Ez hajózóduma, tábortűznél, sör fogytával, szigorúan négyszemközt, halkan lehet hallani.
És vajon melyik korból. Most a politikai atitüdről nem beszélek, mert nem akarom, hogy kivágjanak. De az oktatói már nemigen szólalhatnak meg. Ekipázsba szerintem nem volt besorolva, pár ember tolhatta vele együtt a gépet azon a néhány napon, amikor repült. A nála fiatalabb klubtársak esetleg még emlékeznek egy és másra, de aki más klubban csak a hírét hallotta, főleg a tragédia után...
Egy nagyon áttételes dolgot tudok mondani: ha kiképzetlenség vagy alkalmatlanság ellenére tovább engedték, az borzasztó nagy rizikó lett volna az oktatójára, parancsnokára nézve.
> Ha valaki netán emlékszik egy-két ilyenre, kérem írja le.
Ha jól emlékszem (nem túrtam elő a régi okmányaimat), vitorlázógépen a következő volt a menet a 80-as években:
Első 50 óra Góbéval. Ebbe a kezdő kiképzéstől ezüstkoszorúig minden beletartozott. Hiába volt meg az 50 óra, ha nem sikerült az ezüstkoszorú, akkor nem kaphatott az illető szakszót. Az ezüstnek két nehezen teljesíthető feltétele volt: egyben 5 óra repülés és 50km céltáv. A harmadik feltételt, 1000m magasságnyerést szinte mindenki meg tudta csinálni, az nem volt vízválasztó. Ha megvolt az ezüst, a vontatható kiképzés és az 50 óra is, akkor hatóság előtt szakszóvizsga. Elmélet - gyakorlat.
Szakszóval első típus a Pirat. 150 óra gyakorlatig csak ezt a típust repülte az illető. Közben, ha szerencséje volt, eljutott élete első versenyére (Bp bajnokság), repült kisebb-nagyobb távokat. 150 óránál jöhetett a Foka5. Ez még mindig fagép, ívelőlap, vízballaszt nélkül. 10-15 órával később a Cobra (ennek behúzható a futója), majd IS29 (már ívelőlapja is van), és ami még van a klubban, nem műanyaggép, az kb 10-15 óránként. (akkoriban a típusrepülést illett megünnepelni, a friss típusos fizette a többiek sörét, így mindenki érdekeltté vált a haladásban).
Ezek után lehetett műanyaggépbe ülni, nekem első volt a jugoszláv kis cirrus (hogy az ég rogyassza rá ...) Aztán több-kevesebb szerencsével a többi műanyaggép. A vége felé jöhettek hosszú szárnyú, vízballasztos gépek. A szabályzat nem írta elő ezt a fokozatosságot, ez inkább szokás volt. Szigorúan a szabályzat szerint szakszolgálati engedélyyel bármilyen vitorlázó típus repülhető lett volna, a gyakorat azonban más volt.
Mit igazoljak tényekkel? Azt, hgoy fakezű volt? Nem, nem tudom igazolni. Ez hajózóduma, tábortűznél, sör fogytával, szigorúan négyszemközt, halkan lehet hallani.
A mondanivalóm lényeges pontjának nem ezt szántam, hanem azt, hogy igenis voltak kivételek. Nem is kevés.
Ha szerencsésen időben ott voltál akkor kaptál kiképzést 20-25 órát Z-326 ossal és eljuthattál a békéscsabai táborba is. Ha helikopteresnek vetek fel akkor esetleg 5 órát repültettek PZL-101-essel légitájékozódás oktatása címén.
Az általam ismert -abban a korban (úgy 80-ig) motoros szakszót szerzettek kb 70 %-a közelébe sem került a katonaságnak, de a pk- nál " nagyon jó" volt.
Jaj! Csak ezt ne írtad volna, " nem volt protekció"!
Akkor ki a fene jött ki 10- kor ( doktor úr, tanácsi funkci, rept.pk haver) beült az általunk 6,7-órakor kitolt gépbe. "dobott 3-5 órát" leszállt betoltuk helyette a startra vagy a hangárba délután és azt se mondta "le vagytok ...." 1971-73. De csináltuk a cimborákkal hangárnyitástól zárásig!
3 hónap elment a nyárból mire hajlandó volt valaki termikből elvinni dugó ellenőrzőre
Ez keserű emlék, de azért a csapatunk jó volt és ott voltunk nyáron és a téli munkáknál is ajtónyitástól - ajtózárásig.
Ez kikívánkozott belőlem írásod elolvasása után. De azért a regi cimborák - akikkel mindig a svancot vittük gépbetoláskor még mindig cimborák!
Figyu, én most miattad nem fogok email-össztüzet indítani Matuz István ellen - akit az MRSZ honlapján mint főpilótát megtalálsz -, kérdezd meg te. Ne várd, hogy szájadba adjam a sültgalambot. Járj utána, aztán pofázz (bocs, beszélj).
Tényleg nem tudnád, hogy korábban minden szigorúbb feltételekhez volt kötve?
Tudni nem tudom (hisz nem éltem akkor), csak sejtem.
De mivel minden relatív ezért kíváncsi lettem volna az óraszámokra is, mennyivel voltak másabbak a követelmények, mint ma. Ha valaki netán emlékszik egy-két ilyenre, kérem írja le.
Talán van még Fahegyen aki emlékszik rá.Kelemen Pál.A HM elhárítás nem közli a tényeket.Pedig csak annyi volt a "bűne" hogy vitába szállt a bunkó pol.gaz. tanárral.
A nyugati ipart méltatta.Ennyi elég is volt,hogy kirúgják,és honvédként még egy jó darabig ugatta a holdat Lillafüreden az őrkutyáknál.
Majd jön valaki bennfentes, és megmondja a hivatalost. Részletes tájékoztatás a kor szokásainak megfelelően nem volt.
Én azt hallottam 38 évvel ezelőtt, hogy egy területi versenyen Tata(bánya?) környékén Pirattal terepre szállás közben beleakadt egy szénakazalba és ezután "nem rendezett" módon szállt le. Kórházba szállították, ott halt meg.
Robicsek:
Tudom, a reptérre szállás a terepre szállás speciális esete :-)
Íííígen, amikor először Fahegyre kerültem, akkor volt friss ez a Csatorday-féle haláleset. A bátrak már akkor is (halkan) azzal magyarázták, hogy kiváltságos volt. Mi is lehetett volna abban a rendszerben? Ja, ha ez a protekció, akkor persze, hogy volt. Muszáj volt. Én a sippantók szintjére értettem, hogy ott nem érvényesült ilyesmi, ott csak a teljesítmény számított. Hiába voltam szép (mert tényleg), senkit nem érdekelt, amíg egy normális iskolakört nem tudtam megrepülni. Sőt! Utaztak rám, sokkal többet kívántak tőlem, mint egy sima sráctól, aki még szép sem volt. Oké, ez is a rendszer röhejes törvényszerűsége volt. A lányok nem számítottak, csak ha kétszer többet tudtak bárkinél. Minden oktató férfi volt, és mind szívatott. Legkedvesebb napi elfoglaltságuknak számított ez. Azt várták, mikor fogok sírva elrohanni. Utólag hallottam erről, tényleg fogadtak rá, hogy x idő után vissza se jövök, miután könnyek közt távoztam. Szóval protekció persze volt, mert a pártállam erről szólt, de nem a növendékeknek. Csatorday ebbe halt bele. Hogy kivették a szigorú rendszerből, nem követelték meg tőle az evidenciákat, amiket másoktól mindig.
Persze, hogy a létező szoc. rendszert modellezte az mhsz. Mi más tehetett volna? Része volt. 800 millió támogagást élvezett, ami ma talán már milliárdokban mérhető. De volt klubélet, repülés, gépvásárlás, sport. Biztos sokat elloptak ebből, de sok maradt is. Biztos voltak csókosok is, csak kihullottak a követelmények miatt. Volt persze olyan is, aki előbb halt bele, mint kihullott volna. Nem sokáig lehetett a "szabályzatot", a követelményeket figyelmen kívül hagyni, épp azért, mert a szoc. rendszer, és az orosz példa, amit követni kellett, szigorú volt.
nem őriztem meg kiképzési utasításokat. Annyit tudok biztosan, hogy 100 óra előtt műrepülni nem lehetett. Ha adatokat akarsz, keresd Matuz Istvánt a rep.szövetségnél. Amúgy meg nem értem, miért a hitetlenséged. Tényleg nem tudnád, hogy korábban minden szigorúbb feltételekhez volt kötve? Nézz utána, hadd ne én.
Én is úgy tudtam, hogy Csatorday jó repülő volt. Persze, nem "autentikus" forrásból hallottam, de jó repülőként ismerték.
(OFF) A halála viszont elég sok indulatot kavart. Normális, becsületes ember volt; ha valaki nyolc nyelvet beszél, akkor nem azért lesz diplomata és miniszterhelyettes, mert jól helyezkedik a pártban.
Az akkori külügyminiszter, Péter János - korábban református püspök - nagy ember volt. Akkor már csak másfél éve volt hátra a nyugdíjig. Csatorday volt az első miniszterhelyettes, ő volt az esélyes a miniszterségre. Halálával szabad lett az út a második helyettes, Puja Frigyes számára. Puja elvtárs jó elvtárs volt, tíz éves uralkodása nem a legfényesebb korszaka a magyar külügy történetének.
A baleset után sok elkeseredett külügyes meg volt győződve arról, hogy az eset nem véletlenül történt, a vetélytárs kezét vélték a dologban felfedezni.
Puja elvtárs legalább vonalas elvtárs volt. Már küszöbön állt a rendszerváltás, amikor ő, már nyugdíjasként, még írogatta az újságokba vonalas cikkeit. Volt egy írás az ÉS-ben, a szerző, kutatásaira támaszkodva, azt fejtegette, hogy a felszabadulás nem is akkor volt, amikor ünnepeljük, hanem majdnem biztosan néhány nappal később, ugyanis a szovjet hadsereg vezetői, félve Sztálin haragjától, sorra "előrehozták" az eseményeket: még folytak a harcok egy-egy városban, ők már lejelentették az objektumot "készre". Puja elvtárs nyugalmazott külügyminiszteri minőségében írt egy egész oldalas választ, amelyben pusztán meggyőződésére támaszkodva "cáfolta" a szerző megállapításait.
"Viszont a terepleszállás olyan dolog, hogy nem nagyon lehet előre, oktatóval gyakorolni. Sokszáz órás pilóták is haltak bele a sokadik terepleszállásukba."
Az nem egy "terepleszállás" volt, sőt... De te biztos jobban tudod...
Tolta a strartnál a gépkeket és semmilyen úri allürjére nem emlékszem.
Elfogadta az elsőbbséget, de soha nem követelte.
--------------------
Más
Magas ívben lefüttyenteném ha egy mai poltikai potentát is kapna akkora kedvezményt mint Ő akkor, de !!!!! MELLETTE ugyanannyi 14-20 éves repülne a repülőtereken, annyiért mint akkor.
Mert mindegy, hogy volt vagy nem volt 1-1 kivételezett, de MELLETTE volt repterenként 40-50 fiatal (vagy több ?) aki elérhető áron repült a nagy ember mellett.
"Ha valaki nem tudná: a miniszter úr Fahegyen vitorlázott, s mivel nagy ember volt, a fakeze ellenére minden típust a feneke alá toltak. Tekintve, hogy repülni, hmmm ... mérsékelten tudott, ezt a tényt sem a Jóisten, sem a fizika nem tolerálta a végtelenségig."
