"Én vagyok JHVH. Ez a nevem......" (Ézs42:8)
"Vitéz harcos JHVH. Az ő neve JHVH." (2Móz15:3)
A Héber Iratok majdnem 7000 helyen tartalmazza a tetragrammát, eredetileg a Keresztény Görög Iratok pedig 237-szer.
Bár a pontos kiejtést nem ismerjük, de minden keresztény az anyanyelvén általánosan elfogadott kiejtést használhatja.
Ahogy az egykor hűséges személyek használták Isten nevét (5Móz30:16; Józs24:14;Zsolt83:19;Mik4:5; Ján17:6,26), így az igaz keresztények is használják: Róma10:13
1868. augusztus 19., Dhiban (ma Jordániában) Felfedező(k) Frederick Augustus Klein, Charles Clermont-Ganneau Kora i. e. 890-830 között Nyelv moábi Írás óhéber Található Louvre, Párizs töredékekből helyreállított, a szöveg 2/3 része ép, szélein és alul töredékes TörténeteFelfedezés helye és ideje 1868. augusztus 19., Dhiban (ma Jordániában) Felfedező(k) Frederick Augustus Klein, Charles Clermont-Ganneau Kora i. e. 890-830 között Nyelv moábi Írás óhéber Található Louvre, Párizs
Isten Neve a Moábi kő 18.sorában.
Alázd meg magadat a termtőd elött felfuvalkodott szellemű barátom.
Ha valamit nem tudsz rendesen, vagy hiányosak az értesüléseid, akkor minek beszélsz?
A JHWH nevet megtalálták régészek egy templomon, melyet az i.e. XIV. században építette III. Amenhotep (Amenopisz) egyiptomi fáraó szoleb városában (Núbia), mely a mai Szudán területén fekszik. A templom feltárásakkor a régészek rátaláltak egy egyiptomi hieroglifára, mely a héber JHVH tetragrammot, azaz a Jehova nevet ábrázolja. A véset 500 évvel korábban készült mint Moábi kő. " A saszu föld, mely Jahué" ez áll a hiroglifán.
A szekta a 19. században alakult, mint jehovista név hordozója, ami meg a bibliai jehova fordítást illeti, az vagy tudatlanságból fakadt, vagy félrefordításból, értelmezési hibákból, vagy tudatos, majd megmutatomiságból!
Nem ájulok el holmi héber überelt betűkészletedtől!
Értelek, akkor ez a jehova név ugye egy 19. században alakult szektaisten neve?
Nos a JHWH mozaikszót kiejtését nem hinném, hogy sokan tudják, ám lehet frincangolni ilyennek, avagy olyannak, egy biztos, ez a négy betű semmiféle istennevet nem takart, ezután sem!
Régészeti bizonyíték sohasem volt, nem is lesz arra, hogy a JHVH egy isten neve lenne, avagy ezt jehovának kellene kiejteni!
" Viszont nem szerencsés a zsidó főpapokra hivatkozni, mivel majdnem mindig hitehagyottak voltak. "
mely főpapok voltak azok, sorold ide!
Kár ideidézgetni ószövetségi igéket, mert azok nem támasztják alá egyetlen keresztény demagóg teológiai nézetet sem, már eleve idegen isteneket imádnak, míg a jehovisták egy kitalált istennévre hivalkodva élik a saját vallásszervezeti életüket, mint lélekgyár!!
A régészeti bizonyítékok mást mutatnak, mint a te elme futtatásod.
***w0711/1513.o.Ősicserépdarabokmegerősítikabibliaifeljegyzéseket***
Egy erődítmény romjainál, mely röviddel azelőtt épült, hogy a babilóniaiak elpusztították Jeruzsálemet, a régészek találtak egy cserépdarabot, melyet az erődítmény parancsnokának címeztek. AzókoriIzraelésJúdatörténete című könyv szerint többek között ez áll rajta: „Uramnak, Eljásibnak. YHWH [Jehova] törődjön a te jóléteddel . . . Ami azt az ügyet illeti, amellyel kapcsolatban utasításokat adtál nekem: most már minden rendben van; YHWH templomában tartózkodik.” Sok tudós szerint a cserépdarabon említett templom az eredeti, Salamon idejében épült jeruzsálemi templom.
„13Mondá erre Mózes az Istennek: Íme, én elmegyek Izrael fiaihoz, s azt mondom nékik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok. Ha ők azt mondják nékem: Mi a neve? — mit mondjak nékik? 14Mondá az Isten Mózesnek: Én vagyok az «Aki vagyok». Majd mondá: Ekkép mondd Izrael fiainak: Az «Aki van» küldött engem hozzátok. 15Mondá továbbá az Isten Mózesnek: Ezt mondd Izrael fiainak: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökké, s ekkép emlegessenek engem nemzedékről-nemzedékre.”
(Kivonulás könyve 3:13-15)
Magyarázat:
13. Abban az időben az Isten szó még nem annyira tulajdonnév, mint inkább köznév volt : a régi Kelet számtalan istent tisztelt s mindegyiknek megvolt a maga tulajdonneve. — Mózes tehát hiába állt volna a nép elé, ha egyszerűen csak istenre hivatkozik.—14. Azért Isten néven nevezi magát: Ő az Ehje = a Vagyok, mert Ő az örökkévaló, legteljesebb s legtisztább, minden időtől s tértől független lét. (Vö. Jel. 1, 4. 8 ; 4, 8.) Mózes tehát Arra hivatkozzék, Aki van (a többi «isten» nincs) és — 15. — Izrael fiai is így hívják Őt ezentúl. — Istennek ez a neve az «Aki van» (a Mózes korabeli) héber nyelvben Jahvénák hangzott. (Eredetileg talán Jáh, Jáhu vagy Jáó volt.) A zsidóság azonban, hogy az Isten (Jáhve) nevét soha meg ne szentségteleníthesse, e nevet sohasem ejtette ki, hanem helyette mindenkor Adonájt (= Úr), vagy ha e szó már előzőleg amúgyis szerepelt, Elohimot (= Istent) mondott. A Jáhve szót a latin fordítás is — csekély kivételektől eltekintve — mindig az Úr szóval fordítja ; valahányszor tehát a következőkben az Úr szóval találkozunk, mindig a Jáhve névre kell gondolnunk. A Jáhve és az Adonáj szó keveredéséből származott aztán — a keresztény középkor folyamán — a Jehova szó, melyet a zsidók sohasem használtak s melynek semmi értelme nincsen. Mikor ugyanis a zsidók a Szentírás héber szövegét, mely eredetileg csak a mássalhangzókat jelölte, a hagyományos kiejtés magánhangzóival ellátták, a Jáhve(h) szó mássalhangzói (J h v h) alá az Adonáj (= Úr) szó (illetőleg az Elohim = Isten szó) magánhangzóit írták. Ezt ők mindig Adonájnak olvasták és olvassák, a keresztény középkor azonban a J h v h szó mássalhangzóit s az Adonáj szó magánhangzóit (melyek közül az első «a» a J és h között a héber nyelv hangtani törvényei szerint «e» színezetet nyert) összeolvasták s így jött létre a Jehova (illetőleg Jehovi) szó, mely először Kr. u. 1303-ban merül fel.
A föld legtöbb nyelvén a Jehova kiejtés az elfogadott, ez nem azt jelenti hogy eredetileg is így ejtették ki, a lényeg az, hogy az használva legyen. A Jézus nevét sem így kell kiejteni, mert ez a görög változata, valószínüleg Jehosua, mégis Jézusnak ejti ki majdnem minden nyelv. Viszont nem szerencsés a zsidó főpapokra hivatkozni, mivel majdnem mindig hitehagyottak voltak. A Bibliából kiderül, hogy milyen rövid időszakok azok mikor a zsidók valóban a tiszta imádatot gyakorolták. a ma élő zsidók a farizeusi hagyományokat követik és hitnézeteik már régen beszennyezettek. Mikor a tiszta imádatot gyakorolták a zsidók, akkor a hétköznapi beszélgetéseikben és üzleti ügyeikben is kiejtették az Isteni nevet, erre régészeti bizonyítékok is vannak.
</P>
(Ézs 48:9 HUN) Nevemért elhalasztom haragomat, és dicséretemért fékezem magamat veled szemben, hogy ki ne vágjalak.
(Ézs 65:1 HUN) Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett.
Az antikrisztus zsido lexikon azt ír ami leginkább megfelel a céljának, hogy ki ne deruljon,hogy a Jákob Istenének neve nem JHVH volt, hanem Ur Jézus a Megválto!
Isten neve. A héber nyelvben Isten megnevezésére általában az Él szót, vagy ennek többes számát, az Elohim-ot használják, melynek etimológiai jelentésére a Bibliában előforduló következő kifejezések utalnak: erő, első, cél, oltalom stb. A Bibliában általában az «Él» az Istenséget jelző szó. Szoros összefüggésben az «Él»-lel gyakran előfordul az Él Eljon és az ÉL Saddaj kifejezés. Az első jelentése - a Legmagasabb, a Legfenségesebb - világos, a másodikét megállapítani nehezebb. Némely nyelvész szerint a kifejezés a sadad igéből származik, melynek jelentése: erőszakosnak lenni, elpusztítani. Ez a felfogás a perzsa Istenképzetet csempészi be a zsidó Istenfogalomba, amely Istennek nem a romboló, hanem a teremtő erejét domborítja ki. A Tóra szerint Isten először Ábrahám előtt nyilatkozott meg, mint «Él Saddaj», míg «Jahve» nevét először Mózessel közölte. Ez a név azóta is úgy szerepel, mint amely leghívebben fejezi ki Izrael Istenének lényegét. A «Jahve» szó a héber szövegben négy mássalhangzóból (J. H. V. H.) álló betűkomplexum, vagyis tetragamma s magánhangzóilag az adonáj szóval egyen értékű. Ez abban leli magyarázatát, hogy a vallásos, emberek féltek kimondani Isten nevét, melyet az Úr névvel pótoltak. A «Jehova» név használata a humanizmus korában terjedt wl; ez a szó úgy alakult, hogy a J. H. V. H. mássalhangzókat az «Adonáj» szó magánhangzóival ejtették ki. A «Jahve» szó eredeti értelme: létező (Mózes II. 3,14), de pontosabban az «ehje aser ehje» - vagyok, aki vagyok - kifejezés világít rá. A «Jahve» név, amelyet a főpap is csak évente egyszer a jom kippuri engesztelő funkció alkalmával mondhatott ki, a zsidóság előtt mint a legszentebb, az Istenség lényegét legméltóbban kifejező szó szerepelt és kimondását a legszigorúbb parancs tiltotta meg.
Adonáj, Isten tulajdonneve a tetragrammaton helyettesítésére szolgál; jelentménye: «Uram»; a Biblia e szót még nem használja tulajdonnévkép, csak itt-ott rendes jelentésében Istenre, csak úgy, mint emberre. Isten tulajdonneve a Bibliában JHVH, ennek etimológiája feledésbe ment, bizonyára megvolt a rokon babilóniai nyelvben is (JAÓ alakjában), de Goldziher és más tudósok HJH gyökre vezetik vissza. Ez a szótő létezést jelent s innen van, hogy Mendelssohn óta a zsidók Örökkévalónak fordítják, figyelmen kívül hagyva hagyományos kiejtését, mely Urammal volna fordítandó. A keresztény fordítások már egészen a görög-zsidó fordításig (l. Septuaginta) visszanyúlólag épp a zsidó kiejtéshez híven Úr-nak fordítják. Az Adonáj kiejtés régiségére tehát a görög fordítás a klasszikus tanú (ott Kyrios szerepel). Az Adonáj kiejtést a zsidó kegyelet alkalmazta tudatosan a JHVH-ra, nehogy ezt gyakori olvasásban és mindennapi használatban profanizálják. Amikor a középkor elején magánhangzókkal is ellátták a héber szöveget, a JHVH-ra az Adonáj magánhangzókat alkalmazták, hangtanilag megkövetelt változtatással, amennyiben a kezdő J-re nem az a-hangzót, hanem a fél hangzót tették, így állott elő a JHVH szó, melyet nemzsidók Jehová-nak, a tudományban azonban a héber névszóképzés törvényének megfelelően Jahve-nak ejtenek. A JHVH eredeti kiejtését a papok (kóhének) használták oly szövegben, melyet maga a Tóra adott ajkukra, t. i. a kohéni áldásban : Áldjon meg JHVH és őrizzen meg, stb. (Móz. 4. 6, 24), de mivel ennek eléneklése közben a laikus gyülekezet más bibliai mondatok elmondásával kísérte, a szónak eredeti kiejtése nem volt kivehető és így feledésbe ment (Kiddusin) A Jahve név rövidítve sok theophor («Isten» szóval összekötött) névben fordul elő, vagy a végén ja, jáhu alakban pl.: Jirmejahu, Josajáhu, vagy a szó elején Jehó alakjában pl.: Johóram, Johójákim. E nevek vallástörténeti jelentőségűek, amennyiben mutatják, hogy viselőik idejében a JHVH-kultusz állott előtérben, holott más korszakokban az Él (általános sémi istenség) volt az uralkodó (Jechezkél, Eliezer). Volt olyan korszak, mikor Él-t és Jáhut összevotak az Elijahu névben, viszont volt olyan kor is, amikor a neveket váltakozva, hol Él-lel (Samuel), hol Jehoval (Jehonathan) képezték. Látjuk annak példáját is, hogy külföldi király a zsidó vazallus királynak nevét az uralkodó áramlatnak megfelelően megváltoztatta; így Eljákimnak a fáraó Jehojákim nevet adta (II. Kir. 23, 34). Hasonló gondolkodás alapján változtatták meg Meribál nevét Mefibóseszre, amikor a bál-kultusz már iszonyat tárgyává lett a későbbi nemzedékben, a bósesz már csúfneve a bálnak és gyalázatot jelent. Éppúgy Isbál - Isbósesz). A JHVH-t azon esetben, ha kétszeresen fordul elő, az elsőt Adonájnak, a másodikat elóhimnak ejti a zsidóság és ez utóbbit ennek megfelelően látja el magánhangzókkal is a szöveghagyomány (maszóra); kivétel csak Móz. II. 34, 6, ahol azonban a kettő között tulajdonképp mondattani megszakítás van.
" A Jehova (יְהֹוָה) szó és kiejtés egy nyelvészeti furcsaság, mely egy helytelen értelmezés és olvasat eredményeként jött létre[1] a 16. század elején, mivel a kor keresztény héber grammatikusai még nem voltak teljes mértékben tisztában a héber olvasatok rendszerével. (Az első keresztény héber nyelvtan Johannes Reuchlin 1526-ban megjelent De rudimentis hebraici című munkája volt.) A szó 1520-ig nem volt ismert, ekkor vezette be Galatinus, amit azonnal meg is támadtak nyelvészeti, valamint történeti-teológiai alapokon.
A héber bibliaszöveg hagyományozási tradíciójának egyik alapja, hogy a szövegben szereplő valamennyi szó kap pontokat. A szövegben vannak olyan szavak, melyeknek más az olvasatuk (qeré), mint ahogyan le vannak írva (ketív). Ezekben az esetekben az olvasandó szó magánhangzói (pontjai) kerülnek a szövegbe írt „helytelen” alak alá, míg a a szó „helyes” írott alakja a margón szerepel. Ekkor a szövegben a szó alatt található magánhangzókat és a margón szereplő mássalhangzós alakot kell összeolvasni – ez lesz a helyes olvasat. (Másként: a javítás a szövegben lévő helytelennek tartott alak megváltoztatása nélkül úgy történt, hogy a helyes szót megbontották: mássalhangzói kerültek a lapszélre, magánhangzói a rontott alak alá. A szövegben eredetileg található szónak tehát nincsenek meg a magánhangzói. Az így kapott – immár kipontozott – szövegbeli alak neve scriptio mixta vagyis kevert írás és egybeolvasása súlyos hiba. (Legegyszerűbben onnan ismerhetőek fel, hogy a héber olvasás szabályi szerint kiolvashatatlanok, de a szövegben lévő szó felett mindig ott áll a lapszéli jegyzetre utaló circellus masoreticus, a maszoretikus köröcske is: ° .)
E jelenséget a héber nyelvészet כְּתִיב קְרֵי ketív qeré-nek nevezi – körülbelüli fordítása: írva van [de] olvasd [másként]. E ketív-qerékből rengeteg van, túlnyomó részük egyszerű helyesírási variációkat (pl. י j / ו w variációkat) tartalmaz.
Azoknál a szavaknál azonban, amelyek tömegesen fordulnak elő, az olvasandó szó magánhangzói ugyan továbbra is bekerülnek a szövegben lévő szó alá, a lapszélre azonban a helyes mássalhangzós alakok már nincsenek kiírva, mivel úgy vétetik, hogy azokat mindenki tudja. Ennek neve qeré perpetuum – állandó qeré, állandó olvasat. Ilyen szó Jeruzsálem héber neve, a hí ő nőnemű személyes névmás a Tórában és még néhány más szó, és ide tartozik az istennév is.
* A zsidóságban a יהוה jhvh-t tiszteleti okokból (és a VII-dik parancsolat értelmében) nem ejtették, azt csak az engesztelés napja alkalmával mondhatta ki a főpap a Szentek Szentjében. Helyette az אָדוֹן ádón úr szóból képzett אֲדֹנָי ʾădōnāy: Adonáj Úr, Uram, Urunk szót ejtették. (Mindig hosszú á-val, a rövid ă-s forma אֲדֹנַי ʾădōnăy: adonaj a szó egyes szám 1. személyű י ַ- -ăj enyém birtokraggal ellátott alakja, jelentése uram és mindig emberre vonatkozik. Az Adonáj vagy ennek pauzális (pluszhangsúlyos) alakja, vagy egy külön tiszteleti י ָ- áj raggal van ellátva, de ebben az irodalom nem egységes.) * Az אֲדֹנָי Adonáj magánhangzói ְ ֹ ָ ə-ó-á tehát bekerülnek a יהוה jhvh alá (az ֲ „ă” nem más, mint a svá („ə”) ְ álef alatti formája): így jön létre a kevert írású יְהֹוָה yəhōwāh alak, aminek téves egybeolvasása eredményezi a Jehova szót. * A zsidóságban az istennév szentsége már korábban áttevődött az Adonáj-ra is, így jelenleg többnyire a הַשֵּׁם hassém, moder kiejtéssel: ha-Sém a Név szót ejtik helyette. * A kereszténység is az Adonájt vette át. A görög Szeptuaginta fordításában helyén a κυριος küriosz (görögül: Úr) szót találjuk, a latin Vulgátában pedig az ugyancsak Úr jelentésű Dominus-t.
http://hu.wikipedia.org/wiki/JHVH
A Jehova ejtéssel további probléma, hogy a szó így héberül megfejthetelen lesz, illetve értelmetlen (sőt bizonyos értelemben blaszfémikus) jelentést ad ki, alakilag ugyanis egy fordíthatatlan nőnemű(!) qal particípium passzívum lesz. Ugyancsak probléma, hogy míg ezt az alakot kiemelték, addig az alább következőt nem. "
Tehát olyan istennév, hogy jehova nem létezik, sohasem volt, ám sajnos a hamis vallások, szekták zászlajukra tűzték, nevüket is ez határozta meg, hogy tetszelegjenek az emberek előtt, mint választott nép?
Tioszta röhej, nem csak siralmas, hanem nevetséges is!
Zsoltárok 83:16 (vagy az utolsó verse a 83.fejezetnek, fordítástól függ) Hogy megtudják az emberek, hogy te, akinek neve Jehova, Egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett. minden régebbi bibliában benne van Jehova név valamint ha szétnézel a www.lw.org oldalon sok hasznos kiadványt találsz amit le is tudsz tölteni! pl. egy érdekes cikk a júliusi Őrtoronyból , tartalom: Szólíthatod Istent a nevén? Mit jelent ismerni Isten nevét? Miért nem ismerik sokan Isten nevét? Tudtad? MP3 Hogyan segíthetsz egy beteg barátodnak? Utánozzuk a hitüket! – Kitárta szívét Istennek imában Hét javaslat, hogy hasznot meríthess a bibliaolvasásból Miért nem vett részt Jézus a politikában? A nyomdász, aki szívén viselte a Biblia sorsát Olvasóink kérdezik Közeledj Istenhez! – A jót keresi bennünk Fiataloknak – Hogyan találhatsz igaz barátokat?
Amúgy Jézus előre megmondta, hogy lerombolják a Templomot. A tanítványok el sem akarták hinni, de azért megjegyezték a szavait, és tovább adták, leírták.
Így aztán, amikor eljött az idő, egyetlen keresztény sem veszett oda az ostromkor! Dániel könyvében az van írva, hogy amikor meglátjátok azt a pusztító útálatosságot a Szent helyen állani, meneküljetek! Aki a mezőn van, ne menjen vissza a felső ruhájáért, stb. stb.
A keresztények be is azonosították a pusztító útűlatosságot a római légiókkal. Tudták, hogy nem múlik el az a nemzetség, amíg be nem következik a tragédia. Tudták, mert Jézus megmondta nekik.
Titusz serege tehát megjelent, körbezárta Jeruzsálemet, majd hirtelen, minden indok nélkül elvonult.
A keresztények ekkor menekültek el a városból, kihasználva az őrség figyelmetlenségét.
Titusz aztán mégis visszatért, ismét körülzárta a várost, és elpusztította.
Akik hittek Jézus szavainak, azok közül senki sem veszett el!
Ez a közvetlen bizonyítéka annak, hogy Jézus szavait nem utólag, az eseményeket igazolva jegyezték le, mintegy irodalmi alkotást, hanem valóban elhangzottak azok a szavak.
De tisztában vagyok azzal, hogy téged az sem győzne meg, ha a halottak feltámadnának. Nem is a te kedvedért írtam. Hanem hátha más is olvassa, és hátha az hisz.
Jó, ha az Újszövetség csak kitaláció, a Zsoltárok csak irodalmi versike, Ézsaiát bárhogy forgathatod, akkor maradjunk Dánielnél:
"A Templomot és a Szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe."
Ha ezzel paralell elolvasod Jozephus Flaviusnak a Zsidó háború című művéből a jeruzsálemi Templom elpusztításáról szóló fejezetet, megdöbbenten konstatálhatod, hogy Dániel jövendölése szó szerint teljesedett.
Ugyanis a római sereg vezére, Titus (aki abban az időben nem csak egy sereg parancsnoka, hanem egyúttal a császár fia is volt, s később maga is császár lett), kifejezett utasítása ellenére égették porig a római katonák a Templomot és a Szenthelyet.
Titus tehát valóban a következő fejedelem volt, és valóban nem ő, hanem parancsa ellenére, az ő népe puszíttotta el a Templomot.
Íme, a prófécia, és a történetíró szövegeinek pontos egybeesése.
Természetesen nem remélem, hogy bármiről is meggyőzhettelek volna ezzel a rövid írással. Mert jól mondja Jézus, hogy ha a halottak támadnának fel, az sem győzne meg!
Valójában az adventista gyülekezetekbe - a te szavaidat idézve - csupa csonka, sömörgőzös, viszketeg, prosti, havibajos, sőt, még ezeknél is rosszabbak járnak, s én magam közülük vagyok egy.
És azért megyünk, mert egyrészt engedelmeskedni szeretnénk az Úrnak, másrészt szeretnénk megszabadulni a bűneinktől.
Nem, én már az első, a legelső lapon olvasom, hogy Isten Lelke lebegett a vizek fölött. A következő mondatban meg, hogy monda Isten...
Ha jól sejtem, az Isten Lelke a héber eredetiben Ruah névre hallgat, míg Isten az adott helyen nyílván az Él, vagy Elohim szóval van jelölve.
De az általad hivatkozott, második lapon található igék is valóban azt igazolják, hogy több isteni személy vett részt a teremtésben.
Egyrészt, az Úr úgy szól, hogy teremtsünk (és állítólag az eredeti héber szövegben is többesszámban van írva), másrészt azt mondta, higy a maga képére, férfiúvá és asszonnyá teremtette őket.
De például Raj Tamás nemrég elhunyt nyugalmazott főrabbi Bibliaiskola című munkájának 10. oldalán olvasom, hogy az egyik leggyakoribb bibliai istennév, az "Elohim", amelyet "Isten"-nek szokás fordítani, valójában az "Elóah" = "Isten" szó, többes számú alakja. Raj Tamás amúgy nem mellesleg héber nyelvész professzor volt.
Mit akarok ezzel bizonyítani?
Azt, hogy attól még, hogy a júdaizmus nem ismerte fel az Atya, a Fiú és a Szentlélek önálló, isteni személyként való létezését, még az Úr által ihletett Szentírásban hűen megemlékeznek Róluk.
Jézus nem mondta meg előre, hogy lerombolják a templomot, csak az írók adták a szájából elhangzónak a sejtelmes gondolatokat, főleg, ha azt sem tudjuk, hogy az evangéliumok mikor is keletkeztek, mikor írták meg, hány másolatát másították, bővítették, avagy vettek el belőle!
Dániel se, de Ésaiás mg úgy se jelezte Jézus fellépését, Isten se jelezte Jézus létét, avagy eljövetelét se, csak keresztények erőszakolják az írásokat annak!
Több a szentírásnak mondott pamflett hoaxált vallásidealista szöveggyűjtemény, mert a keresztények voltak szívesek minden más irodalmat elégetni, ami ellenkezett hitükkel!
Zsoltárokkal meg ne jöjj, mert azok költemények....
Jézus előre megmondta, hogy le fogják rombolni a Templomot.
Azon kívül Dániel és Ézsaiás próféták (többek között) előre jelezték Jézus fellépését, szolgálatát. A Zsoltárok még a haláláról is előre megemlékezik.
S mivel a zsidók a mai napig hűen őrzik a Tórát és a prófétai iratokat, senki nem állíthatja, hogy a keresztények utólag igazolták volna a Messiás színrelépésének dátumát.
Gondolkodtál már azon , hogy miért mondta Jézus a Hegyi beszédben - mezei prédikációjában AZT , HOGY ÉN PEDIG AZT MONDOM ?
" Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. ÉN PEDIG azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. ÉN PEDIG azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. MÁTÉ 5.FEJEZET Figyelj : Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletre. ÉN PEDIG azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: a ki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: a ki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére. Máté 5,21-22 Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! ÉN PEDIG azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. Máté 5,27-28
CSAK A TÖRVÉNY ALKOTÓNAK VAN JOGA A TÖRVÉNYHEZ NYÚLNI - SZIGORÍTANI !!! JÉZUSNAK JOGA VOLT HOZZÁ : AZ Ő SZAVA ISTEN SZAVA . Én és az Atya egy vagyunk.Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt. Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem? Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat. János10,30-33 "
