de ezek szerint világos, hogy különböző emberek mást tartanak színházilag értékesnek, maguk számára szórakoztatónak, nem? ha így van, akkor viszont az Alföldi-féle Nemeztinek van létjogosultsága, mert olyat cisnált, ami sokaknak bejött. én személy szerint a nemzetit ritkán látogatom, de pl a Hamlet nagyon ötletes és eredeti darab lett ott. Abban, hogy így leváltották onnan tényleg azt sajnálom csak, hogy valami jól működő, sikeres dolgot törölnek el gondolkodás nélkül, a helyett, hogy örülnénk neki, hogy a Nemzetiben fullos jegyeladás van és sikeresen működik.
Egy bizonyos életkor fölött nehezebb leküzdeni a szellemi restséget, és sokkal egyszerűbb elutasítani azt ami őszinte és bátor, mégis azt kívánom, sikerüljön neked.
Szerencsére már nem sokáig. Egy közepes zínésznek még csak elmegy, de rendezésétől óvjon meg mindenkit az ég! A liberalizmussal önmagában nem lehet értéket teremteni.
Én már régóta kerülöm azokat az előadásokat, amelyben rendez.
Aki egy Trisztán és Izoldát el tud rontani vagy Shakespeare Velencei kalmárját a Tivoliban pl. a homoszexualitás állandó becsempészésével, modernkedéssel az jobban tenné, ha inkább a pénztárba ülne be.
Nem sok előadást hagytam ott a vége előtt, de Alföldi ezt is elérte.
1000 évig élne, akkor sem érne föl egy IGLÓDI ISTVÁNhoz?
"... sokat elárul a színház ifjúságnevelési stratégiájáról), nagyszerű külföldi vendégjátékok vannak, remek művészek játszanak-rendeznek, előadják a nagy klasszikusokat, el lehet rá vinni az iskolásokat, de vannak kortárs darabok is.
Most komolyan, mi kellene még? Milyen legyen a Nemzeti Színház, ha nem ilyen? ..."
"Javaslom - ha ezek után még lehet - hogy akinek valami nem tetszett a Nemzetiben, ne csak háborogjon, hanem mondja el, konkrétan mi volt a probléma..."
Szinte hihetetlen, de az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színházban december 1-jén, a román nemzeti ünnepen előadást és állófogadást rendeznek. Nyolc éve hatalmas felzúdulást keltett, amikor Medgyessy Péter szocialista miniszterelnök ugyancsak ezen a napon Budapesten együtt ünnepelt román kollégájával. 1918. december 1-jén tartották Gyulafehérváron a románok nagygyűlését, amelyen elfogadták a már megszállt Erdély egyesülését a Román Királysággal, megalakítva a Román Nemzeti Tanácsot. A lapunk által megkérdezett színészek és történészek bírálják Alföldi döntését.
"fúrjon egy nagyszerű vezetőt, aki NYILVÁNVALÓAN (igen, hangsúlyozom) nagyszerűen végzi a munkáját"
Ez a nagyszerű vezető 8-10 nappal ezelőtt a Kossuth rádióban képes volt az alábbi szóhalmazt elhadarni: "A színház nézőileg abszolút működik". Mit jelent ez magyarul?
Ebben a színházban valamikor Básti, Bessenyei, Gábor Miklós, Gobbi Hilda, Kálmán György, Sinkovits (csak azok közül soroltam fel néhányat, akiket volt szerencsém élőben látni, hallani), akik tisztán, válogatott stílusban beszéltek magyarul.
Mit keres ez a nyávogó, a nyelvhelyességgel, hngsúllyal hadilábon álló alak ennek a színháznak az élén?
Ez nem lehet igaz! Egy ilyen nagyszerű színész, akit szeretek és tisztelek, nem mondhat ilyen ocsmányságot, nem teheti meg, hogy személyes/politikai/szakmai/akármilyen ellentét miatt fúrjon egy nagyszerű vezetőt, aki NYILVÁNVALÓAN (igen, hangsúlyozom) nagyszerűen végzi a munkáját, és ha ezt én kívülről látom, akkor ott benn is láthatónak kell lennie: az emberek tódulnak a színházba (egy csomó darabra már nem is lehet jegyet kapni), jók az előadások (aki nem hiszi, az nézze meg, vagy olvasson színvonalas kritkát - de inkább nézze meg!), gondolatébresztők, az embernek utána sokáig kattog az agya, sokan beszélgetnek, vitatkoznak (kulturáltan!) róla, nagyon jók a közönségtalálkozók, egy csomó fiatal jár a színházba (erről külön ajánlanám mindenkinek az alábbi cikket:
-sokat elárul a színház ifjúságnevelési stratégiájáról), nagyszerű külföldi vendégjátékok vannak, remek művészek játszanak-rendeznek, előadják a nagy klasszikusokat, el lehet rá vinni az iskolásokat, de vannak kortárs darabok is.
Most komolyan, mi kellene még? Milyen legyen a Nemzeti Színház, ha nem ilyen? (És még egy csomó dologról nem is beszéltem: nyílt nap, kiállítások, remek honlap) Lehet, hogy egyeseknek nem tetszik ez vagy az a darab, mert ne adj' Isten, gondolkodni kell rajta, de azért ez még nem érv! Én például egy másik nagy budapesti színházat nem szeretek, annál az egyszerű oknál fogva, hogy halálosan unom az ottani darabokat. De még sosem csaptam balhét, hogy felháborító, hogy mi történik ott!
Javaslom - ha ezek után még lehet - hogy akinek valami nem tetszett a Nemzetiben, ne csak háborogjon, hanem mondja el, konkrétan mi volt a probléma, és majd leszünk biztosan néhányan, akik magyarázatot fűzünk a darabhoz (ez szokott történni a színház vendégkönyvében is).
Kezdem a János vitézzel: én ezt egy gyönyörű előadásnak tartom. Az első két felvonás nagyjából azt hozza, amit megszoktunk, kicsit néha viccesebben, kicsit csípősebben (néha éleslátóbban - gondolok itt a mostoha figurájára), de ez még a mesék világa. Aztán jön a harmadik felvonás - és a megdöbbenés, a valóság. Erre azt szokták mondani, hogy itt az jelenik meg, hogy a falusi fiataloknak az ideál, a "Tündérország" a nagyváros, ami sokszor egyáltalán nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, és ez a keserű kiábrándultság jelenik meg a darabban is, valamint az a kérdés, hogy létezhet-e visszaút ilyenkor még a faluba? (Láthatjuk persze, hogy az a világ már nem ugyanaz, a nagyváros után "kicsi" a falu világa, de úgy is érthetjük, hogy ilyen kevés maradt meg abból a boldogságból). De nekem az tetszett, hogy a darab értelmezhető úgy is, mint ami rokonságot mutat a 19. század nagy filozófiai műveivel, amelyek szintúgy a boldogság kereséséről szólnak (igen, a Csongor és Tünde is az!). Ha ilyen elvont szinten értelmezzük a darabot, akkor János vitéz ezekhez a nagy művekhez hasonlóan (Faust stb., csak hogy egyértelmű legyen) magának az emberiségnek a boldogság iránti vágyát jeleníti meg: keressük, minden korban, a mai, piszkos metróállomásokon is, ugyanúgy mint a régiek - és persze ma sem könnyebb megtalálni. (Arra meg külön felhívnám a figyelmet, milyen népszerű lett a kortárs művészetben a metró-motívum, például az egyik legnagyobb kortárs költő, Térey János legújabb drámája, a Jeremiás avagy Isten hidege - mellesleg jövőre mutatja be a Nemzeti - szintén metróban játszódik, nála a metró - most egy kicsit leegyszerűsítem, rengeteget tudnék róla beszélni, már írtam belőle egy szakdolgozatot - szembenézést jelent a saját belső világával, saját múltjának, szülővárosának embereivel, jellegzetességeivel.)
Ez egy kicsit hosszúra sikerült, de szívesen beszélgetek még a darabokról.
Hát ha most kezdtél a rendezéseibe, akkor nem is. 1995-ben kezdett el rendezni a Trisztán és Izoldát vitte színre a Pesti Színházban. Máig is él bennem egy-egy kép abból az előadásból és bizony azért, mert tetszett.
Nem kívánok vitába menni, ízlések és pofonok, maradjunk ennyiben. Nekem sem jön be minden Tőle, miért is kellene?
Legutóbbi rendezése viszont az Ármány és Szerelem nagyon megérintett, régen voltam ilyen jó darabon. S nemcsak engem rázott meg, remek darab, fantasztikus színészek, zenészek és kiváló rendezés. Az akusztika ellenére, bár szerencsés voltam hiszen elöl ültem:).
Nem láttam még a János vitézt, tervezem megnézni, márcsak a színészgárda miatt is. Amúgy a Tarfuffe vége sem úgy fejeződik be Robi rendezésében, ahogy a könyvben megírták, mégis hatalmas sikere van, nem lehet rá jegyet kapni évek óta.
Mégegyszer a nagyhirű NEMZETI SZINHÁZ kisstilű tönkretevőjéről. A János Vitéz előadása
után-nem sokan maradtunk-egyik néző felháborodottam, félig hangosam megjegyezte:
mi volt ez? Mármint az "igazgató" által meggyalázott rendezés. Egy másik néző, akit elkábitott az előadás annyit mondott: soha nem szerettem Major Tamást, de most jó lenne ha betoppana, és kirugná ezt a pojácát. Sajnos a többi rendezését már nem tudtam megnézni, igy a lesujtó véleményeket csak hallásból, elmondásból ismerem.Ezek sem hizelgőek az eszét vesztett volt "heti hetes" vihogónak.
Van egy megjegyzés, ami Blaskó Péter szinésztől származik: Már nem sokáig tart az igazgató ámokfutása.Ez sokunknak bizakodást ad.
Mellesleg a horvát nem egy abnormális, képmutató nép, hanem a természetes dolgokat a természetes élet részének tekintik, és nem csinálnak úgy, mintha a polgári értékrend kimerülne valami sajátos, erkölcscsőszködő egyházi illemkódexben.
Meg kell szólalni a Lusisrata előadás fallos reklámjáról. Ha valakinek ez jut eszébe a görög tragédiáról--lelke rajta. Tegye a lakásába, de ne külföldön reklámozza ezt a rózsszin fallost, mert a külföld általánosithat! Mi már tudjuk kivel van dolgunk-a horvátok még nem. Tudom a javaslatom nem jut el a pökhendi, nagyképű szinházrombolóhoz, de legjobb lenne abbahgyni ezt a sokak által kifogásolt ""tevékenységét""???!!!!
Reviczky hozzátette: hamarosan úgyis kirúgják Alföldit, a választások után. A színművész örömét fejezte ki, hogy hamarosan megszabadulnak a színházigazgatótól.
Elmondások alapján nehéz véleményt alkotni, bár jómagam is szoktam erre hagyatkozni. Láttam részleteket a darabból, és képeket is, nem vonz a darab. Sajnos:(. Mármint ebben az évadban alig csurrant-cseppent valami a Nemzetiből, ez van.
"Alföldi botrányos rendezései PDF Nyomtatás E-mail Írta: Munkatársainktól 2009. június 11.
Alföldi Róbert rendezései megbotránkoztatták a közönség egy részét Nagy Mari végig, néhány statiszta csak a második felvonásban tetszeleg teljesen meztelenül Alföldi Róbert új rendezésében, A park című Botho Strauss-darabban. Korábban a Bárka Színházban is egy Alföldi által jegyzett előadás verte ki a biztosítékot.
– Nagy megrökönyödést és vékonyka tapsot váltott ki az előadás a közönségből – mesélte az egyik néző, Zsanett, A park című előadás után, amit a Nemzeti Színházban látott. – Nagy Mari szinte végig ruhátlanul mutatkozik, szerepének legdurvább akkordja az, amikor egy félig szétroncsolt tehéntetemből mászik elő, pőrén. Értem, hogy a darab arról szól, hogyan tűnt el az emberek életéből a szeretet és az érzékiség, hogyan váltak a kapcsolatok számító üzletté, de amikor egy jelenetben a nagypapa megerőszakolt egy kövérkés, gátlásos kamaszlányt, többen kimentek a teremből. Alföldi rendezésének üzenetét megértettem, de a megfogalmazás zavaros. A Nemzetiben klaszszikusokhoz vagyunk szokva – véli az egyetemista lány.
Egy neve elhallgatását kérő hölgy szintén kiakadt, őt a Bárka Színházban látott Szentivánéji álom jelenetei botránkoztatták meg. – Titánia a történet szerint varázslat hatására beleszeret egy „szörnybe”, vagyis egy férfiba, akit szamárrá változtat Oberon tündérkirály. Alföldi darabjában a szamár helyett egy kövér, meztelen férfit láthatunk, akire majdnem egyméteres műpénisz van csatolva, amin a férfi saját maga furulyázik, majd Titánia is „fejet hajt előtte”. Az előadás során sok tizenévesforma fiúcska szintén ágyékkötőben rohangált a színpadon. A darabban később négyes csoportszexet imitáltak. Ez a modern átdolgozás inkább pornográf, mint művészi."
Mi nem mentünk el:), mivel már tudtuk mire számítsunk. Ismerőseink pedig aktív színházlátogatók, úgyhogy kivárták mi lesz a vége. Furcsa, de tetszett, bár ez nem megfelelő szó, helyesebben: elgondolkoztatott, elborzasztott. Volt, ami nagyon fájt, lévén nő vagyok. A mezítlenség, aktusok száma nekem sok volt, de összeségében nem bántam meg, érdemes megnézni.
Van ilyen:), de még nem adtam fel, bízom Robiban, a János vitézt feltétlenül megnézem Mátyássy Bencével, bár már a következő évadban:).
"Alföldivel nem az a baj, hogy "nem közénk való", hanem az, hogy ideológiai okokból kifolyólag tönkevágta a Nemzeti Színházat,amiből manapság semmi más nem jön ki, mint az abberált, ocsmány mocsok"
