Az van, hogy a valóság minden. Ami, egyébiránt (a rendszeren belül, így számunkra is) megismerhetetlen.
Minden, amennyiben mindent (ami ugye a valóság), egy rendszerként (ha nem is organizmusként) értelmezünk. Miután semmi nincs a rendszeren belül, ami független lehetne – semmi nincs a valóságon túl. Csak a képzeletünk – az egónk.:-) Mondjuk, ebből jól állunk.
Mindazonáltal; miután mi azt hisszük el magunkról, hogy képesek vagyunk/lehetünk megérteni, modellezni, befolyásolni a valóságot (a jövőt), hovatovább annak új irányt szabni, tehát hogy mindent, a mindenséget (en bloc) ural(hat)juk, mint valóságot éljük meg képzeletünket – ami ékes bizonyítéka mérhetetlen ostobaságunknak. (Ennél magasabb labdával, ma este nem tudok szolgálni.)
Csak még annyit akarok hozzá fűzni: mi tényleg… de tényleg… mert mi is a gondunk azzal, hogy létezünk, akként, amik vagyunk; leéljük az életünket - oszt jóccakát?
Hogy mire akarok kilyukadni?
Tesó! Hogyan ismerhetnénk, érthetnénk meg a valóságot; ha azt hisszük el magunkról, hogy a mindenség, a létezés egyedüli célja és értelme, mi vagyunk?:-)
Ahogy magam ismerem, és az eseményeket, lakótársaim elmondását ismerem, szépen -csak lassabban- hazacsámborogtam, és az ágy szélén ülve aludtam egy jót.
Ismered a "drop out"-ot?
Régebben a mágnesszallagos hangrögzítés technikában használták a kifejezést. A rögzített anyag hiányát, kiesését jelentő, legtöbbször csak műszerrel kimutatható -többnyire anyag hiba.
Az emberi agy is produkál hasonló kieséseket adott körülmények között.
Ilyen volt, mikor állva meghumtam a melóból hazafelé, és arra riadtam, hogy 1 megállóval tovább mentem, mint kellett volna, és leszálláskor nem tudtam, hogy kerültem oda, hisz sepillanattal előbb még a cég előtt, 8 km-re léptem föl a buszra.
Másik esetben az is drop out volt, mikor melóból este haza tértem, ledobtam magam, majd fölriadva rémülten láttam az órát, hogy mindjárt 6, elkések a műszakból. Bicikli, őrült tekerés, és a melóhelyen bambuló idegen társak - a váltók- fogadtak. 5' alvás olyan gyorsan kiürített, hogy egész éjszakának tűnt.
Ekkor sem volt bennem semmi szesz, csupán a tökéletes fizikai-szellemi fáradstág.
Sztem ilyen kiesésekről nagyon sokan be tudnának számolni.
Sokaknál, akik csak hisznek, nem tudnak ez "elrablássá" változik.
Mivel én úgy-ahogy ismerem önmagam, kihasználtam az ilyen működését, pölö az álmokat.
Volt hosszú idő, mikor papír-ceruza volt mellettem, és álomból fölriadva leírtam -firkáltam- azokat. Jórészük használhatatlan krix-krax lett, de sok rögzítette az engem foglalkoztató probléma megoldásának módját.
Nagyon hasznos volt önmagam figyelése, és ez az "álomírás".
A világhírű író, Aldous Huxley - "Szép új világ" /"Brave New World"/, "Pont és ellenpont", "A vak Sámson" írója - a művészet világában először a világon önként vetette alá magát egy LSD-kísérletnek.
Mindvégig orvosi felügyelet alatt, magnetofonon rögzítették élményeit, benyomásait, melyeket aztán az "Az észlelés kapui" ("The Doors of Perception") c. zseniális kis könyvében tett közzé.
Huxley további, a tudattal kapcsolatos írásainak nagyszerű gyűjteménye:
Valóság van aki keresi van aki éli, mindenki él valamit, mindenkinek van valósága, de az biztos hogy nincs belőle kettő. :)
A valóság olyan mint a rózsa. Kinek szúrós és megsebzi, de aki feljebb néz illatos és csodás virágot lát. Így a rózsát mindenki saját látása szerint láthatja, bár ez nyilvánvaló. Mégis csak az érti EZT aki a virágot látja. :)
Lét vagy lát? Csak egymás mellett lét, akkor is, ha nem egysikon, s monduk ha valaki elesett volna, te felseggitenéd, ugganis... nem allánk nyulnak?-seggitő kezekkk...
Különböző tudományágak képviselői jutottak arra a meggyőződésre, hogy ez érzékszervek által tapasztalt világ csupán egy szelete a valóságnak. A mélyebb szinteken a teljes világegyetem összefügghet, és az elme nem csak vetítheti, de alakíthatja is a valóságot. Tovább »
Ide vághat egy idézet a Modern szociológiai paradigmák c. könyv 'diskurzusos' fejezetéből:
"A diskurzus a valóság társadalmi konstrukciója."
A szó ilyen értelmű használata Foucault munkássága nyomán terjedt el, aki még a hagyományos értelemben használta, de a diskurzus ritkításáról beszélt; ami alatt a tabutémák kizárását, egyesek diskurzusból való kizárását, stb. értette.
Aztán később már csak egyszerűen diskurzusnak nevezték ez utóbbit.
,,(1. Kérdés) (Nem igaz-e az), hogy a Nibbána nemlétező, mivelolyan megfoghatatlan, mint a nyúlnak a szarva?
,,(Válasz)Ez nem így van, mert a helyes értelem fel tudja fogni. Néhányak (a Megvilágosodottak) helyes elmével fel tudták fogni, más szavakkal, olyan módon, amely erre alkalmas (az erény, a koncentráció és a megértés útján)…
Ezért nem mondhatjuk, hogy nem létezik, csak azértmert megfoghatatlan, mint ahogy arra sem mondhatjuk, hogy felfoghatatlan, amit egy ostoba ember nem tud felfogni.”
Egy méter egyenlő a Föld kezdő délkörén mért kerületének 1/40 000 000 (negyvenmiliomod) részével.
Ezt követte:
A méter a kripton-86 atom 2p10 és 5d5 energiaszintje közötti átmenetének megfelelő, vákuumban terjedő sugárzás hullámhosszának 1 650 763,73-szorosa.
Most pedig:
A méter a fény által a vákuumban a másodperc 1 / 299 792 458-od része alatt megtett út hossza.
Midegyik önkényes meghatározása a méternek, de a fénysebességgel összekapcsolni - mindenesetre érdekes....
Még csak annyit: a vákum fogalma sem általánosan elfogadott, sokan az éterrel azonosítják ? helyettesitik ? - egyszóval a tudomány mai állása szerint sok a bizonytalanság a fizikában.
Szóval az új információk érzékeléséhez és megértéséhez az ember a saját tapasztalatait, érzés és tudatvilágát hívja segitségül.
Mikor valami ismeretlen tárggyal, vagy jelenséggel találkozunk, az agyunk összehasonlitja az új információt az általa már megszerzett és eltárolt információkkal.
És ezekre az információkra alapozva fogad el, vagy utasit el az agyunk egy új jelenséget, egy új, talán bizarrnak tünő tárgyat, tehát egy számunkra új információt.
Összefoglalva: az új jelenségek befogadására csak akkor van lehetősége az egyénnek, ha azt a világlátása, tudása, ismerete, felkészültsége alkalmassá teszi új, általa még ezidáig ismeretlennek tartott dolgok elképzelésére, illetve az általa elfogadott világba való belehelyezésébe.
A leghétköznapibb példa erre az agykontroll, melyet már százezrek kipróbáltak.
A tanfolyamot elvégzettek - akik addig még a meditációval sem voltak tisztában - hitetlenkedve mesélik egymásnak a vizsga után, hogy mély tudatállapotban hogyan vizsgálták meg az általuk sohasem látott, ismeretlen helyen lévő személyt, állapították meg esetleges betegségeit, hogyan látták az ismeretlen illető környezetét.
Ez az élmény a résztvevők számára felér egy UFO-látással. Persze sokat számit, hogy a két nap aktív ismeretszerzéssel párosul.
Ezek után az ő valóságuk már nem hasonlitható a tanfolyamot megelőző valóságukkal.
Ez igaz. Csakhogy már magát a pillanatot is mindenki másképp éli meg.
Az adott pillanat megélése elsősorban függ a világnézettől, és természetesen attól, hogy milyen az illető felkészültsége, tájékozottsága az adott pillanatban észlelt jelenség vonatkozásában.
Tulajdonképpen a Rejtélyes oldalakon történő párbeszédek is azért csapnak át néha vitába, mert a fent emlitettek befolyásolják az illetők véleményalkotását.
/:Most szándékosan nem beszélek a durva vitákról, hiszen valamilyen formában azok is visszavezethetők mind a világnézethez, mind a felkészültséghez, tájékozottsághoz. Adott esetben a durvaság is az egyén egyfajta felkészületlenségét, ismerethiányát jelentheti.:/
Az új információk érzékeléséhez és megértéséhez az ember a saját
