"Relics" is a collection of very early Pink Floyd singles and rare tracks, covering the band's first couple of years from 1967 to 1969. Consider it "Pink Floyd: The Early Years," if you like. Five tracks come from the group's first three albums: the classic, trippy instrumental "Interstellar Overdrive" and the half children's song/half freak-out number, "Bike" (both from "Piper At The Gates Of Dawn"), the breezy "Remember A Day" (from "A Saucerful Of Secrets"), and a pair of tunes from the "More" movie soundtrack: the eerie "Cirrus Minor," and the thunderous rocker, "The Nile Song." All superb stuff, but the main selling point of "Relics" are the six rare Floyd tracks that make up the remainder, such as the classic early singles "Arnold Layne" and "See Emily Play," both great little blasts of late-60's psychedelic pop, the jaunty "Paintbox," and the lovely, mysterious atmosphere of "Julia Dream." Also included is the original studio version of "Careful With That Axe, Eugene," an outstanding Floyd instrumental that's probably more famous in it's live version from the "Ummagumma" album. Although the live version of "Eugene" IS more monstrous and powerful, as the Floyd were able to slowly build it up and expand on it in concert, the slightly-faster studio version is nothing to sneeze at either, and the band give it a studio performance that's very impressive, skillful, and passionate. And finally, there is what is quite possibly the happiest, most upbeat song in the entire Pink Floyd catalog, "Biding My Time." Although the song starts out softly, before long the band turn it into a full-throttle jazz-rock rave-up, complete with horn section! Sounds to me like the Floyd had a grand ol' time in the studio when they recorded this number, and it shows. Love it! Pink Floyd's "Relics" may indeed be, as the album cover says, "a bizarre collection of antiques & curios," but oh, is it good. Floyd fans everywhere should definitely add this album to their collection.
Nálam fordított a probléma, tulajdonképpen majdnem mind megvan már hosszabb idő óta, sőt az Ummagumma, Meddle, Wish You Were Here, The Dark side of the Moon, Animals, Tha Wall, Momentary L...., megvannak plusz még LP-n is. Csak ezért nem rendeltem meg ezeket az új kiadásokat, viszont nem volt meg a The Division Bell, azt megrendeltem és meg is jött. Viszont határozottan tetszik a WYWH bónusz cd, amit letöltöttem a netről, talán mégis megrendelem eredetiben, hiszen az a 20 euró remélem nem dönt nyomorba.
Mivel nekem eddig otthon semmi eredeti Floydom nincs, minden új lesz ami benne van. S mivel jövel a télapu, meg a jézuska, most nem vizslattam mélyebben a tartalmát. Úgy vagyok vele mint a csávó a renault tudom is én mivel a reklámban nincs rá szükségem de KELL NEKEM :-)
Az Immersion semmiképpen nem éri meg a WYWH esetén, mivel azon a plusz négy CD-n is csak különféle mixek, DVD, Bluray van, amelyek nem részei az Experience-féle kiadványnak. Persze akit érdekelnek a kivetítőn játszott filmek, annak jó, de azok engem nem érdekeltek soha személy szerint...
Opszla most látom megtakarítottam 10000 Huf-ot :-) Egy hete ötezerrel olcsóbb volt mindkettő, azóta kicsit romla a forint meg ilyenek. :-( Bocs a félre infóért.
Bocs! Valóban mindenképpen helytelen volt az a megjegyzésem. És ezt nem udvariasságból mondom, hanem így is gondolom. Márcsak azért is, mert valóban nincs annyira távol a véleményunk, ahogy a blogbejegyzés elso olvasása után tunt nekem. Igen, valóban a szomorú lényeg az utolsó bekezdésben olvasható.
köszönöm a válaszokat – ugyanazt tudnám mondani amit ott, a honlapon is válaszoltam valakinek, azaz nem biztos hogy annyira távol van a véleményünk, nem olyan kategorikus a véleményem ahogy talán érzitek (azért vaskalaposnak ne tituláljuk egymást... ;-) ), csak a mihez képest a kérdés, illetve hogy ezek után milyen kiadványokat várhatunk (semmilyeneket). A lényeg és az igazi fájdalom az utolsó bekezdésben.
Egyébként a kiforratlansághoz hozzátesz az is, hogy koncertfelvételek. De ha annakidején ez a három hosszú szám megjelenik egy dupla LP albumon, mondjuk éppen illett volna a Nile Song a Raving & Drooling mellé egy fiktív 2. oldalon, és a 4. oldalra pedig 2-3 régebbi számot számot mondjuk a Meddle-rol vagy valami egyveleget az Obscured by Cloudsról, esetleg egy rovidebb Atom Heart Mother verziót, stb., akkor ma ezt a koncertalbumot nagyon nagyra tartanánk.
Hozzáteszem, hogy annakidején nagyon fiatalon, amikor a Wish You Were Here albumot eloszor hallottam a rádióból felvéve, kb fél évig nem tudtam ki játszik, csak azt tudtam, hogy ilyen zenét még nem hallottam és nagyon tetszik. Igaz hiányzott az album eleje, mert késon kapcsoltam be a rádiót és a felvételt, és a vége, mert nem fért a szallag végére. A Beat kedveloinek musorát játszottam akkor fel, délután 14:45-kor kezdodott a musor minden pénteken a Petofi rádión. Azt sem tudtam, hogy létezik valami Pink Floyd, de ez a zene nagy hatással volt rám. Szerintem a mai véleményeket nagyon determinálja mai tudásunk és az, hogy azóta sok mindent hallottunk és még az új sem újdonság. És hát ez nem is új felvétel....
Talán nincs igazam, de ez csak egy más látásmód részemrol. Éppen ezért nem vitának szántam hozzászólásom.
Én örülök ezeknek a koncertfelvételeknek, szívesen hallgatom őket. De közben teljesen egyetértek Bálinttal. Valóban kiforratlan ez a 3 szám, még a Shine on is.
Én például nem nagyon értek nagyon egyet a leírtakkal. Persze nekem is hiányzik nagyon és én is szívesen hallgatnák meg jó minőségben abból az időből egy koncertfelvételt, de az valószínűleg úgyis külön jelenne meg, ha van egyáltalán ilyen.
Viszont számomra nagyon is van értelme ilyesmit meghallgatni, ami ezen a felvételen van. Nem mindig az a szép és jó, ha valami tökéletesen ki van dolgozva. Számomra a nyers dolgok is érdekesek, nagyon érdekesnek találom hogyan alakult ki valami. Például hallottam egy rossz minőségű koncertfelvételt, úgy 1970 körül játszhatták fel, már ott hallani bizonyos elemeket az 1977-ben megjelent lemezről. Ebből is látni, hogy hogyan érlelődöt zenéjük. Például számonra egyáltalán nem unalmas ez a 3 élő szám, kimondottan örülök ezeknek. A Wine Glasses elemei pedig hallhatók a Shine On You Crazy Diamond-ban, tehát ez inkább csak érdekesség, tipikus bónusz. A Have A Cigar-nak ezt a verzióját talán helyenként jobbnak is tartom, talán "pinkfloydossabbnak", mint az ismert verziót, talán a hosszabb instrumentális rész miatt, persze még kissé darabos és mindannyian a Roy Harperoshoz vagyunk szokva. A Grapellis verzió nekem tetszik, de talán valóban nem illett volna az albumra, de ebben sem vagyok biztos, hiszen ha nincs az albumon a Welcome To The Machine, és mondjuk más van helyette, mondjuk a későbbi Mother, Comfortable Numb vagy a Hey You, akkor azt mondanánk a Welcome To The Machine sem illik oda. Pedig nagyon is oda illik, oda való, de a szokás, a szokott hangzás nagy úr. Talán nem szabadna vaskalaposan értékelni a zenét, főleg akkor nem, ha inkább csak plussz adalékként jelenik meg valami. Ráadásul az első három élő szám külön koncertlemezként is megjelenhetett volna annak idején, van annyira jó, mint az ummagumma live része.
Persze egyáltalán nem biztos, hogy nekem van igazam, mindössze ez egy szubjektív hozzászólás.
A napokban jelent meg - a Dark Side of the Moon után - a következő díszkiadvány a Pink Floyd ünnepi sorozatában, a Wish You Were Here csomag, mini és maxi kivitelben; az anyagban az igazi újdonság (a promóciós anyagok, a díszcsomagolás, a filmanyagok és a képeskönyv mellett) a[...] Bővebben!Tovább »
Egyáltalán rögzitettek-e ebben az időszakban (75-77 között) profi technikával felvételt bármelyik koncertről? Már csak, hogy érdemes (volt-e) reménykedni?
Akartam írni valami bíztatót, de inkább utánanéztem, és már csak The Wall Immersion Box lesz, ahhoz kapcsolódó koncert meg már van is kiadva hivatalosan... Szóval egyetértek :(
kösz! jót tesz ezeknek a koncertfelvételeknek a minőségi felvétel, nagyon sokat tesz hozzá a zenéhez, a szépségéhez, az erejéhez a kalózfelvételekhez képest.
*
Jól tudom hogy az itteni koncertfelvételek ugyanarról a 74 novemberi felvételről származnak, mint a Dark Side élő változata? Ezen nagyon elcsodálkoztam (és szomorodtam), és nagyon nem értem. Mikor egy ilyen díszkiadás lehetőséget adna a meglevő felvételekből egy csapat koncertjeinek legátfogóbb, legszínesebb bemutatását, akkor találnak egy azaz EGY darab koncertet, amit darabjaiban jelentetnek meg itt-ott? És a 75-ös turné? és a 77-es turné?... És a hosszú-hosszú koncertek, az Animals anyagának teljes eljátszása?...
Félreéstés ne legyen, kiváló az anyag, csak a választás okát nem értem, és az fáj, hogy ha ez jelent meg, az azt is jelenti, hogy más már nemigen fog (Mason mondta egy interjúban, hogy gyorsan ki akarták használni z utolsó pillanatát annak, hogy az emberek még egyáltalán vesznek lemezeket, CD-ket). Így szinte biztos, hogy NEM lesz 75-ös, 77-es koncert, soha többé... Ez fáj nekem.
rekviem a háború utáni álomért, írta roger waters A háború utáni álom - The Post War Dream Lehetséges múltjaid - Your Possible Pasts Az vagy te is? - One of the Few A hős visszatér - The Hero's Return The Gunner's Dream Őrült szemek - Paranoid Eyes Get Your Filthy Hands Off My[...] Bővebben!Tovább »
hát, ebben nem tudok segíteni. először a youtube videó hangját tunningoltam, aztán megtudtam, hogy az újrakiadott TDSOTM második CD-jén ez van rajta egy az egyben, úgyhogy azt átkonvertáltam 48 kHz-re és hozzászinkronizáltam a videó hangjához és kcisit "lőttem" rajta, mert nagyon nagy volt a dinamika. (vagyis a legnagyobb hangerősséghez képest - , ami közel 0 dB - a leghalkabb ének, gitár, vagy egyéb finomabb dalrész nagyon halk volt (-30 dB körüli asszem), úgyhogy komprimáltam rajta egy keveset.
a hangképbe, frekvenciamenetbe azért nem nyúltam bele, mert deluxe kiadás lévén úgy gondoltam, a hanggal ők dolgoztak a stúdióban, nem akartam belerondítani.
