"Lehet, hogy kár behozni ezt a szálat, mert mindenkinek egyéni szoc-problémája is, hogy mit vár és kap egy ilyen koncerttől, de azt az igazi, ismerős magyar passzív-agresszív negativista mentalitást hallom ki ebből a fikából."
Pedig nem az, hidd el. Ami engem tegnap elkeserített, az a lélektelen profizmus volt, az, hogy semmilyen élményt nem adott ez a koncert. A Flash-t láttam élőben, az élmény volt, odatették magukat a fiúk-lányok, zeneileg és emocionálisan is hatalmas pluszt adott, tegnap viszont ez a hakni-csapat ledarálta az unos-untig ismert számokat, a klisékeket, az effekteket, aztán annyi. Borzasztó nagy csalódás volt.
Egyelőre úgy tűnik, július 12-én Athénban zárul a koncertsorozat.
www.rogerwaters.com - tour dates.
én egy plusz számot vettem észre, mikor a 2005-ben Londonban meggyilkolt brazil fiatalemberről emlékezett meg.
A koncerteken valo fenykepezestol en is fraszt kapok.
Ezert (is) szoktam az elso sorba allni.
Mindegy.
Azt mondjatok meg lsz, h ugye ez volt a turnezaro koncert, ugye?
Ennek apropojan volt-e valami meglepi/bonus momentum?
A "fal" gondolatisága azért több annál, hogy normális vagy rossz tanárod volt anno, az csak egy végigvonuló példa az albumon. Falakkal meg lépten-nyomon körbevesszük magunkat, kérdés csak az, h észrevesszük-e időnként, és mennyire könnyű lebontani őket.
Én is. A Meddle, a The Dark Side Of The Moon és a Wish You Were Here után nekem zeneileg nagy csalódás volt anno az Animals és a The Wall, és nem is értettem, hogy az utóbbit miért magasztalják olyan nagyon. A mondanivaló persze más tészta, de azzal meg az a gondom, hogy nem érzem olyan nagyon találva magam tőle (Ez van, nem vettem körül magam fallal, tanáraim is normálisak voltak többnyire, stb.).
Viszont az előadást tegnap megnéztem és nagy élmény volt a látványvilága miatt. Koncertnek semmiképp sem nevezném, de nem is arra készültem. Úgyhogy nekem csalódást nem okozott, azt kaptam, amit vártam, talán még többet is.
Mondjuk szerintem ha a One of my turnsig nézzük az albumot, akkor egy második csúcsnak tekinthető, addig sztem majdnem tökéletes. Onnan sajnos jönnek üresjáratok, gyengéscskébb lírai darabok benne, amik viszont egy ilyen látványos koncerten remekül működnek. Persze a második felében is vannak felvillanások (Comfortably Numb), de összességében, pusztán zeneileg a második "rész" azért lehúzza az anyagot kissé.
Lehet, hogy kár behozni ezt a szálat, mert mindenkinek egyéni szoc-problémája is, hogy mit vár és kap egy ilyen koncerttől, de azt az igazi, ismerős magyar passzív-agresszív negativista mentalitást hallom ki ebből a fikából.
Nem kell az égbe emelni a tegnapi koncertet, de legalább meg kéne próbálni néha elengedni magát az embernek, és élvezni. Nehéz elképzelni, hogy az elvásárok ennyire lényegesen különböztek.
Eleve a Wall megfilmesítése már jelzi azt, hogy Floydéknál is, meg egyébként is ez a zene egy nagyon erőteljes képanyaggal függ össze. Lehet persze önmagában, a zene kedvéért is hallgatni és élvezni, de ez egy több érzékszervre ható album. Zeneileg a Pink Floyd írt jobb albumokat ennél.
Nem tudom, hogy a Wall-t arénakoncerten egyáltalán lehetséges-e átlelkesülten előadni. Tartok tőle, hogy nem. Marad a profizmus, ami maximális volt.
Eleve mi lehetett Waters motivációja a turnéval? Nyilván nem össznépi jobbító szándék, meg szemfelnyitogatás, miután a mű keletkezésének az oka is részben az, hogy megszakadni érezte a kapcsolatot saját maga és a közönsége közt a koncertek alatt. És ennek már több, mint 30 éve.
A falat magát meg praktikus műanyag kockákból építeni, mert a beton, leomlásakor, félő, hogy agyonnyomta volna a közönség első három sorát, annak meg nem örültem volna, mert ott álltam. :) Persze lehet, h valaki ennek tapsolt volna, vesszen a fogyasztói réteg! :D
Szóval onnan nézve ez egy óriási koncertélmény volt. Érdekes módon én számtalan képet készítettem, mégis, maximálisan át tudtam magam adni a zenének, amikor kellett.
Aki meg tényleg átszellemülni akar a Wall-tól, az tegye fel otthon bakeliten, vagy tolja be a DVD-be, esetleg a maximális hatás érdekében projektorral vetítse a kertben egy kupac haverral, meg némi segédanyaggal. Garantált élmény.
A Porcupine Tree-hez meg, könyörgöm, ne hasonlítsuk már. Minden tiszteletem azé a zenekaré, de nem egy műfaj, sem egy kategória ezzel. Jó és rossz értelemben sem.
Már bocsánat, de előre lehetett tudni/gondolni, hogy mit kapunk/kaptunk tegnap este. Ezt lehet szeretni/nem szeretni, lehet fanyalogni, hozsannázni, stb. Szerintem Watersék pontosan azt nyújtották, amit "ígértek" én nem is vártam "igazi" koncertet. Látványban/hangban igazán profi volt. Néha az az érzésem, hogy valaki csak azért megy koncertre, hogy aztán jól odamondogathasson. A közönség bizonyos részének viselkedése (ki-be járkálók pl.) azonban tényleg elkeserítő volt. De hát ez nem kizárólag magyar jelenség.
Nadehát a Wall pont erről is szólt, szerintem. Hogy ezzel a standionkoncertezéssel pont a spontaneitása veszik el a dolognak. Igen, elveszik. Főleg, ha a zenét ilyen vizuállal kell megtámasztani. Akkor nincs helye annak, hogy még egy kör gitárszóló legyen.
Valószínűleg kevés tökéletesebb koncept-albumot írtak az újkori zenetörténetben, mint a Pink Floyd The Wall című klasszikusa. A kicsit öntörvényű és néha diktátor Roger Waters művéből közel 30 millió darabot adtak el világszerte, 11-szeres platina lemez, mégis maga az[...] Bővebben!Tovább »
Amúgy meg nem szeretnék kötekedni, főleg nem célom flémet indítani, de mégis mit vártatok? Waters elmondta még a turné előtt, hogy miért csinálja az egészet: a technikai fejlődés által adódott új lehetőségek miatt. Ezek után lehetett várni egy unplugged kamaradarabot, behunyt szemű hosszú ukulele-improvizációkkal, miközben a háttérben valódi kőművesek vakolják az ytong-téglákból épített igényes falat, de lássuk be, erre nem sok esély volt, már az eredeti mű sem erről szólt. Legalább a közönséget megválogatták volna rendesen ezek az igénytelen pénzhajhászok, de beengedtek mindenkit, aki kifizette a jegy árát, hogy akadna a torkukon a mekis sajtburger, képmutató bagázs...
Hát, vessetek meg, de szerintem óriási volt. Mondjuk Waterstől élő éneket várni, na az az igazi naivitás, ezt már hónapokkal ezelőtt kitárgyaltuk itt is. De még így is fantasztikus volt szerintem.
Szoci műv.ház feelingje volt az egésznek: a téglák lepukkant, koszhadt műanyagok voltak, az előadás maga egy igénytelen semmi. Egészen döbbenetes a 4 évvel ezelőtti, kisstadionos Flash-hez képest.
Nemcsak ez volt a baj: a koncert 8.20-kor kezdődött, de a bunkók még 9-kor is nyomultak a helyeikre, sörös poharakkal a kezeikben. Egész egyszerűen katasztrófa volt az egész.
