"Amellett hogy a túrák kezdőpontjára kocsival megyünk,volt már hogy taxival mentünk a végpontból a kezdőbe."
Ha elfogadsz egy tanácsot...
Csak arra ügyelj, hogy a túra kezdőpontjából a végpontjába ne kocsival menjél! A többi meg már csak sallang, és a mindenki másképp csinálja kategóriába tartozik! :-DD
Na az előbb valami nagyon félrement! :((( Azért nem volt olyan rövid az a tegnapi túra, hogy semmi se látszódjon a leírásából! :-)))
2010. augusztus 27.
Országos Kéktúra
Bécsi út - Hűvösvölgy, Gyermekvasút
A péntek volt a német túracsapat utolsó, vándorlással töltött napja, ezt a kirándulást Csiga nyitott túraként hirdette meg a setafika.hu-n. Máté István már nem jött, mert el kellett külföldre utaznia, de jött Józsi és még más csatlakozók is. Így kilencen vágtunk bele a távba reggel kilenckor a Rozália téglagyárnál. Persze előtte már én a németekel megtettem a hiányzó másfél kilométert a Bécsi úttól a téglagyárig (Tudjátok: dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csiga megy a jégen...)!
Úgy gondoltuk, ezt a napot már csak végig fogjuk a németekkel örömködni. Így aztán végig ment a túra során a duma (német-angol nyelvű túraként volt meghirdetve ez a sétafikán), és persze megálltunk mindenhol egy kicsit sörözni, mulatni. Meg persze minden kilátóponton is, mert azokból sem volt kevés! :-))
Így hát beültünk egy kedélyes sörözésre a Hármashatár-hegyen a Rekettyésbe, aztán nem sokkal később a Szépvölgyi útnál a Fenyőgyöngyébe is. Itt meg is ebédeltünk. Aztán jött még az Árpád kilátó, innen pedig már belötyögtünk Hűvösvölgybe. Négy felé értünk a Gyermekvasúthoz, itt is kiültünk a helyi büfé asztalaihoz. Persze előtte gratuláltunk a németeknek, megölelgettük őket, kicsit talán el is érzékenyültünk, mert itt, az általuk bejárt 2646 km-es vándorútnak az állomás falára szerelt emléktáblájánál ért véget 12 évet felölelő túrájuk. Itt is ittunk egy búcsú(sörös)poharat, aztán feloszlott a társaság. Én még elkísértem őket a szállásukra (ölég húzós ám az a kaptató ott a Vadaskerti-hegy oldalában), aztán visszagurultam Hűvösvölgybe és hazautaztam.
Amikor leszálltam a házunk előtt a buszról, akkor támadt fel a szél és kezdett esni az eső. Szóval, még az időjárás is kegyes volt hozzánk, de a németek tegnap esti programja (hajókázás a Dunán), ezzel azt hiszem, kútba esett! :-((
Röviden ennyi volt az előző két nap története, és egyáltalán nem bánom, hogy ezeregyedszer is megtettem a már ezerszer bejárt a Dobogókő-Hűvösvölgy OKT távot! :-)) Mindenesetre a két héttel ezelőttihez hasonlóan újra felmértem GPS-szel a távot, kíváncsi vagyok arra, mennyire egyezik egymással a két mérés?
Három nap óta most kapcsoltam be először a laptopot, mert csütörtökön és pénteken is elég későn értem haza. Akkor most leírom az eseményeket röviden.
2010. augusztus 26.
Országos Kéktúra
Dobogókő - Bécsi út
Csütörtökön a Pomázról 07:31-kor induló busszal mentünk fel Dobogókőre, azért írtam többesszámot, mert még a HÉV-en találkoztam Máté Istvánnal, a Turista Magazin szerkesztőjével és Csigával, akit Máté Pista hívott a túrára, mert profin ért és beszél németül, így segített az interjú elkészítésében.
Háromnegyed kilenc felé indultunk a tetőről, mert mint kiderült, a németek előző nap nem mentek fel a kilátóba, így ott is körülnéztünk, meg körbejártunk fenn a hegyen is, aztán egy óra alatt leszaladtunk Pilisszentkeresztre. Ott a Felső kocsma napos teraszán megtörtént az interjú, érdekes volt végighallgatni a túracsapat sztoriját, hogy kezdődött az egész vándorlásuk 12 évvel ezelőtt, meg az élményeiket. Elég későn, csak tizenegy felé indultunk tovább a Szurdok felé. A völgy most is hozta a formáját, csodaszép volt a beszűrődő napsütésben. Itt is nézelődtünk, fényképeztünk. Aztán utána már alaposan ki kellett lépnünk, mert már dél felé járt az idő, mire a végére értünk!
Persze a németek a 12-15 kilós batyuikkal nemigen tudtak sietni, mi meg hozzájuk alkalmazkodtunk. Megálltunk egy hosszabb pihenőre a Szentkútnál, aztán utána egyszuszra felmentünk a Kevély-nyeregbe. Itt újabb pihenő, aztán le a másik oldalon. Kis nézelődés a Teve-szikláknál, Pilisborosjenő határában a paciknál, aztán még egy utolsó megállás a Köves-bérc erdejének szélénél, az utolsó házaknál.
Kb. fél hatra értünk le a Bécsi útra, akkor már láttuk, hogy elég fáradtak a németek, úgyhogy nem mentünk tovább a téglagyárig, hanem ide hívtuk a taxikat. Azért kellett uraskodni, mert a szállásuk ekkor már Hidegkúton volt (egyébként kb. negyedóra sétára a Gyermekvasút állomásától), de nem lett volna egyszerű tömegközlekedésileg megoldani a problémát! :-((
Én elkísértem őket egész a szállásukig, aztán látogatást tettünk egy környékbeli vendéglőben, ahol ők még megvacsoráztak, de én csak egy kori sört ittam meg velük, mert indultam már hazafelé. Remélemilyennicknincs volt olyan kedves, hogy kocsival levitt a Moszkva térre (ott lakik pár háznyira), innen pedig már egy óra alatt, este kilenc felé hazaértem.
A "Ki a nagyobb puding"versenyen szerintem én vagyok a befutó!:-Đ Amellett hogy a túrák kezdőpontjára kocsival megyünk,volt már hogy taxival mentünk a végpontból a kezdőbe.Túrán meg volt hogy felugrottunk a felajánlott lovaskocsira. Na de sebaj,rajta vagyok a testedzés témán,pár év és akár a füzéri túrarajtba is bekocogok Kecskemétről!:-))
Egy OKKt teljesítésnél a kezdőpontra autóval/vonattal jutás mikortól nem számít etikátlannak? A szabolcsi szakasz elejéhez is csak a pudingok/mazsolák mennek másféle közlekedéssel?
Én ennek ellenére gratulálok Visztulának a szakasz lenyomásához, mert egyrészt tudom, milyen végigtekerni a Gerecsén, másrészt azt is tudom, hogy milyen áttekerni Budapesten.
Egyszer sem. Az hogy az OKKT-hez képest mennyit tekertél mire elkezdted magát az OKKT-t, irreleváns. Sistergő egy Mátrabérc előtt éjjel, fixivel áttekert Szurdokpüspökiből Sirokra a rajtba. és akkor most mi van x% pluszt tett a turába? A Mátrabérc szervezőit nem érdekli. Akár futva is mehetsz pestről a rajtba, akkor is 13 óra a szintidő.
Nem azért érzem etikátlannak, mert az okkt előtt vitetted fel magad a dombra, hanem elmentél bringázni, és ebből a nagy falatot megtetted autóval. Ha valaki mazsola csinálja meg oké. De Te már tul vagy ezen a szinten.
Ettől függetlenül a lejtőt az élvezze aki megdolgozott érte - ez volt a régi véleményem. Ma meg azt mondom, hogy nem élvezem a lejtőt, tul gyors, veszélyes stb. Inkább az emelkedőt szeretem. Korányi Balázs szavaival élve : a lejtőn a szar is gurul.
Mint borivó, megszólítva érzem magam - bár, emlékszel-e még arra a jó kis pet palackos palóc barnára Nagybátonyban, az Italbolt nevű italboltban :) - azt kell mondjam, nem mindenhol :)
Ezért is van tervbe véve az fránya Badacsonytördemic-Tapolca szakasz ismételten, remélhetőleg mihamarabb :)
Szilva, alma és barackfák... Abszolút bio. Amikor mi ott voltunk, a nyári alma érett. Amelltt, hogy kicsit mérgesek voltunk a kavarás miatt, a táj szép volt, végül némi vita után Észak felé tartva megleltük a jelzést is, felsővadászon még a buszt is elértük...
Az az egy elkavarás volt amit utólag sem értettem,de így most már világos,arra nem is gondoltunk hogy a kerítésen belül lehet a jel,mi jobbról kerültük ezt ki,egy nagyon gazos,de még járható gyümölcsösön keresztül(úgy emlékszem öregecske szilvafák voltak). Az erdősebb részeken egyébként nem rosszak a jelzések,ott gondolom van mire festeni,míg a mezőkön,kaszálókon nem nagyon.
Káldon sajnos valóban nincsen szálláshely, sátrazni viszont az iskola udvarán lehet, ha jól tudom minimális áron, külön vizesblokkal. Keresek majd egy telefonszámot, és beírom. A Koronában, ha teát kérsz, még nagyobbat néztek volna, a törzsvendégsereg nem az az ötórai teaivó fajta. A korrekt megoldás az lenne, ha az iskolai pecsétre kerülne gumi, aki pedig fogyasztani akar, az a kocsmában pecsételhet. Farkaserdőn a hosszú betonút kicsit tényleg fárasztó, és nem is túl sokat mutat meg az erdő szépségeiből, pedig van itt bőven látnivaló: Az úttól nyugatra egy gyönyörű bükkös, Hidegkúttól északra, a Józsefmajori legelőn a nagy tölgyek, délre a Terézia forrás, ami Vas megye első védett helyi természeti értéke (sajnos ennek ellenére ma már egy romhalmaz, pedig húsz évvel ezelőtt gyönyörűen karbantartott hely volt), a "Toszó-fák", illedelmesebben az Összenőtt fák, egy cser és egy tölgy ága nőtt egymáson keresztül, fenn a Pörösön a legelőerdő maradványa, és még sokáig lehetne sorolni. No, meg az állatvilág sem szegényes: http://www.youtube.com/watch?v=Ofb52TYkY0U
Eredetileg úgy volt, hogy dolgozom a hétvégén, azért mondtam az egy órát, de aztán szerencsére szabad lett mindkét napom, így mehettem én is :)
hétvégén én is kékeztem ám! majdnem itt, Sárvár-Sümeg, 3 nap alatt pecsételőhelyeken minden rendben, egyedül az Ötvösi bélyegzőnél voltam szomorú, a gumison nincs rajta a gumi, csak a fémbélyegzővel lehet szerencsétlenkedni
különben kicsit bután sikerült a szakaszolás, mert ezúttal úgy gondoltam lusta leszek cipelni a sátrat, alszok szálláshelyen. azt viszont csak Gércén találtam (Kismackó) Káldon nem, Szajki-tavaknál természetesen teltház volt, Hosszúperesztegen nagy nehezen sikerült szállást találni. Így viszont Hosszúpereszteg-Sümeg maradt utolsó napra ami testvérek között is 36 km, ettől kicsit tartottam, dehát csak behúz már a célba hogy ott vár az autó, ugye. Az első napi rövidke szakasznak hála viszont volt időm Sárváron kolbászolni. Mindennek két oldala van, ugye. Ehhez hozzásegített a MÁV is, aki az én vonatomnál (ami 10 perc késéssel jött Sümegre) 4 perccel korábban elinduló vonatot Bobán marasztalta, így gyorsan át tudtam ugrani rá (sőt, annyit szöszmörögtek hogy addig a személy beért Celldömölkre úgyhogy akár még ott is fel tudtam volna rá szállni)
Így tehát érkezés Sárvárra h12 környékén, a restiben egy jófajta gulyás meg egy Heineken, aztán ládázás, vár, arborétum light, 6 után értem a Kismackóba. Na kérem, ezt nevezem kiszolgálásnak. Remek szoba vadonatúj bútorokkal, mosógép(!), ilyennek képzelem az El Camino hálóhelyeit. [itt kicsit átkötnék a pár nappal ezelőtti vitához, a minimum fogyasztás esete. Káldon nem találtam szállást, van viszont Korona kocsma bélyegzővel. hihetetlenül kitikkadva értem oda, ilyenkor sört nem merek inni mert fejbekólint, meg később még szomjasabb leszek tőle. esetleg a citromos söröket vagy soproni szőke ciklont merném bevállalni de az itt nem volt. hát akkor, biglev óta tudom hogy jó nekem a sportfröccs, 4 szóda 1 bor. kocsmáros összehúzza a szemöldökét. itt ilyet nem szoktak - mondja. Szóval csak azt akarom ebből kihozni, hogy van aki szálláshelyet hoz létre, kiváló vacsorával kínálja a megfáradt vándort, aki ha már ott alszik, persze eszik-iszik. Kismackóban 3500 körül fizettem. Aztán van a szúrósszemű Káldon, aki mérges merhogy a kért fröccsöm csak 80 Ft. Hát igen. Ha itt is lett volna szálláshely, akkor nem álltam volna meg Gércén, és nála hagytam volna a 3500-at. Nem bántani akarom az embert, csak kicsit rosszulesik mikor büdösparasztnak kell éreznem magam, mert 40 ftos szódát iszom nempedig unicumot. Télen meg még nagyobb gond ez nálam, reggel kezdem a túrát egy kocsma-igazolópontnál, mit igyak? Kávézni nem szoktam, kóla-sör egy hideg téli reggelen nem bejövős.. a teára meg megint olyan nézést kapok ugye :-) ]
közepesen jót aludtam a Kismackóban, aznap éjjel falunap volt a focipályán és a kocsma volt a logisztikai bázis, mindig jött-ment valami dízel furgon az ablakom alatt. Viszont ennek folyományaként másnap reggel a temető felé vezető aszfaltút mellett mit találtam? egy doboz sopronit! Meg is sétáltattam a banyafákig ahol a fenekére néztem :-) Szép ez az erdő, bár az aszfaltút okán inkább egy biciklis teljesítés képe körvonalazódik bennem. Tuuuudom, tilos. De miért is? Ja, rengetegen gombásztak, 90% géperejű járművel jutott ki. Banyafák nagyon hangulatos, tényleg isteni sátrazóhely. És az előző hosszászóló geoládájától is szép a kilátás (bár a Ságot már előző nap lehetett csodálni Gérce előtt, de a Ságból Somlóból sosem lehet elég :-) Ja, a ládagazda azt mondta nekem, hogy ha egyig Káldra érek telcsizzek és igyunk egyet, egyrészt nem értem oda egyig, másrészt most látom hogy ő közben Kőszeg alatt kutyagolt. Viszont a temetőben tartottam egy nagyobb mosakodást a kútnál (szerencsére nem látta senki, nem tudom mennyire illendő ez egy temető esetén) a kocsmás történést már leírtam, még annyi hogy pont hozták a borszállítmányt, hát, nem vagyok egy borivó, de ránézve a pet palackos kiszerelésre, nem lehet túl minőségi valami. Tényleg, ti borivók, mindenhol mertek inni mindenfélét? Mert egy palack Kozel az mindehol ugyanolyan.. Aznapra a gyalogláson kívül már csak egyetlen megoldandó feladat maradt: etetőhelyet találni Peresztegen. Szerencsémre a 8-as mellett Vasvár felé haladva egy nagyonpicit, nyitva volt egy kék színű büfé (Kék patak) ahol lehetett hambizni meg rántotthusizni. Fasorba sem volt az előző napi lecsós párolt csirkecombhoz képest (ráadásul többe is fájt), de éhenhalás ellen jó volt.
ezt a második éjszakát nem szerettem annyira, a szomszéd szobában erdélyi lomisok aludtak és valami hajnali 4-kor indultak útnak. gondolom elfelejtették hogy nem egyedül vannak, vagy nem tudom, de végülis pikk-pakk összepakolásztak és elhúztak és onnantól újra csend volt, csak addigra felpörgött az agyam, alig tudtam visszaaludni :-) utolsó nap biza nagyon hosszú lett, több mint 10 órámba került a táv legyűrése. Tetszett a sok-sok erdő, a végén az aszfalt a tűző napon.. az nem annyira Kisvásárhelyen megmentett egy bácsi a szomjhaláltól. Sümegen a vasútállomás kútjában fürike, aztán a szép sümegi kálvária megtekintése záró szopókaként pedig a 3 naposról hazafelé tartó sorban veszteglés Várpalotánál
Végezetül pár szám. A három nap alatt - megtett táv: 83 km - legyűrt szint: 850m - rajtam kívüli kéktúrázók -egyáltalán, túrázók száma: 0 db - begyűjtött kullancsok száma: 0 db - gombaszedők száma: 317 db - magamra gabalyintott pókhálók száma: 634 db
Akárki akármit mond, szép szakasz ez is, persze nem a legeslegszebb, de sokkal nagyobb élmény volt mint ahogy azt a túra előtt elolvasott beszámolókból elképzeltem. Egy 1100 km-es út minden métere nem lehet utánozhatatlanul fantasztikus! Viszont itt is volt minden napra 2-3 szép hely, szép kilátással, vagy hangulatos tanúfa-maradványokkal, egyszerűségében szép erdővel, zöldellő dombok előtti élénksárga repceföldekkel, meg szalmabálákkal, hát az nem szép? Dehogynem! Mindezeken felül remek ellátást is kap a turista: hol egy szilvafa, hol pirosló szőlő, vadalmafa Hát még ha gombát is szedne.. sosem érne haza :-)
Ezt a túrát nem kell igazolni sehogy, nem is adnak érte semmit sem, ha teljesíted. Egyszerűen csak elmondhatod magadról, hogy végigjártad! A vezetőjük vett egy kéktúra igazoló füzetet, abba szokta gyűjteni a stempliket. De az sem teljes, mert pl. a Bükkben Szilvásvárad felé kerültek és nem mentek el a Cserepeskői barlanghoz. Meg sajnos, tavaly a Cserehátot kihagyták. Mert annak már külföldön is híre van. Pedig próbáltam őket rábeszélni! :-(((
Irotáról Felsővadász felé mi is elkavartunk a falu feletti gyümölcsösnél. Az igazi gond az, hogy a túra útvonalát elkerítették. Amikor kifelé mész a faluból, eljutsz egy kerítésig, aminél jobbra mutat a jelzés. Na, itt nem jobbra kell menni, hanem egyenesen. A kerítés vége után az első, jobbra, felfelé tartó úton kell menni, akkor el lehet érni a kéket, amit hol kopott jelzések, hol pedig a fákra, bokrokra felaggatott kék-fehérre festett műanyag flakonok mutatják. A gerincen utána már rendben van a jel. Felsővadászon nekünk a bevezető út cigánytelepének kutyáival gyűlt meg kicsit a bajunk.
Az irotai talentum vendégház nagyon hangulatos, csak ajánlani tudom. Mi tavaly ott voltunk az egyik osztállyal kirándulni.
A Szuha - Mátraalmás - Galyatető útvonalon a piros jelzések eléggé rapszodikusak. Mátramindszent - Szuha - Mátraalmás között alig-alig van jelzés, de azért járható (2009 őszén jártam végig), Mátraalmástól már jók a jelzések, igaz, az erdészeti műúttól galya felé vezető első 200-300 métert a fakitermelés gépjárművei teljesen tönkretették. Az ősvény nem látszik, de jelek vannak.
Szép történet és nem semmi teljesítmény tőlük. Ahogy utána kerestem, van vagy 2700 km. S mi az igazolás módja? De láttam, van már a Fekete-tengertől, át a Kárpátokon, az Ardenneken, egészen az Atlanti-óceánig útvonal. Az se piskóta....
20-án a Fel a Naszályra 55 teljesítménytúránkat szalagoztam, s Felsőpetényben söröztek épp, s adtam nekik az itiner térképes részéből, mondván, ez már az új kék útvonalat tartalmazza + jó pár új jelzést a környéken. Aztán együtt mentünk egy jó darabon Ősagárdig, mutattam a szalagozást, nagyon tetszett nekik ez a tűzőgépes-papírszalagos verzió, továbbá hogy kitettem a feltételes ep-t kóddal, aztán javasoltam, menjenek, nézzék meg az Agárfesztivált Ősagárdon, speciel épp igen erős pangás volt, tavaly sokkal látványosabb volt (lehet, hogy épp átmeneti volt a nihil).
Aztán a túra napján a párom mondta, hogy a Bik-kúton átmentek (ott volt pontőr), és a túraszolgáltatás pogácsát is kipróbálták, már tudták, mi ez az egész hajcihő arrafelé :-)
Tudom, ez itt nem a reklám helye, de egy ötfős német túracsoport (46-68 év közötti úriemberek csoportja) pénteken érkezik Hűvösvölgybe, miután végigjárta a Barátság Nemzetközi Turistautat, ami Németországban, Eisenachban kezdődik és Budapestig tart. Sátorajaújhelytől Budapestig az OKT-t követi a túra útja. A turistaút emléktáblája a Hűvösvölgi Gyermekvasút végállomás falára van felszerelve (a kéktúra táblák szomszédságában) - gondolom, páran már láttátok!
Több, mint 10 éve kezdték el a túrát, évente két hetet haladtak rajta, kb. egymás mögé fűzve a szakaszokat. Én az utolsó két napot töltöm majd velük, más csatlakozókkal együtt. Az utolsó két nap programja:
2010. 08. 26 (csütörtök) Dobogókő - Bécsi út (Rozália téglagyár)
2010. 08. 27 (péntek) Bécsi út (Rozália téglagyár) - Hűvösvölgy, Gyermekvasút vá.
A kommunikációs problémákat csökkentendő természetesen valamennyien jól beszélnek angolul is!
A társalgás még hagyján, de az a tömény, szinte vágható cigifüst, hát az rettenetes! Néha, ha belépek ilyen helyekre, úgy orrbagyűr a bagószag, hogy másodpercekig se köpni, se nyelni nem tudok! :-(((
