Durell mellett a másik kedvencem James Herriot. Két könyvét olvastam, Kutyák a rendelelőmben és Állatorvosi pályám kezdetén. Aki szereti az állatörténeteket és még nem olvasta, szerintem érdemes...
Sajnos nem tudtam otthon eltemetni, olyan sziklán lakunk, hogy egy tujának is csak légkalapáccsal lehet gödröt ásni. Csak egy kis felszini földréteg van. Brútuszomat se tudtam hazahozni, de ez nem is lényeges. Ez a test hallhatatlan lelkének egyik ruhája volt, amit most levetett. A lelke egy új, fiatal, egészséges ruhát fog magára venni, az emléke pedig velem marad és talán még találkozom az új, fiatal testével is. Nekem mindig sokat segített a gyászban ez a buddhista elmélet, bár nem vagyok buddhista, de ez olyan szép.
Nagyon aranyosak tényleg, olyan jó látni, amikor keresik egymás társaságát napközben is, együtt heverésznek, játszanak, egyszerre isznak a vizestálból:D... azon mindig nevetünk, hogy biztosan azért lett ilyen a fejük a fejlődés során, hogy így tudjanak inni, egyszerre:))) Sokszor úgy fekszenek, hogy párnának használják a másik hasát, hátát...Bella rendszeresen tisztogatja Tara fülét:O:), olyankor Tara annyira aranyosan tartja a fejét neki, meg még sok ilyen dolguk van, nagyon cukik!:)
Felírtam ezt a könyvet, és ha megy a nagylányom a könyvtárba legközelebb, kihozatom vele.
Jó volt olvasni, hogy ragaszkodik egymáshoz a két kutya, akinek mindig csak egy szem ebe volt, soha nem tudja meg. "A legszebb kutyatörténetek"-et Durrell nem írta, csak szerkesztette, benne van Alfred Payson Terhune "A Napospart kutyái"harmincvalahányoldalas, skótokról szóló története. Több könyvet írt a skótokról, magyarul egy sem jelent meg. 1872-1942-ig élt.
Ez annyira szívszorító, én is nagyon-nagyon félek tőle, nehogy valami bajuk essen, mert nem tudom, hogy bírkóznánk meg az elvesztésükkel. Mindig próbálom a gondolatot is elhessenteni, hogy sajnos egyszer el kell majd engedni őket, mert ők nem élnek addig, mint mi. A kislányom sajnos elég gyakran felhozza ezt, mióta tud számolni, azóta kikombinálta, hogy nem lesznek mindig velünk, és olyankor nagyon nekibúsul, mert ő azt szeretné, hogy a kutyuskái mindig vele legyenek.... hát nem könnyű, az biztos, mert nagyon meg lehet őket szeretni, akinek nincs, az nem is tudja mennyire. NÉha eszembe jut, Belluska meddig bírja majd három lábon, mert sajnos biztosan előbb "elfárad" majd, mintha ép lenne. De inkább gondolni sem akarok rá, hiszen még olyan fiatal, azért jópár szép éve lehet még velünk, és igyekszünk kímélni az ízületeit, amennyire lehetséges egyáltalán.
Bella már akkor megy vissza ki a kertbe behívni Tarát, ha este nem jön befelé vele együtt, amikor hívom őket éjszakára aludni. Előbb csak megáll a teraszajtóban és néz kifelé, aztán ha nem jön, akkor lemegy érte és szó szerint behívja. Pedig ők még csak 4 hónapja vannak együtt, és mégis. Ha sétálni megyünk és póráz nélkül jönnek, ha Tara lemarad, akkor Bella bevárja, vagy visszamegy érte. LÁtszik rajta, hogy vigyáz rá, ragaszkodik hozzá.... úgyhogy nem csoda, ha nálatok sok-sok év után ennyire keresik Mayát és ilyen nehezen fogadták el, hogy már többé nem jön vissza.:(
Mi lett vele Azután? Hazavitted, eltemettétek?:( A lelkem kibőgtem volna, a cicámat is nagyon megsirattuk szegényt....
Az utolsó másfél-két hétben eszembe se jutott hogy fényképezzek, csak próbáltam falatokat adni a szájába, fecskendővel vizet, meg sokat simogatni. Csak mikor felmerült, hogy nincs tovább, ne kínozzuk, akkor döbbentem rá, hogy utóbbi időből nincs róla kép. Igen, sajnos akkor készültek a képek, persze még mikor élt. Amikor abbahagytam a simogatást, mert elfordultam orrot fújni, így nézett utánam a kis drága: hova mész, ne hagyj itt. A menyem fényképezett.
Egy ilyen boxban lakott az állatrovosnál a kezelések alatt, ott kapta az infúziót, a szteroidokat.
Később már a fejét is alig bírta tartani.
Spagi meg le volt döbbenve otthon. Még nem hallott engem zokogni, amióta nálunk van. Láttad volna azt az ijedt pofát, amivel leült tőlem 2 lépésnyire és nem mert a közelembe jönni.
Mayát sokszor vittük orvoshoz, kórházba, kezelésekre, kontrollra, de mindig-mindig visszavittük. Spagi nagyon sokáig meg volt győződve róla, most is így lesz. A legkisebb szokatlan neszre felugrott, körbeszaladta a lakást, majd megállt ott, ahol régen Maya ágya volt, állt egy darabig, majd visszajött mellém. Ja nem mondtam, hogy mindenhova követett, még wc-re se tudtam nélküle kimenni.
Spagiról tudni kell, hogy nem ugat. Nagy néha 1-1 vakkantás, de akkor már tényleg oda kell figyelni, mert valami fontosat akar mondani. Amikor Maya halála után Alexát először vittük el orvoshoz, mert nem akart enni, Spagi valami eszelős magas hangon ugatott utánunk, mint aki azt mondja, aztán visszahozd ám nekem! Ha láttátok volna, hogy össze-vissza puszilta, amikor hazajöttünk! Olyan meghatóak az ilyen jelenetek. Amikor a második szurira vittük, már csak lógó fejjel, gondterhelt pofával nézett utánunk, hisz a múltkor is visszahoztuk, nem kell újra mondani nekünk. Az üdvözlés most se maradt el, amikor hazajöttünk.
Spagi kb 1 hónapig kereste Mayát, mostmár beletörődött, hogy nincs, de a követés még megmaradt. Nem tudok úgy kimenni a szobából, hogy ne ugorjon le az ágyáról és ne jöjjön utánam. Az utóbbi pár napban mintha Alexa is jobban enne, bár még nem olyan étvággyal, mint régen. Viszont most pont úgy viselkedik, mint Maya: nem ugat. Egyáltalán nem hallottam azóta ugatni. A szomszéd kiskutyákkal állandó perben állt, most csak megvetően rájuk néz, hogy minek kiabáltok, és odébb ballag.
Április 16-án el kellett engednem Mayát. Másfél-két hét alatt annyira lerobbant, hogy jártányi ereje sem volt. Fájdalmas csomók voltak a hasában, nem reagált a szteroidra sem. 18 éves volt, nem volt mit tenni, ez is nagyon szép kor volt, ezután csak szenvedett volna.
Szegény Spaginak pont április 16 lett volna a szülinapja, de áttettük az ünneplést 17-re.
7 éves.
Ettől kezdve meg Alexa nem evett. Mindig együtt ettek Mayával. Spagi is állandóan körberohanta a lakást és kereste, de az ő étvágyának semmi nem árt.:-)) Alexa kapott egy vitamin injekció kúrát, most kicsit jobban eszik, dehát ő se mai csirke. Május 23-án betöltötte a 16-ot.
Spagikám meg birtokba vette a kempingágyat, amit a lomtalanításkor ki akartam dobni. A dp-je miatt nem tud felmászni egy rendes ágy magasságára, dehát a boxerekbe genetikailag kódolva van az ágyon fekvés. A kempingágy magassága viszont pont megfelelő neki. Már csak egy kispárna kell a feje alá...
Képzeljétek, márciusban beneveztem Spagi képét egy fotópályázatra, és második helyezett lett. A téma: állat és konyha/állat és étel. Hát ez konyha is étel is, kutya is volt:
Az áprilisi téma: ember és állat/állat és állat barátsága. Most is neveztem, ha tetszik a kép, kérlek szavazzatok rá:
Igen, ezt olvastam még régebben, meg is hatódtam tőle:) Amúgy Bellánál is látom, hogy mennyire odafigyel Tarára, mintha tudná, hogy ő még kicsi -és hát valljuk be őszintén, hozzá képest- butácska:)))
Néha megregulázza, ha olyat csinál, amit nem szabad, de séta közben pl. odafigyel rá, nehogy "elvesszen", nagyon aranyosak.:)
Én is úgy gondoltam, hogy mindenképpen csak jó lehet Bellának is, ha lesz egy társa, hiszen nem lehetünk minden pillanatban mellette. MÉgiscsak más egy másik kutyával együtt lenni ha a család nincs itthon, mint tökegyedül unatkozni addig.
Én egyébként is híve vagyok annak, hogy aki teheti, ne egy kutyát tartson. Nem lehetünk minden percben velük, így viszont "van kihez szólniuk" akkor is, ha nekünk el kell menni otthonról. Brútusz már egy éve velünk volt, amikor Alexát hoztam. Sokszor megmosolyogtam őket, mert Brútusz még felnőtt korában is megfogta Alexa grabancát, ha valami nem szabad dolgot csinált, pl. ha bement a virágoskertbe.
Most meg Spagi vigyáz Alexára, de azt hiszem ezt a történetet már olvastad a blogomban:
Nagyon régen nem jelentkeztem, tudom, de szörnyű dolgok történtek Mayával, nem volt még lelki erőm leírni őket. Ígérem, pótolni fogom, most hogy már rendbe jött a kislány. Ezúttal egy olyan történetet szeretnék megosztani veletek, aminek hallatán sok ember elszégyelhetné[...] Bővebben!Tovább »
Igen, szerintem is így sokkal könnyebben "beszokott", hogy nem egyedüli kutyaként került ide...bár Bellával sem volt gond szerencsére. De Tara nagyon sok mindent eltanult Bellától, úgy értem, tőle látja, mi itthon az elvárt és helyes viselkedésmód. Nekünk is könnyebb így egyébként, van egy segítőnk a nevelésében, Bella.:)
Nagyon jól elvannak együtt, öröm nézni, milyen aranyosak ahogy játszanak, meg mindig egymást keresik, egymás mellé fekszenek, séta közben is Bella mindig bevárja Tarát, mintha csak vigyázna rá, édik nagyon.:)
Akkor sokáig a mamája mellett volt, biztosan elsajátított minden szükséges viselkedésformát. Na és szerencséje volt, mert nem egyke kutyának került el otthonról, itt is van társa.
:) Lassan már 5 hónapos lesz, úgyhogy nem csoda, hogy ekkora.:) Őt olyan 15 hetes kora körül hoztuk haza, nem is tudom hirtelen pontosan....okt. 22-én született, és febr. legelején hoztuk.:)
Én képtelen lennék egyetlen kutyát, vagy macskát, bármilyen háziállatot eldobni magamtól, akár betegség, akár idős kor miatt, hiszen annyi szeretet adnak, úgy lehet őket imádni:)
Úristen!!!! Nem mondod, hogy már a kicsi is ekkora????? Mivel etetitek? Nagyon aranyosak!
Örülök, hogy ennyire is rendeződtek a dolgok, látom Bella is jól van.
Nálunk is megvannak a kisöregek, várjuk a jó időt, mert a hidegfrontok néha megviselik az izületeket és nehéz a felállás. De az étvágyuk jó, és aranyosak mindannyian. Akik eldobják maguktól az ilyen kis öregeket, nem is tudják, mit veszítenek...
Képzeljétek, egyik nap olvastam Lütyi bácsiról a hírt, másnap reggel arra ébredtem, hogy nem volt hajnali 5-kor a szokásos Alexa-féle ébresztés. Alaposan elaludtam, már 8 óra is elmúlt, ugrottam ki az ágyból, de mindhárom kutyám békésen aludt az ágyában. Persze nekem mi jutott eszembe legelőször, amikor nem volt ébresztés, hát persze hogy Lütyike...
Azért a reggeli séta után még gyorsan csináltam egy videót a kis öregekről, amíg így együtt megvannak. Nézzétek meg őket, bár most épp karbantartás van a gallery-n.
Igen, Alexa is kapja, de csak időszakosan, amikor látom hogy nehezebben mozog. Minél kevesebb kémiai anyagot akarok beadni nekik, ezért folyamatosan még nem kapja. Sajnos Brútuszomnak naponta kellett adnom a szívgyógyszerét, mert különben félelmetesen zihált. A zihálás megszűnt, de tönkre vágta az emésztő rendszerét a gyógyszer. Azóta a legminimálisabb gyógyszert adom a kutyáimnak. Max Béres csepp, amit sűrűbben kapnak.
17 év gyönyörű kor, még egy kistermetű kutyánál is, nemhogy vizslánál. Látszik, hogy jó gazdái voltak.
Nemrégen beszéltem valakivel, akinek egy orvos ismerőse kutatást végez, mert szerinte a tápon nevelt kutyák rövidebb életűek, mint a házikoszton élők. A tápok tele vannak tartósítószerrel és ki tudja mivel még. Ha megnézitek a konzerveken is az összetételt, az van ráírva, hogy hústartalom 6-8-12 %. Akkor a többi összetevő micsoda? Ki tudja, mit adsz a kutyádnak. A száraz tápok évekig elállnak szabad levegőn egy zsákban, ki tudja milyen eljárásoknak és adalék anyagoknak köszönhetően. Lehet valami a doki kutatásában. Alexa is csak az utóbbi pár évben él tápon, amióta olyan helyen lakunk, ahol nehezebb hozzáférni olcsóbb húsokhoz. Előtte házikoszton éltek, mindig főztem nekik, tésztával, rizzsel, szaftosan.
Egy ilyen boxban lakott az állatrovosnál a kezelések alatt, ott kapta az infúziót, a szteroidokat.
Később már a fejét is alig bírta tartani.
7 éves. 
Spagi Maya ágyában feküdt, előtte jól "megágyazva"
Maya meg Spagi ágya - mellett, mert ő annál kényesebb, minthogy befeküdjön más ágyába.