Nos, a minap egy meglehetősen furcsa meghívót kaptam, egy kicsit hezitáltam rajta, de úgy gondolom, ez mások érdeklődését is felkeltheti, ezért közzéteszem itt, ezen a fórumon:
"Csodabogár
Remélem,nem haragszik meg egykori osztályfőnököm a címért. Ha csak annyit írok, hogy háromszor járta végig az Országos Kéktúrát és közben több mint 60 fiatalt tudott rávenni arra,hogy időnként tartsanak vele,már ez sem mindennapi. Én kétszer jártam vele végig és legutóbb ez év július 31-re meghívott a Nagy Milicre,hogy emlékezzünk együtt Rockenbauer Pálra - akihez szoros barátság fűzte- és csapatára, akik ezen a napon kezdték el forgatni a Másfélmillió lépés.... című filmet 31 évvel ezelőtt.
A László-tanya kapujáig autóval mentünk és onnan egy órai séta után már a tetőn voltunk. Az alkalomra készített 20 darab fa plakettet emléktárgyként és vitt magával egy palack jó házi kisüstit. Az arra járó túristák részesültek az ajándékból, akiknek cserében meg kellett ígérni,hogy terjesztik célkitűzéseit. Szeretné ha a régi kilátó helyére egy új épülne és ez a nap legyen a természetjárók napja, vagy világnapja az említett tévések tiszteletére.
A találkozókor tudtam meg, hogy könyvet írt Túraélmények Írottkőtől - Hollóházáig címmel. Azóta a könyv is megjelent és újra indul a Nagy Milicre most már könyvekkel is a hátizsákjában.Az érdeklődők 2010.09.05-én, vasárnap 9 és 15 óra között találhatják a hegytetőn Gyula bácsitismét emléktárgyakkal és azzal a jó kisüstivel.
Könyvbemutató a Nagy Milicen? Nos ez sem gyakori dolog. A hegyen egyébkén 50 fő körüli azok száma, akik egy-egy hétvégén egy nap megfordulnak. Még nem biztos, hogy ennek a meghívásnak is eleget teszek, de jó szívvel ajánlom az érdeklődőknek.
Én itt csak olvasgatni szoktam, és most találtam egy együttérzésre sarkalló mondatot:
"Nem tudom, hogy biciklivel ezt a szakaszt hogyan lehetne teljesíteni, talán tolva. Öröm nem sok lehet benne." - Pedig nagyon is lehet annak örülni ilyenkor, ha nem tapad fel a sár a sárhányó alá tolás közben, és a biciklista nem kényszerül - cipelésre... Abban aztán tényleg nincs semmi öröm.
Azt nem értem, hogy ha elmegyek egy bármilyen szabadon választott teljesítménytúrára az 50 pont. Ha elmegyek egy ttúrára, amit az Encián kijelöl az 30 pont. Hossztól függetlenül.
Most csak azt nem értem, mi értelme elmenni egy kijelölt teljesitménytúrára 30 pontért, amikor mondjuk egy Gerecse50-re vagy K100-ra 50 pontot kapok...
"Miklós Lili - pihenõ / fúrt lyukak száma a pad melletti kövön" Az idézet a www.kinizsi.org honlapról származik. http://www.kinizsi.org/encian_emlekek/encianemlekek_informaciok.html
ma hidegrekord volt, meg szakadt az eső. Nem optimális idő a szabadtéri testmozgáshoz, de nem riadtam vissza, munka után elautóztam Nagymarosra. Megcsináltam a BT-2 Encián túrát. Vonattal át Zebegénybe, majd start.
Sajnos a Miklós Lili pihenőnél nem találtam kódot. Az emlékhelyes kérdésre oké a válasz, de a kódot sehol sem láttam. Pedig kerestem majd 8 percet. Később pont ez a 8 perc hiányzott a másfél órás időhöz..
Tud valaki valamit a kódról? Emlékhelyes lukakhoz képest merre van? Vagy a lukak - azok maguk az encián kódok?
Ürmös réten nem láttam a tornyot olyan köd volt. illetve csak a felhő szállt rá a hegyre... Lefelé érdekes volt futni. Sok helyen csak egyet kellett lépni és lehetett csúszni kb. olyan sebességel, mintha futnék :)
"Jelzést nem láttam, viszont földutat, vagy csapást sem. (...) mert a jelzett utat embermagasságú csalán borítja."
Mi az AK-n a Sándorfalva-Ópusztaszer szakasszal jártunk így. Sándorfalvától a dóci bekötőútig egy rémálom volt az út. Már ahol látszott. Úgy mentünk, hogy a kezemben egy letört faág volt és azzal hajtottam a szúnyogokat, meg téptem a pókhálókat. És még így is volt olyan rész ahol inkább a kijárt düllőutakon kerültünk.
Vasárnap Zsadány-Fokköz AK szakaszt nyomtam, így utólag elég vegyes érzelmekkel. Iszonyat a tömegközlekedés észak-Békésbe, nem tudtam volna egy nap alatt megfordulni, ezért kocsival mentem Fokközig. Onnan Zsadányig busz majd gyalog vissza a Vidratanyához. Zsadánytól a falut elhagyva a szokásos békési táj, szántó, földút, vízelvezető árok. Átkelve a Torpongyos-Korhány csatornán kezdődik az izgalmasabb rész, kvte leírása igen részletes, szerencsére ez segít. Úgy 100-150 méterre a puszta közepén vki faházat és horgásztavat épít magának. Nem mondhatni, hogy stresszes a környezet. Jelzést nem láttam, viszont földutat, vagy csapást sem. A Sarkadkeresztúr-Zsadány műútig egyértelmű az út, csak a legvégén kellett korábban rámenni a műútra, mert a jelzett utat embermagasságú csalán borítja. Okányig innen nem volt gond, lehetett követni a jeleket, illetve jelzés híján a térképen berajzolt utat. Okány után a térkép szerint a sínek melletti földúton kell haladni, ez azonban nem megoldható, mivelhogy földút jó darabon nincs. Helyette fölmentem a vasúti töltésre, és azon mentem kb. 2,5 km-t. Itt voltak jelzések, közvetlenül a töltés melletti villanyoszlopokon, mintha tényleg a töltésen vezetne a Kék. Vonat viszont nem jött egy sem, de ha jött volna, lett volna időm elugrani előle. Vésztőn a rendezett horgásztavak után, közvetlenül a Kék mellett találtam egy nagyon kellemes kiskocsmát, ahol a hideg Radler mellett pecsétet is kaptam. Bandukolás tovább, el a dögkút mellett, majdnem visszajött a kocsma után elfogyasztott szendvics. Majd a térkép és a leírás szerint É-ra fordulás a csatornaparton. ’Gyenge földút’, ’alig járt nyom’, na ezek azok a leírásban szereplő kifejezések, amiket nem sikerült találnom. Mint ahogy jelzéseket sem. Volt viszont térdig, helyenként derékig érő gaz és pókháló. De nem vitás, erre kell menni. El is értem a hidat, majd innen már jó minőségű aszfalt Mágorig. A műúttal párhuzamosan vadonatúj kerékpárút vezet Vésztőre. Ha vki kerékpárral teljesíti az AK-t, nagyon nagy lehet a kísértés… Azt hittem, innen már csak jobb jöhet, hát tévedtem. A Mágort megkerülő földutat beszántották. Néhány betonoszlopon kék nejlonszalag maradványa jelzi, hogy nem járok teljesen rossz felé. Egy árkon és az azt szegélyező susnyáson átkelve elértem egy kijárt földutat. Ellenkező irányból nem tudom, hogy lehetne követni a jeleket. Dió-éri szivattyútelepig földút rendben, térkép és a leírás alapján az útvonal követhető, jelzéseket nem nagyon láttam, igaz, nincs is mire festeni. Innen nagyjából É-ra vezetne a jelzettnek nevezett út. Jelzés azonban nincs, mint ahogy út is alig, mert a régi traktornyomot benőtte a gaz, mely jótékonyan eltakarja a gödröket és pocsolyákat is. Több kilométeren keresztül volt ilyen állapotú az út, ahol megközelítette a fákat, ott viszont voltak jelzések, ami azért vigasztaló volt. Nem tudom, hogy biciklivel ezt a szakaszt hogyan lehetne teljesíteni, talán tolva. Öröm nem sok lehet benne. Gyalog is alig volt. Egy lepusztult istállót elérve aztán jobb lett az út, innen már könnyű volt eljutni az országútig, majd Vidratanyáig a kocsihoz. Soha jobban nem esett még almafröccs. A Békés megyei szakasz ezzel befejezve, nem minden tanulság nélkül, amiről majd talán máskor írok.
Akkor két tűz közé szorultak a Komárom-Esztergom megyeiek, mert múlt héten hétfőn benn voltam az MTSZ-ben, előadtam a problémát és a javaslatomat PV-nek! Azt mondta, ő is szól majd nekik!
nem etikátlan eljutni autoval. nem etikátlan a nyeregig felvitetni magad autoval, és a tuloldalon legurulni. Visztula olyan szinten áll bringázásban, hogy neki már nem szabadna ilyet csinálnia. Képzeld el Szarvas Matyit, vagy Németh Csabit, akik lazán lefutják az OKT-t 20 napon belül bármikor, megcsinálják a Kinizsit mondjuk 10 órán belül, elmennek az OKt Mátrai szakaszára, és kétszer felmennek busszal Kékesre, hogy ne kelljen megmászni a Kékest. Nem etikátlan, csak azon a szinten már nincs értelme.
Pl. ha ráveszi Visztula a gyerekeit bringázásra, vagy elhiv magával full kezdő egyéneket és az emelkedőn felviszik őket, hát oké. Na de Ő maga azért ettől már messze van, ezért akadt meg rajta a szemem.
Egy hete továbbítottam a Nagyegyháza melletti változásokról az információt az illetékes Komárom-Esztergom megyei Természetbarát Szövetség elnökének. Tegnap kaptam meg a válaszát: "Szombaton bejártuk a régit az új tóig és a javasoltat. Az új javaslat oké, részünkről tökéletes és biztonságos a megoldás. Remélem az OK Biz.sürgősen reagál és intézkedik! Köszönöm ismételten a jelzést! Üdvözlettel:Horváth Zoltán megyei elnök"
"Amellett hogy a túrák kezdőpontjára kocsival megyünk,volt már hogy taxival mentünk a végpontból a kezdőbe."
Ha elfogadsz egy tanácsot: Csak arra ügyelj, hogy a túra kezdőpontjából a végpontjába ne kocsival menjél! A többi meg már csak sallang, a "mindenki másképp csinálja" kategóriába tartozik! :-))
"Amellett hogy a túrák kezdőpontjára kocsival megyünk,volt már hogy taxival mentünk a végpontból a kezdőbe."
Ha elfogadsz egy tanácsot...
Csak arra ügyelj, hogy a túra kezdőpontjából a végpontjába ne kocsival menjél! A többi meg már csak sallang, és a mindenki másképp csinálja kategóriába tartozik! :-DD
Na az előbb valami nagyon félrement! :((( Azért nem volt olyan rövid az a tegnapi túra, hogy semmi se látszódjon a leírásából! :-)))
2010. augusztus 27.
Országos Kéktúra
Bécsi út - Hűvösvölgy, Gyermekvasút
A péntek volt a német túracsapat utolsó, vándorlással töltött napja, ezt a kirándulást Csiga nyitott túraként hirdette meg a setafika.hu-n. Máté István már nem jött, mert el kellett külföldre utaznia, de jött Józsi és még más csatlakozók is. Így kilencen vágtunk bele a távba reggel kilenckor a Rozália téglagyárnál. Persze előtte már én a németekel megtettem a hiányzó másfél kilométert a Bécsi úttól a téglagyárig (Tudjátok: dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csiga megy a jégen...)!
Úgy gondoltuk, ezt a napot már csak végig fogjuk a németekkel örömködni. Így aztán végig ment a túra során a duma (német-angol nyelvű túraként volt meghirdetve ez a sétafikán), és persze megálltunk mindenhol egy kicsit sörözni, mulatni. Meg persze minden kilátóponton is, mert azokból sem volt kevés! :-))
Így hát beültünk egy kedélyes sörözésre a Hármashatár-hegyen a Rekettyésbe, aztán nem sokkal később a Szépvölgyi útnál a Fenyőgyöngyébe is. Itt meg is ebédeltünk. Aztán jött még az Árpád kilátó, innen pedig már belötyögtünk Hűvösvölgybe. Négy felé értünk a Gyermekvasúthoz, itt is kiültünk a helyi büfé asztalaihoz. Persze előtte gratuláltunk a németeknek, megölelgettük őket, kicsit talán el is érzékenyültünk, mert itt, az általuk bejárt 2646 km-es vándorútnak az állomás falára szerelt emléktáblájánál ért véget 12 évet felölelő túrájuk. Itt is ittunk egy búcsú(sörös)poharat, aztán feloszlott a társaság. Én még elkísértem őket a szállásukra (ölég húzós ám az a kaptató ott a Vadaskerti-hegy oldalában), aztán visszagurultam Hűvösvölgybe és hazautaztam.
Amikor leszálltam a házunk előtt a buszról, akkor támadt fel a szél és kezdett esni az eső. Szóval, még az időjárás is kegyes volt hozzánk, de a németek tegnap esti programja (hajókázás a Dunán), ezzel azt hiszem, kútba esett! :-((
Röviden ennyi volt az előző két nap története, és egyáltalán nem bánom, hogy ezeregyedszer is megtettem a már ezerszer bejárt a Dobogókő-Hűvösvölgy OKT távot! :-)) Mindenesetre a két héttel ezelőttihez hasonlóan újra felmértem GPS-szel a távot, kíváncsi vagyok arra, mennyire egyezik egymással a két mérés?
Három nap óta most kapcsoltam be először a laptopot, mert csütörtökön és pénteken is elég későn értem haza. Akkor most leírom az eseményeket röviden.
2010. augusztus 26.
Országos Kéktúra
Dobogókő - Bécsi út
Csütörtökön a Pomázról 07:31-kor induló busszal mentünk fel Dobogókőre, azért írtam többesszámot, mert még a HÉV-en találkoztam Máté Istvánnal, a Turista Magazin szerkesztőjével és Csigával, akit Máté Pista hívott a túrára, mert profin ért és beszél németül, így segített az interjú elkészítésében.
Háromnegyed kilenc felé indultunk a tetőről, mert mint kiderült, a németek előző nap nem mentek fel a kilátóba, így ott is körülnéztünk, meg körbejártunk fenn a hegyen is, aztán egy óra alatt leszaladtunk Pilisszentkeresztre. Ott a Felső kocsma napos teraszán megtörtént az interjú, érdekes volt végighallgatni a túracsapat sztoriját, hogy kezdődött az egész vándorlásuk 12 évvel ezelőtt, meg az élményeiket. Elég későn, csak tizenegy felé indultunk tovább a Szurdok felé. A völgy most is hozta a formáját, csodaszép volt a beszűrődő napsütésben. Itt is nézelődtünk, fényképeztünk. Aztán utána már alaposan ki kellett lépnünk, mert már dél felé járt az idő, mire a végére értünk!
Persze a németek a 12-15 kilós batyuikkal nemigen tudtak sietni, mi meg hozzájuk alkalmazkodtunk. Megálltunk egy hosszabb pihenőre a Szentkútnál, aztán utána egyszuszra felmentünk a Kevély-nyeregbe. Itt újabb pihenő, aztán le a másik oldalon. Kis nézelődés a Teve-szikláknál, Pilisborosjenő határában a paciknál, aztán még egy utolsó megállás a Köves-bérc erdejének szélénél, az utolsó házaknál.
Kb. fél hatra értünk le a Bécsi útra, akkor már láttuk, hogy elég fáradtak a németek, úgyhogy nem mentünk tovább a téglagyárig, hanem ide hívtuk a taxikat. Azért kellett uraskodni, mert a szállásuk ekkor már Hidegkúton volt (egyébként kb. negyedóra sétára a Gyermekvasút állomásától), de nem lett volna egyszerű tömegközlekedésileg megoldani a problémát! :-((
Én elkísértem őket egész a szállásukig, aztán látogatást tettünk egy környékbeli vendéglőben, ahol ők még megvacsoráztak, de én csak egy kori sört ittam meg velük, mert indultam már hazafelé. Remélemilyennicknincs volt olyan kedves, hogy kocsival levitt a Moszkva térre (ott lakik pár háznyira), innen pedig már egy óra alatt, este kilenc felé hazaértem.
A "Ki a nagyobb puding"versenyen szerintem én vagyok a befutó!:-Đ Amellett hogy a túrák kezdőpontjára kocsival megyünk,volt már hogy taxival mentünk a végpontból a kezdőbe.Túrán meg volt hogy felugrottunk a felajánlott lovaskocsira. Na de sebaj,rajta vagyok a testedzés témán,pár év és akár a füzéri túrarajtba is bekocogok Kecskemétről!:-))
Egy OKKt teljesítésnél a kezdőpontra autóval/vonattal jutás mikortól nem számít etikátlannak? A szabolcsi szakasz elejéhez is csak a pudingok/mazsolák mennek másféle közlekedéssel?
Én ennek ellenére gratulálok Visztulának a szakasz lenyomásához, mert egyrészt tudom, milyen végigtekerni a Gerecsén, másrészt azt is tudom, hogy milyen áttekerni Budapesten.
Egyszer sem. Az hogy az OKKT-hez képest mennyit tekertél mire elkezdted magát az OKKT-t, irreleváns. Sistergő egy Mátrabérc előtt éjjel, fixivel áttekert Szurdokpüspökiből Sirokra a rajtba. és akkor most mi van x% pluszt tett a turába? A Mátrabérc szervezőit nem érdekli. Akár futva is mehetsz pestről a rajtba, akkor is 13 óra a szintidő.
Nem azért érzem etikátlannak, mert az okkt előtt vitetted fel magad a dombra, hanem elmentél bringázni, és ebből a nagy falatot megtetted autóval. Ha valaki mazsola csinálja meg oké. De Te már tul vagy ezen a szinten.
Ettől függetlenül a lejtőt az élvezze aki megdolgozott érte - ez volt a régi véleményem. Ma meg azt mondom, hogy nem élvezem a lejtőt, tul gyors, veszélyes stb. Inkább az emelkedőt szeretem. Korányi Balázs szavaival élve : a lejtőn a szar is gurul.
