Neked irom ezt az üzenetet,de igazából nem csak neked.Csak is ezért irok most hosszan másokra való tekintettel,mert tudom,h téged igazából ez nem érdekel,mindent csak semmibe veszel.Csak azért vagy itt,hogy másokat provokálj.
Volt egy szkeptikus sziv sebész aki ugyan igy állt adolgokhoz mint te.Aztán egy nap gondolt egyet és próbára tette az egyik betegét.Mivel a klinikai halálból vissza jöttek mindig azt mondták,hogy halott testük felett lebegtek.
Igy aztán felállt egy asztalra és a hatalmas mütőlámpa tetejére amelyet csakis felüről lehet látni poros felületére a 69-es számot irta oda.Direkt 69-es számot irt oda,h minden helyzetből könnyen leolvasható.
Pár nappal később volt is egy klinikai halálesete ebben a bizonyos mütőben.
Bement hozzá és a beteg lelkesen ecsetelte,h miket látott.Még kiment szellemtestében a kórház tetejére,föl-föl nagyon magasra.Még azt is mondta,h az esőcsatorna melyik fele elvan dugulva a sok levéltől,és egy páratlan piros csizma is a tetőn.A sziv sebész csak : ) mosolygott,majd megkérdezte.
-Uram ha felül volt,igy látta,hogy milyen szám volt ráirva a poros mütőlámpára??
-Igen.A 69-es.
- : O
Na ekkor a szkeptikus orvos NAGYON pofáraesett.És utánna járt a páratlan piros csizmának is,és minden igaz volt!Ez csak 1 történet a sok ezerből.
Persze ezt is meglehet cáfolni,de nem azért mert nem igaz hanem merő elvakult ostobaságból ahogy te csinállod mindennel.Igy nem nekem hanem neked csekély az intelligenciád,sőtt még igy is jóindulatu voltam hozzád,mert szerintem nincs is.
Aki nem hisz benne,az csak azért nem hisz benne,mert nem értette meg vagy gyenge a felfogása,intelligenciája,de majd jövő életében reméljük,h meg fogja érteni : )"
Van egy öröm hirem számotokra a reinkarnáció van és már régen bizonyitott tény is!
Függetlenül attól,hogy hiszed vagy nem hiszed,tetszik vagy nem tetszik a reinkarnáció az univerzum gépezete.
Aki nem hisz benne,az csak azért nem hisz benne,mert nem értette meg vagy gyenge a felfogása,intelligenciája,de majd jövő életében reméljük,h meg fogja érteni : )
Ha nem keresgélek mást, de az élet ugyanazokat a történéseket pörgeti újra, akkor hol keressem a csodát? A hangyákban, amikor megrohamozzák a szobában a földreesett ételmaradékot? Az a csoda, hogy ők milyen aprók és olyan szervezettek, mint a piramisépítő rabszolgák voltak hajdan, vagy én, akinek ma még fussa sütire?
Jézus jelenléte nem szükségtelen, ha nem akarod hangyaként végezni.
Én is keresztény vagyok és azt vallom hogy az "egy élet vagy életsorozat" kérdésére nem szükséges válaszolni egyenlőre,mert sem elég cáfolat sem elég bizonyiték nem áll rendelkezésünkre.
Ez bizony k é r d é s ugyis mondhatnám kutatási terület ,munkaigényes !
"Követői a megerősítését onnan gondolják, hogy előfordul az emberrel, hogy feltűnnek előtte olyan dolgok, mintha járt volna már egy előtte addig ismeretlen helyen, vagy korban."
Hogy a topik témájáról is szó essen, idézek egy régi hozzászólásomból:
A reinkarnációról:
A reinkarnáció egy hamis tan. Követői a megerősítését onnan gondolják, hogy előfordul az emberrel, hogy feltűnnek előtte olyan dolgok, mintha járt volna már egy előtte addig ismeretlen helyen, vagy korban.
Egy előzetes infó az angyal, és a szellem közötti különbségről, hogy érthető legyen a mondandó:
A testi halál után az ember a Szellemvilágába kerül szellemként, és amíg itt tartózkodik szellemnek nevezik.
Senki sem marad végleg itt, csak addig amíg a földön felvett képmutató viselkedését le nem vetkőzi, amivel önmagát is becsapta. Ezután önként, és "dalolva", vállalva magát, megy a szellemi övéi, vagyis a lelki családja közé, azok közé, akik hasonló gondolkozásúak, és életvitelűek mint ő. Vagy a Mennybe angyalként, vagy a Pokolba ördögként. Csak ezek között tud meglenni a továbbiakban.
Az ember magát vezeti akár a Mennybe, akár a Pokolba, a szerint amilyen életet kialakított magába. Isten senkit nem vet kárhozatra.
Az ember mellé amíg e földi világban él, a Szellemvilágból, ami a Menny és a Pokol között fekszik, jó és gonosz szellemek vannak rendelve. Ahogy az ember nem látja őket és nem tud róluk, úgy ők sem látják az embert, és nem is tudják, hogy az embernél vannak.
Csak gondolkozási hajlamaik, vagy gondolatviláguk folyik be az emberéibe, amelyekből az gondolkozik, a személyes gondolataik, és emlékeik közvetlenül nem.
A gonosz szellemeken keresztül a Pokol egy országából, a jó szellemeken keresztól a Menny egy országából nyeri gondolatait, amelyekkel azok hasonlóképpen összeköttetésben vannak tudtukon kívül.
A gonosz oldalról történő befolyás egy pillanatra ellibbentheti a függönyt, és ilyenkor az ember bepillantást nyerhet a mellérendelt szellem, vagy ördög emlékeibe, és ez úgy tűnik fel előtte, mintha az a saját emléke lenne. Innen a hamis reinkarnációs tanok alapja.
Ha az igaz jók felé fordul az ember, akkor a hamis gonoszoktól elfordul, és fordítva. Így az ember szabadságban van döntéseit illetően. Hogy végül melyikhez adja magát, attól függ a végső helye. Az ember halála után szellemmé lesz, és a szellemvilágban él addig, amíg e világban felvett képmutató természetét le nem vetkőzi, és akkor már úgy beszél, ahogy gondolkozik, és fordítva. Ezek után kerül csak angyalként a Mennybe, vagy ördögként a Pokolba önszántából, és kedvvel a lelki övéi közé. Onnan már többé ki nem hozható, és ki nem jön, mert az a hely, amelyhez csatlakozott megegyezik azzal, amit szeret (azzal a szeretettel amit önmagában kialakított). Így válik örökre ördöggé vagy angyallá.
Megjegyzem, hogy ezért kell vigyázni nagyon, ha az ember abban a vallásos tanításban, és annak felépített rendszerében amiben éppen van, az Igének ellentmondó hamisságot észlel, azonnal hagyja ott, különben a "fogát" hagyja ott! Nem szabad arra nézni, hogy hányan vallják azt, vagy, hogy beleszülettem, meg, hogy milyen jó itt. Jézus is ellentmondott a "zsidó meséknek", amikben felnevelték. Akik a mennybe vannak, mind kijöttek a lelki hamisságokból is (ez is egy próba!), és nem néztek másokra, a "táboron kívül" találkoznak egymással, és Jézussal, aki ezt mondta:
""És mi dolog, hogy ti magatoktól is meg nem ítélitek, mi az igaz?"(Lk 12,57)..."Menjünk ki tehát ő hozzá a táboron kívül, (a hamis tanokban veszteglő, megtévesztett Istenfélők táborából) az ő gyalázatát hordozván."(Zsid 13,13)
Arról, hogy az elején említett érzékcsalódás hogyan van leírva pontosan, idézek egy részletet Swedenborg E: A Menny és a Pokol a látottak és hallottak szerint c. könyvéből (http://swedenborg.fw.hu):
"256. Egy angyalnak és szellemnek sem szabad az emberrel saját emlékezetéből beszélni, hanem csak az emberéből. Tudniillik az angyaloknak és a szellemeknek szintúgy van emlékezetük, mint az embernek. Ha valamely szellem az emberrel saját emlékezetéből beszélne, akkor az ember mást nem tapasztalna, minthogy azok a dolgok, amelyeket akkor éppen gondol, az övéi, holott azok a szelleméi. Olyan ez,
mint olyan dologra való visszaemlékezés, ami az emberhez sohasem tartozott, vagy amit sem nem látott, sem nem hallott. Hogy ez így van, arról saját tapasztalatomból meggyőződtem.
Ebből eredt némely ősembernek, az a nézete, hogy néhány ezer esztendő múlva ismét az előbbi életbe és viszonyaikba helyeztetnek vissza, sőt, hogy már ők ilyen visszahelyezettek. Ezt abból következtették, hogy némelykor nekik bizonyos dolog, amit soha nem láttak, sem nem hallottak, úgy tűnik fel, mint a visszaemlékezés. Ez pedig azért történt, mert a szellemek saját emlékezetükből az ő gondolkozásának fogalmaira befolyást gyakoroltak."
A mennyei polgárok élete, az Úr kijelentéseire alapul. Az ezektől eltérő saját gondolat halálra van ítélve. Nem is lehet bejutni saját elképzeléssel a mennyei polgárok közé, mert minden ami az ember sajátjából származik végsősoron hamis, és gonosz. Ezt pedig ott hamar felismerik, és kivetik maguk közül, és nem szeretgetik. Jó ezekkel tisztában lenni már itt! Mert az ember saját magát csapja be, ha másként gondolja, mint ahogyan valójában az van!
Zsid. 4:15: "Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, kivéve a bűnt."
Zsid 7:26: "Mert ilyen főpap illet minket, szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elválasztott."
Az 1.Ján 3:5-ben azt mondja a Szentlélek Jézusról: "és Őbenne nincsen bűn."
Kr.u.451-ben összehívott kalcedoni zsinat ebben a kérdésben így nyilatkozott. "Követvén a szent atyákat , mindnyájan egybehangzóan kinyilvánítjuk, hogy egy és ugyanazon Fiút, ami Urunk Jézus Krisztust valljuk, aki tökéletes az istenségben és tökéletes az emberi létben, aki valósággal Isten és valósággal ember, okos lélekből és testből való, egylényű az Atyával istenség szerint és ugyanő egylényű velünk emberi lét szerint, mindenben hasonló hozzánk, kivéve a bűnt..."
A Szentírás egyértelmű bizonyságtétele Jézusról az, hogy Ő maga Isten (Róma 9:5), a Logos, a felkent Messiás, akiben az istenség teljessége lakozik testileg: Kol. 1:15-19. Ha ezt valljuk, akkor a bűn lehetőségének a gondolata is képtelenség.
Jézusban nem volt meg a bűnre való hajlandóság sem. Amikor azt írja Pál, hogy Isten azt "aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk..." (2.Kor.5:21), kimondja, hogy Jézustól a bűn ismerete (hajlandósága) is idegen volt, s amikor bűnné tétetett, bírói úton tétetett bűnné. Hozzá a kísértés csak kívülről jöhetett és sohasem belülről. Jézus a bűnnel soha nem birkózott, mert benne nem volt meg a bűnös természet, melynek az a jellemzője, hogy képtelen minden jóra és hajlandó minden rosszra. Ezért hullott porba a Sátán minden kísértése, amivel Jézust megkísértette. Minden kísértésben való győzelme éppen annak a bizonyítéka, hogy az istenségébe felvett emberi természete mentes volt minden romlástól. Az ősegyháztól kezdve napjainkig, minden bibliahű teologia, a krisztológia elleni támadásnak tekinti azt a tanítást, mely Jézusról azt állítja, hogy Benne megvolt az eredendően megromlott emberi természet.
Aki az ember vétkéért szenvedi el az igazságos isteni büntetést, annak tökéletes embernek kellett lennie, azaz olyannak, akiben sem az eredendő bűn, sem más bűn nem volt.
"Jézus soha nem volt bűnös ember. Isten-ember, ily módon mindig is tökéletes és bűn nélkül való volt,"
Honnan veszed ezt, én nem így olvasom. Ha így lett volna, ahogyan állítod, akkor már gyerek korában, tökéletes bölcsességben kellett volna lennie. Írva van, és az írás fel nem bontható, hogy a bölcsességben gyarapodott, mint mindenki más, az élete folyamán:
"Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben."(Lk 2,52)
"Ha Jézusra gondolsz, aki képe a láthatatlan Istennek, akkor róla tudni kell, hogy ő az élete során, újjászületett, és ennek következtében bűnös emberből tökéletes emberré lett."
Jézus soha nem volt bünös ember. Isten-ember, íly módon mindig is tökéletes és bün nélkül való volt, aki magára vette az egész emberiség bünét.
"Isten tökéletes, te pedig egy tökéletelen istenképet bálványozol."
Ha Jézusra gondolsz, aki képe a láthatatlan Istennek, akkor róla tudni kell, hogy ő az élete során, újjászületett, és ennek következtében bűnös emberből tökéletes emberré lett.
Az ismert földi körülmények között tökéletességre jutott embert csodálom, és Istenítem benne. Nem egy láthatatlan, megfoghatatlan istent bálványozok, hanem a legigazibb embert, ahogyan őt a Mennyben nevezik. Szeretnék az életvitelemben hozzá hasonlítani, és a barátja lenni, ez csak természetes. (Mert madarat tolláról, embert barátjáról!)
Egyetértek azzal, hogy minden út Istenhez vezet, azzal a megjegyzéssel, hogy a "minden" a Krisztus testét jelenti. Aki nem akar Istennel járni, az Isten számára elérhetetlen, azaz "semmi", mert Ő a szabad akaratunkra építi a keresését, és a megtalálását.
Más Út nem vezet Istenhez, mint az "Isten útja", amin ő újjászülető emberként végigjárt, követendő példát mutatva erre, a leendő testülete számára.
Van más út is, ami választható, de az a veszedelemre visz, és nem Istenhez:
"13. Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. 14. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt."(Mt7)
utjaink igencsak távoli ösvények egymástól. Az enyém: tapasztalat alapján való tudás. Irásaid nyomán ugy látom, a tied hallomásból való mások élmenyei nyomán támadt reménykedés.
Cimszavakban:
"az eredendő gonosz, és hamis mivoltánál fogva"
Nincs eredendően gnosz. Az ember eredendően jó.
"Az Igaz mennyei tant,"
Ilyen sincs. Emberi tanok vannak vannk- gyakran a Mennyre hivatkozva.
"az Ige hallása generálja,"
Az igazság, a VALÓ nem hallás után való élmény. Azzzal ugyanis a vakkat irányitják. A valóság a belső megtapasztalás bizonyssága, nem pedig mások suyorgása a fülekbe, melyet hól szúrának, hol Igének neveznek.,
"Én már több szakadást, azaz baráti kör elvesztését megértem az igazságkeresésem közben:"
Lehet még fogsz is. Hiteid ugy változnak, mint napraforgó a lemenő nap fényében. Minden hited igazát hitted: ez most sincs másképp. S még ez is változni fog.
"Jézus, aki ebben előttünk járt, végül megtalálta az Igazságot."
Végül?????????
"Az isteni Igaz lelkét ráadásul kezdetben teljesen leuralta a bűn teste,"
stb:
kuka. Rossz szoftver fiut programodban, resetelj!
"Hogy senki sem mehet Istenhez, csak úgy, ahogyan Ő."
Helyesen: Isten határtalan, miként a hozzá vezető utak is. Mindenki ugyanugy eljut Istenhez, mint Jézus. Kérdés csak, mennyi kanyart kell tennie...
"Persze a meghallást akarni is kell!"
Semit sem kell. Nem kell semmit tenni, csak lenni.
A VAlóság igen türelmes Veled és mindenkivel, akármerre is tévelyeg. Hiszen nem tudsz eltévedni. Minden ut Istenhez vezet.
Jó úton jársz, ha az Igazságot keresed. Mert azt keresni kell, és aki keres az talál.
Az ember Istenkeresése közben, az eredendő gonosz, és hamis mivoltánál fogva, olyan tanokhoz vonzódik első körben, amelyek olyanok, mint ő maga. Tapasztalatom szerint, -magamat is beleértve- lassan tudunk elszakadni, a hamis, emberszőtte (porszőtte) vallásos tanoktól, amikbe beleszületünk, majd ha sikerül magunkat kirázni belőle, még belecsúszunk egymás után többfélébe is, de végre kimászunk nagy nehezen belőlük:
"Rázd ki magad a porból, kelj fel, ülj fel Jeruzsálem, oldd ki magadat nyakad bilincseiből, Sion fogoly leánya!"(És 52, 2)
Az Igaz mennyei tant, bár az könnyen belátható, mégis csak kevesen követik, ha meghallják.
Egyszer a már említett, "inkább a hamissághoz vonzódó voltunk” miatt, másszor meg a miatt, hogy nem vállalják be a szakadást, ami az Igazság követésével együttjár. Inkább a látszólagos békességet választják, pedig Jézus az övéi/földszámára ezt mondta:
"Gondoljátok-é, hogy azért jöttem, hogy békességet adjak e földön? Nem, mondom néktek; sőt inkább meghasonlást... (A hamisságtól való meghasonlást, amit magunkban, és másokban felfedezünk.)."(Lk 12,51)
A meghasonlást, és a hamisság felismerését az Ige hallása generálja, ami élő és ható, és amely elhat az "ízeknek, és velőknek megoszlásáig" és megítél minket.
Jézus lelke is a zsinagógában hallott Ige hatására buzdult fel, és kelt életre, és vette fel a harcot, a bűnei, és a hamisságai ellen, amit így könnyen felismert, ami lelki halálba tart mindenkit:
"Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért."(Zsid 5,7)
Én már több szakadást, azaz baráti kör elvesztését megértem az igazságkeresésem közben:
"Mindent megpróbáljatok; a mi jó, azt megtartsátok!"(1Thess 5,21)
Jézus, aki ebben előttünk járt, végül megtalálta az Igazságot.
Emberként neki volt a legnehezebb megtalálni, mert előtte volt az a leginkább elrejtve. Mert a saját tulajdon lelke volt az Igaz Isten, (Isten lélek) amit nem tudott helyből, mert megüresítette magát a lelke, e földi idő, és tér korlátaiba bezárt állapotára nézve. Tehát Isten a saját elhatározásából, tudatlanságba született kisbabaként, mint mindenki. Emberként csak lassan jött rá az Igazságra, amint cseperedett a teste, és a lelke állapotában:
"Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben."(Lk 2,52)
Az isteni Igaz lelkét ráadásul kezdetben teljesen leuralta a bűn teste, amit magára öltött, és ami megrontotta, és amelynek keményen fogvatartó gonosz mivoltát fel is kellett ismernie, hogy ellene tudjon állni. Ennél fogva nehezen menekült. Mert mindenki először a test dolgaival ismerkedik, így válik a testi érzékiség rabjává, előbb a gondolatait, majd a cselekedeteit is beleértve:
"Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti."(Rm 8,7)
Az érzéki test uralmának megtörése a lélek fölött, nehéz dolog, mert mindenki szereti a testét, és a testének a kívánságaival ezért kacérkodik gondolatban, és amint megteheti, meg is teszi:
"Mert soha senki az ő tulajdon testét nem gyűlölte."(Ef 5,29)... 19. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. 20. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, 21. Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.(Gal 5,19-21)
Ezeket a kívánságokat csak erőszakkal lehet letörni. Jézus ezt felismerte, és amint felismerte, fordult a kocka, és a lelke kezdett uralkodni a teste fölött. A bűn fölött való erőszakot a mindennapi keresztfelvétellel kivitelezte, amelyen minden nap megfeszítette magát a kisértéseinek. Ezzel a módszerrel lassan teljesen megtisztította a születésekor felvett, bűnös emberijét, és az újjászületése által így megtisztított emberijére, felöltötte az Istenijét, ami a lelke sajátja volt. Így tökéletességre jutott emberként, és látható Istenné avanzsált.
Amikor rájött, hogy "merre meddig", vagyis, hogy, hogyan lehet a bűnös mivoltból, vagyis a lelki halálból megszabadulni, akkor már azt mondta, hogy "Ő az Út az Igazság, és az Élet". Hogy senki sem mehet Istenhez, csak úgy, ahogyan Ő.
De addig ő is kezdetben tudatlan volt, és így a bűnei miatt tévelygett, mert ha nem így történt volna, akkor nem tudott volna hív főpappá válni, az Istenre vonatkozó dolgokban, és ő is lenézné, és nem inkább segítené a jóhiszemű eltévedteket, mint amilyen ő maga is volt:
"A ki képes együttérezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal."(Zsid 5,2)
Ezeket azért írtam le, hogy látható legyen, hogy mindenki valahol lent kezdi a lépcsőzetes piramis alján, a tökéletességre jutását, (mondjuk a Hyde parkban egy deres ló imádásával) míg jobbat nem hallva feljebb nem lép (mert a hit hallásból van). Persze a meghallást akarni is kell!
