Az "és" kötőszó is egzotikus jogi csűrcsavart eredményezhetne, ha valaki kötekedős hangulatban van. Ugyanis az azt jelenti, hogy mindkét feltételnek teljesülnie kell, tehát a mindenféle motort nélkülöző jármű ezen értelmezés szerint nem is kerékpár.
A mostani alu 105-os is birt vagy 15.000 km-t (kivi, mikor is raktad ossze a munkabajaros decasamat? Azota tanyert nem csereltem, pedig az evi 6000 koruli belement...), lehet, hogy tulzas lenne elethosszig tarto lanctanyert csinalni. Bar vegulis ez nem valasztas lesz, hanem amilyen anyagot tudok kiturni a ceg kukajabol hozza... :o)
Bizony, ez a "hajt" szó jelentését az aktuálistól a habituális felé tolná el. Vagyis a biztosítók kénytelenek lennének elismerni, hogy az általuk felhasznált (és félremagyarázott) szavak a járműveknek nem pillanatszerűen, hanem szokásszerűen megvalósuló használatát írják le. Így hát pl. az autó nem csak akkor esne kártérítési kötelezettség alá, amikor éppen jár a motorja, satöbbi.
En kerek elnezest, hogy megint elohozom a temat, csak reggel - a csepeli gyalogos-bringas ut mellett beszelgettem autostarssal - az jutott eszembe, hogy vajon a kresz hogyan definialja a kerekpart, ha mar az auto definiciojat a kedves biztosito altal mar ismerjuk, es ok ertelmeztek is nekunk. Csodalkoztam is magamban, hogy ez eddig miert nem jutott eszembe... es nem tevedtem, jo volt a sejtesem :
"Kerékpár: olyan, legalább kétkerekű jármű, amelyet emberi erő hajt, és ezt legfeljebb 300 W teljesítményű motor segíti."
Ugye, senki se vadolhat azzal, hogy EN esetleg ezt kifacsarni, es felreertelmezni akarnam. Pusztan az autora adott logikat alkalmazom erre is, semmikeppen sem magam talalom ki : az a kerekpar, amit EPPEN emberi ero nem hajt (=gurul) az ugye nem kerekpar tobbet, csak egy nem fokozott veszelyessegu targy... es ebbol sok-sok mokas kovetkezmeny szarmazik... :o)
Nekem kb. fel eve annyira elkopott a lanctanyerom, hogy ugrott a lanc, de ugye hajtasiranyban aszimmetrikusan kopott meg, igy fogtam, es megforditottam a tanyert. Meg fel evet birt, mult heten kezdett megint ugrani, alig birtam gyorsitani, azonnal megszaladt, de most megint aszimmetrikusra kopott, igaz, fogak helyett mar kis tuskek vannak csak. Gondoltam, megforditom meg egyszer, hatha, de mar olyan alacsonyak a fogak, hogy csak 3-4 napot tudtam igy menni, es megint ugrik, raadasul daralja le a fogakat...
Mar a fiokban van a komplett hajtaslanc csere, valtogorgokkel, racsnival, ket patentos lanccal, tanyerral. Hetvegen fel kell rakjam oket, nincs mese.
Egyebkent ez a tartossag dolog engem is foglalkoztat. Behoztam a gyarba a melohelyemre a lanctanyert, es projektorral bedigiztem a fogprofilt, meg az egesz tanyer mereteit. Alubol kivagni nem lenne nagy ugy, de az megint nem tartana tul sokaig. Azon morfondiroztam, erdemes lenne-e valami acelbol csinalni, es azt jo kemenyre, 54-56-60 HRc-ra beedzeni? Valszeg jo sokaig birna, de mivel maga nem annyira kopna, talan jobban enne a lancokat...
Ivás: egyszerre keveset, aránylag sűrűn. Néha elég ha csak átöblíted a szádat.
Kaja: másfél-két órára nem kell (elég ha tekerés előtt két órával kajálsz egy normálisat - nem túl sokat), a fölött meg úgyis megállsz pihenni, és akkor. Szintén könnyedén.
"Persze a váltógörgőn sem igen vannak már fogak..." - Erről eszembe jutott egy édes kis adalék. Leendő nyári túratársaim egyike még szombaton átjött hozzám egy helyrepofozandó bicajjal. Használtan és igen olcsón vette, és olyan vacak volt, hogy arról ősszel egy kis karcolatot fogok kanyarítani (a túrabeszámolóban). Elég legyen most annyi, hogy Dollinger Gyula szerint (akihez naivan elmentünk csereracsnit venni) "az eladó most nagyon boldog ember". És racsnit sem tudott adni, mert a bicaj ukrán volt, csak a saját szabványához tartozó alkatrészeket tudta volna fogadni.
No, ennek a gépnek a váltója gyárilag olyan volt, hogy nem fogas görgők görögtek benne, hanem fog nélküli, teljesen acélból készült, csapágyazott kis diszkoszok. No, ezeket eszem ágában sem volt lecserélni, olyan kompakt és stabil benyomást keltettek. Pedig az egész hátsó kerék, a hajtómű, a kormány, a nyereg és az első váltó átkerült már erre az ukrán szörnyre a 2000 végén szétrepedt régi bicajomról...
Pár éve még áradoztunk, hogy milyen jó is a fővárostól 20-30 km-re bringázni, mert ott teljesen másak az autósok - mondhatni, emberszámba veszik a bringást is.
Ma apámnál voltam Tahitótfalun, hogy 77. születésnapján köszöntsem. Alig indultam haza, mikor egy bánatos p maca a nagy kanyarban előzött úgy, hogy egyre szűkebbé vált számomra a hely közte és a padka között. Bármelyik budapesti úrvezető elsárgult volna az irígységtől, ha ezt láthatta volna.
Ezért nem akarok a nyolcas rendszer fölé menni. Úgy gondolom, ebben több anyag van. Aztán meg, ahová nem tudok elmenni a 3 X 8 valamelyik együttállásával, oda a 3 X 10 sem vinne el.
Kérdezd meg SzeZot, mennyi van a mostani láncában. :-) Amikor szereltem át neki a vázat, észrevettem, hogy ha a hajtókaron lefogom a láncot 6 és 12 óránál, akkor 3 óránál annyira el tudom emelni a lánckeréktől, hogy átfér a résen a 8-as imbuszkulcs. :-) A tolómérő szerint 111.2mm 10 láncszem távolsága. :-)))
Egy kis segítséget szeretnék kérni. Olyan gondom van, hogy nyomatékosabb tekerésnél beszalajt a bicó. Úgy veszem észre, hogy a hajtókaron csúszik meg a lánc. Kb 5000 km van a Hervises csodában! :)
- használója egy öszvért állított össze, amivel városban nem tud úgy suhanni, mint egy országútival, cserébe terepen (ahová egyébként is ritkán merészkedik) jókat bénázhat.
Elgondolkodtam hazafelé, hogy egy ilyen váz annyira való nekem, mint szamárnak a hintófogat, de csak ez a csere váz volt. Hogy fog szegény kinézni, mikor felpakolom rá a téli sárvédőket, sliffentyűt...
Ma rendesen éreztem a lábaimban, hogy elszoktam az ilyen bringa tekerésétől. Egy Solymár - Hűvös-völgy kanyarral jöttem be és bizonyos izomcsoportok erősen tiltakoztak az emelkedők ellen. Majd megszokják. Ha az idő engedi, hétvégén megyek egy Vörös-kő (Tahiból, toronyiránt fel) - Prédikálószék túrát.
