Tőzsérre már nincs különösebb szükségünk, vkp-ben tényleg erősek vagyunk. Németh-et egyenlőre hagyni kellene formába lendülni. Husztiról kár jelenleg vitát nyítni. Stieber és Buzsáky viszont valóban be férhetne, különösen az elöbbi.
Amúgy a Böde melleti másik magyarországi vessző paripám, a jelenleg a Pápát erősítő Gyömbér is igen jól mozgott, tegnap is.
Például egy Hajnal, Stieber, Böde, Gyömbér négyessel, lehetne támadni ma olyanokkal is, akik jelenleg is rendszeresen játszanak és formában is vannak.
Hogy egyik sem igazi csatár ?
Biztos, hogy számít ez a hollandok ellen ?
Persze sokat számít a nemzetközi rutin, de vajon akkor is, ha ez most éppen, leginkább a pad koptatásban merül ki ?
Tudok, de ilyen erővel ha tartósan hozza a formáját és azt amit valójában tud 1 éven át Németh, (meg majd) Szalai akkor mellettük nem sokvízet zavarna.
De legyen úgy, ahogy írod, s legyenek ilyen "gondjai" a Faszrajz Sanyinak.
Ugyanúgy vereség lenne velük is. Jó lenne ha Németh a svéd meccsig stabil kezdővá válna. Laczkó meg szerintem el lesz felejtve hátvédként, ha nagyon megforgatják a hollandok.
A kannibál által felsorolt emberek többsége vagy lemondta a válogatottságot vagy sérült volt vagy nem mutatott eddig semmit a válogatottban vagy eltűnni látszott a süllyesztőben. Nem biztos például, hogy ha az általunk korábban leszólt Elek helyett Tőzsér tolja akkor előrébb lennénk, Sőt.
Persze innentől már a nevezetteknek is lehetne esélyt adni. Mondjuk Cicó, Tökszi, Priskin helyén.
Tekintettel arra is, hogy Tökszi "új hazai" alternatívája, azaz Nikolic is elsüllyedőben. Esetleg még Böde jöhetne szóba ittthonról.
Szóval valamennyi hatékonysági eséllyel támadni most egyedül Hajnallal tudnánk, de ő meg valószinüleg nem is fog kezdeni....
Ha meg azt mondjuk, hogy a hollandok ellen nem feltétlenül támadni ki, akkor vizsgáljuk meg mi van hátul :
Ugye a vkp sorunk(Elek, Varga, Vadócz), meg Juhász és Király mondjuk rendben.
Lázár és Lipták, hoz egy magyar átlagot meccsenként, de semmi kiemelkedés. Mire lehet ez elég egy holland válogatott ellen ?
Ráadásul Lázár mögül kiesett Vermes és Bodnár is.
És akkor még ott a neuralgikus pont, a válogatottunk achilles sarka, a védelem baloldala, ahol Laczkó pár perc játékidővel rendelkezik az utolsó hónapban, mögötte meg senki.
Lehet, hogy Arjen Robben mostanában azért mosolyog ennyit, mert egyre többször eszébe jut ez a két meccs a mieink ellen ?
Igaz, ezért inkább menjünk neki a hollandoknak olyan viccekkel, mint Tökszi, meg Buksi. Meg esetleg kezdjük őket csúfolni, hátha elkövetnek valamilyen hibát.
Aki látta a meccset, azt biztos nem fogja elvakítani Dzsudzsák újabb gólja, ugyanis atomszar volt végig. Kapott egy sárgát műeséséert (a tizenhatoson kívül, ez is szép teljesítmény, nem ezt tanította neki Dombi), és úgy egészében nagyon gyengén ment neki a játék, bár az igaz, hogy nem adta fel, és a végén egy szar meccs után is magabiztosan lőtte a tizit.
Mielőtt elvakítana bárkit is Dzsudzsák újabb gólja, fel kell tennem a kérdést, hogy kikkel fogunk mi támadófutballt játszani a hollandok ellen? Mert ugye tudjuk, hogy a Mesteredző erre készül.
Jelenleg ugyanis Dzsudzsák az egyetlen biztos pont.
Szalai sérült, Rudolf bizonytalan, Gera padlón, Koman játékhiányos, Czvitkovics és Tököli csak bohóckodnak. Az egyedüli pozitívum, hogy Hajnal az őszhöz képest belelendült.
Érdekes, hogy azok a játékosok, akiket a Mesteredző eddig gőgösen leszólt, mellőzött vagy elűzött (Tőzsér, Stieber, Buzsáky, Huszti, Feczesin, Németh) vagy egészen jól nyomják, vagy kezdenek játékba lendülni. Nem kéne közülük legalább egyet-kettőt reaktiválni?
Irapuatóban megkeresett egy magyar újságíró. Tudok-e magyarul. Igen, kárpátaljai vagyok. És hogy' készülnek? Kora reggel és késő este van edzés. Igen? Mi délben, a legnagyobb hőségben. Szemem kerekedni kezdett, tudván, hogy a pokoli meleghez sehogy nem lehet hozzászokni, főleg nem délben. És, egyébként mit csinálnak? Mit: barátkozunk a helyiekkel. Igen? Nálunk teljes zárlatot rendeltek el... És mit esznek? Mit: mindent, rendes kajákat. Igen? Mi... Amikor itt tartott az újságíró, már el voltam hűlve. Később pláne, amikor a játékoskijáróban összetalálkoztunk a magyar játékosokkal. Mi ott szerényen, fegyelmezetten, tisztelettel néztük a nyolcvanötös év legjobb európai válogatottjának tagjait, miközben akarva-akaratlanul is hallottam, miket mondanak egymásnak. Mi szerényen, ők nagyképűen, lekezelően, hihetetlen önbizalommal, kicsattanva... Hogy na, ezeket... Aztán kimentünk, hamar kettő-nullára vezettünk, és döbbenten tapasztaltam: mintha fantomcsapattal játszanánk. Nem akadt egy ember, aki képes lett volna szólni a többiekhez. Mintha el lettek volna kábítva. És azóta se tudjuk, mi történt Mexikóban."
"Az alaptervem az volt, hogy edző leszek, de a Fradiban felmértem: ez nem az én közegem. Ültünk a délelőtti edzésen az öltözőben, jött az edző, mire a játékosok: Tibi, itt fáj, ott fáj, a délutáni tréninget lehet, hogy kihagyom... Meccs előtt, nyújtás közben pedig az volt a téma, hogy ha nyerünk, százezret kapunk pluszban... Csak néztem magam elé: mit szólna ehhez Lobanovszkij?"
"Kortársaim közül csak Jaremcsuk és Belanov nem edzősködik, és lassan lemaradok. Beiratkozom hát az edzőképzőre. Ebben a közegben? Sok sikert! Köszönöm! De Kijevben végzem majd a tanfolyamot."
