felfedezéseket, mert talán kiderül, hogy a ritkaság nem is olyan ritka."
Sajnos a Kaosz, ahogy latom nehezen hatolt be a kvantummechanika teruletere. Egyedul a mezoszkopikus rendszereknel talakoztam vele. Szupravezetoknel targyaljak, ahol elektronok visszapattannak szupravezeto feluleterol. Olyan esetekben, ahol jok a pontmechanikai kozelitesek.
Az a problema, hogy a hiperonok es a nukleonok kozotti kapcsolat nagyon tisztazatlan. Mert oke, hogy a hadronokat alkoto valenciakvarkokat tudjak, de ennel sokkal tobb minden van egy hadronban. Tele van gluonnal, es kvark-antikvark parokkal. Ezeknek a hadronbeli szerkezete is erdekes lehet, hogy osszevisszza vannak-e, vagy kirstalyos rendben rendezodnek-e. Tudod a delta+ es a proton azonos valenciakvarkszerkezetu. Latszolag csak a kvarkok spinallasaiban ternek el egymastol, de ez nem magyarazzam meg a jelentos tomegkulonbseget a delta es a proton kozott. Ezt a kulonbseget a gluonoknak es a kvark-antikvark paroknak kell okozniuk.
Én ennyire nem tudok belemélyedni. Számomra ez inkább egyfajta megérzés, ami persze lehet hamis is. (Valójában a megérzéseim szelektálására szeretnék többet tudni).
Egyébként pedig talán a káosszal csupán érintőlegesen lehet kapcsolatban, mert a pillangóhatás nem azt mondja, hogy a pillangó szárnycsapása a föld túlaldalán tornádót idézhet elő, hanem csupán egy lehetőséget. Azaz akár ennek a következtében lehet tornádó, és ha nem történik meg, akkor esetleg meg nem.
Amit meg én vélek: létezhetnek olyan kvantummechanikai jelenségek, amelyeknek - egyébként jelentéktelennek vélt - hatásai fölhalmozódhatnak, és jól észlelhető eredményt szülhetnek. S bár - a tudomány mai állása szerint - ezeket csupán véletlennek tudjuk be, ám ténylegesen konkrét - kvantummechanikai - okai lehetnek.
Az egyik megérzésem (feltételezésem) pl. a hiperonokat tartalmazó atomokkal kapcsolatos. Ismervén a szabad neutron instabilitását, és az atommagon belüli stabilitását, elképzelhető, hogy egyes hiperonok hosszabb távon stabilak maradhatnak bizonyos atommagokon belül, neutront vagy protont helyettesítve (vagy akár ++ vagy - töltéssel). Ez önmagában még nem is az én ötletem. De ezek az atomok nagyon hasonlóak ahhoz az elemhez, amelynek a magtöltése azonos velük (hiszen kémiailag az elektronok számítanak), ám a viselkedésük csak nagyon hasonló. Az eltérés hatása azonban bizonyos körülmények között felhalmozódhat, és az eredeti kémiai értelmezéstől eltérő eredményt szülhet. Lehet, hogy ez csupán fantazmagória, de az is lehet, hogy a dolgok itt vannak az orrunk előtt, csak még nem látjuk őket. Lehet, hogy bizonyos nehezen magyarázható kémiai (vagy biológiai) jelenségek hirtelen értelmet nyernek ezáltal. Csak ehhez az kell, hogy mások számára is érthetővé váljanak a kvantummechanika erős matematikát igénylő "bikkfanyelvén" megfogalmazott összefüggések.
Mindenesetre én érdeklődve várom a nehézionos ütköztetésekből eredő felfedezéseket, mert talán kiderül, hogy a ritkaság nem is olyan ritka.
Engem is felkeltettek a Káoszos elméletek. Főleg az erős kölcsönhatás kapcsán. Ugyanis kis energián az erős kölcsönhatás perturbatív úton nem számolható, mert a kölcsönhatási tag nem sokkal kisebb a szabad részhez képest. A rácstérelmélet tud ilyenkor számolni, mert rácsdiszkretizációval, a funkcionálintegrálással megoldható egy az egyben a QCD egyenlete. Oké, de az integrálás kisimítja az ingadozásokat, nagyon eltérő esetekhez tartozhat ugyanaz az integrál (vagyis szám). Mi lenne, ha káosz oldaláról probálnák megközelíteni a problémát?
Én nem tartom meglepőnek. Már rég számítottam valami hasonló jelenségre.
Leginkább a "pillangóhatás"-ra emlékeztet (l. Ray Bradbury: Mennydörgő robaj, és az annak alapján készült filmet). Ez pedig megerősíti a fizaika Kvantumkáosz-elméletének létjogosultságát (legalább is véleményem szerint).
Most látom csak, hogy az első cikk szerzője kicsoda :) .
Markó cikke azért több lehetőséget is fölvet. Kb. az szól a gyenge kh. paritássértéséből eredő magyarázat mellett, hogy _többnyire_ az annak megfelelő kezességűekből van több.
Z bozon hogyan hat kolcson a fotonnal?
Hát sokadrendben, nem? Fermionhurkon keresztül, pl.
A Lagrange-ban valami olyan van (a dolog struktúráját tekintve, és most lusta vagyok utánanézni, mű-ket nem írom be, bocs), hogy q*J_em*A , de (g*J_em+g'*J_3)Z - g és g' közt van valahogy a Weinberg-szög, és a J_em az szimmetrikus, a J_3 viszont már szelektív a jobb-bal tekintetében. De ezt szerintem te jobban tudod nálam. :)
Igazad van, hogy mostmar az elo szervezet biztositja az L aminosavak kizarolagos jelenletet. Lehetnek kivetelek egyes bakteriumokban es tengeri csigakban. de ez nagyon ritka. A cikk arra akar magyarazatot adni, hogy mi adta az L-aminosavak pici tobbseget akkor, amikor meg nem volt elo szervezet.
Nem tudom, ez nekem is gyanús. Van benne egy-két feltételezés. Utána kéne olvasni rendesen. A Fiziki Zsemlés cikkből nem az jön le, hogy konszenzus lenne a kérdésben...
..az elektrogyenge kölcsönhatás által biztosított előny a folyamat ideje alatt miképpen erősödik fel oly módon, hogy például a 20 aminosav.. szinte teljesen átment D-ből L formába..
Azért ne keverjük az aminosavakat ide, mert az élő szervezetbe beépülő L aminosavakat enzimek válogatják ki és már olyan fehérjéket eszünk amik eleve L aminosavakat tartalmaznak, D aminosavak normálisan nem épülnek be, felszívódásuk is lassúbb. Egyes bacillusok tartalmazhatnak D aminosavakat is, ugyanis a fejlettebb szervezetek nincsenek felkészülve (jól) ezek lebontására és ez a bacillusnak kényelmes. Kis mennyiségben meg mindenhol előfordulhatnak D aminosavak.
