16 évvel ezelőtt nálam is gázzal ment a dolog. Most a kórteremben kaptam egy szurit (nagyon jó a cucc, kérek majd otthonra is ). Ettől bódult leszel (szobatársakat - lehet, mert idősebbek voltak - előtte már infúziózták). Műtőben bekötötték a befúziót .. bocs infúziót, és csak azt hallottam, hogy az szunyaorvos mondja: Na akkor kezdjük.. Csapot kinyitották, és KO. (de 9 körül műtöttek. Délben már feleségemmel beszélgettem, és vigyorogta, de du még jól esett aludni. Este 5-6 körül már kipréseltem az első decit a kacsába. (igaz állva, mert takaró alatt normális ember nem brunyál (a szervezetem legalábbis zsigerből hárította ezt a tevékenységet). Szar ám úgy pisilni, hogy nyomni kell (este 9-től dél 12-ig nem ittam (csak műtét után 1pohárral), de reggel műtét előtt 2x pössentettem (porzott már a tartály)) . Szóval a pisilésben az a rossz , hogy nyomni kell.. ugyanakkor, ha nyomsz fáj, ha fáj elapad a pisi..ez a 22-es csapdája. Csak okulásképpen gyakorold a tantrapisit.. Addig kell lazítani, hogy magától - meg a gravitációtól - follyon egy kicsi a kacsába. Miután megitattad a háziállatot, a növér boldog lesz. Másnap már nem olyan vészes :) Nálam a doki nem kérdezte, de a nagydolgot azt be kellett hazudni, mert megfenyegettek, hogy addig nem mehetek haza. Ee harmadnap este lett meg....
Kicsit hosszúra sikeredett.. szóval jó már aludni.
Ja akartam még valamit. Nem ismerem a mélyaltatást, de ahhoz cső kell (intubálás) a torokba (levegő az kell a szervezetednek) és lélegeztető gép is kell. Nekem ilyen nem volt. 16 éve nem volt tervbe de kaptam ilyet. Felébresztettek és akkor extubáltak. Na ettől 2 hétig fájt a torkom. Nem tudom ez miért kötelező a Te esetedben, de ha lehet ezt hagyd ki....
Gyerekkorból emlékszem valami altatásra. Azt gázzal végezték és rémes volt. De úgy látom ma ez már nem így van.
Az okos doksigyüjteményemből tudom, hogy a sérves (laparoszkópos) altatás un. mélyaltatás, tehát leállítják a légzést, majd újraindítják. Nekem ez ettől fura... Sőt valahol olvastam, hogy az efféle eljárást csak mi nevezzük altatásnak, valójában pedig nem alvás. Fura dolog ennyire kiszolgáltatottnak lenni, főként a restart tekintetében...
Az első, előző sérvműtétem szikés volt, és nem altatásban hanem gerincérzéstelenítéssel. Ez is sajátos élmény volt. Ha szerettem volna, akkor a lámpa szélében sokmindent láthattam volna, de inkább nem néztem. Nem is éreztem semmit az egészből, de talán a műtő klímája miatt és talán némi vérveszteség miatt szomjas voltam egy idő után. Itt nagyon kellemes élményem volt, mert talán az altatóorvos volt az aki beszélgetett közben velem (fiatal csajra emlékszem) :-) és ilyenkor vizezett gézből csöpögtetett a számba egy kicsit, mint a kismadaraknak. :-) Na ennél jobban semmit nem értékeltem ott és akkor. :-)
Ez eddig jó volt, de aztán ugye 24 óra vizszintesben. Nálam a kacsa és barátai nem működnek. Felkelnem meg nem volt szabad... Ez így biztos párosítás volt a katéterhez. Küzdöttem én a kacsával szorgalmasan, de mindhiába... A nővérke pedig egy vékony fiatal lány, esetem, szép természetes vörös hajjal... Hát ez így a katéter ellen szólt nagyon-nagyon... Legalább is akkoriban az én kis fejemben...
Aztán megjött a délutános nővér. Volt legalább 55-60 éves, eléggé leharcolt... Na gondoltam, neki nagyobb a rutinja és feladtam az időhúzást. :-) Megtörtént a becsövezésem. Nem is kívánom én ezt még az ellenségemnek sem. De azért a hirtelen jött nyomáscsökkenés jól esett. Aztán még élénk a fájdalom, éppen csak kezdek látni a csillagokon túl, amikor a nővérke néni jól végzve dolgát kifordult az ajtón. Helyette pedig anyukám és a barátaim pedig be... Na hát igyekeztem én jópofát vágni, de szerintem nem volt sikeres... Itt az is jól esett amikor végre magamra hagytak az ágy oldalán fityegő zacsekommal.
Másnap, határozottan kellemetlen volt az eltávolítása is, de kárpótolt utána a gyógytornász néni és az első túra a folyosó végére. És persze a haverok is jól estek már a második látogatáson.
Szóval, ha ez a tortúra megúszható "altatással" akkor legyen. :-) Főleg ha nem büdös gázzal történik, és nincs utána róka, meg szédülés. A tudomány e tekintetben nagyon remélem, hogy sokat fejlődött kis korom óta!
És még a leveses ügy:
Szerintem iszom eleget, de az ásványvíz és ízesített ásványvíz talán másképp hasznosul. Én a leves zsír(féle) tartalmára tippelnék. :-) Lényeg, hogy 100%-ban elmúltak ezek a kellemetlen, ágynak döntő fájdalmak (iszonyatos belső feszülés) - tőle.
Lehet megint beparáztam. Ma szinte egész nap ülve és talpon voltam. (lévén már 1 hete műtöttek) Most a jobb lágyékomon a varrat alazz olyan mintha becsomagoltak volna egy hosszú kolbászt. (nagyon duzzadt kb 10 cm hosszon.) Normális ez? Nektek is volt ilyen? (Mielőtt valaki megkérdezi, a lógóm az megvan és nem az bújt oda :) )
Az altatással kapcsolatban elég sok rémhír terjeng,direkt nem írom le.Engem kb délután fél egy körül műtöttek.Mivel korán (4- kor)keltem, éhes is,szomjas is, fáradt is voltam és az egész kórházi milliőből is kezdett elegem lenni már ,a kérdésre,hogy mit szeretnék, ezek után az altatást választottam.A műtőasztalon szépen kipányváztak,volt ott már egy sereg körülöttem, altatóorvos ,aszisztens ,műtős,sebész.Néhány perc után kezdtem aggódni mikor fogok aludni már.Aztán se kép se hang.A nővér hangjára emlékszem ahogy a keresztnevemen szólít és rám szól ,hogy feküdjek rendesen.Én is úgy éreztem mintha a túlvilágróll jöttem volna vissza, semmi álom nem volt,egy nagy fekete sötétségből térített vissza a nővér hangja.Egy kimondhatatlan jó érzés volt,hogy élek,túl vagyok a műtéten és szinte semmim nem fáj.Na és ugye attól a pillanattól már kifele megy az ember a történetből.Én speciel nem tudtam utána aludni már,talán az örömtől,hogy kész ,vége, ennyi volt.
Csatlakozom az előttem szólóhoz. CSAK ALTATÁS. Semmire nem emlékszem. Utolsó emlékem, hogy bekötik az infúziót, és utánna villany lekapcs. (sem álom, sem érzések, semmi.. egy mini halál) Miután felébresztenek, alig várod, hogy visszaaludj.. és hagynak is. (bár én imádok aludni.)
A gázképződés + leves-hez : Nem lehet, hogy keveset isztok?
Az altatástól én is tartottam ,de miután túléltem ha mégegyszer műtenének szigorúan csak altatásban vállalnám.Amig meg nem operáltak addig én a déli nagy étkezések után voltam mindig olyan állapotban ,hogy alig bírtam délután 2-kor levetkőzni és a tus alá állni.A legrosszabb a zokni le ill.felvétele volt.A puffasztó kaják engem is megkínoztak ,alig vártam ,hogy hazaérjek és vizszintesbe tegyem magam legalább 1-2 óra időtartamra.
Zöld utat kapott a januári laparoszkópos műtétem. Ez azért jó, mert kiújult sérvről van szó, és az első műtét esetén hagyományos eljárással, hálóbeültetés nélkül végezték, ráadásul nem altatásban. Magától az altatástól tartok a legjobban, de volt már olyan aki túlélte... :-)
Viszont egy érdekes megfigyelésemről is be tudok számolni, hátha hasznos lehet valakinek!
Alapvetően az enyém 1-2 hetente, vagy heti 1-2 alkalommal meglehetősen fájdalmas tudott lenni reggeltől egyre későbbi időpontig. (Eleinte kora du. elmúlt, de mostanság már este 9-10 felé csak...) Megfigyeltem, hogy ennek az oka a táplálkozásban rejlik. Főként gázképzős ételek okozzák. Akkor is ha ez a gázképződés nem olyan mértékű, hogy a külvilág felé is érzékelhető vagy kellemetlen lenne. :-) Ugyanakkor amit én sosem fogyasztottam az a leves. Egy véletlen miatt viszont ettem levest és meglepően hamar javult a helyzetem. Azóta tudatosan levesezem. Nem szerettem meg, és napi szinten nem is mindig jön össze, de azért max. 2 naponta eszem délben levest és a fájdalmas tüneteim 100%-ban megszűntek, még gázosítóbb ételek esetén is. Persze ez utóbbi fogyasztása azért eléggé visszafogott. Persze nem káposztalevest és efféléket célszerű fogyasztani, hanem erőlevest, húslevest és efféléket. Még a hagymaleves is ok! - Amióta ezt teszem, azaz eszem, :-) nincs a szörnyű egész napos fájdalom.
Egyet értek a "nem szeretek kórházban lenni, még a szagát sem bírom" érzéssel! Aki Téged műtött, ezek szerint Pesten van? Megtudhatom az elérhetőségét? Ha itt nem publikus, akkor milyen módon? ( bocsi, de nem vagyok egyáltalán gyakorlott fórumozó :-))
A sebész aki engem műtött búcsúzóul azt mondta:Aztán küldje a További betegeket.Namármost a bibi az ,hogy talán jövőre tudják a pácienst csak előjegyezni.Engem is soronkivűl ,túlórában műtöttek.A munkahelyemen 4 kollégámat ugyanaz a sebész műtötte én a váltótársához kerültem de úgy érzem nem vesztettem semmit..Nem szeretek kórházban lenni ,írtózom még a szagától is de egy 2-3 ágyas teremben azért csak ki lehet azt a 2-2 1/2 napot bírni.A lágyéksérv lábadozási ideje kb 4-6 hét ahogy utánanéztem, az a 2-3 nap kórházi fekvés ezekután még belefér a képbe
Ó köszi......tulajdonképpen hasonlóra számítottam! A lényeg: ezek szerint nem minden műtét helye csinálja ezt! Vagyis mégsem igazán természetes....pedig én úgy gondoltam, hogy tisztul. Kíváncsi vagyok, mit mond holnap a dokinő! Ezek szerint Te már 2x is átestél sérvműtéten? Nekem is meg kell műttetnem magam sajna, nekem hasfali van :-(. Nem titkolom, húznám, de már nem sokáig lehet. esetleg tudsz Budapesten egy biztoskezű, NORMÁLIS sebészt? ( a dokinő, aki a fiamat műtötte, csak egynapos sebészeten van, és bár azt mondta, hogy megcsinálja ott, de az arcán nem ült az a tuti kifejezés, mert mondta, hogy az enyém viszont nem kicsi...) Szóval ....hmmmm............... ajánlat? tapasztalat ?
Mikor a második műtéten voltam, a szobában volt egy idősebb úr, akit kölkdöksérvvel műtöttek. Azt mondta, hogy a köldöksérvek nagy százalékban begyulladnak. Neki az orvos mondta. Neki is begyulladt. Egy tűvel szívták le a gennyes folyadékot. Szóval ha így nézzük, akkor természetes, persze más szemszögből meg nem, mert miért ne gyógyulna teljesen problémamentesen egy seb?
Bízom benne, hogy Tőletek fogok kapni tanácsot, és megnyugtató sorokat :-) Fiamat ( 17 éves) kedden műtötték köldöksérvvel, helyi érzéstelenítéssel, 1 napos sebészeten. Minden oké volt, elég jól viselte, és erre péntek este elkezdett szivárogni a sebből véres- váladékos valami, ami nem tudom, hogy természetes-e? Józan paraszti ésszel belegondolva az, de szeretném Tőletek "hallani", hogy jól gondolom-e. Szerdán kell visszamennünk varratlazításra ( tovafutó varrata van ), de én azért holnap megkeresem a dokinőt telefonon. Azóta is folyamatosan le van ragasztva, és látszik, hogy átüt ez a sötét folyadékszerű. Ugye természetes??? Köszönöm előre is a (megnyugtató)válaszokat! Minden jót mindenkinek!
igaz mondta, de itt tőletek több hasznos infót kaptam 1 nap alatt mint dokimtól. de ez nem azt jelenti h nem jó a fődokim mert az tuti h aranykeze van, csak hát ugye az idő pénz... nah szóval attól tartok csak h nehogy a sebnek ártsak ezzel a lubickolással? de azt csinálom h leragasztom vízhatlan ragaccsal oszt had szóljon:)
ja ja imádom de sajnos tényleg elég költséges:( de ha egyszer az ember megszerez mindent onnantól csak a vesszőkre kell ügyelni. jut eszembe srácok, ma már szeretnék egy nagy kád vízben megfürödni mert a tusolást már naon unom, de kicsit parázok igaz a dokim azt mondta ezen a hétvégén már mehet a kádban pancsi. szóval érdekelne kinek mi a tapasztalata?
Kedves Sorstársak! A tegnapi kerékcsere, egész napos görnyedés különösebben nem viselte meg az exsérveimet. A jobb oldalit kicsit éreztem lefekvés után, de különösebben semmi. A lábaimban vannak inkább izomlázak. MIre végeztem az ötödik gumiból való kavics kipiszkálással, akkor jutott eszembe, talán leülve is lehetett volna csinálni. De nem, én hülye gugolva csináltam. Érzem is a lábaimban. De a lényeg, hogy a lágyékom nem sínylette meg. Pedig a múltkor egy-két napig fájdogált.
Jut eszembe a Kitartásról. Nem M. S. a monogramod? Ismerek egy illetőt, a lábszárára rovással van tetoválva a Kitartás szó. :D Nem te vagy az véletlenül?
Ohh, szóval íjászkodsz is. :) Nekem is van íjam. Pedig a felajzás sem éppen frissen műtötteknek való dolog. Az íjazás valóban jó dolog. Sportnak is nagyon jó egyébként. (csak nem olcsó, dehá mi olcsó manapság?)
