senki nem mondta hogy teljesíteni kell, ez túl izzadságszagú, de nagyon sok sárkány feleség van akik nem fekszenek le a férjükkel vagy tessék lássék módon odarakják a pinájukat, csoda ha nyomorult pasi szeretőhöz megy??? de nemcsak a szexről van szó, nagyon sok picsa csak arra hajt hogy anyagilag kihasználja a férjét, nem szeretem azokat a feleségeket akik sírnak rínak hogy elhagyott az uram, csak azt nem veszik észre hogy jócskán benne voltak abban hogy el lettek hagyva.......persze ezeknek a nőknek a szerető a kurva aki elcsábította a férjüket........ha nem inged ne vegyed magadra...
Ez annyira szép, hogy csípőből véleményt alkotsz rólam, hogy nem is nagyon hiszem, hogy van hozzáfűznivalóm... Mint írtam, vannak kivételek... A ti kapcsolatotok akkor kivétel, így jó? A nagy átlag nem ez, teljesen mindegy hány ilyen kapcsolatot és együttélést ismersz. Nyilván az is kérdés, hány évesen vált az ember fia-lánya... Ha 25 évesen dobbant egy elsietett házasságból az más, mint ha 45 évesen egy hosszú kapcsolatból... mert ha 50 felett van mire rájön, hogy amire váltott az sem jobb, mint amiről, akkor már lehet nem ugrál, hogy további virágra szálljon, de nem azért mert az annyival jobb és annyival többet kap abban a kapcsolatban, egyszerűen csak nem akar egyedül maradni... De azért csak légy annak boldogságában, hogy te mindent megadsz és EZÉRT marad veled majd mindig. Nem tudom ez boldogság-e, egy olyan élet, amiben tudod hogy nem hibázhatsz..? Most őszintén... van, hogy valaki mindig 100%-on teljesít?
Jópár szeretöi kapcsolatból kinőtt házasságot együttélést ismerek ami már jócskán túl van azon az időhatáron amit leirtál.....az enyém is ilyen.....szerintem intelligens ember nem szidja az exet, mint ahogy az új nőt sem, nyilván te tettél azért hogy elhagytak és megcsaltak, általában ez így van mikor a pasi szeretőhöz menekül, viszonylag ritkább az hogy otthon megkap mindent és mégis csal
Személyes tapasztalatom is van, sajnos, én lennék a gonosz ex... és a saját életünkről ennél részletesebben most nem szeretnék beszámolni, mert óhatatlanul magukra ismerhetnek a felek (és ismerőseik), bármennyire kozmetikázom a dolgokat... ha meg túl sokat takarok, akkor meg erősen félreérhető a dolog.. Csak azt tudom, hogy ennél normálisabban, nyitottabban nehéz hozzáállni a dolgokhoz, amit csinálok, az a "rendes" és a "balek" határán mozog erősen és még így is én vagyok állandóan a rossz, meg aki nem veszi őket figyelembe... Holott csak az van, hogy néha húzok határokat a saját magam érdekében. De nagyon sok olyat benyeltem már, amit nem lett volna kötelező.. és azt látom, hogy a volt feleség mindig "rohadék", bárhol bárkit olvasok. Lsd. második feleségek blogja. Mondjuk ebben is van ráció, a lelkiismeretet valahogy el kell hallgattatni, tehát ha az illető nem azon akar keseregni, hogy tönkretett egy családot (ami persze szerintem sem állja meg a helyét, de ahogy a válás során a gyerekek is önmagukat hibáztatják, úgy a harmadik is emiatt forog álmatlanul éjszakákon át, bárakárhányszor nyugtassák meg, hogy ha működött volna a házasság, nem került volna képbe..). Nos hosszútávra a lelkiismeret elhallgattatására kiváló recept, ha a feleséget démonizáljuk, a férjet áldozati szerepbe tuszkoljuk, magunkat pedig szentté avatjuk, mint az áldozat megmentőjét. A feleséged tökjófej és te egy seggfej vagy, amiért így viselkedsz vele, nyilván nem az a gondolatkör, amire fel lehetne húzni egy bármilyen szintű kapcsolatot..
Ezen felül különböző oldalon álló ismerőseim is vannak.. Természetesen nincs két egyforma háttér, de nagyon hasonló sémák mentén bontakozik ki a történet. Egy szeretői viszonyból induló kapcsolat átlag életkora maximum 2 év (beleszámolva a szeretőként eltöltött időt is). 3 kivétel van:
amikor tényleg nagy egymásra találás van (mondom, ez azért viszonylag ritka),
amikor az új belépő/vagy a váltást kezdeményező fél "hostage" szituációba kerül és nem tud kilépni...
illetve amikor nem borít senki semmit és mindenkinek úgy jó ahogy van, tehát marad a szerető szerető, a házas meg marad a házasságában, a férj/feleség meg tetteti a vakot-süketet asszisztálva a házasság nevű színjátékhoz és valamiért mindhárom/vagy esetenként mind a négy résztvevőnek ez a legbiztonságosabb. De ahogy bejön az, hogy valaki többet szeretne, vagy valakinek ez nem kényelmes, ott is életbe lép ez a 2, maximum 3 év..
Nem szídom azt sem aki így lép ki a házasságából - így tud. Nem feltétlen tudatos ez, ne azt képzeld, hogy aljas számításból kivitelezi ezt, hogy spóroljon az albérleten.. :) Egyszerűen könnyebb úgy kiszakadni a régi megszokott kerékvágásból, ha van valamiféle vákum.
Hogy a harmadiknak ez miért jó, azt én sem értem, de gondolom, mert azt hiszik ez egy olyan kapcsolat ami miatt megéri bevállalni mindezt. Van, hogy bejön, de az esetek többségében sajnos nem.
Akkor, amikor a gyerek feldolgozta a válást, vagy legalábbis elfogadta és nem a Két Lottit olvassa el hetente 2x (amit nem anyu ad a kezébe, hanem az iskolai könyvtárban bukkan rá). Hidd el, nem annyira egyszerű egy ilyen váltást feldolgozni... bár erősen életkor függő... minél nagyobb a gyerek, annál nehezebb.. Egy 1-2 éves gyerek feltehetőleg nagyon simán veszi. Egy nagyobb nehezebben.
Akkor, amikor apu tudja már mit akar és ezt képes határozottan kommunikálni és nem hitegetni és lebegtetni mindkét oldalt...
Akkor, amikor a korábbi kapcsolat (anyu és apu között) lezártnak tekinthető. Persze 100%-ig tudom, nem lehet lezárni, "meragyerek". De más az, ha kizárólag a gyerek miatt vannak kapcsolatban és más az, ha a válás sem lelkileg sem fizikailag nem történt meg... Nyilván erről az "új feleség" nem szívesen vesz tudomást, főleg hogy felé nem ez van kommunikálva, hanem az ilyen-olyan gáncsoskodó házisárkány, akit csak tévedésből vett el szegény Mr. , sőt, elvenni sem akarta, csak így alakult... és ő a megmentő szerepében tetszeleghet... A csendben, éjszaka az ágynemű alatt/WC-n megírt titkos sms-ek nincsenek az orra alá dörgölve.
A Tulip Noire által leírt szitu nekem azért fura, mert miért az új "feleségnek" akarja bemutatni a gyerekeket...? Addig nem találkoztak vele amíg csak jegyesek vagy még korábban, amíg csak pár voltak? Nyilván akkor a válást már lezongorázta, ha van új feleség... Ha meg lezongorázta nem kérdés hogy viheti-e a gyereket, mert bírósági végzés van róla, amit rendőrségi úton is érvényesíthet ha a volt felesége bármire való hivatkozással akadályozza a láthatást. Ha nincs bírósági végzés, akkor még nem vált el, akkor meg ne azon görcsöljön hogy hogy mutassa be a gyerekeit az "új feleségnek", hanem hogy minél gyorsabban és minél zökkenőmentesebben, minél kevesebb vitával, sárdobálás, köpködés nélkül lezárja a házasságát. Szerintem.
és mikor engednéd az új nő közelébe? 1 év múlva? 5 év múlva?? ha a gyereknek nincs azzal baja hogy apuval egy néni is van akkor simán el lehet engedni apuhoz........általában anyunak van azzal baja hogy apu mellett már más nő van, a gyerekek rugalmasan alkalmazkodnak., hacsak anya nem ülteti el benne azt, hogy utálni kell az új nénit..........
Hát ez nem ennyire fekete-fehér szerintem, többnyire nem a "basszunk ki apuval" van a háttérben, hanem "sérüljön minél kevésbé a gyerek"... Azt is nehéz feldolgozni, hogy mostantól apu+anyu nem egy egység, de azt hogy anyu helyett van egy új feleség, az ezzel egy körben szerintem emészthetetlen egy gyereknek.. Fokozatokat kell tartani. Tiltani hülyeség, de nyilván az sem működik, hogy múlt héten még egy család voltunk, holnaptól meg hétvégén ott vagy apuval és ezzel az új nagyon kedves nénivel (esetleg az a gyerek aki még egy éjszakát nem töltött korábban az anyja nélkül...). Hozzátartozik (tapasztalat), hogy az nagyon ritka, hogy apu simán lelép és onnantól az új nő felé fordul minden figyelme. Megy ott még hónapokig csiki-csuki, jajmegbántam, kezdjükújra, milenneha, stb. Nyilván ameddig az ember abban reménykedik, hogy a másiknak "megjön az esze", amíg van arra 1% esély, hogy újra egy család lesznek, addig - nem hazugságból, nem az illúzió fenntartásából, mert a gyerek felé továbbra is megy, hogy anya meg apa mostantól külön van, ennek a csiki-csukinak nem lehet kitenni... - szóval addig jó, ha nem merül bele az új kapcsolatába a gyerek.. Mert ki tudja meddig tart, a másik oldal is meddig bírja ezt a csiki-csukit? Hazajön-e újra az apa és ha igen, akkor miként dolgozza fel a gyerek az új nőt..? A legtöbb szeretői viszonyból kialakult kapcsolat tönkremegy, mert szar alapokra épül, és mert többnyire azért van rá szüksége a kilépő félnek, mert enélkül nem lenne elég ereje befejezni a házasságát. Dobbantó. Van, hogy életre szóló találkozás ez, hogy későn találta meg az igazit de ez szerintem nagyon ritka és akkor ez a csiki-csuki, meggondoltam magam, téged is szeretlek típusú szenvedés sincs..És persze a gyerekek rugalmasak meg mindent kibírnak meg nem kell burokban nevelni őket, de szerintem már az is óriási rugalmasság hogy egy válást feldolgoznak. Az új kapcsolatba menjen a gyerek akkor, ha a) már feldolgozta a válást (akkor tökmindegy hogy az új barinő idegbeteg/6 gyereke van/kicsapongó életet él - mert tudja már, hogy mi a kialakult rend, tudja, hogy az apját nem veszítette el, az élete kicsit megváltozott de biztonságban van, bármi legyen is.) b) nem dolgozta még fel a válást, de már bebizonyosodott, hogy apu új kapcsolata életképes (mondjuk apu már nem él házastársi jogaival otthon). Egyébként tipikusan a házasságból kilépő és az új kacagó harmadik, akik azt gondolják, a gyerekek ezt marha lazán veszik. Ezt gondolják, mert nem látják, vagy nem akarják látni mit okoz ez egy gyerekben. Még egy felnőtt számára is nagyon megterhelő a szülei válása, egy gyereknek meg nincs hozzá még meg a megfelelő szókincse se, hogy "kibeszélje" magából, nem beszélve róla, hogy minden gyerek azt hiszi, hogy ő a szülei válásának okozója, teljesen mindegy, mit és hogyan mondunk el neki... Most komolyan, képzeld el a szitut, nem gyerek vagy már, felnőtt. Szüleid bejelentik, hogy válnak. Most. Most lett elég. (tételezzük fel hogy együtt élnek és nem elváltak már 20 éve, mert akkor nem fogod tudni elképzelni :) ). És innentől neked apáddal nincs lehetőséged négyszemközt beszélni, csak az "új felesége" jelenlétében mert ha találkozol vele akkor ő is ott van. Csinos, anyádnál fiatalabb, tökre megérted a váltást :) Kedves, jól főz, elhalmoz mindennel, apád kivirult. Anyád rászokott a cigire, esténként sírva alszik el. Mennyire más ezt így befogadni, mint ha "elsiratod" a szüleid házasságát és utána kerül képbe apád új barátnője, akinek így még örülni is tudsz..
soha nem értettem ezt a basszunk ki apuval mert elhagyott típusú gondolkodást.....nyilván ha az új nő egy drogos állat akkor jogos hogy a gyereket ne vigye oda apu, de ha normális nő akkor milyen jogon tiltaná meg bárki, hogy apu párjával is találkozzon a gyerek??? nekem ez olyan bosszú szagú...........
Miután elváltak, az új feleséghez nyilván elviszi, mert az új feleséggel él és ahogy korábban megállapodtak a láthatásban, és ahogy kialakult a gyakorlat, azt folytatja... :) Gondolom nem lottón nyerte az új feleségét, tehát volt valamikor barátnő is, akit a gyerekek ismernek és nem a házasság után költöztek össze...
Ha még nem váltak el, csak külön élnek és az "új feleség" a szerető aki miatt lelépett, akkor az necces szerintem, nem vet apura jó fényt a bíróság előtt, főleg ha még el sem indult a válóper..
Sziasztok, látom régen nem irt senki a topikba, mégis megreszkírozok egy kérdést: Megtilthatja - e az anya, hogy az apa (miután elváltak) az uj feleségéhez elvigye a gyereket? Lehet, hogy kicsit egyszerű kérdés, de még új vagyok a témában.
Tamás, fordulj a kormányhivatal gyerekjogi képviselöjéhez. Akkor is jogod van a gyerekhez, meg a gyereknek hozzád ha bármilyen tiltás alatt lennél. Családjogban jártas ügyvédet keress meg. A gyereket nem hurcolja meg senki, légy nyugodt.
Feltételezem, nem feltétlen nekünk kívülállóknak szólt az üzenet.
Tudok olyan esetről, ahol felnőttek a gyerekek és nem javult a helyzet semmit.
Emiatt azt gondolom, most kell ütni a vasat, amíg lehet!!!!!!!!
Ami a gyámügyi eljárást illeti, nem a gyereket, hanem az őt nevelő szülőt fogják "meghurcolni". Levelezés, felek meghallgatása, felszólítás, majd bírság - ez a sorrend. Ugyanis a gyereket nevelő szülő kötelessége, hogy úgy nevelje a gyereket, hogy az kapcsolatot tudjon tartani a külön élő szülőjével, és ne forduljon ellene.
Egy másik topicban olvastam, hogy ez esetben - bár nehéz - de nem lehetetlen megállapíttatni az anya büntetőjogi felelősségét.
Feltételezem, hogy nem ez a célod, de a másik félnek is éreznie kell, hogy ránézve is kötelezően betartandók a törvények.
Semmi esetre sem szabad ennyiben hagyni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ne félj a hatóságtól, nem mumusok. Bármi is volt a különválás oka, attól még jogod van a láthatásra! (Feltéve, ha el nem tiltottak jogi úton.)
Ma van a kisfiam születésnapja.......húsvét hétfőn láttam utoljára......akkor is csak azért jött hogy elmondja már nem szeret és addig is csak azért szeretett mert mindent megadtam neki.........9-évig szeretett azután meg nem ........ez a foto tavaly készült ezt a számitógépet kapta tölem tele a kedvenc játékaival.........minden hétvégén együtt voltunk .........pénteken már az utcán várt a böröndjén üldögélve.....és alig vártuk hogy lássuk egymást........és ez elmult..........akkor és azota is nem múlik el perc hogy ne gondoljak rá...........megirtam a Tanárnénijének is .......segitsen mert nagyon szeretem és hogy élhet egy APA a fia nélkül??????a válasza az volt hogy törölt az iwiwröl..........ma van az ÉDESANYÁNAK is a szülinapja....a sors ha van ismételte önmagát ugyanis az ő szülei is elválltak és ő sem látogatta az ÉDESAPJÁT........én szeretem a fiamat de semmit nem tehetek.......erövel nem hozhatom ,probálkoztam gyámhatósággal ,de akkor ÖT hurcolnák meg a feleségem szerint.........viszakoztam......igéretet kaptam rá ha látni akar szolnak nekem.......azután a sok feltétel majd ekkor meg akkor.......az ismeröseim azt mondják ha megnől ujra eljön.........de az még nagyon messze van és ÉN .mindenap ugy kelek hogy az a bizonyos csomo az jelen van és fáj minden nap amit nélkűle kell eltöltenem ............Szeretlek kisfiam .és remélem egyszer minden más lessz..........és ujra eljössz hozzám..........és nem kell nélküled élnem ...........BOLDOG .SZÜLINAPOT
Nem akarlak elkeseríteni, de ez alapján nehezen fog Rád ismerni. Közösségi oldalakon kellene szerintem elsőként próbálkozni, majd a nyilvántartásokban. Sok sikert
Tudom hogy kissé nem tartozik ide a dolog,de már mindent megpróbáltam,és nem adom fel. Én egy 18 éves lány vagyok,93 ban születtem. Sopronban születtem,bár a szüleim elvileg nem ottaniak. Intézetbe kerültem,onnan nevelőszülókhöz. Keresem az édesapámat,aki mindennél jobban hiányzik. Aki ugy érzi vagy tudja hogy az,kérem irjon a nellie76@citromail.hu-ra vagy hívjon a 06304260413-on lécci. A mostani nevem Anna
Biztosan mindenki ezt mondaná, de nem gondolom, hogy az én hozzállásommal volna baj. Van már olyan beteg helyzet ami csak az idő múlásával oldódhat kissé. Én annyit tudok hozzátenni, hogy normálisan intelligensen fordulok minden helyzethez, mert a gyerekek lelki fejlődése szerintem ezt kívánná. Egyetlen dolgot szeretnék csak. Nyugalmat.
Mellékesen ha jól értem, még el sem helyezték a gyerekeket, akkor miért lennél megfosztva tőlük? Egy családterápia abban is segíthet, hogy meg tudjatok egyezni közös felügyeletben és valami gyerek- és különélő szülő-barát (nem kétheti) kapcsolattartásban.
Ha van rá mód, menjetek el még most családterápiára. Nem feltétlenül a házasság megmentése miatt, hanem hogy meg tudjátok beszélni a jövőt és tudjatok a gyerekek érdekében jól kommunikálni egymással.
Úgy áll a helyzet, hogy én is belépek a gyereküktől megfosztott apák táborába. Most válunk 20 év után, pontosabban most kezdődik, mert már csak bántani tudjuk egymást. Gondoltam, hogy itt hasonló helyzetben levőkkel tudom kitárgyalni a gondjaimat, ezért regeltem. Lesz bajom sok, mert a nejem igencsak nehéz eset. A 2 gyerekek ( 13, 8) erősen ellenem és a családom ellen neveli főként ezért vagyok itt.
Én még küzdök azért, hogy ne tudjanak megfosztani a gyerekeimtől, de egyre nehezebben bírom. Ha van esetleg olyan édesapa, aki szívesen megosztaná velem a hasonló történetét, vagy bármiben tudna segíteni, kérem, hogy írjon egy emailt!
Kedves Pocka, még ha igazad is van, vigyázz jobban, hogy a csalódottság ne düh és gyűlölet formájában csapódjon le, mert az nagyon ártalmas a gyereknek. Akármennyire is nehéz, ezt el kell fogadni, hogy a gyereknek az anyja az anyja, és az ellene irányuló agresszió a gyereket negatívan érinti.
A páromnak van gyermeke az előző házasságából. A 'ribanc' mindent megtesz, hogy ne láthassuk a gyereket. Milliókat vett fel a párom bankszámlájáról és feljelentette, hogy nem fizet gyerektartást a férjem. Hiába tudtuk, hogy hazudik és minden bizonylat, pénzfelvétel a kezünkben van, mégis majd' 2 éven át tartó ügy lett a feljelentésből. Az ügyészség úgy akarta lezárni az ügyet, hogy pártfogóhoz kell járnia a páromnak az elkövetkező 2 évben. Azt hittem, felrobbanok. Az én fejemben pártfogót annak jelölnek ki, aki börtönben ült és vissza kell vezetni az életbe. Természetesen ebbe nem mentünk bele, irány a bíróság! Az ügyészség nem merte bíróságra vinni az ügyet, lezárták. Úgy, hogy semmi sem történt.
Külföldön kezdtünk új életet, természetesen nem tudtunk menni a gyerekhez 2hetente. Sajnos. A párom így is majd ' belehal, hogy kb. 2 éve nem láthatja a fiát. Mit csinált a ribanc? Elment a gyámhivatalba és kérte, tiltsák el a páromat a fiától, mert káros a gyerekre nézve, hogy nem látogatja az apja 2 hetente. És mit tett a gyámhivatal? Eltiltotta az apukát a fiától egy évre. Hiszen ez a dolguk...
Sajnos folytathatnám a sort, mi mindent tett a ribanc, hogy minket bosszantson. Képtelen felfogni a drogos, alkoholista, hogy ezzel elsősorban a gyerekének árt. De hogyan is lehetne megmagyarázni egy ilyen mértékben sérült nőnemű lénynek, hogy a gyermeke érdekeit a saját bosszúja elé kellene helyeznie... sehogy... És milyen bosszú? Ő csalta meg a párom a házasságuk alatt.
Szóval... nehéz nem rosszat kívánni neki. Nekem nem is megy.
