Egy Stradivari hegedű ára a lakkjának eredetiségétől is függ. A jobb, ép lakkozású darabok úgy 3-4 millió $ körül nemmek, míg azok, amelyeket útközben csak átpolitúroztak, ritkán lépik túl az 1 milliót.
A Helvetiák zöme olcsó kínai óra. És már sok DOXA is az.
Vannak még mindig valóban "swiss made" és minőségileg is jobb darabok is a kínálatban, valójában azt sem a cég készíti, private-label gyártások (ez elmondható a DOXA-ról is), de ezek már annyira nem is olcsók.
Meg lehet ezt úgy is közelíteni, hogy ki mit lát az órában (öreg Coltban, veterán autóban). Antik, érdekes, izgalmas, a mai kommeszhez mérten más minőségi színvonalat képviselő, de mégiscsak élő, használati tárgyat - vagy műtárgyat, amihez hozzá sem szabad nyúlni, csak egy vitrinben csodálni. Jelentős létszáma van mindkét tábornak.
A műtárgy-irányvonal hívei nyilván blaszfémiának tekintenek egy átcsiszolást, de még olyat is láttam már, aki egy szervizt sem tűr meg, nem baj, ha az óra így nem működőképes, viszont óriási többlet értéket lát abban, ha eredeti doboz, papírok, szíj van az órához (sőt, esetleg csak ilyet gyűjt). Van ennek is nyilván helye a Nap alatt.
Aztán vannak sokan, akik azért veszik az öreg Rolexet, Omegát, hogy hordják is, kímélve, óvatosan - de mégiscsak nap, mint nap, persze néha megkarcolódik, pár évente szervizelni kell - és ezt természetesnek tekintik.
Anélkül, hogy állást foglalnék bármelyik mellett, én az utóbbi csapathoz húzok. Ha nem hordom, nem járatom, az óra "meghal", ha a vitrinben áll érinthetetlenül, akkor számomra nem jelentene sokkal többet, mint ha pár jó képem lenne róla... Veterán autós találkozón láttam egy ősöreg "hajó" Renaultot, amit igen nagy pénzért patentre felújítottak, teljesen új állapotú volt - és a tulaj még beindítani sem engedte. Tréleren utazott mindenhová, letakarva, otthon meg felbakolva állt a garázs neki szánt sarkában, letakarva. Egy métert nem ment még a felújítás óta önerőből, évek alatt sem. Mert "féltették". Nem mondtam semmit, nem akartam megbántani a tulajt - de akkor minek? Nem lenne elég egy szép nagy poszter a kocsiról a nappaliba..?..
Épp ma néztem egyik kedvenc csatornámon egy egész jó műsort. Las Vegasi zálogház tulajokról szól. Adank vesznek minden féle régiséget.
A lényeg: bejön a kisöreg egy anitk Colt-tal. A pisztoly valóban egyedi, egyike az legelső modelleknek. Csak a kisöreg ész és értelem nélkül drótkefével suvickolta ki fényesre, ezzel eltüntetve a pótolhatatlan kézi véseteket és a patinának is lőttek :)
3k dollárt akart érte. Nagy nehezen kapott 200-at. A boltoson maradt a cucc, mert a pisztoly értéktelenné vált a tisztítás után. Eredeti álapotában simán megért volna 3000-et sőt még többet is!
En sem vagyok hive a gyakor polirozasnak. Valsz nem egy regebbi karc fog ujrakarcolodni, tehat nem lesznek egyre melyebek, csak egyre tobb. Vigyzva hordva, csak kozelrol eszrevehetok, es minden egyes csiszolas polirozas koptatja az orat. Plexi az mas, azt nyugodt szivvel kicserli az ember ha mar nem lehet polirozni, vagy elkopott.
szakmai kérdés : jóapám órája marvin621 -es , nálam van, a meghajtó rúgója beadta az unalmast. Tud valaki ebben segíteni ., van egy rakat új rúgom ,de ez sajna nincs. netán mivel lehet helyettesíteni, vész esetén ha nem sikerül hozzá újat beszerezni!
Ezek a fémfelület kikészítő eljárások (elnézést, ha kihagytam volna valamit) amelyek sorban egyre finomabb felületet eredményeznek. Természetesen az egyes eljárások között jelentős átfedések vannak, pl. tükrös felület is lehet eredménye speciális esztergálási eljárásnak.
A hónolás és annál finomabb eljárások a munkadarab méretét nem változtatják meg, ebből következik, hogy polírozással élek nem tompulnak, vagy ha igen, akkor durvább adalékkal csiszoltak. A bevonat nélküli óratokokról századmiliméteres mélységű karcok már csak csiszolással, majd a csiszolási nyomok polírozással tüntethetők el.
Az már szubjektív dolog, hogy van akinek az antik külső tetszik jobban, és van akinek az antik darab az eredetinél is szebb felülettel.
Van az a karcmennyiség, ami zavaró tud lenni. Bár a nagyobb sérülések polírozása már a tok anyagát is lekapja. Én személy szerint a kicsit matt felületet jobban kedvelem, a kisebb karcok nem látszanak azon.
Korábban mutatott Seamasterem tükrös felületet kapott a felújítás során. Pár alkalommal volt rajtam, de 1-2 mikrokarc (kabát-pulóver-ing) már látszik bizonyos szögben. Emiatt nagyon elkámpicsorodtam, de miután nagyon vigyázok rá, ez valószínűleg elkerülhetetlen.
Véleményem szerint -mint korábban is említették- csínján kell bánni vele, könnyen deformálhatja a tok formáját a túlzásba vitt csiszolás.
Kérdezném a Kedves Topiktársakat (a laikusokat is, és a nagytiszteletű hozzáértő mestereket), hogy "polírozás" témában mi a hozzáállás?
Gondolok itt az élek megtartására, kisebb, vagy nagyobb karcok eltüntetésére.
Úgy tudom, és magam is gondolom, hogy a használt piacon a legdrágább órák (legyen az Rolex, Patek, bármi) a legjobb áruk a még sohasem polírozott tokú, megkímélt óráknak van. Egyesek egyenesen felvágnak egy polírozatlan, apró kacoktól borított 40-50 éves (amúgy természetesen tisztított) órával.
Én nem vennék ilyet. Preztízsben a valóban svájci alsó közép alatt helyezkedik el, minőségben meg nem jobb egy Thomas Szabo, vagy egy Giorgio Armani-nál. A titánium meg újabb mínusz pont.
