2. Alvás miatti megszakítás folyamatos menetelnek számít. (Persze azt nem tudom, hogy ha két rubrika van - pl. Bódvaszilas? - akkor elég-e ilyenkor csak az egyikbe bélyegezni. Nekem mondjuk elfogadták így is.)
Az első kérdésedre a válasz: Be kell ballagni S.újhelyre a vasúállomásra pecsételni!
Indoklás: A Bányi nyeregnél nincs stempli. Ott bizony meg kell tenni az 5,4 km-ert azaz a bekötő útszakaszt a városig hogy érvényes legyen a futamod.
A második kérdésre a válasz: Nem szakad meg. Egy alvás nem alvás, két alvás egy alvás, sok alvás megszakítás. Hhuuu... lehet bonyolúlt ez... Szóval vannak olyan útvonal szakaszok amit lehetetlen alvás nélkül teljesíteni. (nincsisértelme) hacsak nem holdkóros vagy... :-)
Elnézést tudatlanságomért, de két számámra nem egyértelmű "apróságban" kérnék "telefonos sgítséget":-)
1. Bányi-nyereg (Sátoraljaújhely vá.) pecsételő hely esetében nekem úgy jön le, hogy a Bányi-nyeregnél lévő helyen kell stemplizni. Vagy Újhelyen? Vagy mindkét helyen?
2. Pontosan mi számít az útvonal megszakításának (ami miatt kétszer kell bélyegezni, az egyik túra végén, majd a következő túrán kezdésként)? Azt vágom, hogy ha pl.: 05.10-én megyek, majd 05.20-án folytatom az megszakítás, ez egyértelmű. De ha mondjuk több napos túrán vagyok, akkor az alvás miatti "megszakítás" is megszakítás? Vagy az folyamatos menetelnek számít?
Lehet sokaknak evidensek ezek a dolgok, de egyelőre nekem még nem, szeretnék teljesen tisztán látni.
A múlt szombati menet abszolut tétnélküli volt a számomra, hiszen a Kinizsi100-ra nem regisztráltam, meg a kéktúra igazolófüzetet sem vittem, mert ez a szakasz már rég be van pecsételve a második teljesítésem füzetébe. Egyszerűen csak kedves ismerőseimet kísértem el, akik végigjárták a teljes távot. És élveztem a tt utánozhatatlen fílingjét, ráadásul a Dorog-Tata 62 km-től nem zombisodtam be a végére, így a hajnalt is kellőképpen ki tudtam élvezni. Azért egy túrajelentésre végigstempliztem a távot, így szereztem 129 MTSZ pontot. :-)
Ült egy bölcs görög a számítógép mellett, vagy talán a fürdőkádban és tapasztalatairól gondolkodott. „Heuréka” mondta nagy hangerővel. Tapasztalata s nem szenvedélye vezérelte, ezért nem tévedett.
Ha valakit az motivál, könnyen esik annak csapdájába.
Valamit látni szeretnél, már látod is. Nem tudod, hogy a zöld festék öregszik, kékes színbe csúszik át. Az Országos Kék jelzés valóban érintette (volna) a Pilis-nyerget és fordult (volna) Két-bükkfának. Csakhogy a Klastrompusztai menedékház és Két-bükkfa-nyereg között engedély hiányában talán sohasem került felfestésre. A kéknek a ház feletti szakaszát a mai piros útvonalára tervezték, de a Szent István vándorlásra is csak az un. alsó útra (mai sárga) kapták meg az átvonulási engedélyt, így Pilisszentlélek érintésével vonultak Dobogókőre.
Jó ez a "ganja balra" jel, kinek mire van szüksége...:-)) Ezek a mai fijjatalok!:-)
Ha már szó esik furcsa dolgokról:
Picit OFF,de ezt a 2012-es koszovói választási plakátot én meg a Kinizsiről visszavonatozva fotóztam...Óbuda vmh közelében!:-O
Mit mondjak,először azt hittem túl sokat aludtam a vonaton, na de ennyit...
Majd két jelenlévő biztonsági őr-féle ember elmagyarázta hogy filmforgatás van a közelben,gondolom az A.Jolie féle film lehet,amelyben egy albán lány meg egy szerb katona stb...
Mivel "ismert erdei körökben" - és ezt a gyöngyösi méhészek is megerősíthetik - Medve a becenevem, július közepén a Bükkben egy példány biztosan lesz :-)))
Ha már szó esik a Kinizsiről itt a Kéktúra topikban, akkor Encián túra kapcsán jártunk a Baji vadászháznál és az alábbi jelzést találtuk. Ezt már be sem merem írni a tuhu-ra. ;)
Még a múlt szombati Kinizsi túrán sem feledkeztem meg egyik szenvedélyemről, a régi kék jelek keresgéléséről, és amiben csak titkon reménykedtem azt megtaláltam!
A Hörpölin honlapján fellelhető 1938-as térképen (amelyet Tisztul A Visztulától kapott,csak hogy pontos legyen a származás megjelölés:-) ) tisztán kivehető hogy az eredeti Kéktúra útvonal Dobogókőtől nem ment el Pest felé hanem rövid úton,a Pilis-nyereg érintésével lement Kesztölcön át Dorogra,ez a mai zöld sáv jelzés (nagyjából,nem végig).
Nem tudom itt mikor tereltek,de jó régen,tippem szerint talán az 50-es években,az 1964-es térkép szerint már Budapestnek megy a kék,tehát 50-60 éves jeleket skubiztam a fákon,és lőn:
Ezen a szakaszon sok volt az idősebb fa,így még láttam egyet kettőt később is,de nem túl sokat,néhány zöld jel alól is kikandikált a nagyon régi jelzés.A képeket telefonnal csináltam,ezért nem a legjobbak...
Össze kéne kötni téged a Pólya Tibivel! Képeslapot nem gyűjtesz?
Egyébként, üdvözöl. Ő volt a sofőrünk a K100-on. Amikor landoltatok, csak Gabi jött oda, és Tibi ott rágódott, hogy ismerős vagy neki, de nem tudja honnan. Amikor mentünk haza, Említettem a nickneved, és erre kiakadt, hogy miért nem ment oda köszönni neked. Nagy rajongód. Állítása szerint, voltatok 2x Erdélyben valami túrán. Miattad "kell" nekem is nyomni az OKT-t.
Én például most a második bejárásomon inkább a különleges pecsétekre hajtok. Dobogókőnél a nagy, kerek pecsét van beütve, a Vörösmarty turistaháznál szintén. A Vértesben az "ovális", Fejér-megye Természetjárója pecséteket vadásztam le. Ugyanebből az apropóból a Kinizsi100 vonalán természetesen az ellenőrző pontok pecsétei szerepelnek a kéktúra igazolófüzetben. A helyek neve rajtuk van, oszt jóccakát! Ezt még a legszigorúbb MTSZ-es ellenőrnek is el kell fogadnia (amikor bestempliztem, 2006-ban, akkor még Szárliget felé ment a Kinizsi)! :-)
De a bejárás módja tekintetében tök igazad van: ezt látni kell, vétek csupán egyszer, éjszaka bejárni ezt a szakaszt!
A Hegyestető környéke lassan egész természetessé vált... a jásdi bélyegző mellett egyszer még ezt a környéket is útba kell ejtenem a teljes teljesítésért, valamikor 2012 ősz előtt:)
Jövőre talán szintén is egy ilyen élmény-hatvanasra látok a legtöbb esélyt, megkerülve a pilisi szűrőt. Persze az igazi azzal együtt lenne, de arra még valamilyen módon készülni kell...
Én erősen gondolkoztam, vigyem-e az OKT-s füzetet, hiszen jópár pecsétet be tudtam volna gyűjteni most, de aztán úgy döntöttem, inkább majd jövök újra kétszer, mert így úgyis összemosódik az egész, meg a kék szakasz második felében már a lámpám fénykörén kívül mást nem láttam. És azt pedig nem szeretném, hogy a Gerecséről az legyen az egyetlen élményem, hogy ferde az út, és szereztem ott egy vízhólyagot :)
Már kerestem a túraleírást, amire Zsolti hivatkozott a ttt túrafórumban :-)
OFF: Jól látom, hogy megtaláltad?! :-) No, például ezért van az embereknek X féle személyazonosító okmánya, hogy az egyik adatot ne tudják összekapcsolni egy másikkal. Ez most nekem nem sikerült. :-)
Ennél már csak az volt a jobb, amikor egy más fórumba feltöltött képem után a teljes nevemen szólítottak meg. Akkor jöttem rá, hogy a fényképezőgépembe még újkorában - lopás elleni védelem gyanánt - beleírtam a nevemet és megfeledkeztem róla. Az Exif infoban meg minden látszott. ON
"...Így végre sikerült a Kinizsi százason egészen 78 Km-ig eljutni:)"
Na, ezért indultam én szombat kora délután Dorogról! Így biztos voltam benne, hogy eljutok Tatáig. El is jutottam... És egy jót kispistáztam közben kéktúra vonatkozásában a tokodi Horgásztótól a Hegyes-kő válláig a K+ jelzésen! :-))
Már kerestem a túraleírást, amire Zsolti hivatkozott a ttt túrafórumban :-)
Visszaolvasva ott a hozzászólásokat, már legalább 2 éve el van kerítve az a szakasz, előbb-utóbb lépni kellene valamit az illetékeseknek. Szvsz ez az AK messze legrosszabbul jelzett része, ráadásul vízvételi vagy útmegszakítási lehetőség sincs nagyon közben.
...Így végre sikerült a Kinizsi százason egészen 78 Km-ig eljutni:)
Továbbra is a kedvenc szakaszok egyike, érdekes, változatos tájjal, csak most éppen nem túl jó időjárással, egyébként mindenképpen az eddigi legkönnyebb 30Km, talán a néhány száz túratárs miatt.
Különösen az " ... Észak-Magyarországot is soha nem tapasztalt medve-invázió fenygetheti." gondolat hagyott bennem mély nyomokat.
A hétvégén a Bükkbe megyek. Amíg még lehet.
P. s.
Felhívjuk a természetjárók figyelmét, hogy a medvék veszélyes állatok, ezért saját érdekükben tartsák magukat távol tőlük. Nagyon fontos, hogy a medvéket elkerüljük, ajánlatos ezen cél érdekében kis csengettyűket akasztani magunkra, nehogy meglepjük a medvét, és ezzel támadásra ingereljük. Köztudomású, hogy a medvék nem szeretik a bors szagát, ajánlatos ezért kis borsos zacskókat is magunkra akasztani.
A medvék közelségét ürülékük is jelzi. Nagyon fontos ezért megkülönböztetni a feketemedvéket, amelyek barátságosak, és a grizzly medvéket, amelyek rendkívül veszélyesek. A feketemedvék ürüléke, folyékonyabb, világosabb színű és kisebb. A grizzly medvék ürüléke nagyobb, borsszagú és kis csengettyűk vannak benne.
Mint „rídonli” topikpajtás, hagy járuljak hozzá én is egy túra leírással a fórumhoz, ahogyan azt 31360 környékén megtárgyaltuk.
Alföldi Kéktúra – Kunfehértó, 5412-es út – Petróczi iskola - 26,5 km
Ezt a túrát eredetileg egy Baja-Petróczi iskola közötti túra részeként terveztük bejárni. Ám a buszmenetrendeket tanulmányozva rájöttem, hogy van egy olyan, viszonylag időben induló járat Szegedről, amelyhez Kiskunhalason van csatlakozás is. Így kaptunk az alkalmon és ezt a szakaszt önálló szakaszként jártuk be.
Reggel 6-kor indult a székesfehérvári busz a Mars térről, amely negyed nyolcra már Halason is volt. Itt egy fél órás várakozást követően újból buszra szálltunk, amely Kunfehértóra repített bennünket. Sajnos – mivel ez a 7:40-es busz egy távolsági járat volt – nem állt meg csak közvetlenül Kunfehértó ÁG. megállóhelyen, pedig az eggyel ez előtti megállóhely (Keceli út) pont az indulási pontunk közelébe esett. Mikor leszálltunk a buszról meg is volt a nap első élménye: éppen egy karambolt helyszíneltek a rendőrök a fürdőhöz bevezető út és a főút kereszteződésében. Nem is bámultunk sokat mert még el kellett jutni a túra kezdési pontjához is, ami másfél kilométerrel volt a falu előtt. Fél kilenckor értük el azt a pontot ahol a szőlők közül kiér a jel a vasúton keresztül a főútra. GPS-t beizzítottuk, majd hajrá. 26,5 kilométer várt ránk. Az aszfaltot elhagyva, egy kőkeresztnél - a Kis-keceli útra - tértünk. Ez az út előző napi esőnek köszönhetően, remekül járható volt. Balról szőlők, jobbról valamikor szebb napokat látott gyümölcsösök mellett haladtunk. A távolban már látszottak a Tóth-erdő fái. Mielőtt elértük, jobbról egy nagyméretű tanyaépület tűnt fel, amely – az igazolófüzet szerint - valójában egy kastély volt.
1. Szőlők között érkezik a jelzés
2. Kőkereszt a Kis-keceli útnál
3.Tanyának tűnő kastély
Az erdőt elérve az út, - egy-egy irtásfoltot leszámítva - teljesen „fedett” volt. Az esőnek köszönhetően néhány helyen az út teljes szélességében tócsák sorakoztak. Az egyik mélységén magunk is meglepődtünk mert az erdész terepjárója lökhárítóig merült a vízben. Időnként feltűnt egy-két kék jelzés is, de nem tobzódtunk bennük. Az erdőt ritkán egy-egy füves puszta, szántás szakította meg. Folyamatos madárcsicsergés és az erdő gyenge zúgása kísért bennünket. Kb. 6 kilométert tehettünk meg, amikor az eddigi délkeleti irányunk keletire változott. Itt egy kis pihenőt is tartottunk. Ettünk-ittunk, szusszantunk, majd szerelvényigazítás után felkerekedtünk, hogy legyűrjük a hátralévő távot. Egyre több lett az útszéli tanya is, romos és lakott egyaránt.
4. Fél méter mély lehet
5. Tóth-erdő fái alatt
6. "Kilátás" a Tóth-erdő fái közül
Dél múlt pár perccel, mikor tizenegy kilométer után eljutottunk az 53-as úthoz. Igyekeztünk gyorsan letudni a háromszáz métert, ami a főúton vezetett mert nem sok kedvünk volt a nagy forgalom mellett gyalogolni. A Budapest-Kelebia vasútvonal keresztezése után kerítések között találtuk magunkat. A düllőút mindkét oldalán kerítés húzódott. Hamarosan a jelzés is irányt váltott és egy frissen telepített akácost védő vadkerítés és egy nyárfaerdő mentén haladt tovább. A János-teleki erdőhöz értünk. Itt már nagyon ritkássá váltak a jelzések, csak a GPS-re hagyatkoztunk. Az út itt még járható volt. Azonban ez hamarosan megváltozott. A fű egyre magasabb lett, majd elértük azt a pontot ahol egy vadvédő kerítés állta utunkat.
7. Magányos nyírfák az egyik írtásfolton
8. A Budapest-Kelebia vasútvonalnál
9. Kerítések között
Elindultunk balra a kerítés mentén – mint ahogyan a pecsételő helyek fórumában is javasolta valaki – de olyan dzsumbujt láttunk, hogy nem volt kedvünk arra menni. Inkább maradtunk a kerítésmászás mellett. Átküzdöttük magunkat, majd egy másodikon is. Igaz ez már a földig le volt taposva. Megkerültünk egy bokros, fás részt és újabb mászás következett. Egy fiatal telepített erdő szélén mentünk egy lakatlan tanya felé. A balos fordulót követően egy levágott – talán rozstáblán – találtuk magunkat. Itt már toronyiránt igyekeztünk a közeli erdő sarka felé. Újabb mászás következett. Az erdő aljnövényzetében gázolva próbáltuk megtalálni az utat, ami természetesen nem volt. Végül egy újabb kerítéshez jutottunk és mellette próbáltunk előre jutni. Közben még megszemlélhettünk egy feldőlt magaslest is. Közel két kilométeres bozótharc és kerítésmászás után egy már kijárt düllő útra értünk és a kék jelzés is előkerült egy magasles lábán.
10. A János-teleki erdő mellett
11. Lekaszált gabonatábla
12. Öttömös előtt hat kilométerrel
További egy-két forduló után egy 4 kilométeres egyenes szakasz állt előttünk. Irtásfoltok és frissen telepített erdőrészek között tapostuk a homokot. Itt nyoma sem volt a pár kilométerrel korábban tapasztalt tegnapi esőnek. A jelzések errefelé is nagyon ritkásak voltak, de volt olyan fa is amelyen kettő is díszelgett. Újabb fordulókat követően már azon az úton találtuk magunkat, amely Bács-Kiskun és Csongrád megye határához vezetett. Ez a szakasz nem volt nagy élvezet mert árnyékos részt nemigen láttunk rajta. Pont az út nyugati oldala volt fátlan, ahonnan a nap telibe sütött bennünket. A megyehatárhoz érve tettünk egy kétszáz méteres kitérőt Csongrád megye legnyugatibb pontjához. Egy-két geokódolt fénykép is készült arra az esetre, ha valamikor a „Portyázások Csongrád megye jellemző földrajzi pontjaira” túramozgalom élővé válna.
13. Árnyékos utakon
14. A tanyától balra, Csongrád megye legnyugatibb pontja.
15. Célegyenesben
Már nem sok volt hátra. Egy jobbos forduló után már célegyenesben voltunk. Itt a kék sáv mellett már a kék háromszög jelzés is feltűnt a villanyoszlopokon, amely Csongrád megye legmagasabb pontja – a Szerelmesek dombja - felé navigálta a túrázót. Öt óra előtt nem sokkal értük el túránk végpontját az Öttömös, Tanya 257/M épületet, azaz a Petróczi iskolának mondott csárdát, mint ahogyan az ott kapott blokkon is áll.
16. Jobbról jöttünk
Itt másfél órás várakozásra kényszerültünk mert a buszunk negyedórával érkezésünk előtt ment el Szeged felé. De, hogy ne legyen elvesztegetett az időnk, a következő busz érkezéséig a csárdában múlattuk az időt, néhány hideg sör társaságában.
Összegezve a túrán tapasztaltakat, a vasút után 2,1 km-ig remekül járható az út. Onnantól van egy 2 km-es rész ami viszont embertelen. Utána megint kijárt düllő utakon lehet haladni Petrócz felé. A jelzések állapota és sűrűsége sok kívánnivalót hagy maga után. Van ahol egy jelet sem látni, máshol meg duplázva vannak.
A feltöltött képek geokódoltak. Azaz ha érdekel valakit, akkor megnézheti, hogy a túra melyik részén készültek. Mindez persze csak akkor igaz, ha a fórummotor ki nem szedi belőle a koordinátákat. Beteszek egy GE képet is. Azon berajzoltam, hogy melyik része van a jelzésnek elkerítve.
A múltkor beugrottam a Tengerszembe, ott is elég sok ilyen jellegű térkép volt, egy telefont megér.
Azon gondolkodom, hol a fenébe vettem a Tátra térképemet, de valahogy nem akar eszembe jutni. Az biztos, hogy nem a Cartographiánál, és nem a Térképkirálynál történt.
