A beesteledés szerintem is a legnagyobb veszély, mert aztán már jön a pofára esés, kihűlés, vadászok lőnek le, vaddisznók esznek meg, stb. Szerintem ha betartod ezeket, akkor megtettél mindent (saját összeállítás):
Egyedül lehetőleg ne indulj útnak. Mindig vigyél magaddal térképet, tájolót, elemlámpát pótizzóval és tartalék elemmel, megfelelő minőségű ruhát, mely véd a hideggel, széllel, nedvességel, napsütéssel szemben, elegendő folyadékot és élelmiszert, elsősegély felszerelést, mobiltelefont. Elindulás előtt add meg a pontos úticélt valakinek, aki otthon marad és szükség esetén segítséget nyújthat.
Persze lehetne még fokozni a végtelenségig: bivakzsák, hőfólia, tartalék kesztyű, stb. de ki tartja be ezeket :)
Lerágott csont, hogy eltévedés esetén karsztvidék kivételével (Magyarországon olyan nagy meglepetés itt sem érhet) egyszerűen csak lefelé kell menni, míg találsz egy patakot, mert akkor előbb-utóbb ugye a Dunához jutsz :)
Itt a lényeg tényleg a lámpa. Szoktunk azzal szórakozni, hogy töksötétben ki hová jut lámpa nélkül az erdőben, hát hómentes, borult időben, ha Hold sincs egy völgyben aztán sehova!
életem legmeghatározóbb "eltévedése" a Mátrában volt: itt
azért az idézőjel, mert nem csak a jelzéseket nem találtuk, út sem volt :-) valószínűleg az embermagasságú csalán rejthette.. (és ezzel most nem a jelzésfestőket akartam ekézni, főleg mert már majdnem 7 éve volt)
térkép, tájoló volt nálunk, lámpa viszont nem és ez már a túra vége felé történt, szóval a legnagyobb veszélyt a ránk esteledés jelentette
azóta mindig van nálam lámpa :-) csak remélem, hogy a cikkbeli tanerők is vittek magukkal
Ráadásul pont a Mátrában, ahol elég jók az állapotok, és van normális térkép is.
Gondtalannak semmiképpen nem a felfestett turistajelzéseket nevezném!
És ez már nem az első eset, hogy tanárok ilyen felelőtlenül bevisznek gyerekeket az erdőbe.
Viszont a hír értéke legalább arra jó lehet, hogy talán kicsit jobban odafigyeljenek a törvényhozók, hogy a turistautak fogalmát jobban deklarálják a törvényekben, és annak rongálóit is elő lehessen venni, valami gondatlan veszélyeztetés, vagy hasonló fogalommal.
Én is köszönöm a lehetőséget, hogy a csapattal tarthattam a hétvégén, a vacsorától az érintetlen bozótos, farkasok járta vidék felfedezésén át Szögligetig. Kicsit sajnálom, hogy sokakkal csak a bemutatkozás erejéig tudtam beszélgetni, ami leginkább a péntek esti nem túl jó alvásnak tudható be, amitől a szombati kilométerek egy része sajnos menthetetlenül enyhe alvajárás jelleget kapott. Legközelebb minden bizonnyal szerencsésebben alakulnak a dolgok, egyébként a kirándulás hatásra várhatóan holnaptól egy fővel bővül is a kéktúrát járók tábora.
A még kissé nyers album itt érhető el, a betűk tömeges elszaporodása a hétvégi vizsgák után várható.
Tényleg ezt mondták, én a Híradóból értresültem a hírről. Érdekes, a neten nehezen bukkantam rá a tudósításra, a Gemenc honlapon sem volt ott. Itt viszont elolvasható:
Érdekes módon egyetlen vadat sem láttunk. Lehet, hogy mind visszamenekült a vízbe előlünk :-). Tulajdonképpen itt csak viszonylag rövid rész a kifejezetten gemenci (Keselyűs és Bárányfok között), ott is legalább a háromnegyedét a Sió-töltésen vagy a síneken gyalogoltuk végig. Onnan meg Szekszárdig végig töltés illetve földút a szántón át. Lett volna még hely a vadaknak elszaladni száraz helyre is, nem hinném, hogy komolyabban beavatkoztunk az ökológiai folyamatokba. Amúgy már gyorsan apadt, a síneken jól látszottak az elöntés nyomai. Itt pl. visszafordultunk és kimentünk a Sió-töltésre:
azt mondták a híradóban, hogy ilyenkor célszerű elkerülni Gemencet hogy a halálravált állatok nehogy megijedve a turistától visszameneküljenek a vízzel borított részre
nemtom mennyire igaz, mennyire túlzás, ezt mondták az tuti :-)
Mi vasárnap Gemencen nyomtunk egy rövidebb, kb. 18 km-es távot Keselyűstől Gemencig.
A másik gemenci szakaszról gondoltuk, hogy ilyenkor nem járható, de itt is akadtak ilyen szakaszok Keselyűs és Bárányfok között. Nyáron még csak-csak bevállalja ezeket az ember, de most azért elég hideg volt. Ismég egy szakasz, amit nem sikerült ortodox módon végigjárni, igaz, még így is többet mentünk, mint az autópálya megépülte előtt. Az újonnan - elég jól - jelzett szakasz 2-3 kilométerrel hosszabb, mint a régebbi.
Fogadjátok őszinte irigységemet a túrát illetőleg!:-))
Nekem a Börzsönyi Kék egy kis szakasza jutott,Drégelyvárral ezen a hétvégén,nagyon jól jelzett utak,szép fából faragott táblák Pénzásástól Drégelyvárig,majd le az erdészeti útig a piroson,ahol várt a család.
Még szerencse, hogy mindenki megöregszik egyszer, és ugye OKT-t nem csak egyszer szabad teljesíteni :)
Ha belegondolok, most tervezgetünk olyan DDK-napokat, hogy 10-15km-eket osztunk be.. Pár(=sok) évvel ezelőtt meg muszáj volt néhány 35 km-es szakaszt lenyomni egyben, mert úgy értünk rá/volt célszerű stb.. :)
"Sztem az OKT-ban épp az a jó, hogy azontúl, hogy minden pecsétet meg kell szerezni és mondjuk ezt úgy illik megtenni, hogy az ember a két lábán megy pecsételőhelyről pecsételőhelyre az ösvényen, más kitétel nincs."
Ezzel nagyon egyet értek.
"Maximum lemarad sok mindenről, amiről a lassabban, fontolva haladók nem."
Ezt viszont annyival kiegészíteném, hogy sokszor az erőltetett menet olyan nézőpontot nyit meg, amit pedig egy sétálós-kellemes tempós kirándulás alatt nem lehet átélni. Persze félreértés ne essék, ezt a formáját is szeretem a természetjárásnak, de úgy érzem, hogy sokszor attól lesz igazán intenzív az élmény, hogy egy kicsit (vagy akár nagyon) szenvedni kell a továbbhaladásért.
Mint ahogy nem lehet úgy élni, hogy egyszerre minden emberi nézőpontot, hangulatot, hozzáállást átéljünk, azt hiszem, hogy az erdőt sem lehet úgy járni, hogy mindent befogadjunk. Bárhogy is indulunk neki az útnak, a konkrét adottságok (időjárás, terep, erőnlét, tervek, hozzáállás) meghatározóan befolyásolják azt, amit észlelünk és ilyen módon magunkkal viszünk emlékként.
Úgy gondolom, hogy minden egyes út mindenki számára más. A különböző felfogásoknak, túrafilozófiáknak megvannak a maguk előnyei és hátrányai is egymással szemben. Akárhogy mész, lemaradsz sok más dologról, amit máshogy láttál, átéltél volna. De éppen ezért lesz a te sajátod az, ami neked jutott az utad során.
"Ha valami más, mint az, amit Te értéknek tartasz, az valaki másnak még érték lehet...."
Sztem az OKT-ban épp az a jó, hogy azontúl, hogy minden pecsétet meg kell szerezni és mondjuk ezt úgy illik megtenni, hogy az ember a két lábán megy pecsételőhelyről pecsételőhelyre az ösvényen, más kitétel nincs.
Ha Martye 60km órára gyorsulva zúdul le a hegyeken és csinálja meg egy hónap alatt az egészet, akkor jó neki!
Nekem is jó, mert én csak 3km per órával megyek, de legalább pihenek, nézelődök, kikapcsolok.
Mindenki más céllal kezd neki az OKT-nek. Így virágzik minden virág.
Nem mondom, hogy nem áll hozzám közelebb az, amikor valaki alaposan végigjárja, megnéz mindent az útvonalán szemben azzal, hogy valaki huss átsuhan a tájon, de ha neki úgy jó?
Maximum lemarad sok mindenről, amiről a lassabban, fontolva haladók nem.
A fontolva haladók meg mondjuk arról maradnak le, amiről Martye nem. Pl egy korábbi vonat vissza Pestre.. ;-)
No igen, de kinek mi a rohanás? :) Nekem például a tavalyi évem leglassabbjai között voltak a kéktúrán legyalogolt kilométerek, tehát egyáltalán nem éreztem rohanásnak...
Persze az útvonalat le lehet futni, de akkor soha nem tudja meg az ember, hogy ki hajlandó odamenni a kocsmában levő telefonhoz, ha Rambó anyja van vonalban :)
Hamarosan lesz majd pár poszt, ahol érdekes kérdéseket vetek fel a kéktúráról - pl. mennyire összeegyeztethető bármiféle teljesítményközpontú felfogással, meg hasonlók. Olyan dolgokat fogok kicsit jobban kifejteni, amik fölmerültek több fórumon is ezzel az egész projekttel kapcsolatban. (Többnyire kritikákról van itt szó.)
Szívesen látok mindenkit az érdeklődésetekre számot tartó bejegyzések komment szekciójában is, kifejezetten örülök, ha kifejtitek a véleményeteket a témában. És nem kell velem egyet érteni, sőt! :)
Én is nagyon örülök, hogy a túra jól sikerült és főképp, hogy ennyien eljöttek.
Bár privát okokból nem tudtam a társasággal tartani, nagyon örültem, hogy a végére összeállt a kép.
Külön köszönöm, hogy résztvettetek azon álmom megvalósításában, hogy elejétől a végéig végigjárjam a Ménesvölgyet úgy, hogy közben a szlovák határra is kitekintsek. Nagy hálám a csapatnak, hogy a határig is eljöttetek.
Bár a kilátás nem az volt, mint amire ott számítottam, de talán az az élmény, hogy teljesen szabadon járhatunk a határsávon, átugorhatunk a másik ország területére úgy, mintha csak kiballagnánk az erdőből a mezőre elég élmény lehetett, különösen a magam és a felettem járó generációnak, akik még megértük, hogy a határon való átkelés, a határsáv megközelítése 20 éve még komoly túra volt, hagy ne mondjam hogy tor-túra. Valami változott és ez most kivételesen jól.
Adalék a túrához:
Az út szélén talált csontmaradványok a területen található FARKAS család őzvacsorája után maradtak. Az ANP területén bizony bizony vannak farkasok!
Remélem, hogy a résztvevőknek tetszett a táj, a vidék és fogtok még ellátogatni ide.
Remélem ezt már csak azért is, mert számos olyan látnivaló van itt a környéken, amit vétek lenne nem megnézni, akár túramozgalom keretében végigjárva a Gótikus utat, ami BAZ megyéből halad át a szlovákiai Rimaszombat járásba és azon településeket foglalja magába, ahol gótikus műemlékek találhatók.
Aki ide ellátogat, az a barlangokon kívül alkalmasint ruccanjon át a szlovák oldalra és nézze meg Kassát, Krasznahorkát, Rozsnyót, vagy ha itthon marad, másszon fel a Tornanádaskai kastély mögötti meredélyre és nézzen át túloldalra.
Szóval gyertek vissza, amikor kedvetek tartja és vigyétek jó hírét ennek a környéknek.
