"A kérdés magától adódik, miért ne lehetne elképzelni, hogy Egyiptom későbbi korokban továbbra is merített és kölcsönzött a dél gazdag kulturális tárházából? Poe véleménye szerint az, hogy az egyiptomi és núbiai uralkodók azonos hatalmi jelvényeket használtak az időszámítás előtti 3300-as években, legalább is „testvérségi kötelékre” utal, és növeli annak a (nem régen felvetődött) feltételezésnek a hitelét, hogy a núbiai és egyiptomi monarchiák szinte egy időben alakultak ki.
A közeli párhuzamosság hangoztatása már egy lépés előre a jó irányba, de ha lehetőség és főleg pénz lenne Núbia archeológiai feltérképezésére – mint ahogy nincs –, már ezen is túlléptünk volna. Az u. n. akadémiai rasszizmus természetesen továbbra is igyekszik távol tartani a publikumtól a Poe-hoz hasonló „nem kívánatos” véleményeket és régészeti bizonyítékokat. Emlékezzünk csak vissza rá, mi történt, mikor Bruce Williams, a Chicagoi Orientális Intézet régész professzora 1962-64 közötti ásatásai során több ezer meglepően értékes és míves ókori leletet hozott felszínre az Abu Simbel melletti, primitívnek vélt Qustul sírjaiból!
A felfedezés szenzáció lehetett volna. De mivel ezek a kultikus tárgyak és művészi értékű míves ékszerek Alsó-Núbia virágzó monarchiáinak emelkedett civilizációját bizonyították, az idegenből származó tárgyak pedig aktív cserekereskedelemre utaltak, a döntő jelentőségű felfedezés tényét eltitkolták. 15 évig egyáltalán nem került nyilvánosságra. Sokat mondó leletei katalogizálatlanul porosodtak múzeumi raktárakban, és még másfél évtized elteltével is csak egyetlen publikáció, a Times magazin méltatta említésre.
A Királyok völgyében talált „túl fekete” fáraók, házastársak, rokonok és előkelőségek múmiái múzeumok pincéjébe zárva folytatják örök álmukat, szobraiknak a kiállítótermekben soha nem jut egy sarok. A modern idők első érintetlen sírjának feltárása azért nem kapott figyelmet, vagy utólagos publicitást, mert tulajdonosa, a fekete Maiherpra herceg minden kapcsolata, rangja, gazdagsága és a fáraó elismerése ellenére a múzeumi kurátorok és a média érdektelen mellékszereplőnek ítélte. Ezen az sem változtatott, hogy sírjának gazdagsága és a fáraó sírjához szorosan közeli elhelyezése miatt egyes szakemberek szerint II. Amenhotep fia volt.
A philadelphiai University of Pennsylvania Museum of Archeolgy & Anthropology fáraói gyűjteményében szereplő, a mellékelt képen látható aranyozott bronz Tutankhamen szobor soha nem szerepel a róla vagy a XVIII. dinasztiáról kiadott könyvekben. Vajon miért? Talán túlzottan núbiai? Nyilván ez lehetett az oka annak is, hogy a cikkünk elején látható, fenséges III. Thutmose szobor kiállítására az elmúlt több mint 30 év alatt soha nem sikerült sort keríteni. "
Uga buga mindenkinek, s itt egy ugatás, de kutat ás?
A lényeg, a dodok feltárása, titkaikkal - piszkaikkal egyetembe, hogy tanulni tudnunk belőle?
Nem akarok sokat irni, a Sfinskről, de azok, akiket szallasztottak egyik Tombból, ma is tombolnak, amihez kellene hogy lássátok az ujabb V. (Wamina - warrrr...machta) cimü filmet, ahol maga azt a bestitát... (nos a Sfinx) egy felvezető, mikor a bestiákból, vagyis, egy ollan genetikai tika végeredmény Cobra, ahol végül is, sikerált mefejelni a bestiákat?
Nézzétek csak, mikor hol kezdődik a husevő -ombre - de a katona, nem eszi meg, de nem -e, ha ha ha... eleve mi az, högy szeretek? - lásd, annire zerette a filát, hogy ne ne ne... egyétek mekk mekk meeeeeeee....
Amit nem értek, miért nem lehet... ki vagy be beszellelni, s giggazog, akik el akarnák mismásolni... hogy na... emberek emberkek.... hát hát hát... háp háp háp....sült kacsa, geride! - de gyeride gyeride...
De, kösz mindenki le meg feltevését, én migis maradok ott, hogy a coptok, tudták, hogy vagy lekoptok, vagy copi? -lecoptok?
Röviden elmondom, hogy mit gondolok a Szfinxről vagy hogy kit ábrázol, bár ezekre már többször tettem itt utalásokat. Ez a saját véleményem, s aki akarja elhiszi, aki meg mást gondol, az se zavar...
Először, tehát kit ábrázol...
Tehát, én is azt gondolom, hogy a szobor és a templomok valamikor a predinasztikus korban készültek, de különösebben sosem érdekeltek ezek az esőzések vagy Oroszlán-csillagkép korszaka (ez utóbbit Schoch hevesen elveti, és i.e. 5-7 ezer közé teszi) meg ilyenek (pláne hogy azt a csillagképet Kutyának vagy Szamárnak ismerték a korai egyiptomiak). Azt gondolom, hogy a szobor arca Széth istent, vagy inkább Széth királyt mutatja, akinek története később mitikussá vált, mint a gonosz istenség megtestesítője. "Te, aki minden ünnep hőse voltál!" -mondják róla a régi szövegek. De mikor, hiszen már a Ménész előtti fejedelmek is Hóruszt védelmét kérték? Teljesen nyilvánvaló, hogy i.e. 4000 előtti királyról lehet szó. Az elveszett "Szóthisz-könyv" egy töredéke szerint 29 évig uralkodott (ha hihetünk neki úgy i.e. 4240 körül, de igazából a homályban tapogatózunk, hisz az Oroszlán-korszak akár vonatkozhat rá is, hisz később az ő jelképállata volt a szamár, vagy attribútuma a szamárfül). A szobor Atum (az ősi Aton) napistenként mutatta az istenkirályt, az ősi kígyó-kultusz főpapját. Ezért viselte elsőként homlokán a kobrát, jelképállatát, s ezért volt eredetileg vörösre festve az arca, mint Széth-é. Nézzétek meg jól az arcát, mert az első beavatók egyikének arca, sugárzik róla, hogy tulajdonosa birtokolta a tiltott, titkos tudományokat. Ilyenek alapították a földi civilizációkat, az első misztériumokat.
A Széth volt az igazi "lázadó herceg", a titkos-tudományok továbbadója, nem Thot, mint hiszik. Ezoterikus értelemben Széth volt "Észak királya", a „küszöb őre”, a gonosszá vált Szaturnusz, akit keserves háborúk után győzött le Hórusz. Őt tartották felelősnek, hogy a harc során kiszárította a Szaharát. Széth előbb elmenekült az országból a Közel-keleten át Kisázsiáig, majd visszatért, hogy megsebesítsék villámokkal Edfuban. De nem ölték meg, mert a legtitkosabb egyiptomi hagyományok szerint föld alatti börtönbe zárták, a rejtélyes "Dath"-ban, ami valahol a Nagy Piramis alatt lehet. Őreiül pedig az áruló Hórusz-nemzetség papjait rendelték... A vörös hajú Széth tisztelete már Ménész előtt üldözés tárgya lett, nevét kivakarták vagy Hóruszéval helyettesítették. Horusz felvette a győzelem után a Horemahet nevet, most már ő azonosult a napistennel, magának követelve a Szfinxet is, majd a 4. dinasztia idején Kheopsz, így többször is átértékelve a szobor eredeti jelentését. Egyiptom történelme során, többször is felszínre jöttek, az üldözött isten Széth hívei, egy titkos csoportról beszélek, akik Héliupoliszban Atum-Ré égisze alatt titkon a kiátkozott istent Széth-et tisztelték. Széth volt az aki lázadó híveivel megölte bátyját, Oziriszt, s előtte csinált egy ládát, s ebbe a ládába rejtette Oziriszt, azaz Uszirit, a "Szem Erejét", s mely ládát ugyanúgy a piramis őrizte, mint később őt magát. Ez a Kozmikus Szem eredetileg Atum-Ré homokán volt, de hogy került a Földre...? A nyugati-legendák ugyanezt mesélték a Grálról, ami Lucifer homlokáról esett le. Széth akkor egy lázadó angyal volt eredetileg, az égi palota küszöbőre, aki társaival a Földre menekült? [Kheopsz maga is a "hosszúhajú" Grál-királyok egyike volt.] Azt hiszem ez kétségtelen, mert az egyiptomi gnosztikusok a Sátánnal azonosították, az első Beavatóval. Mikor a közel-keleti hükszoszok vagy száz évre elfoglalták Egyiptom trónját visszahozták Széth tiszteletét, mert azt a kánaáni Szutekh istennel azonosították. Tudjuk, hogy ekkor hozzájutottak a héliupoliszi archívumokhoz és meg kellett érteni a hükszosz-királyoknak, hogy valójában Széth-Szutekh istent ábrázolja a gízai szobor. I. Apóphisz hükszosz királyról (i.e. 16. sz.) feljegyezték: „Széth istent választotta urának. Nem imádott egyetlen más istent sem az egész földön, egyedül Széthet.” Ugyanakkor Apóphisz elzarándokolt Gízába, a Szfinxhez, ahol koszorúval a fején áldozatot mutatott be urának. De nem én vagyok az első, aki empirikus úton felismerte, hogy a titkos-tudományok őrének, a legfőbb beavatónak, Széthnek arcát mutatja a szobor, hisz írt erről a magyar Némäti, az angol Gerald Massey vagy a német Thomas Mann, aki hasonlóan kivételes megérzésről tesz tanulságot, mikor ezt írta: "De már másfél évezreddel előbb a negyedik házból származó Kufu király, aki a közelben a nagy piramist emeltette sírboltul, és a szfinxnek is áldozatot mutatott be, félig rom állapotban találta, és senki sem ismert olyan kort, amikor ne lett volna a helyén, vagy akárcsak egész orral állt volna a helyén. Talán maga Széth faragta ki sziklából a csodalényt, amelyet a későbbi kor a napisten képmásaként tisztelt és a >>Hórusz a fényesség hegyén<< néven ismert. Lehetséges, hogy Széth sem volt mindig isten, mint ahogy Uziri, az áldozat sem, hanem valamikor ember, mégpedig Egyiptom királya.”
*****
Újabban utazók, vakációzó írók vagy más rejtélyszaglászók, akiket Anthony West odavitt, azok egyre jobban ütik azt a vasat, hogy a fej egy négert (etiópot) ábrázolna (ezen kapva-kapnak az amerikai néger "professzorok" és már az egyetemeken is tanítják... szegény demokratikus Amerika). Azt hiszem, éppen az orr hiánya adta azt a teljesen sületlen képzetet már 19. századi utazóknál is, hogy önkéntelenül arra gondoltak valamiféle laposorrú bugyuta néger ábrázolna. Végre az egyiptológus Budge például határozottan elvetette, hogy egy etiópot mutatna.
(Frank Domingo rekonstrukciós rajza a Szfinxről)
Maga a Szfinx arca sem ős-hamita egyiptomi, vagy mezopotámiai sémi, vagy núbiai negroid, sőt kaukázusi (proto-europid) sem, mint a 4. dinasztia uralkodói családja (akik közt sok volt a szőke), még ha hasonlítani is szerettek volna a Szfinx királyára. Azt hiszem teljesen más rassz jegyeit mutatja, mint az egyiptomi királyok. Sőt, mintha keveréke lenne ezen rasszoknak, vagy egy régen eltűnt fajról lenne szó. A szemek europidek, az arccsont széles, akár a száj, viszont az erős állkapocsformája nubiai, a homlok valamennyire csapott, de az arc mindezek ellenére oly szabályos, hogy egy teljesen különálló rasszról lehet szó. Azt mondják a cromagnoni, azaz a mai ember típusa 36 ezer évvel ezelőtt jelent meg, és pár ezer évig még együtt élt a korábbi teljesen más emberfajjal, a neandervölgyivel. A két faj nem keveredett, legalábbis sokáig azt hitték, majd találtak néhány koponyát, ami a két faj hibridjei lehettek. David Percy szerint ez a koponyatípus megfelel a Szfinxének.
Colin Wilson az "Atlantisz és a neandervölgyi királyság" c. könyvében a neandervölgyiek kifinomult csillagászati és matematikai ismereteit mutatja, mely fajról mi azt hittük primitív, szőrős lények voltak. Ilyen fajta ember ma már egy se él, sőt a neandervölgyiek egy másfajta emberiség volt, nem a mi őseink, akik Wilson szerint rendelkeztek fejlett telepatikus képességgel, mint pld. a "csoport-tudat", amit az állatvilágban is megfigyeltek, mint a halrajoknál vagy madárrajoknál. Ez a faj állt az Atlantiszi civilizáció hátterében, majd megjelent Európában a cromagnoni, amelyet sokáig a neandervölgyi kiírtójának tartottak, de ma már tudjuk hogy vagy 10 ezer éven át egymás mellett éltek. De mi van, ha a két faj egy vidéken elkeveredett, az a faj örökölte volna a korábbi neandervölgyi szellemi képességeit és a cromagnoni erőszakosságát, testalkatát, építésre való hajlamát...? Mi van ha ez a történelem előtti rassz előbb Atlantiszon, majd É-Afrikán át a Közel-Keletig uralkodott és még kipusztultak a történelem hivatalos kezdete előtt...? Ők adták Egyiptom predinasztikus királyait is... És egy ilyen király volt Széth, a gyalázatos lázadó, az istenek ellen törő, később ő maga is istenné való történelem előtti harcos!
Amúgy meg hogy ilyen jól elmondod, hogy az Szfinx fala milyen gyenge rétegből van, amire én is hivatkoztam persze az elején, meg az i.e. 3. évezredbeli esős-korszakra, ugyanakkor meg mutogattatok itt más gízai építményeket, hogy lám-lám azok 4. dinasztiabeliek mégsem látszik rajtok hasonló vízerózió, mint a Szfinx partfalán. Utána meg az jött, mikor emlegettem a padlót vagy a nyugati oldalon a medence falának következő lépcsőjét, amelyen már nem látszik ilyen vízerózió, jött a válasz, hogy az erősebb rétegű kőzet. Na most ha arra nem hatott a lecsurgó víz, akkor miért kellett mutogatni más más sírok vagy templomok falát, hiszen honnan a francból lehetne tudni, hogy annak falát melyik rétegből vájták ki Gízában? Ez persze, nem igazából kitadimanta-nak szól, hanem mindenkinek, aki ilyen érveket hoz fel... Másrészről a Szfinxet nem hozhatták ide -mint egy helyi legenda szerint, mint az a római Plinius is feljegyezte-, mert az anyakőzetből van kifaragva, a végén már az egész gízai magaslatot úgy tolták ide. Hisz láthatod a rajzokon, hogy a szobor testének rétegei pontosan adják a fennsík ugyanilyen rétegződését (honnan hozták volna?). Egyébként csak a szobor feje -ha leszakadna- lenne vagy 900 tonnás...
Végül hipotetikus, de találó két festmény, két nagyságról, akik tiszteletüket tették az ősi rejtélyek legnagyobb szimbóluma, a Szfinx előtt. Az első képen Nagy Sándor látható makedónjai körében. A másodikon Napóleon.
Nagyon úgy néz ki, hogy az emlékek kevés száma miatt egyik megoldás sem fog bejönni. Mivel amit én gondolok, sokkal hihetetlenebb még attól is, hogy mondjuk a denevérek rágcsigálták ilyenné a falat. Ráadásul már vagy három hete megy itt a beszéd erről a nyavalyás partfalról -de más fórumokon is- mintha a szétmállott fal lenne a Szfinx összes és legnagyobb titka.
Ilyen "megoldás" szinten nincs is mit eláruljak, hiszen már mondtam, hogy nekem is csak teóriáim vannak. Olyan megoldást én sem tudok, amit mindenki elfogadna. Én nem hiszek abban, hogy ha volt egy ősi civilizáció, az pont ugyanúgy járta volna be a civilizációs lépcsőfokokat, mint mi. Ezért is állunk értetlenebbül mondjuk Tiahuanaco vagy Teotihuacan sok tárgyi lelete előtt, mert távolabb állnak tőlünk, mint egy primitív néger törzs szobrocskái vagy használati tárgyai, ugyanis a technikai civilizáció más irányába tett lépcsőfokokat látjuk, melynek megértését már gátolja évezredes kultúránk és annak belénk ivódott szelleme. Ezért is kapok ásítási rohamokat, mikor valaki a Frigyládát - a nyugati szerzőket szajkózva- rádióadóvevőnek titulál, elektromos elemekről beszél, vagy generátorokról, tévéről (és csak ezekről). Hisz csupán a 20. századi technikánkat akassza az egyiptomiak vagy atlantisziak nyakába (ládt Childress, Charroux, Daniken). Éppen azért vettem bele az előző hsz-be, hogy van ilyen technicista szemlélet, mely egyszerűen a mi technikánkkal akarja magyarázni a régmúlt rejtélyeit. És éppen ezért nem tudom megmagyarázni a partfal torzulását, mert mindenki a mi technikai szintünk értelmében kérné a magyarázatot, holott az ősi korok alkimistáinak praktikáiról nekünk sok fogalmunk nem lehet. Kicsit olyan ez, mikor egy alkimistákról könyvet írót arról faggatnák, hogy árulja el, mi az aranycsinálás receptje. Nyilván én sem tudom milyen kémiai (?) műveletet vagy kísérletet hajtottak itt végre, de szerintem az okozta a partfal ilyen méretű torzulását. Én ezt nem erőltetem senkire, aki hiszi, hiszi, aki nem, az meg nyugodtan keresse a vízereit tovább...
Szia!
Hallottam, sőt, gyakoroltam is egyszer-kétszer. De először is azt lenne jó tudni, tényleg más-e a rétegződés dőlésszöge, vagy pusztán a képeken látszik ilyennek. Illetve a kopás a rétegződés szerint történt-e mind a Szfinx-en, mind pedig az oldalfalon? Minden bizonnyal megvizsgálhatták a Szfinx anyagát, s szerintem természetes kőzetnek nyilvánították. Azt azonban nem tudom, ezt milyen hibaszázalékkal tették, így azt sem, mekkora az esély arra, hogy lehetséges mesterséges is.
Ha az oldalfal sárgás kőzete puha, akkor mit lehet mondani a Szfinx anyagáról? Lásd: 6659. hsz. 1. kép.
A magam részéről nem tudok az eddigiekhez többet hozzátenni. Túl sok a megválaszolatlan kérdés, és túl kevés a biztos pont ahhoz, hogy elfogadható álláspontot alakítsunk ki. Nem vitatom, hogy a vízerózió gondolata gyenge lábakon áll, ezt magam is látom, de egyenlőre semmilyen más teória, a belülről történő „olvadás, olvasztás” sem kecsegtet nagyobb reményekkel. Szinte ugyan azokkal a problémákkal kell szembe nézni, mint a vizes megoldásnál: Miért csak a sárgás kőzetben vannak mély, jól látható függőleges nyomok? A hő, vagy bármilyen más energiaféle miért nem hat a szürke rétegre, és/vagy az padozatra? Honnan származna az energia, mely egyenletesen sugárzik a sarkokra is? Maga a Szfinx sugárzik? Vagy a Szfinx később került oda? (Ez sem lehetetlen!) Gondolj csak bele, a Szfinx felületéről néhol nagyobb vastagságban hiányzik anyag, mint az előtte levő templom köveinek mérete. A köveken meg alig látszik erózió. Hogy van ez? Pedig állítólag ugyan az az anyag. Na és a gödör széle? Az vajon miért nem úgy kopott mint a Szfinx? Avagy fordítva is kérdezhetném. Ott miért nincsenek függőleges árkok? Legalább lent, olyan 3-5 m magasságig, amíg biztosan védte a homok? És még sorolhatnám....
Az El Gran Moxo háza vagy szigete egyike az őserdő elveszett városainak. Moxo-t a tó urának mondta. Ez a terület a Mato Grosso fennsíkjára esik, mely még ma is feltáratlan. A korai spanyol kartográfusok még bejelöltek egy ilyen nevű tót, de a térképek teljesen pontatlanok. Ráadásul erre van a Sette Sgunas (Hét tó) is. Robert Charroux francia kincskereső szerint Dimantino városából (d.sz. 14°35’ és ny.h. 57°30’) kell elindulni a szigethez. Az is lehet, hogy földrengések rég betemették, vagy vizek öntötték el. Ez egy erodálódott, buja növényzettel benőtt fennsík, ma sem ajánlatos a kutatása. Fawcett ezredes is erre tűnt el... J. A. Zahm még az I. háború előtt járt ezen a vidéken. Ő még régibb beszámolókra hivatkozott, akik óriási tavakról számoltak be, de se hírük se hamvuk. Próbált kutakodni Centenera szigete után, s Xarajes tóról írta könyvében: "This legendary lake, which is indicated on the first maps of South America, was supposed by the early adventurers to be the source of the Paraguay. Traversing this region during the rainy season, when a vast area is under water, it was easy for them to mistake a temporary inundation for a permanent lake. Reclus in his <<Nouvelle Geographie Universelle>> states that this inland sea, during high water, has a length of three hundred and fifty miles from north to south and a width, in places, of more than a hundred and fifty. This location for the abode of a wealthy potentate was, from what we now know, quite as impossible as that assigned by Sir Walter Raleigh for the residence of the Gilded Man in the lowlands of the Orinoco, or by Philip von Hutten, in the dark recesses of the Amazonian selva. But the believers in El Dorado always exhibited a decided penchant for fixing his habitation in the most unlikely places in the entire continent." (THROUGH SOUTH AMERICA'S SOUTHLAND, 1916). Reclus francia geográfus láthatólag egy szabályos beltengerről beszél a területen, de mára ez eltűnt, viszont sok kis mocsár, tavacska maradt utána.
Harold T. Wilkins angol kincsvadász -ki kutatott a brazíliai őserdőkben a háború után- meg Xarajes-vidék mocsaraitól északra helyezi "Ősi Dél-Amerika titkos városai" c. könyvében (1952). Egész pontosan Gran Chaco vidékére helyezi, ahol valamikor egy ősi tenger hullámzott, s abban az időben, mikor az atlantisziak uralkodtak ezen a területen. Talán ugyanaz, amiről Reclus beszél, akit Zahm idéz fentebb. Wilkins fordította le elsőként Centenera szövegét angolra. Wilkins azt is mondja, hogy egy 16. századi szerzetes készített egy térképet, ami mutatta "Gran Moxo" városát, de ez is elveszett. Wilkins könyve: Ősi Dél-Amerika titkos városai Sőt, Wilkins ismert egy másik beszámolót is egy hasonló világító gömbről vagy korongról, ami egy 7,5 m magas ezüstoszlop tetején volt, de az Kolumbiában, Guatavitánál volt, állítólag. De azt is mondja, hogy Centenera előtt vagy ötven évvel Hernando de Ribera a katonáival egy expedíciót vezetett, amit Paititi, az inkák titkos őserdei királyságának megkeresésére irányult. Wilkins szerint Paititi Xarajes mocsaraitól északra lehetett...
Harold T. Wilkins térképe, erre berajzolt néhány elveszett vidéket, mint az amazonok földjét, Paytitit és másokat, vagy az inkák titkos föld alatti alagútját ("Socabon"-ját) is, ami egykor Perútól a déli Atacama sivatagig nyúlt a föld alatt... (Itt van nagyobb felbontásban: http://rapidshare.com/files/394518540/Wilkins_t__rk__pe.zip.html) -csak 10x lehet letölteni.
Centenera amúgy roppant kalandos életet élt, 24 évig kalandozott expedíciókkal Peru és Argentina közt. Egyébként embereivel egy "karbunkulus" nevű titokzatos állatra vadászott Paraguay dzsungeleiben, mely a legendák szerint világító követ viselt a fején… Talán így jutott a Paytití és a Tó urához, Gran Moxohoz, kinek palotájának bronzajtajait aranyláncon odaállított pumák őrizték.
"Eljutott a "Xarajes-tóhoz", ami valahol a Paraguay-folyó forrásainál terült el (a korai térképek még jelölték ezt a tavat). Ezen volt egy sziget rajta "El Gran Moxo" nevű király fehér kőből épített palotája."
E tó környékéről, helyéről tudsz adni pontosabbakat is? Keresgettem a forrásvidéket, de hát ember legyen aki ott kiigazodik. Sok tó mocsár van arra, ha jól látom.
Az egyik ilyen bizarr világítótestről Martín del Barco Centenera spanyol egyházi író és költő számolt be, aki 1572-ben hajózott Spanyolországból Buenos Airesbe, majd elkísérte Juan Ortiz de Zárate expedícióját Rio de La Platához. Utána éveken keresztül járta az itteni területeket. Kalandjait megírta egy 1602-ben megjelent könyvében. Eljutott a "Xarajes-tóhoz", ami valahol a Paraguay-folyó forrásainál terült el (a korai térképek még jelölték ezt a tavat). Ezen volt egy sziget rajta "El Gran Moxo" nevű király fehér kőből épített palotája. Két magas torony között lépcsősor vezetett fel a bejáratban és fönn, annak közepén egy 7,5 m magas oszlop állt, a tetején egy holdhoz hasonló valami világította be a környező tavat. Viszont ugyanazt a mintát követve, mint baalbeki bejáratnál leírtam, ahol mér a kapubán álló szent ciprus jelképezte ezt a hajdani fényforrást. Volt a szigeten egy víztározó, ahonnan fémből készült vízvezetékek vezettek a környező ligetek öntözésére. Látott itt egy oltárt is és örökké égő lámpásokat, amik értékes fémekből készültek...
Végül már az összes természeti erőt összeszeded, majd állandóan megerősíted, hogy milyen gyenge ez a réteg, csakhogy magyarázatot találj arra, amire az általad felhozott érvekkel nincs magyarázat. Csodálkozom, hogy még az ónos esőt, jégesőt, meg talán a célt tévesztett sáskajárásokat nem vetetted be a partfal torzulására. Az egész Gízában csak itt verte buborékosra a partfalat a csordogáló víz? Aztán megfigyeltem azt is, hogy több esetben nem a partfal tetejéről indul egy vízér, hanem 1-2-3 méterrel lentebbről, míg pár centire tőle egy másik a partfal széléről. Azért annyira nem gyenge az a kőzet, hogy a lecsurgó víz ennyire és így deformálja, és csak annyi idő alatt, míg nem volt rajta homok. Olyan gigantikus esők soha nem voltak errefelé amit szajkóznak, csak esősebb korszakok. A Szahara a fennsíktól nyugatra meg volt nemhogy 15, hanem 100 ezer évvel ezelőtt is vagy 2 millió évvel ezelőtt is. Mikor a Királynői kamrába vezető vízszintes folyosó mögött a 80-as években vakkamrákat mértek be, csináltak több próbafúrás: Ezek a kamrák homokkal teliek, ez a rész csak 20 m magasan van az alaptól, amire még Schoch-West páros is azt bólogatta, hogy sok ezer éve elkészült, de ugye nem kellett már messzi menni a homokért sem...? De az ún. "esős korszakokban" is csak gyér növényzetű szavannák lehetettek a Szaharában itt-ott. Egyáltalán milyen időintervallumban csurgott volna le a falán az a sok víz? Meg mennyi eső kellett ide. Ma is szabadon van már a Szfinx medencéje közel száz éve, és semmilyen szembetűnő változás nincs a partfalon. Szóval mennyi idő kellett volna ilyen torzuláshoz és mennyi eső, mert a története nagyobb részében azért homok alatt volt? Nem tudom milyen vízgyűjtő területről beszélsz pld. a déli oldalon, amikor az egy pár méteres csík. A nyugati oldalon miért nem sokkal nagyobb a deformáció? Miért ugyanolyan mértékű mindkét oldalon? Ha már jössz ezzel a széllel, hogyan lehet, hogy az egyformán fújta végig a partfalat, azt a rész is, amit a Szfinx takart vagy ugyanúgy fújta a nyugati falat, mint a délit, vagy a sarkot? Hogyan lehet tehát ez a torzulás végig egyforma? Miért alakultak ki a lejtésiránnyal ellentétes "vízerek" is a délen oldalon, hiszen értelemszerűen a vizeknek ott kelet felé kellett volna áramlani? Schoch meg a haverjai éppen a partfalat mutogatják annak példájaként, hogy nem okozhatta szélerózió az ilyen torzulást, másrészt a szél nem is így roncsolta volna a falat, éppen hogy a kiálló részeket koptatta volna, nem gömbölyíti azokat, mint itt látjuk.
A Szfinxtemplom tömbjeit -hisz látható- tkp. teljesen abból a rétegből kapták ki (a partfal teljes vastagságában), amiről elmondod, hogy milyen gyenge. Egyébként ez a templom nem volt fedetlen, nem csak "fala" volt (csak a közepén egy kis rész). De ez egy t.mint 50 m hosszú templom, a teteje ugyanúgy vízgyűjtő terület kellett legyen, mint a partfal és legalább akkora. Ráadásul a déli partfallal ellentétben itt bizonyosan a templom külső falán folyt le, míg a Szfinx déli medence falának vízgyűjtő csíkja az esőzésekkor bizonyosan a völgy irányába indult meg, csak kisebb része folyhatott a Szfinx irányába. A nyugati oldalon viszont sokkal több víz lejött, mégis csak annyira deformálódott, mint a déli oldal.
Értem én, hogy ez gyengébb réteg, de ez a réteg végigfut az egész gízai fennsíkon, meg nyilvánvalóan folyt itt víz, de ha ez a ritkán szabadon lévő partfallal ezt tette a víz és szél, máshol már teljes "felhólyagosodott" felületeket kellene találnunk. A szél hogyan koptatta ott is ilyen hurkaszerűvé a falat, ahol vízér nem is látszik? A szélerózió egész máshogy hat, hiszen az látszik sok helyen. Egyébként a déli fal keletre eső részén a padló is ugyanaz a réteg, mit a fal, de szóval itt sem vájódott be semmi lényeges, egy-két sekély vízfolyás látszik csak. Itt miért nem alakult ki a gyenge mészkőbe gödör, ha a falon meg ilyen nyomot hagyott?? Az hogy belülről "olvasztotta" valami szét a falat, az számomra egyre bizonyosabb, s azért tettem idézőjelbe, mert képletesen értem, hisz olyan a partfal, mint egy meleg hatására felhólyagosodott műanyag lap, amit vizek öntöztek utána. Fogalmam sincs, hogy milyen erő csinálhatta ezt a partfallal, de hogy nem az időszakosan lecsurgó víz (mikor?), meg a szél, az szerintem bizonyos...
Sajnos, vagy szerencsére nem tudok máshol pontosan ilyen eróziónyomot mutatni, sem közel, sem távol. Ettől persze még lehet, hogy van.
A 6631 hsz. 1. képén jól látszik, hogy párszáz év alatt mennyit koptat a szél a puha sárga kőzeten. Ha lett volna rajta függőleges erózió, mindet bőven lekoptatta volna. E képen nem lehetett, mert ez a része a piramisnak mintegy 700 éve van szabadon, korábban a kváderkövek védték. Tehát a szabadon álló, védtelen kőzetben kialakult víznyomokat a szél eróziója egyszerűen lekoptatta, ezért nem található máshol, csak itt, a Szfinx gödörnél, mert a homok-takarás az utóbbi 4-5000 évben megvédte.
http://www.mosolysziget.hu/index/sphynx-komplex.jpg képen a völgytemplom mögött, az úttól balra, arra csaknem merőlegesen egy, a kép aljánál éppen elfogyó alacsony „falat” látni, mely feltehetően a völgytemplommal egykorú, annak vízszintes alapja és a természetes lejtés közötti lépcsőt képez. Nagy az esélye annak, hogy az utóbbi évezredekben szintén homok boríthatta. Nos annak tetején-oldalán - ha nem is túl mély, de víznyomokat vélek felfedezni. Azt nem tudom, hogy a kőzet itt milyen kemény…
A felszínnel párhuzamos a 6703 hsz 5. képén látható Ny-i fal tövében a befejezetlen padozat cikk-cakkos (egyben lépcsős) vonalvezetése, mely a 6703 hsz 3. képen a jobb alsó saroktól folytatódik, majd lényegében eltűnik a padozat alatt. (Illetve a kétféle kőzet határfelületén kialakult, az Általad az 5. pontban említett árkocskában követhető tovább) Én úgy látom, hogy más anyagú, sötét-szürkés színű, szerintem jóval keményebb réteg van alul, mint a fölötte levő sárgás puha kőzet. Ez utóbbi lehet a rétegrajzon (6706 1. kép.) is sárgával jelölve.
A fal valóban eltérő vastagságú, lásd a 3. képet. Azonban ezen a képen az is jól látszik, hogy a puha sárga kőzet egyforma vastagságú végig. Mi több, a Ny-i falnál is, hiszen (az 5. képen) a magasságbeli különbséget a befejezetlen padozat lépcsője adja. Tehát ott is ugyan olyan vastag a puha, sárgás réteg, mint a D-i oldalon.
A 3. képen az alsó, keményebb rétegben az erózió mértéke jóval kisebb. (kinagyítva a függőlegesek is jól látszanak, erre utaltam is az előző hsz.ben.) Tehát a teljes falfelületen látszik a függőleges erózió, azzal a megkötéssel, hogy a sárga puha kőzetben sokkal inkább kivehető, sokkal mélyebb nyomot hagyott, mint a kemény szürkében. A 6708. 3. bek.-ben indokoltam is az okát.
„De ha a kiálló befejezetlen padlórészt is befejezték volna a falig, akkor ott sem lenne....?”
De igen lenne, pontosan olyan, mint a 3. kép jobb alsó sarkától húzódó, alsó szürke, kemény állományban látható. Sőt, most is látható a Ny-i lépcsőkön függőleges eróziónyom, - már amennyire a kép felbontása ezt láttatni engedi.
„Tényleg meggyőző, mert nem a Völgytemplomról beszéltem, hanem a Szfinx előtti templomról, ami sohasem kapott gránitburkolatot,”
Cserben hagyott a memóriám, restellem… (Csekk is említette, hogy a völgytemplom a kitermelt kőből épült, erre emlékeztem.)
Lehetséges, hogy ezek a kövek nem a puha sárga rétegből lettek kitermelve, hanem a felette levő kemény szürkéből. A 6706 hsz. 2. képén talán azért sötét színűek a kövek? Minden esetre számot tevő eróziónak nincs nyoma… Viszont olyan kicsi a vízgyűjtő felület (csak a kövek teteje, az is osztva kettővel – mert mindkét oldalra folyik a víz), hogy nemigen alakulhattak ki jól látható nyomok.
„De akkor hogyan lehet, hogy a déli partfal teljes hosszában, mely láthatólag erősen lejt keletnek, a völgy irányában, a víz mégis ugyanúgy csurgott le, mint a nyugati oldalon???”
Ez korábban nekem is szöget ütött a fejembe, de több képet is elemezve úgy tűnik, hogy a D-i oldalon a felvezető út, azaz D felől a gödör felé lejt egy kissé a felszín, mindamellett, hogy csak egy keskeny, 4-5 m-es sáv a vízgyűjtő terület csakúgy, mint a Ny-i oldalon, ahol a fentről lefolyó víz útját állhatta az ott levő út. Itt is csak az út és a gödör közti keskeny perem lehetett a vízgyűjtő terület.
Egyébiránt nem voltak ismereteim West „munkásságáról”…
Nagyon kíváncsivá tettél, mi „olvaszthatta” meg a falat belülről?
A Szfinx környezetében talált számos újbirodalmi sztélén mutatják az akkori szobor kinézetét (azaz tehát 3500 és 3200 évvel ezelőttiek). Általában szakállal mutatják, de hol Alsó-Egyiptom, hol meg Felső-Egyiptom koronájával mutatják. Itt van Tutuia sztéléje, mely az áldozását mutatja a Szfinx előtt. Viszont az oldala mellől kiáll egy oszlop, s van rajta egy legyezőszerű akármi. Az egyiptomiak a királyi legyezőket ábrázolták így, más legendákban szárnyakat adtak a szfinxnek... Máskülönben meg lehet a szent fa koronája, amiről írtam... viszont ez maga olyan mint egy "szimbolikus" fény vagy inkább lángcsóva, mely körbeveti sugarait vagy lángjait... mi a fene lehet ez...?
Noca, nem irom senkinek, csak aki kapja marja, hogy azok a catornák nák nák nák... meg tabernák nák nák nák...mivel az óCorba vagyunk, egyik gyik, a másik ptomára? - gyik, vagy ha kigyó, akkor már kefejlett gyik, s azok orsztán tudnak gyimakölni?
Vedük a nagy u.n. Salamoon templomot, mikor ugganaz a catornázása (tornác) mint a a a... na Mezopotámia, nem lehet ... ill. igen, öntöző catorna, amit ... na, most grünne, hogy Carpata medencéből átmennek vala az egyik tuniba, s mert döglenek az éhségtől, mire itt van ni, catorna, s van kaja bőven? - ha esne az eső, nem ke, mert ott a nillás, Nilus vize de széles....
Géremzépen lö van jegyezve, hogy egy egy "zsidó"?- nagyünnepnap alkalmával, több ezer birka -barom - állat, rabszolga lett feláldozva vala, ami bijja, ha nem is csináltak csatornát, most utat vágott vala, ami ha vissza, hogy a "zsidók" is, egyiptomiak, mattba, akkor zerintem, meg van aki akik... zerintem ti tudjátok ezt, mert esetleg, azért a bevezető meg elvezető carotna hálózat?
Sziv köldi, mig csak 1 szivar, s ne legyél szivar?
Valahol tudsz még mutatni ilyen "lecsurgó víz" által paplanszerűvé mosott sziklát vagy sziklaperemet? Nem muszáj Gíza, lehet onnan akár 50 km-re is... A Szfinx medencéjének fala eltérő vastagságú és nem mindig a keményebb kőzetrétegnél áll meg. A déli és nyugati partfal végig ilyen, és mindegy milyen vastag kőzetből vágták, hogy az réteges, ez a jellegzetes torzulás teljes szélességben végighalad, de megáll mindenhol a padlónál. Tehát erózió mindenhol csak a partfalat érinti, de azt a déli oldalon teljes magasságában és adtam egy képet a délnyugati sarokról: azt mondod, ott azért nem látszik az erózió, mert keményebb a kő. De ha a kiálló befejezetlen padlórészt is befejezték volna a falig, akkor ott sem lenne....?
"Rendkívül meggyőző az érved a völgytemplom köveit illetően..." Tényleg meggyőző, mert nem a Völgytemplomról beszéltem, hanem a Szfinx előtti templomról, ami sohasem kapott gránitburkolatot, sőt be sem fejezték, mindig azok a mészkőtömbök alkották falait, amit a Szfinx árkából kiemeltek. Gondolom ezen is az a víz csurgott, ami a partfalon. A másik dolog, amiért elvetem ezt a gigantikus kőkori esőzéses bulit, vagy csak a lecsurgó vizest is, mert elég megnézni a lejtés irányt. Míg a szobor hátsója mögött, tehát a nyugati falnál érthetően az árok irányában csurgott a víz, nagyjából függőlegesen lefelé. De akkor hogyan lehet, hogy a déli partfal teljes hosszában, mely láthatólag erősen lejt keletnek, a völgy irányában, a víz mégis ugyanúgy csurgott le, mint a nyugati oldalon??? Ez hogy lehet?? Én sohasem mondtam, hogy itt a szélfútta nedves homok, vagy az esőzések ne játszottak volna szerepet a partfal alakításában, de ez az odacipelt hollywoodi forgatócsoportok, történész játszó geológusok, arra lebzselő írók valójában ezzel a sztorival vagy húsz évre visszadobták mindenféle kutatást, minden fórumon csak arról megy a vita, hogy egy "elveszett kőkori civilizáció" alkotta ezt az "oroszlán-szobrot", meg hogy kőkori esők dúlták szét a partfalat, de láthatólag nem is érdekli őket sem a Szfinx, sem annak tudományos problémái, az "elveszett civilizációról" meg csak annyi infójuk van, hogy "elveszett"....
Én minden kőkori esőzés dacára, azt állítom, hogy az ami így deformálta a falat, nem kívülről jött befele, hanem már benn volt a Szfinx medencéjében, és egyszerűen végig "olvasztotta" az egész partfalat...
Nah ezt már szeretem. Összeállhatna egy újabb cikk, a rejtélyes őskori lámpáról...! 8)
De a sejtelmes befejezésed, a Szfinx körüli szörnyű eseményről, gondolom nem csak engem hozott lázba, szóval kérlek ne csigázz minket és meséld el mi történt ott!
Távol áll tőlem, hogy körömszakadtáig ragaszkodjak bármilyen elképzeléshez. Azonban a függőleges erózióra jelenleg nem találok jobb megoldást az (eső)víz által kialakítottnál.
Azzal teljesen egyetértek, badarság feltételezni bármilyen gránit burkolatot akár a padlón, akár a falon. De szerintem ennek semmi lényeges szerepe nincs is.
Abból indulok ki, hogy az erózió kétféle képen is létrejöhet, egyrészt a víz által hordott homok és kőzettörmelék koptatása által, másrészt a lassan lecsurgó víz oldó hatása révén. (mészkőről van szó, amit köztudottan old az esővíz) Ez utóbbit tartom meghatározónak.
Nos, a mészkő különböző rétegeit különbözőkép oldja, ezért alakul ki a vízszintes rétegződés-mintázat, amit a leglátványosabb, körbefutó, gyűrűalakú formánál a régészet – elképzelni sem tudom mi alapján, mert a víz simán kifolyik belőle - esőcsatornaként képzel el.
Ahol pedig nagyobb mennyiségű víz folyik le a falon, és/vagy repedés is van, a hordalék koptató hatása és a víz oldó hatás is egyre jobban kimélyíti és függőleges barázdákat alkot. Ehhez tehát nem kell gigantikus esőre gondolni, elegendő a normális, de rendszeresnek mondható. Miért nem látszik az egy szinttel lejjebbi partfalon (6703 hsz. 5. kép) az erózió nyoma? Egyrészt az lehet a magyarázat, hogy az már a kemény-szürke mészkőréteg, amelyet nem old - vagy csak igen kis mértékben – a víz, azért is, mert telítődött a falból már kioldott anyagokkal. (Erre utal az is, hogy a fal nem függőleges, hanem kissé ferde.) Persze a hordalék koptathatná, de talán a keménysége miatt ellenáll. No meg nagyon kevés a hordalék, hiszen a vízgyűjtő terület igen csekély, ahonnan bekerülhetne. Némi függőleges barázdáltság azért így is látszik. – Némi jóindulattal… A 6703 hsz 3. kép előterében is elég jól kivehető.
A padlóban meg azért nincs vízér-nyom, - kivéve azt a kis árkocskát, amiről írsz -mert egyrészt az a kemény-szürke mészkőből való, másrészt a víz már biztosan telített oldott ásványi anyagokkal, többet nem tudott kioldani, harmadrészt egyszerűen szétterül a vízszintes felületen, s egyenletesen áll meg, esetleg folyik el, negyedrészt, nincs annyi víz - nincs számottevő vízgyűjtó terület. Ezért sem képzelek gigantikus esőzéseket, pusztán 500 mm/év körüli normális csapadékot.
Megjegyzem, az árkocska éppen a kemény-szürke mészkő határán van ferdén a Szfinx D-i oldalánál a falban levő mélyedés folytatásaként, a képen homokkal fedetten. - Ha egyről beszélünk... Lásd: 6703 hsz. 3. kép.
Rendkívül meggyőző az érved a völgytemplom köveit illetően, hisz’ azokon ilyesfajta erózió egyáltalán nem látszik. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy azokat „kicsempézték” gránit kővel, méghozzá úgy, hogy a mészkövet megfaragták, akkor ez annulálja a feltevést. (Lefaragták az erózió nyomait.) Ezt a kérdést jártuk körbe a 6652, 6674, 6678 és 6686 hsz-ekben. Ráadásul a vízgyűjtő terület csak a töredéke a gödör-fal mellettihez képest, és még azt is osztani kell kettővel, mert a víz a fal másik oldalán is lecsurog… És azt a keveset még a szél is lekoptathatta, mióta nemigen esik az eső, cca. 4000 év alatt. Valószínűsítem, ezért nem találni máshol esővíz mosta árkokat, barázdákat, mert ha volt is, az utóbbi 4-5000 évben a szél minden bizonnyal lekoptatta. Lásd: 6651 hsz-t.
A szikomorfák nagyon sokáig élnek, mint Selim Hassan is megjegyzi, akár 2000 évig. hacsak nem egy másik fáról van szó, csak hiányos ismereteink híján fordítjuk szikomorfának. Mert éppen lehetett ciprus is, amiből az egyiptomiak a koporsóikat ácsolták. Noah pedig valójában ebből készítette bárkáját. Volt egy alacsony törzsű fajtája, melynek lombja piramist vagy még inkább lángot formál. A tűz lelkét vagy magját látták benne a régiek, a halhatatlanság jelképe volt, ott látjuk a magyar szentkoronán is, épp a trónon ülő alakot őrizve:korona Keleten, vagy a Mediterránum újkeletű árja fajainál a ciprus a vénuszi istennő, az anyaistennő, Asztarté-Aphrodité-Venus szent fája. Bizonyos szempontból a Szfinx jobb mancsa melletti emelvény valóban "tűzszentély" volt, mert abban állhatott Hathor istennő szentfája, a szent lángot szimbolizáló lombjával. Hathor , a "Nyugat királynője" volt a piramisépítők úrnője, s bizonyos értelemben neki szentelték a gízai piramisokat is. Neve nem csak a sírokban tűnik fel, hanem a hajógödrökben, Khephrén Gránittemplomának bejáratában, Mükerinosz szoborcsoportjain. Egyiptomban Hathor számított a hét Kabir anyjának. A végén nem is mondott akkora hülyeséget Némati, mikor a Szfinx melletti Gránittemplomot a Kabirok titkos szentélyének mondta...?
Philippus ideje alatt Héliopoliszban vert pénzérméken jól látható az oszlopcsarnokos főbejárat. Másrészről, a baalbeki görögök Szíriában a várost szintén Héliupolisznak nevezték, akár a Szfinx-közeli papi város. Nem tudni miért, de bizarr hasonlóságok mutathatók ki a két hely között. A lépcsősor egy hatalmas, nyitott íves tetejű kapuhoz vezettek, melyet felül egy háromszögletű tető keretezett. A kapu két oldalán sorakozott a hat-hat kőoszlop. A legérdekesebb, hogy a nyitott kapuban egy alacsony-törzsű fa látható. A kutatók szerint ez a szent ciprus. H. Winnefeld közölt egy templomi reliefet Baalbekből, melyen két istennő látható a szent ciprus két oldalán. Ez nem is bejárat volt, ahogy a régészek hiszik... ciprusfa
De nem csak maga a ciprusfa volt szent, hanem egyben szimbólum is, az életfáé, az istennőé, a hallhatatlanságé, és ahogy Plinius feljegyezte az alvilági isteneké. A lángot jelképező cipruskorona már csak pótolt valamit, aminek egykori tartója most is ott árválkodik a szobor déli oldalán. Kheopsz idején már csak a szent fa állt benne, mert ez szimbolizálta a héliupoliszi alkimisták által állított tartóoszlopot a tetején lévő egy hatalmas fehér gömbbel. Ezt a régi varázslók "örökké égő lámpás"-nak is nevezték és legalább annyira a Kabir-misztériumok titka volt, mint az alkimistáké. Hathor denderai templomának alagsorában ott látunk hasonló üvegburákat. A bizarr "Oera Linda Boek" könyv azt magyarázza ilyen lámpást lopott el Odüsszeusz Kalip papnőtől a pusztulás előtt álló Altland szigetén. De nyilvánvalóan nem a mi általunk ismert elektromosságról van, ezen lámpások fénye ugyanis "hideg" volt. Ilyen lehetett a beavatott Vergilius lámpása Rómában, ilyet vitt Eusebius ministráns a baalbeki misztériumokban, a jeruzsálemi templom két oszlopán, ilyet láttak száz éve a pápuai bennszülötteknél a Torres-szorosban, vagy Ylo sugárzó sziklája Peruban, de hasonló világító gömböt láthatott Barco Centenera az 1500-as évek végén a paraguayi dzsungelben, mikor egy titokzatos vadállatra vadászott és egy rejtélyes ősi városba jutott. Robert Charroux szerint egy több méter magas oszlopokra szerelt 3-3,5 méteres fehér gömbökről beszél, melyek holdként világítottak... Egy korábbi, elfeledett civilizáció technikája hozta ezeket létre, melynek titka csak bizonyos, földi beavatórendek beavatottjainál volt meg. [Kicsit olyan, mint az általunk is ismert Van de Graaf elektrosztatikus generátora, 1929-ből, bár nyilván más technológiáról lehet szó: generátor ].
Ennek hajdani fényét szimbolizálta a Szfinx déli oldalához épített szent ciprusfa... pedig nem a világítás volt a fő feladata. A tartóoszlop, a "dzsed", a semlegesítő és szigetelő pózna (s ami vallási értelemben Usziri gerincoszlopa). Childress vagy korábban Charroux már elég különös jelentéseket tulajdonítottak a dzsed-oszlopnak (az utóbbinál egy plazmagenerátor), bár az csak tapogatózás a sötétben, hisz azon ősi idők technikájából mi már mit sem tudunk... Dzsed (Childressnél). Mi azonban ezekkel a találgatásokkal egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy felfedjük a Szfinx valódi titkait, mi volt az a hajdani szörnyű esemény, ami lejátszódott ezen a helyen...
Egy érdekességre hívnám fel a figyelmeteket: A 6593 hsz-ben levő kőzetrétegződés rajzon a Szfinx rosszul van berajzolva, mert annak K felé kell néznie, s nem É-D irányban fekszik, mint a rajzon. Ez azért fontos, mert a rétegződés Ny-ról K-i irányba, ugyanakkor É-ról D-i irányba is lejt. A rétegződésnek a felszínnel, azaz a lejtéssel való párhuzama jól látszik a D-i és a Ny-i gödör-falról készült képeken. (6703 hsz. 3. és 5. kép)
Viszont a Szfinx testén a rétegvonalak nem igazán követik a gödör falán levőket! (6705 1. kép)
Itt a Szfinx hibásan É-D irányban fekszik (6593 hsz-ből másolva)
A Szfinx testén - sem a mellkasán, sem pedig az oldalán - a rétegvonalak dőlésszöge nem követi a gödör falán láthatót. A háttérben jól látszik mind a D-i, mindpedig a Ny-i fal, s annak dőlésszöge. Mellesleg a Szinxnek nemcsak a feje, hanem egész teste is, - kiváltképp a mellkasnál - lényegesen kiemelkedik (csak a válláig mérve legalább 6-8 méterrel, mert a gödör mélysége a mellkasnál legföljebb 5-7 m lehet) az alapkőzet síkjából, s ez a fenti rétegrajzon egyáltalán nem látszik, pedig ez sem elhanyagolható körülmény....
Ugyanis semmiféle nyomát nem látom, hogy a kőzetréteg bármilyen formában deformálódott vona. (valamilyen módon függőleges irányban) Ha meg ezt nem tette, akkor meg hogyan alakult ki magában a Szfinx tömegében egy, a rétegrajztól - és a körnezettől - teljesen elütő rétegződés, amit a képek is alátámasztanak. A rétegrajzon a fej kerül a felső - talajszinti - kemény-szürke mészkő rétegbe, de éppen az előbb derült ki, hogy már a melkkasának is ebben a kemény rétegben kellene lennie.
Ezt nehéz elképzelni. Mert hogy itt fa legyen, annak föld kell. ha a csatornában lettek volna a növények, az megint nem jó, mert ha megnézed a képeken, még a csatorna fölötti falat olyan fél-gömbölyűre alakították és teljesen fölé nyúlik (pár az évezredek során ez is nagyrészt elporladt). Ezen keresztül sem öntözhették fentről, eleve a csatornán kívülre, a szobor felé csapta az esővizet, s szerintem ezért sem lehetett esővíz-elvezető csatorna.
Mindazonáltal mégsem mondtál "elképzelhetetlen", hisz a "Leltárkő" beszél egy szikomorfáról a Szfinx közelében, amit szintén villámcsapás ért. Selim Hassan szerint a szobortól délre volt egy szikomorfa-liget, mert elszenesedett darabjaikat megtalálta. Másrészről meg lehetett még ettől is közelebb, pld. az egyik a zárt kőrakásban állt, amiket Mariette ásott ki a szobor körül (akkor még öt ilyen volt). Ezeket előbb támfalaknak hitték, majd tűzoltároknak, ma meg inkább valamiféle szoboremelvényeknek (naoszoknak). Koruk bizonytalan, de leginkább az Újbirodalmi újjáépítésekhez szeretik kötni építésüket.
De mi van, ha a déli oldalon, a jobb mancs mellett lévő bástyaszerű építményben a szent szikomorfa állt? Hisz Hathort a gizai sírszövegek, mint a "Déli Szikomorfa Úrnőjét" emlegetik...? Máskülönben, hogyan csaphatta meg ugyanaz a villám a szikomorfát és a Szfinx fejkendőkéjét egyszerre...?
"Olyan az egész, mintha "valami" feküdt volna egykor ebben a csatornában, sőt teljesen körbevette a szobrot"
lehet hogy bődületes baromság, de már korábban is felmerült bennem hogy esetleg körbe volt ültetve nővényekkel. fasor vagy ilyesmi, amit aztán öntöztek... vagy ez kizárt? (általában a sivatagi népek nagyon vonzódnak a zöldhöz, vízhez és a termékeny földhöz... plusz eszembejutnak a fényűző függőkertek is stb.)
Befúrtak a Szfinx bal mellső mancsa alá, ahol a "látnok" Edgar Cayce valamiféle "Feljegyzések Csarnokát" vizionált. Kőzetmagmintákat vettek ki, azokat vizsgálták... Mindenesetre titkos kamrának nincs nyoma... még egy legendával csökkent a Szfinx rejtélye....
Továbbra se tudom, hogy mi okozta a Szfinx partfalának torzulását, de hogy itt nem gigantikus esőzésekről lehet (csak) szó, az bizonyos. Megint meg néztem azokat a fotókat, amiket Csekk belinkelt, amik nagyon pontosak. Pld itt van ez, a 10-15 ezer évvel ezelőtti esőzések szülőatyja, Anthony West egy ilyen eróziós süppedésben tetszeleg. 1 Ha ilyen hatást váltott ki a partfalon lezúduló víz, úgy a medence alján, éppen a lába alatt egy nagy gödörnek kellene lenni a mészkőben, és onnan a padlóba vágódott vízereknek kellene mennie lejtésirányban. Gránittal sem fedhették le a padlót. Ennek több oka van: 1. már az építés idején kellett volna lefedni, mikor a gigantikus esők történtek (7-10 ezer éve). 2. a gránitlapok szélét már előre -látnoki képességeiket is bevetve- az évszázadokkal későbbi torzuláshoz kellett volna faragniuk. 3. a mészkőalapon semmi nyoma egy gránitburkolatnak, sem a felszedésének, hisz szinte "mindig" homok alatt volt ez a rész. 4. West és Schoch éppen azzal határozta meg az időbeli korlátot, hogy a vízözön előtti civilizáció nem használt gránitot Gízában. Mészkőtömbökből építkeztek. Khephrén völgytemplomára csak a 4. dinasztia idején került gránitburkolat. 5. ha gránit burkolat volt a padlón még a 4. dinasztia után is, úgy mégis hogyan keletkezhetett a padlón a déli fal közepétől keletnek húzódó víz vízerózió nyomán kivájt sekély árkocska? Hisz később nem is eset eső...? Állítólag évi 1 mm és szinte mindig homok alatt volt? 2 6. aztán itt egy másik kép: 3 Ez a déli oldal nyugati végénél, a szobor faránál készül. Itt a padlót be sem fejezték, de a medence fala itt is eróziótól torzult, de magán a padlón semmi nyoma a lecsapódó víznek!!! Itt amúgy hogy fektették volna le a gránitpadlót? 7. ilyen gigantikus esőzésnyomnak Gizában sehol nincs nyoma, még az előtte lévő templom falán sem, pedig annak tömbjeit közvetlenül a partfal mellől emelték ki, s nyilván a Szfinx készítése idején. Ez sosem volt gránittal burkolva, anyaga ugyanaz, mint a medence fala, tehát az esőzésekre ugyanúgy kellett volna reagálnia, mint a partfalnak. De még sincs rajta ilyen torzulás... 8. Közben leesett a tantusz, mi a fenének mutogatnak Schoch és West a filmjeikben és cikkeikben mindenféle más gízai építményeket, hogy lám-lám ezek 4. dinasztiabeliek, hisz nem látszik rajtuk a gigantikus esőzések nyoma, mint a Szfinx partfalán...! Ugyanis ezzel azt az ésszerű kérdést akarják elrejteni, hogy ugyan már mutassanak Gízában egy másik helyet, csak egy piciny eső-marta sziklafalat (vagy a szomszédos Maadi fennsíkon), ahol valóban bizonyítható lenne, hogy valóban voltak egyáltalán ilyen gigászi esőzések 8-10 ezer évvel ezelőtt...!! **** Másrészt meg ebben a szegény, agyontépázott szoborfejben senki nem alussza örök álmát, annak a legfőbb akadálya pld. ez: 4 Berajzoltam azt a 1,5 m átmerőjű és közel 2 m mély aknát, ami a fejtetőn van és amit Baraize a húszas években lezáratott.
**** A falat tovább vizsgálva. A nyugati árokfal: 5 Itt meg látható, hogy az egy szinttel lentebbi partfalon már semmilyen deformáció nem látszik. Schoch ezt azzal próbálja elütni, hogy ezt a részt a 4. dinasztia idején faragták ki. Ja, így bármit lehet magyarázni, de akkor miért félkészre? Végül van egy nyugati és déli falunk, ami ilyen paplanszerűvé vált az esőzésektől... Sokkal inkább érdekes az a bevájás, ami gyűrűként körbemegy a nyugati, majd a déli falon, és valóban ez a lejtés iránya. A régészek szerint ez egy esővíz-elvezető csatorna: 6 Viszont, ahogy jobban nézem, ezt inkább már az erózió után kellett bevájni, hisz több részleten az látható, hogy a felette levő torzulás a csatorna alatt is folytatódik. Akkor meg mi szükség lehetett rá, hisz lehet már nem is volt eső akkoriban? Olyan az egész, mintha "valami" feküdt volna egykor ebben a csatornában, sőt teljesen körbevette a szobrot, csak az északi oldalon a medence falát jóval lemélyítették, mikor kőbányaként használták a szobortól északra fekvő területet... és ez egyben el is tüntette a körbefutó csatornát...
Mindenesetre a Szfinx kora továbbra sem teljesen tisztázott, hiszen egy kőről ma nem tudjuk megmondani a korát. Viszont az arc és viselet stílusjegyei mind a 4. dinasztia korára mutatnak. Én az ilyen átfaragásban nem nagyon hiszek, mert ellenőrizhetetlen és számomra nem is érdekes egy buta állatfej, a mostani archoz képest.... Vagy pedig fel kellene tennünk azt az elképesztő dolgot, ami csak még derengeni látszik, hogy éppen Kheopsz idejében az istenek királysága idejébe igyekeztek kormányozni az országot, azaz megpróbáltak úgy mutatkozni, ahogy a mitikus Aranykorban az istenek, mint azt az 1946-ban Hufu halotti templomában megtalált sztélé mondja, melynek szövegét évtizedekig nem hozták nyilvánosságra. Ebben Hufu azt magyarázza, hogy olyan állapotba akarta hozni az országát, ahogy Ré idejében volt...
