Úgy tűnik, hogy a lovagló kalappal eltaláltam "szarva között a tőgyit". A chapeau cavaliere valószínűleg elegáns divatkalap lehetett, melyet bármely ünnepi alkalomra lehetett hordani. (Tehát nem csak lovagló kalap lehetett.) Ezért jogos a gavallér-kalap elnevezés, mert van bizonyos férfikalap jellege. Látom, hogy volt gavallér-bot is, ez lehet Nagy Ibolyka kezében.
Ami furcsa számomra, hogy a Das grosse Bilderlexikon der Mode egyáltalán nem említi, noha három chapeau-ról is van benne címszó.
számomra nagyon sok dolog homályos, de ezen nem csodálkozom:)
jó lenne tudni, hogy ezek a szavak - a lapot jellemző tulajdonságokat jelzik vagy nem, mert utóbbi esetben szerintem mellőznek minden ragozási technikát ( de ez is csak sejtés). Ráadásul akkor lehet egy harmadik jelentésük is.
(Hahóóóóó, drága Maróti tanár bácsi (Möszjő:)), onnan a magasból - kérjük a megfejtést!!:))
nézd csak, még esküvői chapeau cavaliere is van. Nem gondoltam volna.
való igaz,de én ezt gondoltam,mivel franciául is külön írja,így tűnt logikusnak.Gavallérkalap régen létezett,csak azt nem értem,hogy kerül egy hölgy fejére?
Köszönöm az ötletet! A Magyar Színházművészeti Lexikonban ezt írják róla:
Nagy Ibolya
(Szentes, 1863. febr. 9.–Bp., 1946. aug. 22.): színésznő. A SzAk-t 1881-ben végezte el. 1884-től 1886-ig a Népszínház, 1886-tól 1914-ig, majd 1918-tól 1924-ig a Nemzeti Színház tagja volt. 1923-ban örökös tagságot kapott. Kezdetben naiva volt, később humoros szerepeket játszott. F.Sz. Lidi (Kisfaludy K.: Csalódások); Jessica (Sh.: A velencei kalmár); Mariska (Szigligeti E.: Liliomfi).
A feltett képeslapot 1902-ben adták fel. Sajnos a hátlapját nem tette fel a francia eladó.
Tegnap estétől valószínűleg nem tanultam meg franciául. Meg sem kíséreltem. Csak egy feltételezést jelzek, amivel zenészként (Suppé: Könnyű lovasság), illetve a várostörténetben, (lovassági laktanya) többször találkoztam.
Szerintem Nagy Ibolyka lovagló öltözékben van, a kezében levő pálca is erre utal. Vagyis a felírás ez lehet: nő (hölgy) lovagló kalapban. (Vagy esetleg öltözékben. A hölgyek nem ültek úgy a nyeregben, mint a férfiak, hanem egyoldalt, és illem szerint szoknyát és nem nadrágot hordtak. Ez a bokájukat is takarta. Gonzaga Júlia története - Jókai többször foglalkozott a témával - azon a mesén alapul, hogy Kékszakáll el akarta nőt rabolni, de egy nemes lovag megmentette. De közben megpillantotta a bokáját. (Már a hölgynek a lovag.) Ezért a hölgy leszúrta megmentőjét vagy csak kilátásba helyezte, hogy ezt kellene tennie. (Elfelejtettem a pontos részleteket, de már írtam, hogy vannak dolgok, amiket nem érdemes tudni.)
Nagy Ibolyka a Színiakadémia után Szegeden kezdte pályáját, ahol apja, Nagy Sándor újságszerkesztő volt. A rövid szegedi vendégjáték után a Nemzeti Színházban folytatta pályáját, de mint érdekességet megemlítem, hogy a Telefonhírmondóban is szerepelt. 1878-ban Tímea szerepét játszotta az Aranyemberben.
Színháztörténeti munkákban biztosan lehet adatokat találni róla. Szép, nagy szemei voltak" - írták, de különben is szép színésznő lehetett, különben nem játszatták volna vele Tímeát és Colombiát.
A francia mondatba nem avatkozom. Amit tanultam, azt is elfelejtettem. De szerintem is mást jelent. Ráth-Végh írja, hogy amikor a fordításban "a fogoly kedvenc svábbogarát ölelte magához", az eredetiben "sötét gondolatok gyötörték". Leiter Jakab léghajóst jól ismerjük. Csak az eredetiben Jacob's Leiter, azaz Jákob létrája szerepel.
Érdekel a téma, csak rövidesen kezdődik a Tóth Kálmán emlékünnepség a főtéren, utána pedig Udvardi Erszébet kapja a Baja Hírnevéért" kitüntetést. Így oda vagyok menendő. Részint "hivatalból", de magáemberként is ott lennék.
Azt sajnos nem tudom,hogy ki volt ez a hölgy,de a mondat valami olyasmit jelent,hogy :"gavallértól kapta a kalapját,amin Magyarország,Baja bélyegzője van".Köszi a képet az ÉZI suliról,szeretett iskolámról még úgysem volt egy régi képem sem!
Természetesen kötelességemnek tartom, hogy számodra fényképet készítsek az épületről. Még ma arra kerekezek, és lefényképezem. Ami hiányzik, az a tudás, hogy miként kell feltenni a fotót az internetre.
Volt, aki kérdezte, hogy hol van az egykori szegényház épülete. Nagyon egyszerű. Ha a kórház főbejáratával szembe fordulok, majd megyek a kálvária felé vagy 150 métert, ott nyílik egy utca a Diagnosztika épülete, illetve a víztorony felé. Ez a Pokorny János utca. Ennek a déli sarkán, - részben a Rókus utcára néz - van az egykori szegényház.
A Sugó Hangjában a főszerkesztő javasolt egy rovatot, melyben mindig valami jeles régi épületről vagy műalkotásról írok. Ha módom lesz, a szegényházra is sort kerítek. Azért is kötelességemnek érzem ezt, mert Ti voltatok, akik önzetlenül hozzásegítettek volna egy városvédő folyóirat indításához. A Bajai Honpolgár esetében - egyelőre hiányzik róla az alapító főszerkesztő neve, amely szerény személyem volt - szerintem előbb-utóbb szóba kerül az eredeti szándék, tehát a lap városvédő jellege.
A lapnak érdekes története van. Húsz év után érdemes lenne megírni, hiszen sok jót tehetett volna a városvédelem terén. Ezt hiányolom, miközben a történeti írásokat nagyra becsülöm.
Városvédő lapnál mindig felmerül, hogy ki ellen kell a várost megvédeni. A szembenállást elkerülendő keletkeztek hajdan a városépítő, -szépítő, tiszta városért stb. nevek.A jelenbe visszatérve: ha lett volna fórumom a "kultúrpalota" név megváltoztatására, senkinek sem ártott volna. Kodály emlékét viszont azzal tiszteltük volna, ha az a város, melyben felesége született, figyelembe veszi, hogy mi volt a "kultúr" összetételről a nagy zeneszerző, az MTA és ezzel együtt az MTA nyelvvédő bizottsága elnökének határozott véleménye.
Bizony meghatódtam, amikor egykori kedves kis tanítványunk, "Fatinka", egyik kislányomnak kedves osztálytársa úgy gondolta, hogy engem érdemes megkérdezni. Igyekszem megfelelni a bizalomnak.
A szegényház az volt, melyet ma a Cédrus Egyesített Szociális Intézmény részeként ismerünk, és amelynek az utóbbi években a Magyarországi Református Egyház vállalta a fenntartását. (Az épület a Pokorny u. 1-3. szám alatt található.)
Hogy rövidre fogjam: 1795-ben, megalakulásakor a bajai kórház Armenhaus-ként működött. (Később a gondozó részleget gyámosztálynak nevezték.) 1866. január 1-jén átadták az önálló Városi Szegényházat Drescher Ede polgármester (utca viseli nevét) kezdeményezésére a Pokorny u. 1-3. szám alatt. A korszerű intézmény száz gondozott befogadását tette lehetővé. További nagy előrelépés volt, amikor 1930-ban a ferences szegénygondozó nővérek vették át az akkor már Szeretetháznak nevezett intézményben a gondozást. (Az ún. Egri Norma szerint, azaz a különböző kariatív szervezetek együttműködésével.)
Azt hiszem, joggal elmondható, hogy Baján a kezdetektől fogva volt szív és lélek a szegényügy kezelésére, az elesett emberek és öregek gondozására.
Talán van fotótok a bajai szegényházról. Ma a veszprémi könyvtárban keresgéltem régi laktanyai hírek után, amikor olvasom.
[i]A veszprémi szegényház ügyében Dr. Bezerédj Viktor képviselő lerándult Bajára, hogy az ott a helyszínen megtekintse és tanulmányozza a szegényházat.[/i] A következő években meg is építik a bajai mintájára. Történt mindez 1886. április 11-én.
Én is úgy tudom, hogy az említett laktanya szerintem is a Honvéd utcában volt.
Viszont ez a kép (kóstolgatom már egyideje) mintha a vaskúti úti laktanya fő épületének keleti, udvar felöli oldala lenne, de itt még nem építették hozzá az étkezde/színházterem szárnyat.
Érdekes, eddig azt tudtam, hogy a Honvéd u 2 alatt lévő épület (Férfi Fehérneműgyár, Nett) volt a Folyamőr laktanya, főleg, hogy a kapun a pajzs, és a belső kovácsoltvas korlátokon a folyamőr jelvény ma is látható.
De ez az épület nem azonos a Honvéd utcaival. Lehet, hogy az orosz laktanya része volt, már nem tudom felidézni, milyen volt az az épület a Bakakútnál.
