Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal......Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek. Hanem a szóközök fehér némasága. A csend könyvét nem lehet üres lapokkal megírni. Az csak a süketszoba csendje lenne. Reményem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal, amelyek csak mélyítik a természet csendjét. A szíved csendjét.
Adni csodálatos dolog. Még ha csak gondolatban kívánunk áldást valakinek az életére, ha szeretettel gondolunk rá, ha némán imádkozunk érte, akkor is nagy hatással lehetünk az életére.
Milyen színű a szomorúság? - Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék. Az álmoknak is van színe? - Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. - Milyen színű az öröm? - Fényes, kis barátom. - És a magány? - A magány az ibolya színét viseli. - Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol.
Minden lélekben van egy kisszivárvány, Kis csapóhíd, amelyet lebocsát, Hogy egy más lélek átjöhessen rajta, - Ennek a hídnak hídpillére nincsen, Ezt a hidacskát csak az Isten tartja. Az Isten, aki a szívekbe lát.
"Az akasha szanszkrit eredetű szó, ragyogót jelent, de a "lényegre", illetve az "űrre" is utal. Az akasha az ötödik elem, a tűz, a víz, a föld és a levegő után az éter. A jelenségek tér-idő világa mögötti láthatatlan valóságát nevezték már világszellemnek, világléleknek, egyetemes, finom-anyagú energia mezőnek, kvintesszenciának, nagy mágikus ágensnek, kozmikus fluidumnak és még folytathatnánk. A nevek változnak, a tartalom azonban, amit jelölnek, mégis ugyanaz maradt. Az akasha az indiai Upanisádok szerint a kozmosszal együtt keletkezett, energiával teli tér, tömény szubsztancia, amely betölti az egész teret, és mindent megteremt ami csak létezik benne."
Igazad van mindenben...írnék még , de tényleg jobb ,ha nem .
Köszönöm !
Nagy László:
Ki viszi át a szerelmet
Létem ha végleg lemerűlt, ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mezővé a sziklacsípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerűlt, ki rettenti a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!
Annyiszor megkaptam már valakitől , hogy ugyan M,ez csak egy vers...
Mindig arra hivatkozom , hogy ami meg tud siratni , amitől szárnyalok vagy éppen medobogósodik a szívem , az nem csak egy vers ....
A másik téma : ha azt mondom , hogy Nagy László , mi jut eszedbe ?
annyira átlag név , több tucatot ismerek , de nekem mégis egy kedves arc ugrik be és a gyönyörű versei , az élete , a felesége ,minden ami vele kapcsolatos...ennyi .
Jahorka bocsi ! Többet nem írok , tudom ,hogy nem szereted ....Tükör volt aki
szeretett velem "beszélgetni " Remélem jól van ....
Szép álmokat Neked !
Benjámin László
Ember-lelkű szavam
Neked is azért ismerős szavam, mert mindegyiknek ember-arca van.
Sír vagy nevet, prédikál vagy dadog, megismered: mindegyik én vagyok.
Ha követ mond, ha fát, ha madarat: ismerj magadra, te is benne vagy.
A lélek benne: ami benned: és az a bizalom, az a csüggedés.
Mind benne él, ki közös nyelven ért, mert emberül szól és az emberért.
Elmegyek én, mint más átutazó: de itt marad, országgá nő a szó:
Ember-lelkű szavam. Se kéz, se kés el nem ronthatja. Engem hát ne félts!
