antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Egy kicsit hozzáadva a mai képekhez és feladványokhoz...
"Titánia e világot ne járja; Emberek közt nem érti senki sem, Százezer bámészkodó körülállja, Suttogják: A bolond nő itt megyen. Irigy rosszindulat leskel utána, És kiforgatják, bármit is tegyen; Térjen hát vissza ama régiókba, Hol széplélek megannyi társ-lakója.
Hallgass el egy kicsit, te mocskos utcalárma! Legyen ablakod, ajtód, a füled is bezárva; És állítsd el a rádiót. Lelkem, celládba térj s földig zuhanni engedd Figyelmed függönyét, úgy ünnepeld a csendet És benne minden földi jót.
Hallgatva ünnepeld csendjét az értelemnek, Melyben a gondolat villámai teremnek, A zengő percek ihletét, Melyben kibomlanak a lélek mérhetetlen Arkangyal-szárnyai, s szóban elférhetetlen Zenét suhog a szent setét.
A hallgatást idézd, a szívek drága csendjét, Amelyben megfogan a két-malasztú szentség: Hűség, barátság, szerelem. Ó sírig és síron túl mosolygó szent szövétnek, Amely odalent nőttél a lét előtti létnek Hangtalan örvényeiben!
És csukló térdeden imádd a csendek csendjét, Amelyben önmagával beszél a Végtelenség, A hallhatatlan hallható. Térden virraszt az éj és mindeneken csend ül, Amikor a magát megtáró Végtelenből A föld szívére száll a szó.
Emlékszel: Hóreben, barlangja odujából Milyen borzongva leste a zord Illés, a látó, Az Istent, aki elvonul. Milyen hiába leste sebes szél viharában, A földrengésben is, a tűzben is hiában: Suttogó szellőn járt az Úr.
Gépkattogása közt a rohanó jelennek Engedj, ó tiszta csend, csendje a Végtelennek, Egy pillanatnyi pihenést. Hagymázos homlokom lágy ujjaiddal född el, Leheld be lelkemet templomi hűvösöddel: Csak az él, aki benned él.
Csak az él, akiben a lélek tiszta csöndjén Némán izzani kezd a titokzatos tömjén S füstjén az Angyal megjelen. És ámuló szeméről a fátylakat leoldja, Az Angyal, az Istennek alázatos heroldja: A csend-foganta Kegyelem.
Gondolatoktól körülrajzva leülök a pilisi romok mellett a diófa alatt fakadó forráshoz, mely az egyetlen, ami nem változott s úgy bugyborékol most, mint 800 év előtt.
Prohászka: A Pilis hegyén
Ballagdálok a vén Pilisen, Az ezredes erdő lelkét lesem.
Málló köveken, zörgő avaron Régvolt magyarok nyomait kavarom.
E kövön tán a táltosok Regesajkú népe áldozott.
Amott a völgyben szíthatta tüzét Remeték apja, boldog Özséb.
Az irtás földön amoda át Feltűrt csuhájú bence-barát
Irtotta az erdőt, törte rögét És pingálgatta pergamenét.
A forrásparton itt pihent Tán tegnap is még a Püspök, a szent.
Látom most is, amint meditál, Fákkal, füvekkel összeáll
S ezüst fejével tovalebeg, És elnyeli lassan a rengeteg.
Zsibongó fejjel járdosok, Elnyargaltak a táltosok.
Elfeküdtek a remeték, Némák a romok, köveik feketék.
Múlt már, rege már a Püspök is, Mese vagy magad is már, néma Pilis.
Megyünk-e mi is már aludni, mesék, Ha kibontja az éjszaka szemfödelét
S egyedül marad ébren a rengeteg, Elsiratni a szenteket?
Sétálni megy Panka a búzamezőbe, Pillangós papucsba, hófehér kötőbe. Dalolgatva ballag, egyes-egymagába, Virágtestvérkéi, vigyázzatok rája! Simulj puha pázsit lába alá lágyan, Fütyülj neki szépet, te rigó a nádban!
Légy a legyezője, te lapu levele! Fecskefarkú pille, röpülj versenyt vele! Búzavirág-szeme mosolyog reátok: Nevessetek vissza rá, búzavirágok! Kakukkfű, az útját jó szagoddal hintsd be, Bújj a lába elül, szúrós király dinnye!
Ha a dűlőúton szegényke kifáradt, Szagos fodormenta, te vess neki ágyat! Födjétek be, zsályák, dús leveletekkel, Szelíd széki füvek, csillagfejetekkel! S őre a mezőnek, szép jegenyenyárfa, Te vigyázz reája, csöndes legyen álma!
Uram! borzasztó! megöl ez a köd, Ez a homályos, titkos sejtelem! Mint mázsasúly, mint vérszopó vampírhad, Úgy nyom lefelé, úgy ül lelkemen, - Sehol menekvés! Sehol pihenő! Homály előttem és hátam megett!... Oh, ez a tespedt, gyilkos félhomály Múljék el tőlem, Uram, ha lehet!
Szökkenjen lángba éther, levegő! Tüzes lángkévét löveljen a föld! Szemet-vakító tűztenger legyen, Mi földet, eget és mindent betölt! - S aki versenyt zúg, sír a felsikoltó, Jajongó lánggal, énmagam legyek!... - Csak ez a sápadt, kínzó félhomály, Múljék el tőlem, Uram, ha lehet!
Vagy nem bánom, ha sötétség borúl rám, A nem-tudásnak örök éjjele, Melyben kialszik érzés, gondolat, S az öntudatnak halvány mécsbele; A mindenségből egy nagy semmiség lesz: Nem lesz kérdés és nem lesz felelet... Semmit se bánok, csak e félhomály Múljék el tőlem, Uram, ha lehet!
Miután azok a fővezéri szóra Hamar összegyültek, gyülekeztek volna: Magukban a dolgot forgaták erősen: És annakutána hallgatának bölcsen.
A vezér pediglen ágy alól kivonva Egy nagy papirosat, mint egy szóró-ponyva, Leterítteté a sátor közepére És lehasaltak mind, körül a szélére.
Képzelhetni, milyen nagy volt az a levél, Amelyikre, festve, egész ország lefér! Város, falu, erdő, hegy, folyóvíz, patak... Még hal is a vízben és az erdőn vadak.
Voltak azon gályák, hullámhányó tenger, Bozontos hegyek, mint egy-egy gubás ember, Kacskaringós folyók, találomra... mint a Dinnyeföldön mikor széjjelfut az inda.
Ott a tokaji hegy, mint egy cukorsüveg, Mellette mindjárt az asszuboros üveg; Ott a Hernád vize... hires folyam váltig, Azér' mondják: nincsen párja a Hernádig.
Csonka tornyaival ott vagyon a vár is, Rajzban sem kisebb mint ez a kalamáris; Őrzi nagy-kevélyen három szál levente, Egy a kapu előtt, kettő pedig benne.
Mindez, többel együtt, megvolt a levélen Irva sok szinekkel: sárgán vagy fehéren, Feketén, pirosan, kéken vagy irombán. Környülfeküvék hát a vezérek, mondám.
De sehogy se' birták belőle kinézni, Mit akarnak mostan Nagy-Ida vitézi; Noha mind oly tudós képeket formálnak, Mintha a világon semmitsem tudnának.
Kezdődtek ugyan szép tekervényes viták, Jegyezé utánok kilenc iródiák, Sok papir elpusztult, sok tinta elfogyott: Akkor csapta feljebb a zsidó a rongyot.
Míg igy tanakodtak a mi bölcs vezérink, Monda egy sovány ur (legyen neve Héring): "Sok szónak sok alja: én találtam egyet: Uraim, nem látják ezt a magas hegyet?"
A hegy leve...:))
Pusztaszabolcs-Sárbogárd között, a vasúti töltésről...
Jó ez a fordítás.:) Persze, az alapmű is...:)
