Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Amióta nem jártam a fórumon,megnőtt az aktivitás.Örömmel nézem a fotóidat,próbálom felidézni az emlékeimet,de 31év hosszú idő,minden megfakul.Azt hiszem,gyorsan,és sokat változott az ezred,ahogy nézem a hozzászólásokat.Az én időszakomban a kocsik már fedett színben álltak,ás volt a sorompó után balra egy nagy csarnok,ahova javításra be tudott állni a harckocsi és a Kraz is.Ott állt mellette a javító század bikája,a daruval szerelt T54,és volt egy Krazos tréler is.A csarnokban volt akna is,valahol meg kell,hogy legyen a nyoma.Előtte volt egy beton placc,utána a kerítés mögött az M zárolt állomány.Kár,hogy senkit nem találok,akivel együtt lehetne emlékezni.Hiába túrom a hálót,senkit nem találok a régiek közül....Köszi a képeket,várom a folytatást.Üdvözlettel Bajza András,alias Hírműhelyes
Ez már a 9sz. mosdója, már nem a kő vályu volt, de a körletis átalakítva szakasz körleté. Akkor még század körletek voltak kb. 100-120 fő egy helyiségbe közében egy "nagy" kályha amelybe igen ritkán volt begyújta, és érdekes soha nem voltam megfázva.
A volt század körletem ablakából látható ut, melyen, ha jól megfigyelitek látszik a hid, mely akkor még fából volt. Úgye emlékeztek a hid előtt "lépést ne tardzs" vezényszót, majd a hid után alacsonyan szálló, vagy magasan szálló repülőgép, ismerkedhetünk bokrok, növények illatával, vagy sáros agyagos zalai földdel.
Akkor nem fedél alatt itt volt a hk telephely. Az ut végén a sertés telep, és én úgy emlékszem volt ott egy gázosíto épület.
Ez itt a telphely bejárat. Én úgy emlékszem még volt itt épület , ahol a telephely napos tartózkodott, valamint a műszaki vizsgáztatók. A domb biztos, hogy meg volt, de akkor sem tudtam mit rejt.
Az az épület kijárata, vagy bejárata ahonan leszerelttem 3 zlj. 9. sz., de nem velük.
A képen a tisztelndő úr ki 1986-ban volt Lentiben sorállományu (sportolók hátha felismerik).
A teológiára jelenkezettek is azért kerültek ide, hátha a katonaság utáni "élmények" alapján nem a papi hivatást választják, nagyon tanulságos az ő véleményüket meghalgatni. Úgy gondolom ők is egy próbatételként vették, hitükbe megerősödve szereltek le, bár az akkori politikának nem ez volt a szándéka.
Igen, végig csináltuk, pedig a két esztendő olyan soknak tünt akkor, azt hittem soha nem lesz vége.
Hogy miket gondoltam az egészről amikor elindult utoljára velünk a vonat, magamban tartottam mert még két hétig a hadbíróságra tartozott volna. :-))))))))
Pár hónappal később egy Csepel teherautóról lekiabált egy kiskatona, "Öcsi, itt a rucid", mosolyogva gondoltam arra, csak nem tudtak megtörni annyira hogy még "Öcsinek" néznek. :-)))))))))
Aztán még 1970-ben berángattak tartalékosnak 3 hónapra, de addigra már kikupálódott öreg harcsa lettem.:-)))))
Éjfélkor volt az ÜTI eligazítás a szabadságos katonáknak, ha mocsok volt az ügyeletes tiszt, akkor végig rohannunk kellett az állomásig hogy elérjük az éjjeli vonatot. Érdekes, bírtuk a 6 km. futást. :-)
A Rédics Expressz "elrepített" minket Zalaegerszegig, ahol átszálltunk a budapesti vonatra, de nem volt mindegy hogy melyik kocsikba, mert Bobán (?) kapcsolták hozzá a Szombathely- Budapest szerelvényéhez, ami 11:30-kor érkezett a Déli pu.-ra.
Visszafelé a szombathelyi vonat utolsó két kocsijával jutottunk el ugyanúgy Zalaegerszegre, majd onnan a rédicsi expresszel lentibe.
Ezen a vonaton télen magunk raktuk a kályhát ha nem akartunk fázni. :-)) Hősi idők voltak azok.
Mi még meneteltünk a miskafai lőtérre a laktanya hátsó kapuján keresztül a disznó hízlalda mellett toronyiránt a mezőn, csak a falu elött értünk a jó útra, persze énekszóval. Ha rosszul lőtt valaki, megfuttatták, hátha ziháló mellkassal könnyebb a célzás.
Kemény volt a laktanya őrsége, az ésszerűség be nem juthatott drága tisztjeinkhez. :-))))))
Azért szakitom meg mert ha sokáig vagyok az oldalon nem küldi el.
Az őrségtől lefele vezető ut, melyen riadó esetén távoztunk ki a 75-ös uton valahova az erdőbe un tartalék körletbe. Akkor bal oldal valamilyen raktár épületek voltak, jobb oldalt akadály pálya valamint a őrség gyakorlo.
Igen jól látszik magas a fű nem gondozák, az alakulótéren is magas a fű, hisz rég nem alakiznak rajta katonák, nincs ezred sorakozó, stb. Néző pont kérdése ki mit lát. Én azt a laktanyát láttam ahonan leszerelttem, én ott a valóságban valószinüen más dimenzióban láttam mint a kép ad vissza, valahogy úgy tudnám megfogalmazni az "emlékeim szemüvegén"
Én azt hiszem azért mentem, vagy vágytam a laktanyában, mert kerestem emlékeimet a jókat, és rosszakat is, melyek már megszépültek, meg találtam. Minden képhez valami emlékem is elő jött ott és akkor.
Nekem az a véleményem, aki akkor, de még inkább akik előtünk, aki utánunk nem tudom, voltak katonák büszkén mondhatjuk "Igen ez férfi munka volt"Mert azt a fizikai, és idegi(értelmetlen dolgok, kitolások) megpróbáltatásokat végig csináltuk.
Így belegondolva, akkor talán teljesen értelmetlen volt az elb@szott 2 év, de valljuk be, (legalább is én), hogy voltak szebb élmények is, és haverok is. Ami a szabit illeti, 2x voltam 8-8 napot, de ebből lejön a 12 órás vonatozás. Akkoriban tilos volt stoppolni, viszont rengeteg mellékvágány volt, ahol mindég érthetetlen módon állt a vonat...............
Legalábbis 65-67 ig így volt, kár hogy nem lehettem most ott a laktanya-látogatáson, pedig nagyon készültem rá. Közbejöttek fontosabb események, hát majd máskor......
-Bár nem tudom érdemes-e, mert így a fotókból, semmi jóra nem lehetett számítani, mindenesetre várom azoknak a harcosoknak a jelentkezését, akik a fent jelzett ídőben ott voltak. (felderítő század).
A laktanya kapujától balra, a kivonulási útvonal bal oldalánál közvetlenül, drótkeritéssel körbekerítve, a konyhával és a legénységi étkezdével átellenben volt a légfúrósok telephelye.
Az út aztán jobbra kanyarodott, balra mellette a széntároló után következett a legénységi épületünk, annak a földszintjén az első üteg körletében töltöttem el a 24 hónapot.
A képeken furcsa a sok fű, hiszen a laktanya közepét a sivár, kavicsos alakulótér foglalta el.
Minden hétfőn helyőrségi szemlével. Ugyanitt zajlott a reggeli torna is.
66-ban kezdtek el egy írtást nyitni az erdőben a légvégelmi telephelytől az országút felé, hogy mi lett belőle, azt már szerencsére nem tudhattam meg. :-)))
Kedves István, mégegyszer köszönöm a képeket. 67 évesen is még megbizserget a látvány, pedig hányszor elátkoztam Zajdát. :-))))))
Nem egy körletben voltunk...!? :D Én is felvoltam mentve tornából..... :D
Na, tedd már félre a mérged, hiszen azért mi is ott voltunk ahol Te..., azért a nyuszidombot is megjártuk, igaz csak BMPvel..., meg azért Táborfalván is ott voltunk januári télben....., 30cm.es hó -, -25c.
Meg azért az erdőt is sikerült felgyújtanom a lőtéren.... (Lentiben) :D -, többet BMPvel sem kellett lőnöm..., csak kötelező volt!!
Nagyon sajnálom. hogy nem mentem el a találkozora, bár igen szerettem volna. volt benne egy kis "murgázás" is, mert legalább 15 éve nem voltam "tul a Dunán". De, ha még jövöre is lesz talakozo, megprobálunk feleségemmel elmenni, bár most szuletett két iker fiu unokánk, hát ök lesznek mostmár az elsök. azt is sajnalom, hogy végul is nekem sem lett volna ismerös bajtárs, hiszen Tuzerfönök lemondta, Szebenyi volt század pk-m egészségi okokbol nem vállalta. Nem tudom, obsitos 3 ott voltál-e? Amugy, ne bántsátok egymást, hogy ki volt sportolo és ki nem, ez már régen volt, kár rágodni rajta. Egyforma egyenruhát viseltunk, s szerintem, amikor mindez örökre eltunt, csak egy maradt meg: a buszkeség, hogy mi Lentiben voltunk katonák. ez tartást adott, buszkeséget adott, önérzetet és önbizalmat adott. Nézzétek meg, én 52 éves vagyok, de még mosz is kihuzom magamat és kiröhögöm azokat a fiatalokat, akiknek inukba log a nadrágjuk ("deszkás") és ugy mennek mint a majmok, vagy akiknek heresérvuk van. Ha rajtam fog mulni, a két fiu unokámat nem fogom hagyni, hogy ilyenek legyenek, mert buszke akarok lenni rájuk, s talán ök is buszkék lesznek a nagyapjukra, mint ahogyan én is az vagyok az enyéimre. szoval, remelem, fogunk mi még talalkozni, PSZH soför, kösz a feltett képekért!
Kedves Katonatársak! Sajnos kissé csúszik a találkozón készült képek közzététele mert eltörtem a jobb kézfejemet de igyekszem pótolni -e hiányosságomat.Üdv:Feri
Nyugodt lelkiismerettel ki jelenthetem én értem, csak nem tudom szavakba foglalni.
Merem ajánlani neked is, jövőre gyere el, nem hiszem, hogy túlzok csodálatos furcsa jó érzés volt újra ott lenni.
A második kép az épület 1970-1972-ben voltak kihelyezve, vagy két teher autó vezetővel, mely riadó esetén a tiszteket szállította a laktanyába az egyéb napokon nagyon laza élet volt, de voltak itt határőrök is. Szinte kötelező volt, de nem szabályos egy egy fuvar a laktanybejáratáig a kimenős katonák szállítása.
Egyszer, feleségemmel tudtunk valahol azon a környéken egy ágyat szerezni hogy hosszú hónapok után végre összebújhassunk. Hajnalban még kikisértem az állomásra, aztán onnan végig szaladtam Zajdáig hogy beérjek öt harmincra.
Nem csak az izzadság folyt az arcomon. :-(( Még elöttem volt 20 hónap szolgálat.
A második évet már nem kisérték megalázások, de végtelen hosszúnak tünt, úgy éreztem soha nem lesz vége. Segített azért hogy majd minden hónapban valamilyen címen haza tudtam jutni.
Leváltották a szalmazsákot matracra, később megkaptuk a surranót /zoknival/, majd a mikádót a köppeny helyett.
Az ősz kezdetén rengeteg katonát vittek el munkára, én maradtam akkor is a laktanyában szolgálatokat adni, majd kirándultunk csehszlovák barátainkhoz a Vltava hadgyakorlat keretében.
Ott mutatkozott meg igazán hogy mennyire semmit sem ér a néphadsereg, és mennyire feleslegesen tartanak olyan sok fiatal embert messze a családjától és a munkájából.
Aztán végre elérkezett 66. nov. 17, amikor is kigördült velünk a vonat utoljára Lenti állomásról. El nem mondható boldogság volt az a pillanat részemre. Azt mondtam, SOHA még a környékére sem megyek annak az átkozott helynek.
Most meg örömmel nézem a vasútállomás képét. Ki érti ezt?
Bizony, számomra igencsak büntetés volt Budapestről a sötét Zalába kerülni, ahol még a gyorstalpalón végzett tisztek voltak a parancsnokaink.
Szalmazsák, kapca, köpeny, sár, az esküig teljes elzárás mindenkitöl, állandó futólépés, orditozás, kedves "bogárkám" megszólitás, folytathatnám napestig.
Ifjú feleséget hagytam otthon, akivel éppen megszoktuk az önálló élet, az önálló döntések ízét, és onnan zuhantam a Zajda darálójába.
Az elhatározás hogy "rendes" katona leszek, hogy minél többször tudjak hazajutni, segített minden megaláztatáson átjutni.
Nem említettem, a légvédelmi tüzéreknél szolgáltam. Szerencsémre volt ott egy tiszt, aki zenekart szervezett aminek tagja lehettem, így a hétvégeken azért ki-kijutottam Zajdáról a környező településekre, de az irigység és a tirpákiából bevonultatott tisztesek az egész első évre elláttak az embertelenség példatárával.
Ne haragudj meg rám, de én a műhelyekről nem készítettem fotókat. Az én emlékeimben a telephely egy nagy csupasz terület volt. Én úgy emlékszem volt egy ügyeleti iroda ahol a telephely naposok voltak, aztán akik a műszaki vizsgát csinálták. Volt üzemanyag töltő, és egy műhely ahol öt-hat kocsinál nemfért több be. A jármüvek a szabad ég alatt voltak. Most meg azt láttam sok épület, nem tudom mi mi volt Úgy érzékeltem 1972 után valamikor a gépjármüvek már valamilye fedél alá kerültek.
A fényképezőgép 900kb-os képeket csinált ide meg 512kb nem lehet nagyobat.
A lenti állomás gondolom sok embernek ismerős.
Én 41 évvel ezelőt láttam meg először, majd 39 évvel ezelőtt utóljára. Közben csak hat alkalommal össz 26 nap szabadság. Kicsit kevesebb mint 80-as évek sportolóinak, de nincs semmi rossz érzésem emiat. Felelevenedett benem az érkezés, és távozás emlékei, nagyon furcsa, de már nem rossz.
A második képen lévő épület a Kerka partján Lentiből kifele a laktanyába, fűződik emlékem ezen épülethez is. Van akinek ismerős a kép.
Remélem tegezhetlek -, bár én '62ben születtem! Jó látod a helyzetet, gondolom '64ben rohadt kemény idők lehettek!! Nem beszélve a 2 évről...., azért az tényleg sok lehetett!! Gondolom sokat voltatok a "nyúldomb" környékén..., és itt nem "mikafára" gondolok!! Örülök, hogy Te is itt vagy már "nagypapaként"!
Hát akkor Te sem panaszkodhatsz..., jó világ volt! A Sulyokra emlékszem haláli fazon volt.., én nagyon jóban voltam vele! Nem az Ő felesége volt az egyik fogorvos Lentiben!?
Engem is a Bp.i Honvédból irányítottak Lentibe, de kölcsön játékos voltam a Szekszárdi Dózsában..., onnan vonultam be...., talán a Dévai Tibi neve ugrik be.....
Hát igen a meccseken hajtanunk kellett mert csak akkor mehettünk haza ha nyertünk otthon -, idegenben a döntetlen is elég volt, bár volt egy pár kötelező győzelem idegenben is!!! A "Lacibácsi" nem engedett a "20ból"!!
Nem tudom emlékszel e, volt egy kutyája a csapatnak, tacskó..., hangos volt a neve mert sosem ugatott..., mindig ő buktatott le minket a meccsek elötti éjszakában!! Állandóan jött velünk és a discó elött várt minket..., vagy éppen a Rezes elött! Az edzőnk meg persze ellenőrzést tartott minden szombat este, hogy pihenünk e!!
Tényleg ez volt a jellemző, amit Te írtál...., de valóban velünk akkori sportolókkal nagyon kivételeztek! A kérdéseidre a válasz: Zajdán átlag 1500 katona volt..., kézisek talán 12en -, a focisták 18as keretben, max., 20an lehettünk. A többiek tolták a szolgálatot és egyebeket....., valóban nálunk is voltak olyanok akik 18 hónap alatt 3* voltak otthon,,, sajnos!
Eléggé ironikusan írtad a válaszod..., de tényleg azok kezelték a technikát akik nem nagyon jártak haza!
Tudod kaptunk is eleget az akkori katonáktól (nem a saját századunkból!!!) -, hogy nektek könnyű -, és igazuk is volt! Tényleg egyszerű volt a sereg nekünk.
Viszont emlékeim között soha egyetlen sportoló sem élt azzal vissza, hogy akkor ment ki a laktanyából amikor akart....., sőt: Lázasan hordtuk be a piát azoknak akik nem jöhettek ki!!
Én remek emberkékkel voltam katona...., hajdúbihar, Zala, Vas, Szabolcs megyei fiúkkal, pár pesti sráccal, soha egy mondatot nem kaptam a századomból, hogy Te meg már megint haza utazol!! Elfogadták, hogy én másképp vonultam be...., és másképp is élem meg a sereget.....
A kötelező alap dolgokat nekünk is meg kellett csinálni - mint lövészet stb., -, de azért a fő dolgunk az volt természetesen, hogy a meccseket hozzuk, amikre tudtom szerint nem kis pénzben mentek a fogadások a tisztek között!
Képzelheted pld., MNK meccs: "H. Bottyán SE - Szombathelyi Haladás" - 8000 voltak a meccsen és kiütöttük őket...., azért ez nem semmi volt!
Talán egy dologért tényleg irigyeltek minket: a rengeteg csajozásért! Mert az aztán bőven volt!! Végül is Lentiben már úgy vettek minket mintha ottani lakosok lennénk -, persze mi meg hoztuk a normát!!!
Ne legyen ilyen válaszod, hiszen régen volt ez már mind ami megtörtént!!
