217. Bizonyos esetekben kötőjellel kapcsoljuk a toldalékokat az idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez.
a) Ha az idegen írásmód szerint írt közszó vagy tulajdonnév végén hangérték nélküli (ún. néma) betű van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot betűknek bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttese jelöli, akkor a magyar toldalékot mindig kötőjellel fűzzük a szó testéhez: guillotine-t, monsieur-nek; Glasgow-ban, Iaşi-nál, Loire-on, Montesquieu-nek, Montreux-ig, Peugeot-t, Rousseau-val, Voltaire-é; stb. – De hagyományosan: Anjouk.
A -val, -vel és a -vá, -vé rag v-je ilyenkor is az utolsóként kiejtett mássalhangzóhoz hasonul: guillotine-nal; Iaşi-sal, Molière-rel; stb. Az egyelemű vagy kötőjellel összefűzött tagokból álló tulajdonnévnek (a néma betűs végződés miatt kötőjellel odakapcsolt) -i (-s, -ista, -izmus) képzős származéka természetesen kis kezdőbetűs: shakespeare-i, voltaire-es, voltaire-izmus, bordeaux-i, lille-i, ploieşti-i; joliot-curie-s, châlons-sur-marne-i; stb.
szuper. nem ment el amit írtam. akkor rövidebben, kérlek segítsetek:
Van egy számítógépes játék, aminek a szakzsargonja ismeri a "flash" szót. Ha főnévként használják, akkor a (villanó) gránátot értik alatta, ha igeként, akkor magát az elvakítást.
Kérdésem az lenne, hogy ha főnévként használjuk, helyesek-e a következő példák: "Vett egy flasht, hogy vakítani is tudjon."; "Egy flashnyi pénze sem maradt."; "Flashsel nyitották a támadást nyugatiban."; "Flashsekkel operálva vitték sikerre az akciót."; stb.?
b) A -val, -vel és a -vá, -vé rag a mássalhangzót jelölő nem magyar betűre vagy betűkapcsolatra végződő idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez úgy járul, hogy v-je teljesen hasonul az utolsó kiejtett mássalhangzóhoz: Andrićtyal, Balzackal, pechhel, Bachhal, Greenwichcsel, Steinbeckkel, Engelsszel, hertzcel, fixszel, fixszé, ortodoxszá, Félixszel, Marxszal stb.
215. Az idegen írásmód szerint írt közszavakhoz és tulajdonnevekhez általában ugyanúgy közvetlenül (tehát kötőjel nélkül) tapasztjuk hozzá a toldalékokat, mint a magyar szavakhoz és tulajdonnevekhez: businessből, cowboynak, fairül, schillingért, signorét, Amundsenről, Stockholmnál, Janus Pannoniustól; stewardessek, Habsburgok; barrelnyi, shoppingol, horatiusi, verdis, greenwichi, wrocławi, toulouse-lautreci, karl-marx-stadti; stb.
Ha pedig igeként használjuk (tudom, itt sokkal könnyebben lehetne igazi magyar alternatívákat használni), akkor helyes-e például a "Kintről flasheli a lerakót, majd beflashel a láda mögé is."?
Ad vocem nagydíj/verseny: ott a félreértés részemről volt, miszerint nem értelmező kitételnek értettem, hanem Formula–1-versenynek, azaz az aktuálisan lebonyolított valamelyik futamnak.
Köszönöm szépen, ez megnyugtató válasz volt (mán a tekintetben, hogy nagyjából úgy van, ahogy sejtettük, a világ mégis rendezett kozmosz, és nem őskáosz, legalábbis intra muros ortographiae ;)! Zárt lista megalapítva, tételeit jegyezzük.
Nos, a Barbarossa-terv, Kossuth-díj meglátásom szerint mezei tévedés (vö. Kaláka együttes vs.Sebő-együttes), de ez van, sőt nem is szándékozik megváltozni a 12. kiadásra. Ettől még a Wartburg gépkocsira és a Maripen tablettára nem érdemes kiterjeszteni. Ami egyszer már kötőjeles, tekintsük hagyományos, zárt listás kivételnek; ne tekintsük analógia alapjának.
Spétválasz: Formula–1 grand prix. :P Na, jó, a nagydíjat már én is kötőjelezném, hiszen annak bizonyosan nem a neve a Formula–1.
Merek arra gondolni, hogy a "téveszmék" kialakulását segíti és a mozgószabályok megszeretését hátráltatja az AkH 139. pontjának kissé hiányos és ellentmondástól sem mentes megfogalmazása. Nincs benne, hogy ezek a szabályok csak közszói összetételekre vonatkoznak, és kivételként sem esik szó arról, hogy a betűszói és a (számjegyekkel írt) számnévi elemeket tartalmazó összetételekben az egyébként szokásos kötőjelezés szabálya erősebb lehet a mozgószabály által megkövetelt egybeírásnál.
Sőt, inkább ennek az ellenkezője olvasható ki belőle - igaz, csak egy zárójelbe tett megjegyzésből: "... közszói alárendelő összetételekben két kötőjel egy összetett szóban nem lehet".
Így a tv-szerelő-ellenőr-iskola (Nevem Teve, 9551) vagy mondjuk a WC-lánc-szakadás az érvényes szabályok szerint leírhatatlan, inkább körülírásos szerkezettel kell élnünk, esetleg írhatunk tévészerelőellenőr-iskolát és a vécélánc-szakadást.
Hát ja, ez is valószínűleg egy „mondta a tanító néni” típusú téveszme (aminek aztán soha senki nem szokott utánanézni), el tudom képzelni, hogy pl. az 1. mozgó félreértelmezéséből ökölszabályosodott...
A "Formula–1-es versenyző" formát az OH. is hozza, ami meg a sokszoros kötőjeleket illeti, nem arra gondoltál inkább, hogy ilyenek esetén oda szokás nyilatkozni: ha lehet, fogalmazd át. :) De ha nem, hát arra is van bőven precedens, ott vannak az A-vitamin-hiány és társai esete stb., háromszoros-négyszeres kötőjelezések is akár, és akkor még körül se néztünk a földrajzi nevek tájékán.
A magyar helyesírás nem szereti az egynél több kötőjelet, bár ilyen tömören ez sehol sincs leírva. Ezért vannak olyan összetett szavak, amelyek szóban teljesen kifogástalanok, írásban mégis mindenki félve kerüli őket. Ilyenek a Formula-1 további összetételei, de még ragos alakjai is: Formula-1-ről, Formula-1-et stb.
+1: jó-jó, de akkor pl. a Barbarossa hadművelet v. Barbarossa terv esetében miért nem hasonlóképpen fantázianévként kezelendő a "Barbarossa" elem? (OH.: "Barbarossa-terv"). Hiszen semmi egyéb nem köti hozzá, csak a róla elnevezettsége. Nem Barbarossa-féle terv, mint mondjuk egy Ady-strófa stb. esetén. A névadó Rőtszakállú Frigyes ártatlanul került a terv nevébe, nem pedig korai náci kapcsolatai miatt. :)
Tudja-e esetleg véletlenül valaki, hogy mi a mögöttes argumentésön az OH. "Formula–1 verseny" alakja mögött? A probléma margóján esetleg a Formula–1 vs. Forma–1 is érdekelne, de először leginkább az, miért is e különírás?
Szerintem pedig inkább túlzás, hogy a helyesírás az is szabályozni akarja, mi van a magánlevelekben. (Egyébiránt levelezési kérdésekben még lehet konzultálni Honffy Pál Levelezési tanácsadójának valamely kiadásával.)
253. Az olyan önálló, mondat értékű kiemelt megszólítások után, amelyek egy hosszabbszöveget vezetnek be, általában felkiáltójelet teszünk: Drága Szüleim! (Drága szüleim!)Tisztelt Közönség! Kedves Barátaim! Igen tisztelt Főorvos úr! Egyetlen Ilonám! Stb. (Vö.149.)
Magánlevelekben a kiemelt megszólítások után vesszőt is lehet tenni.
254. A mondat elején vagy végén álló megszólítást vesszővel választjuk el a mondat többirészétől: Gyerekek, nézzétek csak! Nagyon vártalak már, édes fiam. Stb.
255. Ha a megszólítás beékelődik a mondatba, eléje is, mögéje is vesszőt teszünk: Mostpedig, barátaim, rátérünk a dolog lényegére. Tudod-e, Sándor, a kötelességedet? Stb.
Levélírási Főhatóság nincs, helyesírási szabályzat van (1984-es gyártmányú), és már az is fakultatívan kezeli ezt az esetet. (Mármint a megszólítást, az elköszönés-aláírásról nem szól.) Én jobban szeretem a !+: rendszert, mint a ,+,-t, ezt nem tagadom.
Ha jól emlékszem, sok-sok évvel ezelőtt iskolában úgy tanultuk, hogy a megszólítás után felkiáltó jel, a záradékban pedig a tisztelettel, üdvözlettel stb. szavak után kettőspont áll.
Azaz:
Kedves Júlia!
...
Üdvözlettel:
Ádám
Csakhogy egyre többen leveleznek angolul, ahol viszont ez másképp van, konkrétan:
Dear Júlia,
...
Regards,
Ádám
Na most (gondolom) emiatt már annyian megszokták ezt, hogy magyarul is így leveleznek.
Ugye egy idő után a nép akarata szokott győzni, tehát ha valamit sokáig sokan használnak, akkor az lesz a helyes.
De jelenleg mi a hivatalos álláspont ezzel kapcsolatban?
