Én pl. nem hibáztatom az angol nyelvi imperializmust, szívvidámítónak tartom, hogy annyi latin elemet újít fel. :)
De félre tréfa: szerintem itt egyáltalán nem súlyosan egyedi nyelvi jelenségek hatnak egymásra (hiszen a különírás tradíciója az angolban is helyesírási konvenció, ők egyszerűen nem jelölik a jelöletlen kapcsolatban álló összetételek összetétel voltát), hanem arról van szó, hogy a latin betűs írás tagolására rendelkezésre álló eszközök száma véges, és itt véletlenül azonos megoldást választottunk, azonos latin betűs kultúrkörhöz tartozván.
A rovásírásra való áttérés megoldaná ezt a problémát is esetleg. :)
Egyébként is szerencsétlennek tartom azt a gyanakvást, ami minden véletlenszerű egybeesésben illetéktelen behatást sejt. A nyelvek/helyesírások egymástól merőben függetlenül is számos nagyon hasonló megoldást képesek alkalmazni hasonló problémákra.
Nem reagáltam a "*Margithíd-per" megoldásra (csak annyiban, hogy a tulajdonnévi elem miatt ez nem járható).
Na, a tulajdonnevek határának kezelése eminens jó példája annak, amikor egy elv erősebb a másiknál. Ez olyan erős, hogy semminek a kedvéért nem írjuk felül, tulajdonnév köznévvel alkotott összetételében a teljes egybeírás kizárva. Az Ady-vers Ady-vers marad, a Kossuth-díj Kossuth-díj stb.
Egyetlen kivételes kör mégis van (milyen jó, hogy mindenből van), amikor a tulajdonnévi elem tulajdonnév volta elhomályosul, és az egész köznévként kezelődik: "máriaüveg", "árpádsáv", "makadámút", sőt az egyedi címek közül ritka példával ide tartozik szerintem a "bibliaoktató" és a "bibliafordítás" is.
De egyébként a tulajdonnév határa egy helyesírási szentség, ha szabad ilyen profánságot mondani. :)
Én ezt már eleve is értettem, de közben mindenki hibáztatja az angol nyelvi imperializmust az ilyen egymás után három-négy főnév különírva szerkezetek terjedése miatt. Pl. ezek szerint ha falújítanák, akkor "Kászim pasa bástya projekt" lenne a rövid megnevezése a felújításnak, ami már színtiszta angolos írásmód.
Valamelyik szervezőelv, ha ütközik egy másikkal, szükségképpen sérülni fog. Itt például lehet azt mondani, és ha jól értem, ez a dolog logikája, hogy egy különírt alakulathoz járuló összetételi utótag kiskötőzése megnehezítené a fő összetételi határ felismerését (a szóköz élesebben határol, mint a kiskötő).
A matematika + házi feladat > "matematika-házifeladat" megoldásban a házi feladatot összerántja az előtag (hasonló: melegvíz-csap), de a "Margit híd" esetében ez nem járható út a tulajdonnévi elem miatt.
A "*Margit híd-per" változat első olvasásra egy Margit és egy híd-per elemre oszlanék, ami félrevezető a valódi fő összetételi határt illetően, tehát némileg értelemzavaró lenne (és a "híd-per" kezelése is alig indokolható a rendszeren belül, hiszen hasonló esetekben, köznevek kapcsolódásakor az egybeírást alkalmazzuk, így beszélhetnénk úgy általánosságban például hídperekről).
A "Margit-híd-per" megoldás azért nem járható, mert a "Margit híd" utcanévi kezelést kap alapesetben, és ennyire nem jó keverni a különféle megoldásokat, arról nem beszélve, hogy szintén nem teszi jobban felismerhetővé a fő összetételi határt.
Abban szerintem igazad van, hogy ilyenkor nincs abszolút jó megoldás, a dolog logikája azt választja, hogy adottnak véve a "Margit híd" elemet, az értelmet legkevésbé zavaró módon kapcsolja az utótagot hozzá, tehát külön: "Margit híd per".
Ez a legkevésbé rossz megoldás, nem sérül az alaptagok felismerhetősége.
Lásd a kismillió hasonló esetet a Kászim pasa bástyától a Gellért püspök legendán át a Gundel művészeti díjig.
Azt célszerű szem előtt tartani ezekben az esetekben szerintem, hogy az egybeírás-különírás első számú funkciója a kiolvasást-értelmezést segítő tagolás, nem pedig az abszolút kristályos dogmatikai korrektség.
Valamelyik elv előtt a gyakorlatban egy vele ütköző másik meg kell hátráljon az alkalmazható eszközök skálájának mérlegelésekor a teljes összeolvadást jelentő egybeírástól a lazább kapcsolatot jelölő kiskötőzésen át a teljes különállást sugalló szóközzel tagolt különírásig.
Nem világos, hogy mire gondolsz, és főleg, hogy bonyolult esetek kezeléséből miért is kéne rögtön (pláne közelebbi vizsgálódás nélkül) világrengető tanulságokat levonni, mindenesetre AkH.-alapon a szóban forgó per írása tudtommal "Margit híd per" lenne, a "Margit híd" ugyanis azok közé az alakulatok közé tartozik, melyekre összetételben sem alkalmazandó a 2. mozgószabály: Különírt összetételtípusok listája.
Az írás jó és érdekes, meg szimpatikus, hogy a kétségeit is megfogalmazza, és némi "terepmunkát" is végzett. De azért azt én se tudom nem észrevenni, hogy helyesírási, szaknyelvi, stiláris és puszta ízlésbeli dolgokat kever össze ezerrel.
rumci, a 2. miért nem játszik? (Vagy erre írtad, hogy a vessző kötelezősége nem egyértelmű? Mi szól mellette? Gondolom, a 247 a) pont jönne szóba, ha külön-külön lennének hangsúlyozva, de szerintem erről szó nincs. )
De semmi gondom nem lenne a cikkel, ha a fizikai kifejezések helyes használatáról elmélkedne és nem a szokásos lerágott csontokat cupálná tovább félamatőr színvonalon.
Pár dolgon az én szemem is kerekedett, de olvass bele egy motoros szaklap cikkeibe - rosszul leszel. Ő legalább próbál javítani a helyzeten, örülök, hogy ilyet is oktatnak a Műszakin.
Parkírozás - parkolás Nem világos, mire gondol az illető, amikor parkíroz: gépkocsival való parkolásra vagy parkosításra. A parkírozás egyértelműen kerülendő (németből mechanikusan átvett) szó.
Szerintem meg a parkíroz a büdös életben nem jelent "parkosít"-ot. De ez ugye családilag fóggő, az én apám az autóval még parkírozott, én már parkolok...
Ólommentes benzin nem létezik. Ólmozatlan: tudatosan nem tesznek bele ólmot, azaz nem ólmozzák.
Ezt rohadjak el, ha értem, mit akar ezzel mondani. Ha nincs benne, akkor nem "mentes" tőle, csak akkor, ha volt benne és "mentesítik"? Illetve, ha soha nem is volt benne, akkor nem is volt mentes tőle? Vagy mégis hogy érti ezt a kategorikus baromságot?
A "háromutas" a "three way" hibás, felületes fordítása. A "way" ugyanis nem csak utat jelent az angolban, hanem módot, szempontot is.
Ja igen, ha valaki a magyar nyelvről ír "cikket", tudjon legalább középfokon magyarul. Ugyanis az út (ezúton, mi több ezúttal tájékoztatnám mérnök úr!) módot is is jelent magyarul, ha már...
Amúgy meg a tipikus közhelygyűjtemény, az ezerszer csócsált problémás szavak és kivefezések (számomra) rossz oldalról való megközelítése: médiák, legoptimálisabb, magas-nagy stb.
A 2. kivételével játszik az összes. Meg még játszik az ilyen is (igaz, némiképp archaikus*): New Yorkban elítéltek terrorcselekményekre szövetkezett négy férfit.
* Hagyományosan a jelzők sorrendje az volt, hogy a rövidebbek voltak közelebb a jelzett szóhoz, a szerkezetesek meg távolabb. Ez maximálisan szolgálta az egyértelműséget. De – feltehetőleg – az európai nyelvi área hatására a sorrend szemantikai alapúvá vált, így a neológ verzióban a mennyiségjelző megelőzi a minősítő jelzőt. Ekkor viszont – főként írásban – nehezen értelmezhető konstrukciók állnak elő. Épp ezért célszerű (a kötelezősége nem teljesen egyértelmű) a szerkezetes jelző előtti minőségjelző után vesszőt használni elkülönítésül.
A 3-astól kezdve mind közbevetés. A második 4-es pont :) szerinti verzió engem amúgy eléggé irritál, bár elvileg a helyesírás megengedi. Nem általában a vesszős közbevetés, hanem az ilyesmi szerkesztés.
Több lehetőség is elképzelhető, attól függően, hogy a közbevetett információt hogyan akarjuk elválasztani a mondat többi részétől:
1. New Yorkban elítéltek négy férfit, akik terrorcselekményekre szövetkeztek. 2. New Yorkban elítéltek négy terrorcselekményekre szövetkezett férfit. 3. New Yorkban elítéltek négy — terrorcselekményekre szövetkezett — férfit. 4. New Yorkban elítéltek négy (terrorcselekményekre szövetkezett) férfit. 4. New Yorkban elítéltek négy, terrorcselekményekre szövetkezett, férfit.
A dolog ott kezdődik, hogy a túlságosan kétértelmű helyzeteket már a nyelv kiszűri. Az írásjelek elsősorban arra szolgálnak, hogy segítsen az élőbeszédhez hasonló intonációt a leírt mondatba csempészni. (Ez nem tökéletesen, de az adott rendszer szerint viszonylag következetesen működik.)
Szerintem nem nihilista álláspont, hogy ne pakoljuk tele a mondatokat vesszővel (egyébként a fenti következetességet elrontva) csak azért, hogy néhány űberextrém esetben segítsen az értelmezésben...
Mint leírtam, az idézett példa ugye nem tartozik ezek közé az esetek közé, a vessző pedig szerintem kifejezett helyesírási hiba.
Ugyan miért kéne az alsóba? A hangsúly nem indokolja, az egyértelműség meg sokszor sérül amúgy is. Amúgy meg itt pont nem sérül, a négy nem vonatkozhat a terrorcselekményre, mert az megkövetelne egy névelőt: "New Yorkban elítéltek egy négy terrorcselekményre szövetkezett férfit"
---
Szerintem amúgy az egyik oka a helytelen vesszőhasználatnak, hogy a hangsúly változik.
Pl. a "Gipsz Jakab, a Nemzeti Helyesírási Hivatal vezetője" típusuaknál nem nagyon viszik föl a hangsúlyt beszédben sem (számomra amúgy zavaróan).
==================== A „díj, érem, emlékérem” stb. elemek olyan előtaghoz is járulhatnak, melyek önmagukban nem tulajdonnevek, de az elnevezésben tulajdonnévi értéket kapnak.
Állhat a tulajdonnévi értékű előtag egy vagy több szóból.
A több szóból állóknak nem csak az első eleme, hanem az összes különírt eleme nagy kezdőbetűs.
A típusjelölő köznevek azonban kisbetűsek, és kötőjel nélkül kapcsolódnak: Életfa díj, Főnix díj, Alaprajz díj, Korona érdemrend, Nagy Testvér díj, Közép-európai Örökség díj, Pro Urbe díj, Pro Cultura Hungarica emlékplakett, Pro Oncologie díj, Pro Universitate díj, Pro Silentio díj, Pax Romana érem stb.
====================
Az idézet az AkH. 195-öt értelmező Osiris-féle Helyesírásnak a díj- és kitüntetésnevekkel foglalkozó oldalairól származik (225-228), az ott megkülönböztetett 7 altípus közül az 5.-hez tartozik a "Vörös Zászló érdemrend", és a fentiek miatt lesz nagy ez az önmagában persze nem tulajdonnév, de az elnevezésben tulajdonnévi értéket kapó elem, és ezért írjuk külön tőle és kicsivel a díjtípust jelölő közszót (a legközelebbi példa a felsoroltak közül a "Nagy Testvér díj").
