és igen, azt gondolom, illik róla megemlékeznünk. ki hogyan tud.
én most egyfolytában bőgök, de közben írni is próbálok, és szeretnék leírni valamit...mint ahogy szeretném, hogy ha van vmilyen személyes emléketek C-vel kapcsolatban, olysmi is, amit itt a fórumon tanultatok, átéltetek, akkor írjátok le.
nem tudlak azonosítani, de köszönöm, mármint ami engem illet, csak ez most nagyon sok, annyira úgy tűnt, hogy jól van, aztán lehet, h a lelke jól is volt, csak a teste nem bírta-ez nem téma már, a lényeg, hogy nincs többé. most úgy érzem, nem iilik erről többet írni, pedig szeretnék, jó lenne, mittudoém. elnézést.
Ma délután 4 órakor elhunyt. Félórát küzdtek még az életéért. Ennél többet itt nem kívánok mondani. Ha valaki esetleg nem követte volna itteni ténykedésemet, vagy nem kötötte össze a szálakat: a sógornőm volt.
Te figyelj ide, a ... hogyismondjam ... hetero párkapcsolatban élsz? Hová valósi vagy?
Tudod mit? Dobj már meg egy e-maillel, mert eléggé személyes jellegű dolgot akarok kérdezni. Én most nem tudok emailt írni, mert itt meg valami miatt a gmail-t nem mindig elérhető.
Nem gondolom hogy egyedi tüneteket produkálok, azt se hogy ez egy verseny lenne...
Ellenben próbálok informálódni, mivel nem beszélgetek ilyesmiről senkivel, bár nyilvánvaló, hogy szakképzett emberrel kellene.
Nem volt semmi nagy törés az életemben, tehát valószínűleg gyerekkortól datálódik a dolog, két olyan momentum van, ami biztos, hogy mélyítette a problémámat, egyik a már említett homoszexualitásra való ráeszmélés, illetve volt egy hosszabb cannabis fogyasztó időszakom. Érdekes módon viszont egyiket se, sőt a jelenlegi állapotomat se bánom 100%-osan, a sok rossz mellett vannak jó tulajdonságaim, képességeim, amik ezzel összefüggésben alakultak ki. Persze nyilván szeretnék normális emberi kapcsolatokat, anélkül nincs értelmes létezés.
Szocfóbos csoport volt, de mivel tudtam mindenkiről, hogy hasonlóan defektes, illetve nem találtam olyat, aki "érdekelt volna", nem okozott gondot a beszéd.
Túl azon, hogy hallgatag vagyok társaságban, van olyan is, hogy már attól elpirulok (nem látom magamat kívülről, de mintha hirtelen megugrana a vérnyomásom, melegem lesz, stb.) hogy eszembe jut valami közbevetés, ami végül persze bennem marad. Szánalmas :S
Teljesen random módon néha nem tudok mások előtt enni, elkezd remegni a kezem, nyakam, főleg a leves meg a kávé a halálom ilyenkor.
Időnként jelentkezik az, hogy bezárom az ajtót (sose felejteném el), de pár emelettel lejjebb elbizonytalanodok, és vissza kell mennem leellenőrizni.
Képtelen vagyok huzamosabb ideig figyelni valakire (akár dialógus közben, akár órán előadásra, bármennyire is érdekes), mert előbb-utóbb elkezdek befele szemlélődni, valamilyen megtörtént, vagy fiktív eseményt kezdek kielemezni, ezeket saját hangon narrálom is többnyire. Általában elmondható, hogy rengeteget foglalkozok magammal, rossz értelemben.
En meg nem voltam csoport terapian de nagyon erdekelne hol voltal mert voltam mar pszichologusnal mielott ki jottem volna kulfoldre de ez 3 eve volt es nem volt jo.Nem is tudom,h.eltem tul ha belegondolok valoszinu a tesom segitsegevel.Mar a munkahelyemre is nagyon sok erot kell vennei hogy bemenjek.Nalam a beszelgetes hozzza ki a szorongast ezert gondolkodtam a csoport terapian ott hatha tanitanak valamit.Ahol te voltal ott csak szocfobosok voltak vagy masok is?