Azt is már ezerszer kitárgyaltuk, hogy semmi nem indokolja, hogy ne lehetne azonos a ragozás a játszanák 1 sz. 1 sz. alanyi és a játszanák Tsz. 3. sz. tárgyas alak.
> a -nák, -nék toldalékok nem a szó hangrendje szerint kapcsolódnak, ugyanis igei személyragokról van szó, amelyek kötöttek (nem igény szerint választhatók)
Tudnánk hasonló példákat mondani, ha szeretnénk, de a helyzet az, hogy a toldalékok hangrendi illeszkedése a magyar nyelvtan egyik legalapvetőbb szabálya, ami alól ez egy bosszantó kivétel. (Mármint egyesek nyelvhasználatában, amely egyesek úgy döntöttek, hogy az ő nyelvhasználatuk a 'helyes'.)
Gondoltam bemásolom ide, akadhat még hasonló érdeklődő, mint én.
"
a -nák, -nék toldalékok nem a szó hangrendje szerint kapcsolódnak, ugyanis igei személyragokról van szó, amelyek kötöttek (nem igény szerint választhatók). Téves analógia a pl. -nál-, -nél mintájára. Ez utóbbi ugyanis valóban kétváltozós határozórag, a szó hangrendje szerint illeszkedik. apámnál, fehérnépnél.
A -nék egyes szám 1. személy feltételes módú személyrag: aludnék, maradnék, álmodnék, ennék.
a -nák többes szám, 3. személyű feltételes igei személyrag: ők látnák (ha kinyitnák szemük)."
Az a szomorú helyzet, hogy a helyesírás még a 'zsemle' és 'zsömle' közül sem tudja kiválasztani a "helyeset"... (további párok: tejfel/tejföl, kolbász/kalbász, borotva/beretva, özönvíz/vízözön)...
Továbbá ne felejtsük el, hogy az írás egy másodlagos jelenség, a beszéd történetének első pár-tízezer évében nem volt írás, mégis tudtuk beszélni... a helyesírás meg egyenesen harmadlagos dolog, sokkal későbbi, mint maga az írás...
Gertibor, itt nem fogsz rendes választ kapni. Amit a kollégáim mondanak, az a nyelvészeti hivatalos álláspont. Téged azonban nem nyelvészeti, hanem nyelvszociológiai szempontból érdekel a kérdés.
Ha jellemzôen a "mûveltebb" (bármit jelentsen is ez) körökben akarsz érvényesülni, jobban teszed, ha nem nákolsz. Ott a -nék az elfogadott. A nyelvhasználat olyan mint a ruhaviselet: nincs helyes, meg helytelen, csak illô meg illetlen (adott környezetben!!!).
Az operabálon hawaii-ingben megjelenni illetlen, az ottlévôket megbotránkoztatná, nem fogadnának el maguk közül valónak. Ugyanígy, ha egy pl. egy sajtótájékoztatón nákolsz, suksükölsz, kizárod magad, a mondanivalód nem fog optimálisan érvényesülni.
A helyesírás szabályai az írásra vonatkoznak, nem a "mondásra." De ha a nyelvtanra gondolsz, még az sem tiltja a -nák alakot ilyen helyzetben, legfeljebb rögzíti a többségi használatot.
Egyébként a messénél (akárcsak a tetszik -ss-es felszólító módjánál) inkább azért "halt ki" (vagy van kihalófélben), mert igen ritka kivétel. Kevesebb, mint fél tucat szó esett belé. Történetileg szabályos volt, manapság: kivétel. a sima -t-re végzôdô szavak száma sokkal nagyobb, így tudja magát tartani. A -tsz végûeknél külön hozzájön az, hogy még így is egy "kivételes" (hasonult) alak érvényesül. Csak ellenben a nem produktív /t+sz+j/ > /ss/ helyett a produktív /sz + j/ > /ssz/ érvényesül (utána meg /t+ssz/ > /cc/).
Sôt, mi több, van ugye az a jelenség is, hogy -s- helyett "inetimologikusan" megnyújtják -ss-re. Úgyhogy az -ss- nem lehet "zavaró". Pl. [erôssen], stb., stb., vagy, ugye, tudjuk, teljesen sztenderd [kissebb].
Bocsánat, ez az előző hsz. eléggé átgondolatlan volt, kicsit pontosítok. Suffixumok vagyis toldalékok, végződések kihalásáról nincs szó, csak egyes igealakok mellőzéséről. A hosszú s pedig nyilván nem lehet önmagában zavaró, hiszen pl. a lássa igealak senkit sem zavar (kivéve, ha suksökölésként realizálódik). A "fussak", "fusson" stb. igealakokat se kerüljük. De úgy érzem, az előző hsz. írása során valamit mégis megéreztem, megsejtettem, a szakemberek talán tudják is, hogy mit.