Én úgy csináltam FF segítségével, hogy kereső csíkban a pl P12312.html -t átírtam P12312.JPG vagy P12312.jpg-re így eldobta új ablakban és le is tudtam tölteni.
jaja, tényleg :( Tegnap este mikor felnyomtam FTP-n volt néhány hibaüzenet, úgy látszik nem elenőriztem vissza mindent rendesen. Majd otthonról rendbe rakom.
Nagyon jók voltatok mindannyian, sok-sok kört jelentett a segítség ! Jövőre megpróbálunk beszerezni valami sörsátor szerű kis pavilont, asztalt, stb, kihordunk oda mindent, és megpróbáljuk a lehető leg komfortosabbá tenni a dolgot.
Gratulálok, keveseknek adatik meg egy hazai rendezéső VB-n elindulni ! Mikor mentünk át pénteken a szakadó esőben a Lágymányosi hídon, gondoltam Rátok...........meg a Dunára......brrrrrrrrr......:))
Gabi, gratulálok ahhoz, amit eddig tettél Istyuért! A példáértékű, nem elég kifejező szó erre. Szerető gondoskodás. Mi csak bátorítani tudunk Titeket, de fantasztikus, eddig mit értetek el EGYÜTT- és messze nincs vége. A többiek nevében is írhatom, köszönjük szépen, és hajrá, tovább lépésenként!
Feltettem néhány képet én is ide.. A versenyt és a felkészülést sikerült kicsit elkomolytalankodnom, de azért ismét egy jó mókán lehettem ott. Köszönöm mindenkinek a segítségét, jövőre ismét élnék vele:).
Nem tudom, mit lehet még hozzátenni az előző beszámolókhoz. Mivel már majdnem készen volt az enyém is, bemásolom ide.
Ebben az évben lehetett először egyéniben is nevezni és, mivel kedvem is, megfelelő lovam is volt, indultam. A Gruppetto történetében a verseny már komoly hagyományként él, nekem ez volt az első körözésem. A péntek délután a rákészüléssel telt. Lazán bejártuk a pályát, majd a fáradalmakat leöblítettük a helyi vendéglátóipari egységben. Visszatértünk táborunkhoz és Gyuriék ötlete szerint nekiálltunk tésztát főzni a tábortűznél. Közben Sasiék sátrából előkerült egy nagy flakon "meggylé":-) és Georg jóvoltából (ő egy egyszerű, osztrák droid, aki beállt hozzánk tüzet nézni) némi pálinka is. A hangulat és a víz hőmérséklete emelkedett, a tészta megfőtt, így tápoltunk. Zsuzsi Georg-nak is adott egy jó adagot. Aztán ahogy fogyott a sör, a meggylé és a pálinka, úgy fogyott a létszám is a tűz körül. Aludnunk kellett, mert közeledett a másnap. Sokan korán ébredtünk. Tízkor már úgy voltunk vele, hogy inkább indulnánk. Még a Nap is kisütött egy kicsit, pedig az előrejelzés esővel riogatott. Azért elérkezett a 11 óra. Érdekes volt a rajt. A bringákat az út egyik, minket a másik oldalán állítottak fel, majd visszaszámlálás után kellett a járgányokhoz "rohannunk", felpattannunk, aztán "adjneki". Adtunk. Úgy nyomta az eleje, hogy éreztem, ez sok lesz. Sok lett. Az emelkedő tetejéig (kb. a hatodik km) bírtam a tempót, ekkor úgy 34 km/h átlagot mutatott a műszer, mikor leszakadtam. Innen tényleg szólóztam - végig, azaz saját zsíron mentem. Akit utolértem, nem volt értelme mögé állnom, mert lassabb volt, mint én. Aki meg megelőzött, annak tempóját én nem tudtam volna felvenni. Maradtam saját ritmuson és ez volt a jó. A délután elég eseménytelenül telt el. Kicsit küzdeni kellett a széllel, ami egyesek szerint a szokásos szél kisöccse lehetett volna, de így is elég volt. Az útra csak annyira kellett figyelni, hogy lássam a jelzett lyukakat - a rendezők fehér festékkel karikázták be a veszélyes kátyúkat. Próbáltam világosban memorizálni, hol, mire kell figyelni. Ez annyira volt elég, hogy sötétben tudtam, mit, hol kell újra tanulnom. A sötétség amúgy hamar eljött. Azt hittem, még egy kört kibírok lámpa nélkül, de a rendezők nem engedtek ki, fel kellett pakolnom a lámpákat. Igazuk volt. Csak nekem lett volna jobb a tervezett kaja kiállással együtt lámpát feltenni. Ezután jöttek a meglepetések. A nagy lejtő jól kifigyelt lyukát nem lehetett jobbról kerülni, mert a sötétben nehéz volt az út szélét és a kátyút is figyelni. Balról kellett kerülni, így maradhatott a kb. 40-es sebesség. Mégsem jelöltek minden gödröt, egy biztosan kimaradt, mert nem gondolhattak arra, hogy sötétben előzni fog valaki - így hatalmasat nyekkentem egy kátyún. Szerencsére nem lett belőle felütés. A bázison, frissítés közben nyugtatgattam a lányokat, ha nappal nem esett, akkor éjjel már nem hiszem, hogy fog. A következő körben csepegni kezdett. Berohantam a sátorhoz a sárvédőmért és az esőkabátért. De kabátban rémálom lett volna tekerni, így azt a lányoknál hagytam. Esegetett a körön, de ki lehetett bírni, csak a vizes aszfalt nagyon visszadobta a reflektorok amúgy is erős fényét. Mire befejeztem a kört, elállt az eső. Mondták, hogy a célnál elég erősen esett. Ezek szerint jókor voltam a pálya más pontján. Babonából a sárvédőt végig fent hagytam, el is űzött minden csapadékot. Éjfél körül émelygés, enyhe hányinger tört rám. Rossz volt tekerni. Kiálltam, "pauzát" kértem Adamtól és elkotródtam a sátorba aludni. 20 percet állítottam be a telefon ébresztőjén. Borzalmas ébredés volt - álmos voltam és reszkettem a hidegtől. Kimentem a pályára, de letettem a lányoknál egy Monstert, hogy majd megiszom. A kör vége előtt bedobtam egy Mars csokit, majd ledöntöttem a szörnyet. Egy ideig semmi különöset nem éreztem, majd, úgy 6-7 km-rel odébb megindultam és olyan tempóra lettem képes, mint a rajt utáni órákban. Mindez két és fél körön át tartott, majd hirtelen nullára csökkent az elégethető tápanyag bennem. A szerpentin alján meg kellett állnom, leültem a villany alatt a szegélykőre és befaltam fél zacskó nápolyit. Ezzel helyi látványossággá léptem elő, mert az összes bringás megnézett magának, néhányan pár szót is szóltak valamelyik szláv nyelven. Még a rendezőség őrjáratozó motorosa is megállt és aggódva kérdezte, hogy nincs-e valami bajom. "No problemo!" Válaszoltam neki és megértette. Talán látta ő is a Terminátort... Innen csendesen teltek a körök, lassan világosodni kezdett. Az első lámpátlan körön tört rám az álmosság, küzdenem kellett, hogy ne csukódjanak le a szemeim. Ideje volt benyomni a második Monstert. Két Marsot is megettem előtte, de az éjszakai kirobbanó hatás elmaradt. Mindössze annyi történt, hogy ébren tudtam maradni és haladtam is. Reggel ismét feltámadt az éjszakára szünetet tartó szél. Le van tojva - gondoltam, már csak négy óra van hátra. Ekkor kezdtem számolgatni, hogy akár az 500 km is meglehet. Meg is lett és még maradt kb. 1 óra 10 perc. Nem akartam ennyit veszni hagyni és kimentem még egy körre, de már tudtam, hogy kettőt akarok. Egyfajta versenyláz tört ki rajtam. Olyan erővel tört rám, hogy ismét elkezdett repülni alattam Szúnyog, pedig csak a 7-10. helyek jelentették a tétet. Az utolsó körre indulva hihetetlenül jó volt hallani a társak biztatását, szurkolását, ez még több erőt adott. Ennél jobban már csak a taps esett, mikor utoljára gurultam át a célvonalon.
Úgy gondoltam, elég magnéziumot töltöttem magamba, de tévedtem. Sátorbontásnál egy nagyon erős görcs állt a vádlimba, majd arra eszméltem, hogy a füvön fekszem és Pedro szólogat. Pár pillanatig nem tudtam, hol vagyok. Hodoninban, a vacsoránál néhányszor úgy rászorultak ujjaim az evőeszközre, hogy a másik kezemmel kellett a fogáson lazítani. Érdekes, a söröskorsó nem okozott görcsöt:-) A tanulság csak annyi, hogy még mindig van mit javítani a táplálkozásomon.
Pár éve kezdett el biciklizni párom egyre komolyabb szinten. Régen azt hittem ez egy viszonylag lassú, unalmas és fárasztó helyváltoztatási mód. Mára tudom, hogy az outi az egyik legjobb, de legveszélyesebb ága ennek a sportágnak. A biciklizés és társai iránti szeretete és lelkesedése mostanra már megfertőzött engem is, ha nem is tudok annyit mint ő (sokkal lustább lévén). Tavasszal a V10-en megismertem társait, és életem legtöbb km-ét mentem. Ezután kérdeztem, hogy a Csillebérci montis 24 órás versenyre idén is kimegyünk-e, ahol egy ugyanilyen jó és fanatikus csapattal voltunk. Ekkor meggyónta, hogy idén inkább a Saratice-i 24 órás versenyre menne szólóban. Tudtam, hogy nem teljesen normális, de ez kicsit még tőle is meglepő volt. 24 órán át egyedül? - de ha szeretné menjünk, rajtam ne múljon. Sokat biciklizett és készült erre a versenyre. Nekem már csak a közvetlen előkészületekben kellett segítenem kicsit. Egy hét gondolkozás, készülés, pakolás után eljött a nap, mikor szakadó esőben megérkezett hozzám Zoli és mentünk tovább még az utazás előtti utolsó dolgokat megvenni, majd Kicsivel és feleségével mentünk ki Saratice-be. Örök hála nekik, így nem tévedtünk el, és verseny után haza tudtunk jutni, mert Zoli nem volt vezetőképes állapotban. Mire kiértünk a társaság fele már ott volt. Mindenki felállította sátrát berendezkedett, végigmentek a fiúk a pályán, majd megízleltük a cseh sört. Este a jelentkezés után Zsuzsi jóvoltából (aki mindenre gondolt) tésztát főztünk, feltétet melegítettünk, és a finom vacsora után a tábortűznél beszélgettünk sokáig. Másnap korán keltünk, mindenki nézegetett az égre, de a beígért eső szerencsére elkerült minket. Délelőtt mindenki felkészült lélekben és előkészítette a szükséges dolgokat. Zoli mindent egy kupacba készített, hogy ne kelljen keresgélnem a táskájában a cuccait. A cseh nyelvű megnyitó után 11-kor elrajtoltak a fiúk. Mi lányok (a support) a csapatban versenyzőkkel kitelepedtünk a céltól nem messze az út szélére, hogy mindenben a srácok segítségére legyünk. Azt hittem nem nagy dolog adogatni a kért dolgokat, de gyorsan rájöttem, hogy állandó koncentrálást és rohangálást igényel hogy minden mindig ott legyen. Le a kalappal Zsuzsi előtt aki már 6 éve segíti férjét, és most már fiát is. A kezdeti fennakadások után kezdtünk belejönni. mindig néztük az időt, számoltuk, hogy mikor kell megérkezniük vártuk őket az út mellet és adogattuk amit éppen kértek, aztán előkészítettük a dolgokat a következő körhöz. Délutánra a fél sátor kinnt volt a pokrócon, hogy Zoli bármit kérjen oda tudjam adni neki, persze úgyis olyan kellett ami a sátorban maradt.:D Nekem korán volt az első holtpont, este 8 és 9 között. Azt sem tudtam kontrollálni milyen hülyeségeket beszélek, már akkor nagyon fáradtnak éreztem magam. Vánszorogtak a percek. Aki elhaladt előttünk mindig bíztattuk: hajrá, kitartás, meg tudod csinálni.... Éjszaka egyre többeknek kellett kiállniuk hosszabb-rövidebb időre pihenni, mert eléheztek vagy rosszul lettek. De Zoli előtte is mondta, hogy nem nagyon szeretne megállni. 7körül tartott egy 5 perces szünetet, amíg az éjszakai szerlését felvette és már ment is tovább. Hajnalban mindenki kókadtan ült már Diaz és Tomi sokat volt velünk, segítettek ahol tudtak, mivel ők csapatban többet tudtak pihenni. Mindent úgy időzítettünk, hogy ott legyünk lehetőleg amikor beérneka fiúk. Egyre jobban beszűkült a tudatom, már csak az órát tudtam figyelni, és hogy Zolinak mikor kéne jönnie, a sötétben nem láttuk ki jön, mindig másoknak is nyújtogattam a csokit, müzliszeletet... Minden egyes alkalommal amikor nehezebben tudtak megtenni egy kört, és késtek a számításunkhoz képest összeszoruló torokkal figyeltük, hogy jönnek-e már, vagy valami baj történt velük?, de szerencsére senkinek semmi baja nem történt útközben. Éjszaka valamikor az eső is esett, ez nagyon sokat rontott mindenki kedvén, lelkesedésén, aztán szerencsére elmentek a viharfelhők fölülünk. Hajnal 5 körül volt a következő holtpontom, amikor pár percre el is bóbiskoltam, de mindenki csak perceket pihent, mindig nézve az órát, várva az emberét. Aztán elkezdett világosodni az ég, hihetetlen milyen jó hatással van ez az emberekre. Mindenki megelevenedett, a versenyzők előkerültek. Délelőtt már se ülni se állni nem tudtam. Háton feküdtem vagy guggoltam inkább, ami meg még megterhelőbb volt. Aztán eljött a vége. Zoli 11 előtt nemsokkal ért be, 47 kör és 630 km után. Megnézte hogy áll, és a legközelebbi zöld felületen elterült. Nagyon kifáradt, alig tudott mozdulni, de hihetetlen amint teljesített és így a 2. helyen végzett. Már az ünnepélyes ceremónia előtt elkezdtünk pakolni, mindent bedobáltunk a táskákba, éppen csak arra ügyelve, hogy mindent eltegyünk és hogy azért ne törjön össze semmi. A díjátadó ceremónián mindkét csapatunk kapott emléklapot, és minden egyénileg indult ember is.Aztán kihívták Zolit és felállt a lépcső második fokára. Hihetetlen volt látni. Nagyon büszke vagyok rá. Nagy teljesítmény volt tőle. Nem gondoltam volna, hogy ennyire jól végez. Aztán átmentünk éjszakai szállásunka Hodoninba, ahol már szívesebben használta a lépcső helyett a rámpát.:) A vacsora a Svihák nevű sörözőben volt, ahol 10 perccel a tányérunkon lévő húsok eltüntetése után farkas éhesen kértük a következő adagot. Majd kihagyva a sörözést a többiekkel, pihe-puha ágyaink felé vettük az irányt, habár Zoli nagypapás jármódja miatt nem sokkal előbb értünk vissza mint ők. Hétfő reggel éhesen mentünk le a hotel éttermébe, és hála a svédasztalos megoldásnak megint nagyon jóllaktunk. Ezek után Kicsiékkel jöttünk haza, és itthon megint esett az eső, ha kis időre is.
Köszönöm Kicsiéknek, hogy lehetővé tették a kintlétünket, és segítségüket.
Ha Zoliról és biciklizésről van szó semmin sem lepődöm meg, de ez nagyon átgondolt, összeszedett, kemény munka volt. Gratulálok Kedvesem! És gratulálok minden supportosnak, mi is megtettünk mindent a fiúk eredményeiért.
Ehhez csak annyit lehet mondani, hogy gratulálok. Neked és a többieknek egyaránt, neked még egyszer külön az írásért, ami nagyon jól éreztette a verseny hangulatát.
Ugyan ez itt OFF, de nagyon jól éreztem magam. Jéghideg víz, konkrétan az első 500 méteren lefagyott az arcom, és az életemért küzdöttem, de aztán kihúzódtam a szélére és onnantól egész jó volt. A bringát meg a futást megcsináltam rutinból. Ez egy olyan rendezvény volt, mint egy napfogyatkozás ami egy ember életében egy-kétszer adatik meg. Éltem vele. :) Jövőre nem szabadultok tőlem, én is ott leszek Saraticeben. :P
Miért? 2 éve Ősszel ismerkedtem meg a Gruppetto-s társasággal, akkor már túl voltak Saratice-n és furcsa élményeket hallottam , szél , emelkedő, hideg... Gondolkoztam is rajta, hogy akkor miért is jó ez? 2009-ben megint csak külső szemlélőként követtem végig a híreket, már akkor is szerettem volna indulni, de nem úgy alakult. Akkor részt vettem a Csillebérci MTB 24H -s versenyen és magával ragadott a hangulat, igaz csak csapatban a KellyKlub - Phanatix Team-ben. Már tavaly világos lett számomra, hogy nem tudom élvezni a 200 km alatti versenyeket, megpróbáltatásokat. Ezért is lett kedvencem a Velence10szer TT. Idén elsőnek Május elején hallottam, hogy idén lehet szólóban is indulni a Saratice-i versenyen. Megcsillant a szemem. Gyuri, Don Zsolt, Szezo már jelezte is a részvételi szándékát. Én még hezitáltam. Addig csak egyszer mentem 400 km-t. Elég kínkeservesen a végére. Tudtam, ha el akarok menni komoly felkészülést kell tartani. Ebben kiváló partnerem volt Gyuri és SzeZo. Természetesen az alapokat már meg kellett szerezni Januártól kezdve, szétfagyós Valkó - Gomba körök, szakállról jeget lerágó eléhezős alapozások. Komoly vizsga volt a 2010-es Velence 10szer TT, ahol komoly tempót hajtva 32es átlaggal sikerült 11 kört teljesíteni. Itt megszületett bennem a döntés: Nevezek. Következő nagy falat volt egy Eger Oda-Vissza túra 369 km. 3.ik lépcsőben 24 óra alatt próbáltunk meg Gyurival és SzeZoval 500km-t hajtani. Rettenetes út körülmények közt, nagy melegben is sikerült. 23 óra kellett hozzá. Augusztus végén monotonitás növelése végett elhatároztam, hogy a kedvenc edző körömet (Gomba - Káva - Pilis -Nyáregyháza -Csévharaszt - Monor) fogom 12szer teljesíteni. Mivel a Saratice-pályán is van bőven szint. 18,5 óra kellett, hogy 12 kört + pár km-t teljesítsek, így itt is meglett az 500. km. De nagyon elfáradtam a végére. Elején nagyon megnyomtam, valamint a táplálkozásra sem figyeltem. Következő 3 hétben próbáltam felmérni magamat. Tudtam, hogy elég erős vagyok, de 500 km-t láttam reális célnak.
Szeptember 10. Péntek - Utazás
Kicsivel indultunk neki autóval az útnak, szakadó esőben. Majd Szlovákia felé egy pillanat alatt minden megváltozott, s még majdnem a nap is kisütött. Saraticebe érve szinte már mindenki ott volt, álltak a sátrak, folyt sör :) Rövid készülés után nekivágtunk egy bemutató körnek. Nos... elsőnek nagyon meglepődtem, hogy itt tényleg milyen emelkedő van. Elbizonytalanodtam. Követkzett a nevezés, apró nyelvi gondok ellenére, minden megfelelően ment. Itt döbbentünk rá, hogy Chippes időmérés lesz. Nagyon örültem neki. Este közösen töltöttük az időt. Hozzánk csapódott Georg is, aki szintén szólóban indul. Mennyei tésztát vacsoráztunk, majd sztorizgatás közben elfogyasztottunk némi meggybott valamint Georg féle Almapálinkát.. nyam nyam.. :) Nyugodt éjszaka következett.
Szeptember 11 - 12.
Elég hűvös volt a reggel, 7óra körül kicsit vacogva nyomtunk magunkba szendvicseket, 4 óra volt még a rajtig. Elkezdett lassan éledezni a környezet. Mindenki megfontoltan készítgette a kerékpárját, rögzítette a rajtszámokat. Rajt előtt még Zsófival elszeparáltuk azokat a dolgokat, melyeket valószínűleg kérni fogok. Ne kelljen majd keresgélni. Nyitó ceremónia. Zászló, Himnuszok. Kezdődött alakulni a hangulat :) Rajt: Főutca egyik oldalán a kerékpárok , segítők által tartva, másik oldalon álltunk mi. Szlovák nyelven menta visszaszámlálás, ami nem sokat mondott. Majd mikor mindenki futott, mi is elkezdtünk :) Nyeregbe pattantunk egy puszi Zsófinak, és hajrá! Gyuriékkal megkerestük egymást a forgatagban és próbáltunk egy jó bolyra helyezkedni. Húztam felfele a sort, kezdeti lendülettel , komoly hangulata volt a rajtnak. Itt vált világossá, hogy semmi értelme a csapatok első helyezetteivel menni. Ők ugye 3an váltják egymást és szinte nyélen mennek végig. Az általuk képzett élboly 4-5 főt jelentett. Már 1 km alatt is teljesen eltűntek előlünk. Megnyugodtak a kedélyek és sikerült felvenni egy nyugis tempót. Azt hittük, hogy ellóghatunk rajtuk sokáig, majd kiderült, hogy 1 kör alatt mindenkiből eltűnt a vezetési szellem, így 3an magyarok forogtunk elől. 3-ik körtől kezdve kialakult 7-8 fős boly mindegyike szóló kategóriába tartozott. Gyuri itt sokat segített rutintalanságomon és segített a szélezésben. Teltek a körök, hosszabbodtak az emelkedők. Bolytársaink még mindig nem akarták kivenni a részüket a vezetésből. Párszor összebeszélve sikerült őket amortizációs szándékkal előre küldeni őket a szembe szélbe. Meg is lett a hatása. 3an maradtunk. Talán megjött a pillanat, hogy megemlítést tegyek a Support-ról. Zsófiról. Elképzelhetetlen pontossággal, türelemmel adta a kezembe a táplálékot, töltötte a kulacsomat. Folyamatosan mondta az eredményeket és biztatott. Nagyon sokat számított, hogy csak kicsit kellett lassítanom kiszóltam, hogy mire van szükségem és már a kezemben is volt. Legjobb példa volt mikor Saraticere befele tekerve kigondoltam, hogy következő kör végére kellene egy müzli szelet. Nem is kellett szólnom Zsófi kezében már ott is volt, de többször előfordult, hogy több mindennel a kezében ácsorgott az út szélén, hogy tudja adni azt, amire szükségem van. Első hosszabb megállás 8óra tekerés után következett. Mindhárman megálltunk, Én már felöltöztem esti ruházatba, egy karmelegítő, egy lábmelegítő a rövid mezhez, valamint a lámpákat is felszereltem. Ekkor még 8ik helyen voltam.Gyuriék már terveztek egy hosszabb megállást, amire Én még nem nagyon vágytam. Ekkor teljesített táv kb 200+ km volt. 3an szépen összedolgozva haladtunk a sötétedés felé. Gyuri előbb állt ki, Zsolt csak felkapta a lámpáit, nyomás tovább. 2 kör megtétele után Zsolt is kiállt enni, öltözni. Kezdődött a várva várt éjszakai tekerés. Innét nagyon kusza minden, sikerült folyamatosan haladni, ismert szólós versenyzőkkel összeállva olykor. Itt volt egy mp3-as szakaszom, ami nagyon jót tett. Majd fél táv környékén megint összejöttünk Gyurival - Zsolttal. Pár kör után úgy alakult, hogy elszakadtam tőlük az emelkedőn. Nem is szerettem volna már együtt menni, mert nem voltam biztos magamban. Nem mertem odarakni a kerekem senki mellé, mert kezdett kicsit eltűnni az érzékelési képességem. Ebben az etapban volt egy kis eső. Ami erősen megijesztett, de szerencsére gyorsan megunta a dolgot, és fel is száradt az aszfalt. Kedvenc 50+km/h-s kanyaromat veszélyeztette is a dolog. Hajnal 4-5 óra környékén már tudtam, hogy 2ik helyen vagyok, de már kezdtem lemerülni. Ekkor következő körre kértem egy szendvicset.Következő körben célban megállva megettem, majd 15-20 percet lógattam a lábam, mert tudtam , hogy jönnek Gyuriék és majd mehetünk együtt. Már kicsit fáztam, mikor beérkeztek, de sajnos nem tudtunk együtt menni. Jött megint egy nehéz szakasz, egyre inkább számolgattam, hogy hány kört kell még mennem. Milyen tempóval. Tudtam, ha nem rogy meg az első helyezett , akkor a 2 kör előnyt nem dolgozhatom le, viszont ugyanennyi előnyöm volt a 3ikal szemben is. Érdekes helyzet volt. Semmin nem stresszelve sok Társra gondolva, akik szintén ott küzdöttek, vagy éppen csak együtt tekertünk oly sok km-t már idén. Nagyon nagy erőt adott. Tudatosan, magabiztosan tapostam. Kivilágosodott. Azt hittem már itt is a vége, de a fenéket még 1/6 ad része vissza van. Itt már biztos lett, hogy átlépem a 600 km-t, persze ha nem lesz semmi technikai gond. Lábaim megfelelően működtek, és ami nagyon fontos: Jó kedvem volt! Zsófi továbbra is lelkesen segített. Csodáltam, hogy még nem vágta hozzám, a Magnéziumos kulacsot. Napfénnyel együtt visszatért kicsit a szél is, majd a kedvem is. Hihetetlen, hogy minden terv szerint alakult. Minden megfelelően működött. 09:45 Gondoltam megyek még egy laza búcsú kört, ekkor láttam, hogy a 3ik helyezett igen rendesen meghúzta és még kell a 2 kör. Vérbeforduló szemekkel vágtam neki az utolsó előtti körömnek. Sikerült is síkon úgy menni, mintha kipihenten fél lábbal pedáloznák :) Gyors kör hatására, 27 perc, biztos lett az utolsó kör időben befejezése is. Így utolsó kört elbeszélgetve egy Szlovák csapat tagjával tekertem le. Mindenféle nyelvi problémákat átugorva... Utolsó méterek... Ez tényleg leírhatatlan, mikor tapsolnak a többiek. Ott a célvonal. Egy méterrel a cél előtt megállva, egyszerűen csak átsétáltam a célon. Zsófi persze rögtön jött, vette el a bringát, adott inni. 20 lépésre volt még erőm , és belevágódtam arccal a fűbe.
Kis észhez térés után, elpakoltunk csomagjainkat , elraktuk a sátrat, majd kezdődött a záró ceremónia.
Sose álltam dobogón, sose tapsolt meg még senki, de mikor ott álltunk fent és belenézhettem azok szemébe , akik segítettek abban, hogy felérjek oda... megremegtek a lábaim. És még most is kiráz a hideg. Akkor hirtelen átfutott rajtam az a 47 kör, újra.
Vasárnap este:
Elhagytuk Saraticet. Hodoninban foglalt szállás várt minket, Zsuzsi jóvoltából. Óriási zuhanyzás után sikerült kicsit észhez térni még is én voltam a leglassabb a járás nevezetű sportágban. Étteremben rövid várakozás után megkaptuk az ételünket, mennyei falatok voltak. Zsófival összesen 4 tál ételt ettünk meg, de reggel korgó gyomorral ébredtem :) Szerencsére Gyuriék javasolták, hogy kérjünk reggelit, ami bőven kitöltötte a gyomrunkat. Apró vásárlás után hazaindultunk, sikerült megismerkedni a Kofolával, ami azért nem lesz egy életre szóló barátság..... De Saratice? És ez az egész kicsit Ultra távozás? Ezek még nyitott kérdések...........
A technikáról még annyit, hogy az első helyezett csapat egyik tagja jól láthatóan sznob, a térd alatt hiányzó jobb lábát karbon protézissel pótolta...............döbbenet hogy ment, egyszerűen hihetetlen látvány volt !
Nem beszámoló, mert én olyat még sosem írtam, csak néhány szösszenet.
Nagyon jó "buli" volt, nagyon jó társaság és éppen ezért nagyon jól éreztem magam!
Köszönöm mindenkinek a jó társaságot.
Az első esti tészta party nagyon jó volt, szerintem hagyománnyá is tehetnénk, mert nincs vele annyi munka és abszolút megfelelő ez is a hangulathoz. Ahhoz egyébként sem kaja kell, az csak apropó, hogy körbeüljünk. :))
Én mondhatni kényszerből indultam szólóban, mert nem jött össze a csapatom, de annyira szeretem ezt a versenyt, hogy úgy gondoltam nem hagyhatom ki, amit egyáltalán nem bántam meg. Sőt!!! Már tudom, hogy jövőre nem is próbálkozom csapat szervezéssel.
Igaz messze elmaradtam a "nagymenőktől", akiknek ezúton is nagy gratuláció, de a az elért 318 km-en még legalább tudok javítani, :) amit természetesen meg is teszek jövőre. Mivel tisztában voltam az erőnlétemmel ezért eredetileg is valami ilyesmire gondoltam, bár matematikailag a 400 km is elérhetőnek látszott, de a Milesovicei emelkedő, pontosabban körönként az első 6,5 km lassanként törölte a matematikát és a valóság felé vitt.
A chipes mérés nagy meglepetés volt, de gondolom a szervezők is elgondolkodtak azon, hogy lehetne a régi "bemondásos, megfigyeléses" :) módszerrel lebonyolítani közel 70 versenyző (csapatokkal együtt) nyilvántartását, így a gondolkodás után nem is juthattak más eredményre.
Az már más kérdés, hogy a chip áthaladás helyén és szélességén esetleg jó lenne módosítani, mert úgy hallottam, hogy csapatok váltásánál néha kicsit szűkös volt a hely, de én szólóban nem panaszkodhatok erre sem.
Az idővel szerencsénk volt, mert a szélirány a "szokásos" volt, de messze elmaradt a 2 évvel előttitől és éjszakára gyakorlatilag teljesen elállt.
Az a kis eső (1,5 környi) nem mondom, hogy jólesett, de inkább ijesztő volt, hogy mi lesz ebből, mint áztató, de végülis ennyivel megúsztuk. Előnye annak is volt, mert a megázott fekete aszfalt jobban látszott éjszaka, mint a száraz szürke. Viszont a lejtőn nagyobb volt bennem a para a sötét vizes úton.
Összességében egy nagyon jó társaságban, nagyon jó időjárásban és nagyon jó szervezéssel lebonyolított verseny volt.
Saratice és Hodonin közt lévő autó utat szívesen felejtem, már amire emlékszem két alvás közt. Megjegyzem, hogy én vezettem, de Pötty és Dyaz halál nyugodtan aludtak az autómban. Én kevésbé nyugodtan, de néha úgy éreztem, hogy pillanatokra én is. :( De azért szerencsésen odaértünk Hodoninba.
Hodoninban először voltam, de úgy gondolom ezzel kerek egész a dolog, úgyhogy ha tehetem máskor sem hagyom ki. Gyuri jó vacsorát választott nekem, amit aztán meg is evett, de cserébe az övét nekem adta. :)))))
Nagyon jó verseny volt, jövőre újra!
Prof
Egyesek körideje azért olyan sok. Gondolom nálam is láthatsz olyat és több más szólóban indulónál, mert amikor egy körben végeztünk átmentünk a chip vonalon és utána elmentünk kajálni vagy bármit. Újra indulásnál nem mentünk át újra a chip vonalon, mert akkor azt egy körnek számolták volna, ezért a pihenőidő benne volt a következő köridőben.
Most jut eszembe, lehet Zombicska így csinálta? :))
Köszönjük ! Sajnálom hogy újabb komplikáció hátráltatja Papát, hogy mielőbb köztünk lehessen, de meg kell hogy gyógyuljon..............ilyen könnyen nem szabadul tőlünk !!
Néhány gondolat a versenyről:
Minden optimális volt, az időjárás, a rendezés, a csapat. Köszönet a lányoknak a gondoskodásért, mindenkinek köszi akivel idén együtt edzettünk, öltük egymást, vagy csak kirándultunk, gyüjtöttük a kilométereket. Elégedett vagyok az eredménnyel, jövőre okosabb leszek, szerintem maradt még pár kör ebben a 24 órában jobb beosztással. Az éjszakai egy órás dagonyázással elbuktam a negyedik helyet, de nem érdekelt, úgy voltam vele 400 km megvan, a maradék 100-at amit terveztem négykézláb is megcsinálom. Gratulálok mindenkinek, a csapatok is jót mentek, szerintem senki nem jött el rossz szájízzel. Nekem 547 kilométert mért a Polar, a hivatalos mérés szerint 550 km lett, nem vitatkozom a rendezőkkel :)
Kemény volt 42-szer megmászni az emelkedőt, az utolsó 10 körben a Stelvion használt 34/27-el billegtem fel 10-el :) A könyöklő jó ötlet volt, az új Sidi cipő szintén, tulajdonképp a lábfejem volt az egyetlen pont amivel nem kellett törődnöm menet közben. A reggeli rántotta telitalálat volt, utána el voltam banánnal, Born géllel éjfélig, ettem két májkrémes kiflit, aztán a befutóig ismét gél, meg egy Mars csoki. A zacskó magamnál tartott MagneB 6-ot sikerült gondosan kirántanom a zsebemből, de szerencsére nem nagyon volt rá szükség. Sajnálom hogy pechünkre benevezett egy droid, aki sajnos nem volt velünk egy súlycsoportban, Sasi megérdemelte volna hogy megnyerje ! A technikáról csak annyit, hogy az előtem végző "túrista" Botas cipőben nyomta klipszes pedállal, meg egy régi acélvázzal, valami romos RSX szettel..................ennyit a karbonról, a pedálvitáról, meg a csúcskategóriás szettekről :)
Negatívum: ha innen a topikból nevezte be valaki Káldy Attilát, akkor csak szólok, hogy rossz vicc volt. Elég jó véleményt sikerült azt hiszem kialakítani az évek során magunkról (úgy általában "a magyarokról") nem kellene rombolni.........
Szilárd ! A belemet kihajtottam, hogy igazad lehessen, és meglegyen az 550 km, különben hagytam volna az egészet a fenébe...........:)
