Gondoltam, a StandArt 2 megszületése is ugyan olyan 'ujjgyakorlat' lesz, mint az 1-es volt. De nagyot tévedtem. Igaz, végül is '91 őszére már szériatermékké vált a 2-es is, de a StandArt 1-re fordított kb. két hónapnyi tervezés itt úgy 3/4 évvé dagadt. De menjünk csak sorba, miért is tartott annyi ideig az "alkotás".
Először is, egészen más volt a kihívás és a motiváció. Míg a StandArt 1 esetében egy általános és különféle rendszerekkel is kompatibilis hangsugárzó megteremtése volt a cél, addig a StamdArt 2-őt már inkább az Ion Systems erősítőkhöz illesztve szerettem volna használni. És nem is a kicsikhez (Obelisk 1 és 2) hanem úgy a 3X/XPAK1-től felfelé. Ott is tátongott ugyanis egy lyuk (na jó, rés), vagyis az Ion erősítőkhöz ideálisan illeszthető hangfal kevés volt. Aktív, drága hangsugárzók (Ion Systems JC1, Roksan Darius) persze voltak, illetve a Royd kisdobozok, de mindegyikben volt valami olyan specialitás, ami a széleskörű(bb) felhasználástól távol tartotta őket. Másodszor a StandArt 1 sikere, pontosabban a vele való napi munka rávilágított, hogy nem is egy olyan alapfokú doboz az, mint amilyennek "megálmodtuk". Igaz, tonálisan jól működött sok rendszerben és hálás darabnak bizonyult az akkor már széles körben forgalmazott NAD és Arcam erősítőkhöz is, de egy kicsit komolyabb forrással és elektronikával (értsd Ion) megtáltosodott. Nem véletlen, hogy a leggyakoribb kombinációt a két kis Ion elektronikával alkotta. Így aztán nem volt olyan egyszerű egy külsőleg hasonló koncepcióra épülő, ámde markánsan jobb (és egy picit "másabb") modellt alkotni. A StandArt 1 az "Első Budapesti High End Show" egyik kedvence volt, ahol annak ellenére a StandArt 1-et mutattuk be, hogy akkor már létezett a 2-es modell.(Rega P3/Roksan Corus Balck illetve Arcam Alpha + CD játszó - Ion Systems Obelisk 2 - StandArt 1 - QED kábelezés.) Az egész szett akkori ára 130 ezer forint volt, a show szinte legolcsóbb rendszere - már ami az árát illeti. Mert a folyamatosan a folyosón kígyózó és bejutásra váró tömeg és a show készített hivatalos közvélemény kutatás (!!, bizony akkor még ilyen is volt!) azt mutatta, hogy a kiállítás egyik "dobogós helyezettjét" demóztuk ott és akkor, ártól függetlenül!
1992, I. Hifi és High End Show
(Ezt a rendszert egyébként szinte teljes egészében nemrég az AP Klub egyik rendezvényén meghallgathatták a jelenlévők! :)) De térjünk vissza a 2-es modellhez. Ez már nem széria Vifa hangszórókra épült, pontosabban a mélysugárzója egy speciális, részünkre készített "custom made" típus lett, köszönhetően a néhai Vifa rugalmas hozzáállásának. (Isszuk is ennek így 20 év távolából a levét, lévén ha valakinél tönkremegy, pótolhatatlan! Szerencsére ez idő alatt eddig mindösszesen 2 tulajdonoson nem tudtunk segíteni! Nekik persze a statisztika szokás szerint nem vígasztaló...:() A StandArt 2-vel afféle igazi "koldus ruhába öltözött királyfi" született. Az alkalmazott hangszórók, váltóalkatrészek és dobozkonstrukció messze nem abba a kategóriába predesztinálták, ahová végül is az ára és a kivitele (fóliás külső) pozicionálta. Természetesen a StandArt 2-őt is rögtön tesztelte a HFM. Akkor már nem kellett bizonygatnunk a 100 darabos határszámot sem, sőt! :)
A teszt eredménye akkor sok kérdést hagyott nyitva, elsősorban persze bennem. Mind a meghallgatás, mind a mérés kicsit olyan "igen, de...." konklúzióra vezette a HFM ítészeit. Azóta sok mindent megértettem és helyre tettem. Persze mindig vannak - akár ennyi év távlatából is - nehezen megválaszolható "kérdések". Például, hogy az előzetes meghallgatás(ok) során miért hallotta a HFM szerkesztője olyan nagyszerűségnek a StandArt 2-őt, hogy még az új referencia státust sem zárta ki? Talán mert a StandArt 2 egy rendszer elemeként, a Roksan/Ion Systems ideális partnereként képes volt arra, amire egy alapfokú forrás+erősítővel nem. Nem is lett volna feladata, ahogy az alapvető rendszer hierarchiát "meghágni" nem is lehet. Vagy miért szerepelt komoly kritikaként az auditív teszt során, hogy a StandArt 2 ugyan nagyszerű még az ő berendezésükben is klasszikus illetve akusztikus zenéken, de hagy némi kívánnivalót maga után pop/rock műfajon? Lévén évtizedig azt sugallta a HFM, hogy nem is nívós dolog a "nem komolyzene", akkor hirtelen mégis, hogy lett ez a kritika? Kérdések, melyekre sokféle választ lehet találni, netán helyükre tenni az akkor talán nem teljesen helyükön lévő dolgokat. Ma már azonban kicsit anakronisztikus vita lenne.
Egyébként is helyretette az élet ezeket a dolgokat. Azokban az években szinte alig akadt olyan periódus (talán a nyári holtszezont kivéve) amikor ne lett volna nagyobb a kereslet a kínálatnál. Ahogy az sem tipikus, hogy ennyi év távlatából a néhai ár többszörösét fizetik egy-egy használt példányért. (És itt nem az infláció okozta árváltozásra gondolok elsősorban.) Már aki fizetheti, mert például jómagam évekig vártam egy szép darabra, és nem kevés pénzt hagytam ott érte a végén. Ráadásul a StandArt családból messze 1000 pár fölött kelt el annak idején, és bizony nem könnyű rávenni a tulajdonosokat, hogy adják el...:) (Így születnek a legendák..?:))
Nem sokkal a teszt megjelenése után megszületett a 2/2 - ami egyébként a HFM-ban olvasható teszt "kritikájának" figyelembevételével készült. Ez már egy továbbfejlesztett változat volt más magassugárzóval, dupla (bi-wire) hangfalcsatlakozóval és még néhány, a keresztváltót és dobozt érintő apróbb javítással.
Sajnos azonban mire a HFM letesztelhette volna, megszűnt. Mármint a HFM...
Mára tehát szép emlékké szelídült ez a történet - és persze mind e napig sok-sok ember zenehallgató eszközeként szolgál. Azaz szolgálnak a StandArtok, típustól függetlenül Mi is jelenthetne ennél többet egy konstruktőrnek? :) Tovább »
Pedig nem is írtak róla rosszakat, sőt, azt írták, hogy emeljük meg kalapunkat, mert eddig a legjobb magyar hangsugárzó. Valami olyasmire is emlékszem, hogy a közép-magasak egy kicsit kiemeltek a mérések és a meghallgatás alapján. Én hallottam is annak idején, több helyen is és nekem tetszett, klasszikus zenére tényleg jó volt, bár némileg túl volt árazva a hangjához képest..... Valami olyan emlékképem is van, hogy Zsolt nem szerette a csöves erősítőket, ha jól sejtem, csak félvezetősökkel foglalkoztak. Azt hiszem, még megvannak, valami más név alatt futnak.....
A Zsolt Audio egyik hírlevelében ezt le is írták. Nem tetszett nekik a Stand Art 2 doboz tesztje a magazinban. Egyébként náluk még a viszonylag olcsó gépek is jól szóltak, tudták hogyan kell demonstrálni azokat. Egyébként végül mi lett velük? Megvannak még?
"Az már érdekesebb lett volna, hogy tényleg van ilyen hatás?"
Mire gondolsz, a PWB termékek hatására? Aki halmozva próbálta, annak nem kérdés, "túlságosan is jól működtek". Hatásosan lehetett velük oldalra vagy hátra lépni, előre már sokkal nehezebben. Ugyanakkor, a hangminőség javulását nem követte hosszabb távú hallgathatóság, egy jobb készülékhez vagy kiegészitőhöz hasonlóan. Éppen ellenkezőleg, egy furcsa fárasztó hatás lépett fel. Aggályainkat többen, egymástól függetlenül(!) megírtuk Darvasnak, a statisztikailag elégtelen mintán végzett vérnyomás teszt csak megerősítése akart lenni a hosszú távú az egybevágó kísérleti tapasztalatoknak.
"nem a "megszokom a hangot" elvről szól-e"
Könnyű:) utánajárni, kell hozzá két egyforma kábel és jópár év. Az beszéljen róla, aki hozzám hasonlóan megcsinálta a próbát. DIY-esek a bejáratáson túljutott és fiókból elővett egyforma N.O.S. kondenzátorral is kísérletezhetnek.
Alaposan megvizsgáltuk a PWB-ket anno meg később is. Főleg nem hifistákkal hanem fizkusokkal. természetgyógyászokkal. Arra jutottunk hogy a hangra semmilyen hatással sincs, azonban az emberre viszont igen, szűkiti az érzékelést ezért néhány hiba hatása csökken, növeleve a PWB-k mennyiségét egyre rosszabb hatású. Végén többen egészen kellemetlenűl érezték magukat tőle. A sznob hifista (és szóljon az aki ettől mentes, egy kicsit mindannyiunkban benne van) meg vonzódik az extrém dolgok felé, és ha ettől jobban érzi magát akkor növeli a komfort érzelmét és tényleg hatásos. Az önszuggesztiónak a gyógyításban is komoly szerepe lehet, a hifiben sem lehet kizárni. Csak ne legyen kötelező. A magyar piac meg olyan amilyen, messze vagyunk még az angol szókimondástól és a tolarenciától, sohasem a kereskedőktől kell tanácsot kérni. A drótokhoz (és egyéb alkatrészekhez) ne úgy álljunk mint az egyszeri paraszt az állatkertben a zsiráf előtt: márpedig ilyen állat nincs!
Néhány szó a HFM-ről. Én nagyon szeret(t)em az újságot, hármójukkal ma is jó kapcsolatban vagyok.
1./A HFM attitűdje tarthatatlan volt a továbbiakban, mivel a méréseket végző MEEI (jelenleg TÜV) gazdasági társasággá vált, a mérések már nem voltak kötelezőek a forgalmazott termékeket illetőleg, ill. már nem adták egy sajtóterméknek a mérési eredményeket ingyen. Ezt már nem tudta volna a HFM fizetni.
2./ Hogy H.Zs. mitől sértődött meg Darvasékra örök rejtély, a mai Zsolttal való jó kapcsolatom fényében is. Saját termékeiket dicsérte (StandArt 1 és 2 hangsugárzó), a forgalmazott árukat is propagálta jót írt róla.
3./A PWB effektus "hatása" RR(vérnyomás) szempontból nem releváns, bárkinél néhány perc különbséggel lehet mérni ekkora eltérést +/- irányban. Az már érdekesebb lett volna, hogy tényleg van ilyen hatás? Minthogy az is egy nagy kérdés számomra, hogy a "bejáratás" nem egyenlő-e a megszokással, ill. a kábel, állvány, tüske, alátét csere is nem erről szól-e? Tehát van hatás, de a hosszútávú hallgathatóság - ami szerintem a lényeg - nem a "megszokom a hangot" elvről szól-e?
Bocsi, hogy bele vau, de nem azért kért elnézést, mert a jelenségeket nem lehetett volna megfogni, hanem a vége felé az „egészségre ártalmas” jelenségekre derült fény, itt pl. a vérnyomásmérős sztorira gondolok.
Hűűűűha! Darvas aztán jó kiosztotta..... No, de nem akarom teleaggatni idézetekkel ezt az fórumot, úgyhogy ha valaki kíváncsi rá, elküldöm neki mail-ben. Nagyon tanulságos. Ja és a német, Quadral-csajt is...... (De végül is a Hifi Magazin is magyar hifi legenda...... :--))))
Igaz. Csak az a biztos, hogy akartak perelni, de hogy lett-e, azt nem tudom.
" Tisztelt Szerkesztő Úr!
Ön a Hifi Magazin folyóirat képviseletében megkereste az ANNEX Rt-t mint a Jamo cég hangsugárzóinak kizárólagos magyarországi forgalmazóját, hogy egy teszt elkészítéséhez bocsássuk rendelkezésükre a Jamo Cornet 60A és a Jamo Concert II. jelű hangdobozokat. Kérésének eleget tettünk. Az elkészült tesztet átnézve megállapítottuk, hogy stílusa, hangneme elfogadhatatlan, és ugyanakkor szakmai szempontból is erősen kifogásolható. Észrevételeinkkel egyidejűleg közöltük Önnel, hogy a Jamo termékekre vonatkozó teszt közléséhez nem járulunk hozzá. Tudomásunkra jutott, hogy a fentiek ellenére a Hifi Magazin következő számában a teszt vonatkozó részeit is meg kívánja jelentetni. Emiatt ismételten, nyomatékosan rögzíteni kívánjuk, hogy nem járulunk hozzá a két pár Jamo hangfalra Önök által készített teszt megjelentetéséhez, erre nem adtunk és nem is adunk engedélyt. Felszólítjuk Önt mint a Hifi Magazin szerkesztőjét, hogy a hivatkozott és általunk kifogásolt teszt vonatkozó részeinek megjelentetésétől szíveskedjék elállni. Elsődlegesen sérelmezzük annak stílusát, hangnemét. Véleményünk szerint még egy bulvárlapnak is meg kell felelnie a minimális etikai elvárásoknak, nem is beszélve egy magára valamit is adni akaró, szakmai lapként megjelenő folyóiratról. Egy ilyen hangvételű teszthez a világhírű Jamo cég kizárólagos magyarországi forgalmazójaként még akkor sem adnánk közlési engedélyt, ha maga a teszt szakmai szempontból kifogástalan lenne. Erről azonban a jelen esetben sajnos nincs szó. Birtokunkban vannak a Jamo cég gyári mérési eredményei, a KERMI mérési eredményei, továbbá egy ausztrál, egy német és egy angol hifi magazin tesztjének értékelései, amelyek egymással teljesen összhangban ellentmondanak az Önök tesztjében lévő megállapításoknak. Ezeket az előzőekben említett eredményeket és értékeléseket bármikor az Önök rendelkezésére tudjuk bocsájtani. A fentiek miatt a hivatkozott tesztet ilyen formában elfogadni nem tudjuk, ismételten kérjük, hogy a vonatkozó részek közlésétől engedélyünk hiányában szíveskedjenek elállni. Célunk az ügy békés, peren kívüli rendezése, de amennyiben kérésünknek nem tesznek eleget, jogainknak mindenképpen érvényt fogunk szerezni. Peres eljárás esetén a közléssel okozott minden kárunkat Önökre hárítjuk, beleértve az eljárással felmerülő költségeket is. Kérjük, hogy döntéséről az ANNEX Rt-t postafordultával tájékoztatni szíveskedjék. Amennyiben kérésünket nem teljesítené, úgy levelünket tekintse a per előtti utolsó felszólításnak.
Tisztelettel: dr. Csányi Lajos igazgató ANNEX, Bp. Cseresznye u. 5, 1112"
Valami olyasmire emlékszem, hogy ebben a későbbi újságban magasba húzó, száraz hangszínűnek írták és arra próbálták rávenni az annexest, hogy álljon el a pertől..... De az kétségtelen, hogy sokkal udvariasabbak voltak, nem írtak le olyanokat, mint a Hifi, hogy pl. "se íze, se bűze, nekünk nem kellene....." A Hifi Magazin után tényleg semmi nem volt, ami igazán korrekt lett volna. De, ha nem így van, javítsatok ki...
Abszolút egyetértek és köszi az intelmeket. Persze, tisztában vagyok és én is ennek a híve vagyok, hogy kell tudni mérni, amit csak lehet és utána ki kell tudni értékelni is és a megfelelő következtetéseket levonni (ez már jóval nehezebb....). Továbbá, ha valaki csinál valamit (konstruál), akkor legyen meg a szükséges szakmai alap, tehát mit és miért csinál. Persze, ettől eltérhet, de akkor tudnia kell, hogy miből és mennyit. Pl. azt mondom, hogy bár a nagy nyílthurkú erősítéssel és a nagy neg. vcs-vel nagyon jó mérési adatokat lehet produkálni, de én egyikből sem kérek, inkább lemondok róla és csak finoman, a későbbi fokozatokból csatolgatok vissza vagy sehogy sem, max. hidegítetlen emitterellenállásokkal - így ugyan talán több lesz a torzítás és egyéb, viszont szebb hangot kapok, stb..... Tehát tudom, hogy miből veszek el, milyen paramétereket gyengítek.... - Csak tényleg egy példa volt. Viszont vannak olyan dolgok, amelyeket nem nagyon lehet megmagyarázni, hogy miért is vannak úgy, ahogy vannak, pl. amit itt is emlegettetek, hogy a kábeleknek a hangja, stb... - Aki azt állítja, hogy tudja, szerintem nem mond igazat. Régen én is azt mondtam, hogy hülyeség az egész, aztán amikor egy HFM1-gyel próbálgattam, kénytelen voltam rájönni, hogy nem is olyan hülyeség.... AZtán jött egy haverom a kondikkal.... Valami tantálja volt egy fokozata végén és kicserélte valamilyen elkóra és.... az elkót jobbnak hallottuk. Semmi szabálytalan nem volt, ugyanaz a kapac-érték és a néveleges fesz és többszöröse volt az áramköri kapcsolásban lévőnél, és mégis..... OK, azt elismerem, lehet, hogy hülyeség volt vagy inkább elragadtatás, hogy kellenek a torzítások (mint pl. a 300B esetében, ami írtatok, az a 2 vagy 8 %), de tényleg számomra nem eldöntött, hog kellenek-e torzítások ahhoz, hogy egy kellemesnek mondott hangot kapjunk vagy nem. Még azt is aláírom, hogy rossz a fülem (bár koncertekre eljárok és néha még nemcsak a közönség soraiba), de azt a fajta kellemes, telt hangot, amit élőben hallok, gépileg megközelítve nagyon kevés alkalommal hallottam, talán az egyik legmeghatározóbb volt ebben V. A. Gy. bácsi akusztikája. Lehet, hogy nem igaz, de azt gondolom, hogy most már (2011.) egyáltalán nem nehéz olyan erősítőt tervezni, amely megfelel minden mérési követelménynek, minden van hozzá, kicsit kell tudni számolni és forrasztani, csak elő kell szedni egy-egy tervezési segédletet, vagy talán már azt sem, ugyanis rengeteg kész séma van. Sőt, ha valaki nem valami világmegváltó dolgot szeretne csinálni, le is másolhat valami bevált kapcsolást és lesz egy jó erősítője... Mostanra az lett a nehéz, hogy hogyan csinálok egy olyan erősítőt, amelynek szebb hangja lesz, mint a legjobb mért értékekkel rendelkező erősítőknek, valamint a szubjektum is nagyon játszik: kinek mi és hogyan teszik, mert igazából egyedi esetekben leginkább ez számít. Aki pl. a rockzenét szereti, nem biztos, hogy ugyanaz tetszik neki, mint aki klasszikust hallgat, tehát más és más irányba térhetnek el a preferenciáik. Persze, ez nem ilyen egyszerű, mert pl. olyan ismerősöm is van, aki egyáltalán nem enged a mérési parákból lefaragni, tehát neki mindene szinte abszolúte csúcs-kategória, csak még megtuningolja a dolgait úgy, hogy ugyanolyan gyári értékű, de méregdrága és nagyon jó minőségű alkatrészekre cseréli a holmijai belsejét és az is jól szól ám! Ő esküszik, hogy hallja is a különbséget és el is hiszem neki. A méréstechnika itt csődöt mond, mert tuti, hogy a lényeget meg nem fogja sehol sem... Neki pl. egy Linn Sondek már nem lemezjátszó, annál sokkal jobbja van....... (Jó neki....... :--))))
"A legtöbb ember nehezen visel bármiféle veszteséget, nehezen lép túl saját, rossznak bizonyuló döntésein. Törvényszerű hát, hogy tudat alatt rendre szurkolni kezd a drága, jóhírű szerzeményeknek"
Szurkoltam a VDH Colibri-nek egy ideig,de aztán szélsebesen eladtam és átültem egy Kiseki Agaat-ba.No, itt nem kell szurkolni:))))
"Erre már csak ráadás amiről beszélsz. Nem csak a méregdrága kábel kapcsán. Véleményem szerint a hifiben az barkácsol, diy-el :)"
A hifisták többsége sokkal jobban járna, ha a "rendszerépítést" is profira bízná. Különben borítékolható a sok cserebere, a csalódások sorozata. A legtöbb ember nehezen visel bármiféle veszteséget, nehezen lép túl saját, rossznak bizonyuló döntésein. Törvényszerű hát, hogy tudat alatt rendre szurkolni kezd a drága, jóhírű szerzeményeknek, legyen az kábel, hangsugárzó, bármi. Annál nagyobb lesz a kiábrándulás, ha kiderül, hogy nem passzol a rendszerbe! (Botfülek az önámítást hihetetlenül hosszú ideig kitolhatják pár egyszerű szabály betartásával, de erről majd később). Elektromérnök, műszerész, technikus = hatványozottan súlyosbító tényező. A kettős vakteszt megoldás lehet? Ott a legdurvább különbséget is alig észleli, hiszen annyira mást hall elfogulatlan összehasonlításkor, hogy az már önmagában frusztráló. Ennyit mára "pszichoakusztikából", jóccakát:)
